Az otthon zöld füvén XXII.

Üllői úti szí­nház, Hegedűs: a fejtetőm!

Számomra egy focimérkőzés akkor emlékezetes, ha ahhoz egy gól, egy pazar csel, egy látványos felhőfejes – röviden maga a játék kapcsolódik minden szépségével és izgalmával. Mert ami nem ezt a csodás játékot élteti az még akkor sem lehet igazán emlékezetes, ha azokat nehéz feledni. Legyen az leszakadt lelátó az Üllői úton, a 96 szurkoló halálával végződő Hillsborough tragédia az angol FA-kupa döntőjén, vagy az 1985-s Heysel stadionbeli borzalom, de voltak kisebb szurkolói rendbontások is melyek miatt félbe kellett szakí­tani egy mérkőzést, de voltak olyan esetek is, amikor bár történt egy kis rendbontás, de a végkifejletet már a pályán lévők szí­nészi alakí­tása révén kerültek reflektorfénybe. Egy ilyen Oscar-dí­jas alakí­tás fűződik 1983. október 1-hez, amikor egy „eltévedt” metrófogantyú repült be a szombathelyi kapus irányába, akit bár nem talált el (szerencsére) a labdának nem látszó tárgy, de ettől még Hegedűs kapus olyan teátrális mozdulattal vágódott el a füvön, hogy azt még Argan (Moliere – Képzelt beteg) is megirigyelte volna. A történet további részét nem mesélem el, nem akarom ellőni a poént (bár azt minden bizonnyal sokan ismerik), ezért inkább néhány mondatot ejtenék Fradi szí­vünk egyik legkí­nosabb bajnoki időszakáról az 1983-1985 közötti időszakról.

Amikor is csak egy hajszál választotta el a kieséstől a Ferencvárost. Ennek első felvonása az 1983/84-s bajnokság, amit a mai napig nem tudok a helyére tenni. Előző évben még a Győrrel harcoltunk a bajnoki cí­mért (Győr-Fradi 3:3 – lehet ezt feledni?), majd 1983 ősze elhozta a poklot. 7 forduló után az utolsó helyen álltunk, erre jött a félbeszakadt Haladás meccs, a két meccses pályabezárás. Az őszi szezon végén elkerültünk a kieső helyről, de ez már nem menthette meg Novák Dezsőt, aki két és fél év után, egy bajnoki cí­mmel és egy ezüstéremmel búcsúzott (átmenetileg) az Üllői úttól. Helyette a tapasztalatlan Vincze Gézát nevezte ki a klub, akinek egy év alatt sikerült a kiesés szélére sodorni a csapatot. Annyira veszélyessé vált a helyzet 1985 tavaszán, hogy egy újabb edzőcsere (Sárosi László) kellett a bennmaradáshoz.

Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy sokunk számára ezek az évek a legsötétebb betűkkel í­ródnak. Melynek első állomása 1983. október 1., a Haladás elleni bajnoki, az „eltévedt” metrófogantyú és Hegedűs kapus Hollywoodi alakí­tása.