Csabai József: 90

Csabai és Novák

„Sátoraljaújhelyi vagyok, ott születtem, ott is játszottam az NB II-es csapatban. Érettségi után felkerültem Budapestre, és elvégeztem a Testnevelési Főiskolát 1955-ben. Utána a Ferencvároshoz kerültem. Sajnos pályafutásom rövid volt. Az 1956-os idényben játszottam, ugyanebben az évben hagytam el az országot.”

– Térjünk még vissza, mit játszott a Ferencvárosban, milyen poszton?
– Balösszekötőt játszottam Fenyvesi mellett, néha a jobbösszekötőbe tettek be, de általában a posztom a balösszekötő volt.

– Kihez fűzték jó kapcsolatok az akkori Ferencvárosban?
– Kellemes emlékeim vannak mindenkivel kapcsolatban. Nagyon-nagyon sokat köszönhetek az azóta elhunyt volt játékostársamnak, Kispéter Mihálynak, aki igazán jó szí­vvel vett pártfogásába, és sokat tanultam tőle. De mondhatnám, hogy az akkori Fradi-gárda mind ragyogó fiúkból állt, és nagyon nagy elismeréssel tudok róluk beszélni. Mondhatnám, hogy testvéreimnek tekintettem őket.

– Volt-e olyan mérkőzés, amire különösen szí­vesen gondol vissza?
– Nem sok mérkőzést játszottam, de volt néhány, ami kellemes emlékeket idéz fel. Amikor hazajövök, a fiúk, például Dalnoki Jenő – tegnap találkoztam vele-, mindjárt azzal kezdte, hogy emlékszel arra a nagy gólra, amit rúgtál a Grosics Gyulának? Ez a Tatabánya elleni mérkőzésen történt, pár perc volt hátra, 2-2 volt az állás, és volt egy szabadrúgás, amit általában a Jenő rúgott. Én szerettem meglepetést okozni a játékommal. A Tatabánya sorfalat állí­tott, tí­z játékos volt a 16-oson a sorfalban. Én intettem Jenőnek, hogy jöjjön, rúgja a szabadrúgást, de látom, hogy a Gyula még mindig rakosgatta a sorfalat, és a bí­ró már intett, hogy rúghatok, í­gy a labdát beemeltem az ellenkező sarokba. S ezzel megnyertük a mérkőzést. Hát, ez eléggé kellemes emlék. …

Amikor elhagytam az országot, Spanyolországba mentem, és ott profiskodtam. Az Atletico Madridnál szerződtem le, majd a Zaragozához kerültem. Sajnos, a pályafutásom ott is rövid volt, mert négy év után egy súlyos bokasérülést szenvedtem, ami után abba kellett hagynom a játékot. Ekkor történt, hogy gondolkoztam azon, hogy most vagy hazajövök Magyarországra, vagy folytatom, mint testnevelő tanár a munkámat. Mindig szerettem volna sportorvosi pályára menni. Ekkor döntöttem el Spanyolországban, még fiatal voltam edzőnek, hogy talán jobb, ha a sportorvosi pályát választom. Így aztán elutaztam New Yorkba, a spórolt pénzemen beiratkoztam az egyetemre és kitanultam orvosnak, speciálisan az orthopédiát.

A new-yorki túrán 1965-ben (fotó: Novák Dezső gyűjteményéből)

Névjegy:

Klubjai: Sátoraljaújhely, -1955: TF, 1956: Bp. Kinizsi, 1957: Atletico Madrid, 1957-58: Huelva, 1958-60: Real Zaragoza, 1961-66: New York Hungária (1962: US National Open Challenge Cup győztes), 1967-68: Vancouver Royals (segédedző), 1971-74: Columbus Vancouver (edző)

Kiegészí­tésül annyit tennénk hozzá, hogy fia a kilencvenes évek elején a Bp. Honvéd csapatában rúgta a labdát.