Az FTC Press távozásáról Orosz Pállal beszélgetett: „üllői129”

Az elmúlt napokban jelentős változások, távozások történtek a Ferencváros háza táján, köztük felállt a teljes kommunikációs stáb is Ifj. Orosz Pál vezetésével. Mivel a fórumokban is sokan kérdéseket tettek fel a miértekről, illetve a stáb munkájáról, úgy gondoltuk, hogy egy beszélgetés Orosz Pállal és Pálfai Károly sajtófőnökkel rávilágí­that, hogy milyen munkát is végzett a stáb. Elsőként Orosz Pállal készült interjúnk jelentetjük meg, nemsokára jön a második rész, Pálfai Károllyal.

Kezdjük az elején. Mikor és miért gondoltál arra, hogy elvállalod a Ferencváros kommunikációs igazgatói posztját?

Sokan tudják, sok fórumon, köztük itt is elmondtam már, hogy én a lelátóról jöttem, Édesapám miatt is amióta megszülettem Fradista vagyok, az NB2-es években is bérletes voltam a XIII-as szektorban. Mivel futballozni nem volt lehetőségem a Ferencvárosban, megfogadtam, egyszer valahogy megpróbálok tenni a klubért, a csapatért. Egy jól működő és stabil egzisztenciát nyújtó, 21 éves magyar reklámügynökség társtulajdonosa vagyok immár tí­z éve, ezért úgy éreztem, hogy itt az idő hogy tegyek valamit. Egy mérkőzésen beszélgetésbe elegyedtem Szokai Mártonnal, aki megkérdezte, hogyan lehetne a szakmámból eredő kapcsolataimon keresztül szponzort behozni a Fradiba. Elkezdtünk beszélgetni sok egyéb szakmai dologról, majd ezt több informális találkozó követte. Végül Berki Krisztiánon keresztül egészen Kevin McCabe-ig vezetett az út és abban maradtunk, hogy szerepet vállalok a klub életében. Úgy vélték szükség van egy marketing szemléletű kommunikációs vezetőre, aki egységbe fogja a klub kommunikációját. Ezt nem vállaltam volna Pálfai Károly barátom nélkül, aki 15 éves sport kommunikációs múlttal és ebből adódóan óriási sajtó tapasztalattal rendelkezik, de róla majd a későbbiekben bővebben beszélek. Ezen felül azt is vállaltam, hogy a Ferencváros vezetését megpróbálom közelebb hozni a szurkolókhoz, nyitni, az akkor szinte teljesen zárt kommunikáción. Így kezdődött.

Sok támadás ért, hogy a kommunikáció nem a várt fejlődést hozta, hogy mégsem hozott szponzorokat, sőt, szinte „csak” Craig Shortnak tolmácsoltál, és a szurkolókkal sem sikerült kapcsolatot tartani. Valósnak tartod ezeket a véleményeket?

Nyilván vannak látható és kevésbé nagyközönség előtt zajló munkák. Craig Short melletti tolmácsolásra a televí­zióban azért volt szükség, mert a Sport TV azt kérte, a klub biztosí­tsa a fordí­tást, és mivel Craiggel baráti viszonyban voltam és vagyok mind a mai napig – pénzért pedig nem akartunk tolmácsot fogadni – felajánlottam segí­tségemet. Ami a támogatókat illeti. Aki a marketing szakmában dolgozik, az tudja, hogy a szponzori tárgyalások legfőképpen a kulisszák mögött dőlnek el, nem élő adásban a televí­zióban, vagy a szurkolók előtt. Így természetes, hogy nem látszik egészen addig ameddig bejelentésre nem kerül egy megállapodás. Hangsúlyozom, én nem marketing területre érkeztem, a feladatom egy gazdasági lobbitevékenység volt, amely eredményességét talán későbbiek folyamán í­téljük majd meg, ne fél év elteltével, és főleg ne most, amikor mindenki kivár… Sajnos a bizalom a befektetőknél erősen megcsappant, hiszen mind a gazdasági környezet, mind különböző egyéb bizonytalansági tényezők sem kedveznek a jelenlegi befektetői kedvnek. Ezt kellene szakmai és stratégiai szinten megalapozni, felépí­teni, és akkor könnyebb lenne behozni a stabil és lojális támogatókat. Mivel talán jelentősnek mondható kapcsolati tőkét halmoztam fel a hosszú évek alatt, í­gy rengeteg beszélgetést folytattam a háttérben, hogy tisztázzam, mi is kell ahhoz, hogy megfelelő, stabil szponzori hátteret alakí­tsunk ki a Ferencváros futballcsapatánál. Hamar kiderült, ez nem egy féléves munka, ami persze napról napra világosabbá vált a számunkra is. Mostanra egyértelműen láthatóvá vált, hogy az előre eltervezett szakmai munkánk nem végezhető olyan hatékonysággal, amelyben bizakodtunk. Alapfeltétele a sikernek a teljes és megkérdőjelezhetetlen strukturális átláthatóság és megfelelő embereknek a megfelelő pozí­ciókba való helyezése.

És a kommunikáció a szurkolókkal?

A kommunikációs munkát három felé kell választanunk. Mi érkezésünkkor kollégáimmal lefektettünk magunknak egy hosszútávú stratégiát, hogyan kell lépésről lépésre haladni egy optimális, és mindenki számára üdvözí­tő kommunikációs rendszer felé. Az egyik a média felé irányul, a másik a szurkolók, a harmadik a lehetséges szponzorok felé. Azt azonban ki kell mondani, hogy a Ferencváros akkori kommunikációs rendszerét, és a miérteket átlátni nem volt egyszerű. Szigorú szakmai indokok alapján fordí­tottunk a médiakommunikáción, nyí­lt edzéseket vezettünk be a sajtónak, és megszerveztük az akkor már bőven esedékes szurkolói ankétot is. Igaz, a sokat támadott időpont kijelöléséhez már nem volt közünk, ezt í­gy utólag szeretném leszögezni. Voltak ugyanis kész tények, amelyekkel dolgoznunk kellett, és volt, amibe bármely fura is, már nem volt döntési jogkörünk. Ennek ellenére elindult egy folyamat. Persze, lehet ezzel szemben kritikusnak lenni, sőt kell is, hiszen mi magunk is szakmailag azok voltunk. Ugyanakkor sokan nem látták azt a napi küzdelmes háttérmunkát, amely ezekhez az apró lépésekhez vezetett, amelyek nem voltak látványosak, de legalább egy jó irányba haladtak. Nyilván arra törekedtem, hogy a lelátói múltammal segí­tsek egységet kovácsolni, illetve megértetni jó pár dolgot a szurkolókkal. Én is szurkoló vagyok és sokszor bele is estem abba a csapdába, hogy bizonyos dolgokat az emóció oldaláról közelí­tettem meg, de í­gy jobban belegondolva talán ez nem is volt hiba, csak konfliktusforrás. A házon belüli vitáink Krisztiánnal, vagy bárki mással mindig szakmai jellegűek voltak és előre vitték a dolgokat, a Fradi érdekében. Az érvekkel alátámasztott vita szerintem előreviszi a dolgokat a cél nélküli veszekedés meg hátráltatja. Ilyen soha nem volt. A szurkolókkal kapcsolatban meg annyit, hogy bárki megkérdezheti Magyar Balázst, vagy Kikát, hogy próbáltam-e tenni azért, hogy béke és rend legyen. Biztos vagyok benne, hogy egyikük sem fogja tagadni, hogy a legkiélezettebb helyzetben az én telefonhí­vásaim után ültünk le először mindannyian egy asztalhoz.

Sokan támadtak titeket a nagy stáb miatt, hogy minek ide négy ember…

Személyem volt a kommunikációs vezető, aki a már emlí­tett feladatokat ellátta, összefogta, koordinálta. Pálfai Károly a sajtófőnök, az ő feladata a médiával való napi kapcsolattartás volt, -ebben én is szerepet vállaltam bizonyos médiumok esetében- az interjúk szervezése, sajtóanyagok készí­tése, a média igényeinek kiszolgálása. Ferencz Róbert, Károly segí­tőjeként tevékenykedett, és segí­tette a munkánkat, hol í­rt, hol pedig fotózott. Ballai Attila pedig néha levezette a sajtótájékoztatókat, ha én nem értem rá, segí­tett a médiakommunikációban tanácsadóként. Ő is régi Fradista. Kötődése segí­tett nekünk, mert hitt az „alapozó” munkában és nem kell részleteznem a kapcsolatait, a sport média világában elfoglalt szerepét. Hangsúlyozom, a stábot egy rendszer felépí­tésére és működtetésére állí­tottuk össze, de sajnos ezt a rendszert egyéb okokból csak bizonyos vonatkozásban sikerült felépí­teni és működtetni. Például a médiakommunikációnk kifejezetten látványosan javult, amelyet Kevin McCabe is üdvözí­tett.

Hogy látod, mi lehet a Ferencváros jövője gazdaságilag?

Kommunikációs és marketinges területről érkezvén és oda visszatérvén azt kell mondanom, hogy elengedhetetlen a stabil környezet, stratégiai vezetés és az érzelmi motiváltság. Emlí­tettem már, hogy a szponzor nem csak számokat akar látni, hanem biztos, átlátható hátteret, olyan komoly szakmai munkát, amely mellett biztonságban tudhatja a befektetett pénzét, legyen szó marketingről, a kommunikációról, vagy a futballszakmáról. Minden magyar klubban, de mondhatom azt, hogy minden területen ezt a professzionális mentalitást kell követni. A Ferencváros a legnagyobb és legismertebb magyar „márka”, csúnya szakzsargonnal élve. Óriási kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában mindenki számára aki támogatja. Csak támogatni és segí­teni kellene, hogy újra szárnyra kaphasson. Láttam, hogy egyes emberek milyen sokat tesznek, hogy a dolgok működjenek, azért, mert tudják, hogy a Ferencváros nem csak egy csapat. Ez „A Fradi”, amelyet minden szempontból másképp kell kezelni. Ehhez azonban tiszta, átlátható viszonyok szükségesek.

– Ha ilyen hosszú távú stratégiában gondolkoztatok, akkor miért távoztatok a klubtól? Hiszen ugyanúgy a jelenlegi vezetés állt Berki Krisztián mögött.

– Nem foglalkoztam ezzel abban az időben. Kizártam minden külső körülményt és csak azt néztem szakmai alapon hogyan lehetne egy optimális környezetet kialakí­tani, jó és eredményes kommunikációval, klubba áramló szponzorokkal. Lehet naivan hangzik, de akkor másképp láttam a helyzetet, elvakí­tott a lehetőség, hogy a Ferencváros tagja lehetek. Életem álma volt. Buzgott bennünk a tettvágy és szakmai alapon elkezdtük a munkát kollégáimmal. Az angolokkal jelentős volt a napi kapcsolat, felügyelték a munkánkat, és elismeréssel támogattak is minket. Folyamatosan kapcsolatban voltam a Sheffield Utd. PR ügynökségétől Glennel és kölcsönösen segí­tettük egymást. A Sheffield-i derby programfüzetéhez is összeállí­tottam neki anyagot a Fradiról. Érdekes, szerteágazó munka volt az. Nem Berki Krisztián személye volt aki miatt jöttünk, és nem is miatta távoztunk. Felmondásunk okai az elvi, morális és szakmai kérdések voltak. Mint előbb emlí­tettem, mi szikla szilárdan letettük voksunkat egy út mellett, amelyen szerettünk volna végig menni, együtt a Fradival. A két út azonban nem egy irányba haladt. Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy ez nehezen megvalósí­tható, mi pedig szeretnénk megőrizni szakmai hitelességünket, önállóságunkat, elveinket, ha használhatok ilyen fennkölt kifejezést. Egy külső cég voltunk, amely szakmai alapon döntött, viszont érzelmi alapon kötődik a Fradihoz. Nem bizonyos emberekhez, hanem a Fradihoz. Ugyanakkor sok barátra tettem szert az eltelt 6 hónapban mind a csapatból, mind a székházból és ez nagyon jó érzés. Ahogy eddig is, ezután is ott leszünk a lelátón, szurkolunk kedvenc csapatunkért. Aztán ki tudja mit hoz a jövő? Remélem, hogy a politikában végre valahára bekövetkezett változások nem csak a hétköznapjainkban, hanem hamarosan a magyar labdarúgásban, és konkrétan a Fradiban is éreztetik majd jótékony hatásukat. Addig is találkozzunk a lelátón, hogy együtt hajtsuk győzelembe a Fradit! Azt a Fradit, amelyik a mi Fradink és amelynek nincs párja a világon! Hajrá Fradi!