Családtag maradt

Rudas Ferenc, a Ferencváros egykori jobbhátvédje július 6-án lesz 90 éves. Ha nem sérül meg 1950-ben, tagja lehetett volna az Aranycsapatnak. Zöld-fehér mezben 1941 és 1954 között 363 mérkőzésen játszott, a Fradi Baráti Kör elnökeként ma is a fradizmus egyik megtestesí­tője.

–º Paulo Sousa, a Videoton edzője az első edzések egyike után a helyes táp­lálkozásra hí­vta fel a bajnokcsapat játéko­sainak figyelmét. Az ön idejében is fontos volt ez?

Nem, de ennél azért sarko­sabb a véleményem: akkor halt meg a hazai labdarúgás, ami­kor a futballt tudományként kezdték kezelni Magyarorszá­gon – adta meg az egyértelmű választ Rudas Ferenc.

–º Látom, nem veti meg a fröccsöt.

Nem bizony! Naponta meg­iszom kettőt-hármat. De ne higgye azt, hogy mi végigbohémkodtuk a pályafutásun­kat. Ha tudtuk, hogy délután négykor edzés van, jöhetett akár Gina Lollobrigida is, mi a tréningre mentünk.

–º De nem jött, még meccsek után sem, önök mégis el-eljárogattak …

Mérkőzés után együtt ma­radtunk, aztán vacsora közben felengedett a hangulat, a feszültség egy óra múlva elszállt. Ha nem í­gy lett volna, mindenki napokig hordja magában a problémákat, hergeli magát. Mészáros „Dodó” olyanokat mondott társaira meccs közben, hogy egy civil élete végéig megharagudott volna rá. Aztán este egymás hátát veregetve mentünk haza.

–º  Sebes Gusztáv kapi­tánysága idején egy mér­kőzés kivételével ön volt a válogatott jobbhátvéd­je. Noha klubtársával, Henni Gézával is hasonló volt a helyzet, rá mégsem mondják, hogy helye lett volna az Aranycsapatban. Hogyan dolgozta fel, hogy ön végül kimaradt?

Nehezen. Illetve amikor az ember megéli, peregnek az események, de amint jutott rá idő, én is rengeteget rágódtam Márpedig volt időm, mert el­tört a lábam, s utána már nem lehettem válogatott. Ilyenkor nem azon filozofálgat az ember, hogy ki a jobb, mert ez összetett kérdés. Huszonnégyszeres vá­logatott voltam, Bozsik József nem tartott húsznál, meggyő­ződésem, Sebes Gusztáv bizal­ma kitartott volna nálam is.

–º Nem huszonháromszo­ros válogatott volt?

Játszottunk egy nem hivata­los nemzetek közötti mérkőzést is Budapest-Párizs elnevezéssel. Ha nincs a sérülésem, reális esé­lyem lett volna, hogy én legyek az első százszoros válogatott.

–º Lábtörése ezt derékba törte. Henni Géza elnézést kért valaha?

Miért kért volna elnézést? Becsúsztam, ő kifutott, ráesett a lábamra, nem tehetett róla. Kiszámí­tották, olyan volt az ütközés ereje, mintha három­száznegyven kiló zuhant vol­na a lábamra. Apám ott állt a kapufa mellett. Képzelheti, mit érzett. Főleg azután, hogy ő is huszonkilenc éves korá­ban törte el a lábát a Nemzeti játékosaként. A legendás Orth Györggyel ütközött

–º Őt még Rucknak hí­v­ták, önnek magyarosí­tani kellett?

Tiszti iskolába jártam, azt mondták, ezzel a névvel ne nagyon akarjak semmit. Az R betűnél felütöttem a telefon­könyvet, és csukott szemmel a Rudas névre böktem.

–º Három válogatottbeli gólja közül kettőt tizen­egyesből szerzett. Büntetőspecialista volt?

Igen, és én lőttem tizen­egyesből a magyar válogatott első gólját a felszabadulás után. Az osztrákokkal játszottunk.

–º Felszabadulást mond? Csak azért kérdezem, mert a szovjetekhez húzó rezsim később államo­sí­totta a Fradi-pálya melletti éttermét.

A háborúnak vége volt, ez mindenképpen egyfajta fel­szabadulást jelentett, persze ezt nem politikai értelemben mondom.

–º A rendszer pedig poli­tikai értelemben nyomta el később, az ötvenes években a Ferencvárost. Nehéz volt elviselni?

Ha hiszi, ha nem, a játéko­sok nem foglalkoztak a politi­kával, azt persze éreztük, hogy a kisemberek a csapat mögött állnak. Mondtam is Marosán Györgynek: „Gyuri úr, nem a Honvédot kellett volna fel­pumpálni, hanem a Fradiba hozni Bozsikot és Puskást, az lett volna az igazi nagycsapat, nagy szurkolótáborral!”

–º Gyuri úrnak hí­vta a ret­tegett Marosánt?

Igen. Mindig azzal a szöveg­gel jött, hogy fradista, fasiszta, kapitalista. Egyszer megkér­deztem tőle: ki mert akkor el­lenállni, amikor Jaross Andor belügyminiszter – akinek nevé­hez a Fradi fasizálódását kötik – közölte, ő akar az FTC elnöke lenni? Röhej, de valahol a klub­ház hátsó fertályában válasz­tották meg, aztán többet nem is láttuk. Marosánról azért azt is elmondanám, hogy az egyik válogatott meccs előtt olyan beszédet tartott, hogy az után képtelenség volt veszí­teni.

–º  Abban, hogy a Fradiban maradt, szerepet játszott, hogy negyvenöttől az államosí­tásig az édes­apja vezethette a klub vendéglőjét?

Noha már harminckilenc óta fradista voltam, mit tagadjam, igen. Az egyesület í­gy próbálta magához kötni, aki fontos volt számára. Egyébként nekem is vendéglős mestervizsgát kel­lett tennem, és borászatból megbuktam.

–º Azért ez szégyen egy fröccsöstől … Gyorsasá­ga viszont legendás volt. Hány másodperc alatt futotta a száz métert?

Tizenegy egész kettőt tud­tam, de a pályán nem ez szá­mí­tott igazán, hanem az, hogy robbanékony voltam.

–º A klubhoz közeli embe­rek mondják, hogy Kispéter Mihályhoz és Dalnoki Jenőhöz hasonlóan erős személyiség, aki még ma­napság is pillére az egyesületnek.

Milyen szempontból?

–º Vegyük a Fradi cí­me­rében szereplő E betű hármas jelentését: er­kölcs, erő, egyetértés.

Valahogy jött, hogy a társa­im felnéztek rám. Voltam csa­patkapitány is, aztán a játékból kikoptam, de a Fradi-családból nem. Mert a Ferencváros egy nagy család.

–º Nem lehet, hogy ezek inkább már csak szép szavak? Mert mintha valami hiányozna az FTC-ből. Mégis, mi?

Maga a Ferencváros.

–º Ezt hogy érti?

Nem lehet hagyományok, gyökerek nélkül élni. Albert Flóri bejött a róla elnevezett stadionba, de a főbejáraton nem jutott el a szobájához, mert az angolok befalazták a folyosót. Vagy mondok mást: Alberttel, Rákosi Gyuszival és Szűcs La­jossal voltam, de kihagytak ben­nünket valamilyen listáról, alig akartak beengedni. Jó, hogy az öregek nem fontosak, meg nem is érdekesek, csak aztán kiölődik minden. Ezért van az, hogy mi, zöld-fehérek sem tudjuk átlépni a saját árnyékunkat. Döngetjük a mellünket, hogy í­gy a Fra­di, meg úgy a Fradi, de amikor egy fillért is adni kell, minden­ki odébb somfordál. Különben már rég össze kellett volna jön­nie az egyesület átvilágí­tásához szükséges pénznek. Ugyanak­kor meggyőződésem, hogy nem csak anyagi problémák miatt vegetálnak a budapesti klubok.

–º Azért az üllői úton van ok optimizmusra?

A szakmai munka terén feltét­lenül! Prukner Lászlót legalább olyan remek pedagógusnak tartom, mint egykori legjobb barátomat, Lakat Károlyt, jó ke­zekben van a csapat!

–º Manapság mennyire része a futball, a sport az életének?

A Fradi mérkőzéseire kijárok, a tévében is szoktam meccset nézni. Lionel Messi például remek futballista, de azt nem szeretem, ha a csapatok hátra­felé játszanak. Más sportese­mények is érdekelnek. Tekerem a szobabiciklit, s közben nézem a wimbledoni teniszversenyt. Hetente kétszer-háromszor eljárok a Hélia Hotelbe is úsz­kálni. A Fradi Baráti Kör elnö­keként pedig havonta egyszer összejövünk, s ha már futbal­lozni nem is tudunk, jókat be­szélgetünk róla.

(Thury Gábor – Nemzeti Sport)