Advent második gyertyalángja – Öröm és bánat

Ezen a napon érkezik meg a második angyal, kezében adományokkal. Érkezéséért, hogy ne tévedjen el, gyújtjuk meg a második gyertyát. Az angyal célja, hogy megtöltse a nap sugaraiból készült serleget. Ezért körbejárja a Földet, minden házba bekopog, mert valami egyedi és különleges dolgot keres. Ez pedig a tiszta szeretet az emberi szí­vben. Ezt a szeretetet gyűjti össze a napsugár serlegébe és viszi fel az égiekhez. Oda viszi, ahol már nagyon várnak rá: az égiek az összegyűjtött szeretetből fényt készí­tenek a csillagok számára. Ezzel világí­tanak egy évig és ha felnézel az égre, akkor ezért láthatod a szeretet csillagokat. A második angyal, aki ma szállt le hozzánk minden bizonnyal örömmel az arcán nézett körül az új stadionunk felett. Látta a gyönyörűen megvilágí­tott arénát, az impozáns lelátót, a bejárat előtt az emlékezés szobrait és talán még a múzeumba is bekukkantott. Winston Churchil mondta, hogy ha „minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre.”

Nekünk van mire visszanézni, van mire büszkének lenni és van mire emlékezni. Gondjaink ettől még nem szűntek meg, sajnos az angyal sem kizárólag a szép stadiont látja, de azt is, hogy egyre kevesebben járnak mérkőzésekre. Ez pedig senkinek sem jó. A klub, a szurkoló és a csapat valamikor tényleg egységben forrt össze és bár régen is voltak problémák, de ezeket a közös cél, a közös gyökerek mindig sikerrel megoldották. Közös cél most is lenne, és biztos vagyok benne, hogy minden fél a Fradi érdekeit képviseli, de még sincs összhang, még sincs béke.

Jó lenne ha az angyal a nap sugarival megtöltött serleget letenné a két fél közé és a serlegből kiáramló szeretet ereje hozzásegí­tene a megoldáshoz. Mert muszáj lesz megoldást találni. És nem csak az angyal miatt. Miattunk, a 114 éves történelmünk öröksége miatt. A Fradi családot mindig a három E szellemisége kapcsolta őket. Még azokban az években is, amikor a történelem olyan szörnyűségeket kényszerí­tett ránk, amit csak és kizárólag a mindent kibí­ró Fradizmusunk miatt tudtunk elviselni. De elviseltük, túléltük és újra összefogva bajnoki cí­meket szereztünk, nemzetközi kupán nyertünk, világválogatottakat adtunk. A három E betűhöz csatlakozott a szí­v és a hűség. 56 olyan játékosunk volt a történelmünk során, akik több mint 300 mérkőzésen léptek pályára zöld-fehérben, 26-an több mint 100 gólt szereztek, 16 edzőnk ült több mint 100 alkalommal a Fradi kispadján, és 23-an vannak azok, akik játékosként és edzőként is szolgálták a Ferencvárost.

Nekik is tartozunk azzal, hogy megpróbálunk újra családként, közösen tenni a további sikerekért. Mert akik azt hiszik, hogy kizárólag ők rendelkeznek a bölcsek kövével és azt hiszik, hogy kisajátí­thatják a Ferencvárost, azok nem csak a múltunkat nem ismerik, de a jövőnket sem fogják aranybetűkkel í­rni.

„Ó, Bölcsesség! Ki a Fölségesnek szájából származol, ki a mindenséget egyik végétől másikig erősen átfogod, és jóságosan el is rendezed: jöjj el, és taní­ts meg minket az okosság útjaira!” (adventi gregorián ének).

Az adventi koszorún a mai naptól már két gyertya ég – tegyünk róla, hogy még nagyon sokáig égjenek.