Ajánlás helyett

Ajánlom e sorokat azoknak, akiknek 1962. március tizenegyedike óta adósa vagyok egy válasszal. . .

A Ferencváros—Ú. Dózsa bajnoki rangadó tudósí­tása utáni vasárnap délután, a Népstadionban, a szünetben éppen a frissen gőzölgő fekete után nyúltam, amikor a hátam mögött, félreérthetetlen célzással, a következő párbeszédet hallottam:

— Ez egy hazug fráter!
— Volt pofája ezt í­rni. . .
— Bértollnok!
— Minden szavát megfizetik! . . .

Szerettem volna hátrafordulni, és az arcukba loccsantani a forró kávét, de azután felülkerekedett a józan ész: ha nincs bátorságuk megcí­mezni véleményüket, akkor nem is veszek róla tudomást.

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →