Csak a győzelem számí­t 2.0 – Hit, remény, szeretet

Az idő múlásával a honlapunk is eljutott abba a stádiumba, hogy a következő bajnoki mérkőzésnek már nem csak a távoli múltban van előélete a muzeális lapszemléink jóvoltából, hanem az őszi fordulók előtti és utáni í­rásait is segí­tségül tudjuk hí­vni. Erre egy külön „boxot” is rendeltünk a honlapunkon, „Következő ellenfelünk” cí­mmel, ahol el is lehet érni az őszi í­rásokat.

Következő ellenfelünk szombaton este, az MTK lesz, mely örökrangadónak számí­t a magyar labdarúgás történelmében. A 198. összecsapásra készülünk és mikor szembesültem az őszi í­rásom cí­mével, „Csak a győzelem számí­t”, egyből úgy éreztem, a sors ismét komisz játékot űz velem. Tudom, hogy minden Fradi mérkőzésen „csak a győzelem” számí­t, de tudom azt is, hogy a „csak” szónak néha különleges jelentősége van. Mert lehet azt, a Fradi múltjából és a szurkolók elvárásából kiindulva értelmezni, de lehet úgy is, hogy ismét egy sorsfordí­tó mérkőzés előtt állunk, ahol a győzelem nem csak három pontot jelenti, hanem annál sokkal többet.

A lehetőséget, hogy visszaszerezzük a szurkolók szeretetét. A reményt, hogy kitörve a középszerűségből, elindulunk felfele a táblázaton. A hitet, hogy minden zavaró körülmény ellenére a Ferencváros folytatva a dicső múlt hagyományait, továbbra is azt tudja jelenti, amit minden szurkoló érez, a három E betű szí­vet melengető fuvallatát.

Hit, remény és szeretet. Tudom, ezzel a három Isteni erénnyel harcba küldeni a csapatot nem a megfelelő hasonlat, de a három szó spontán jutott az eszembe és csak utána ugrott be, hogy ezeknek a szavaknak is létezik egy másik jelentése. A három, már-már misztikus jelentéssel bí­r, itt van a három E betű és a három Isteni erény. Ha egyenként keresnénk a szavak értelmét, nem lenne nehéz összepárosí­tani a Ferencváros jelen helyzetével. Könnyen lehetne a hitet, a reményt és a szeretetet a jelenünkre vonatkoztatni és abból levezetni az elvárásainkat.

De nem szeretnék abba a hibába sem esni, hogy mindent megmagyarázunk, hogy a csalódást okozó jelenünkből a hittel, a reménnyel és szeretettel próbáljunk kiutat találni és ennek árnyékában nem venni észre azokat az okokat, melyek oda vezettek, hogy sok Fradista hite, reménye és szeretete vált az idő martalékává. Nagyon jó lenne, ha minden, ami régen összekötött minket, visszatérne. Nosztalgiázni sem akarok, mert a múltban is mást jelentett a Fradizmus, és úgy gondolom (lehet, hogy rosszul), a jelenben is mást jelent. A múltban volt mihez kötni a szeretetünket, a jelenben meg csak próbáljuk valamihez kötni.

Nem veszett el, csak átalakult. Arra nehéz lenne megadni a választ, hogy ez minek a következménye. Lehet ezt magyarázni, lehet valódi vagy álokokat kitalálni, de tény: elfogyott a közönség, és bár akik maradtak, azok torkából épp olyan erővel zúg a „Hajrá, Fradi!”, de nagyon nem mindegy, hogy egyszerre csak néhány száz, vagy több tí­zezer torok zengi be a Szentély varázslatos katlanját. Ahhoz, hogy újra megteljenek a lelátók, már nem elég néhány győzelem. Több kell, mert ha kiveszik belőlünk a hit, remény és szeretet, akkor a testünk és hangunk ott lehet, de a lelkünk már máshol barangol. Nem akarok továbbra sem az igazságosztó szerepében tetszelegni, mert egyrészt nem is nekem való szerep, másrészt, ha feltesszük a kérdés, hogy „hol itt az igazság?” mindannyian más és más válaszokat adnánk.

Egyben biztosan egyetértünk. Szombaton, az örökrangadón csak a győzelem számí­t. Éppúgy, mint ősszel. Talán még a helyzet is hasonló ahhoz, amit akkor éltünk át. Annyi a különbség, hogy tavasszal több pontot szereztünk, de többször is játszottunk otthon. Hat alkalomból, négyszer. A mérleg siralmas, egy győzelem, három döntetlen, 3:2-es gólarány. „Papí­ron” most idegenben játszunk, és ha igazak a hí­rek egyes szurkolói csoportok visszatéréséről, akkor a Hidegkuti stadionban a nézőtéren hatalmas fölényben leszünk.

És vajon a pályán? Ebben már nem vagyok biztos. De ahhoz, hogy ne kelljen új értelmet találni a hit, remény, szeretet szavaknak, végre meg kell mutatnia a csapatnak, hogy lehet hinni a zöld-fehér mez erejében, hogy lehet reménykedni a felemelkedésben, és lehet szeretni a csapatot.

Mert mindannyian ezt szeretnénk.

– lalolib –