Fradista anekdoták: Albert Flórián

Albert Flórián

Kézfogás (Vadas György)

Az FTC a Népstadionban játszott, ha jól emlék­szem, a Salgótarján ellen. Albert egyik akció nyomán nagyszerű helyzetbe került, de kemé­nyen elválasztották a labdától. Odaszólt nekem:

— Gyuri bácsi, nem fuj?!

Szövegelésért Albert ellen í­téltem közvetett szabadrúgást, amelyből a Salgótarján gólt szer­zett …

Tetejébe a második félidő végén tizenegyeshez jutott a Ferencváros, de Novák Dezső — aki a legbiztosabb í­téletvégrehajtók egyike volt — ki­hagyta a büntetőt.

Vége lett a mérkőzésnek, Albert, a csapatkapi­tány a történtek után nem jött oda hozzám, hogy a szokásos kézfogással megköszönje a bí­rásko­dást, hanem anélkül futott be az öltözőbe. Úgy hozta az élet, hogy két-három héttel később partjelző voltam egy FTC—Győr mérkőzésen. Kollégám, Wottava Tibor vezette a meccset. Nyert a Fradi.

Wottava lefújta a meccset, Albert először hozzám futott ki a partvonalhoz, hogy kezet fogjon velem. Akkor szí­vta csak el a békepipát.

Klasszisok ólommellényben

Az  Üllői úton szinte egymás sarkára hágtak az ügyetlennél ügyetlenebb önjelölt focizsenik. Hetente öt-hat fiatal — olykor nem is olyan fiatal — jelentkezett játékra. Legtöbbjük mozgásáról ordí­tott, hogy kibékí­thetetlen haragban élnek a labdával. Csak szeretik a focit. Az FTC klasszis válogatottakkal tele­zsúfolt öltözőjében kezdetben csodálkoztak, értetlenkedtek az önismeret teljes hiányán, aztán viccesre „vették a formát”.

Albert Flóriék bevezető gyanánt a gyúróhoz küldték az új „kollégát”, aki az előzetesen megbeszéltek szellemében vastagon és alaposan bekente a jám­bort gerosánnal, sloannal, kapsodermával, következett tí­z perc ücsörgés a for­ró ví­zzel töltött kádban. Az új fiú céklavörösen, a kenőcsöktől agyoncsí­petten felöltözött. A kezére és a lábára — előre és hátulra is — sí­pcsontvédőt kötöz­tek, felvetették vele az ólommellényt, arra négy melegí­tőt, majd ráhangoló­dásként hússzor körbe kellett futnia a sporttelepet. Ha túlélte, átküldték Tichy úrhoz Kispestre, mondván, hogy a Honvédnak most nagyobb szüksége van az ilyen remek labdarúgókra. Tichy Lajos csak annyit kérdezett a jövevényektől:

— Flóriék küldték? Aha, értem. Épp most volt itt Göröcs Titi. Kért, hogy ha látok egy klassz futballistát, irányí­tsam át Újpestre. Tudja, hol van a Me­gyeri úti stadion?

* * *

A kollektí­v bölcsesség elve alapján szép fokozatosan kialakult a Ferencvá­rosban egy bombabiztos metódus a botlábú jelentkezők elkedvetlení­tésére. A már előzőleg ismertetett menetfelszerelésben öt kört futottak a pálya körül úgy, hogy közben két kézzel fogták a labdát a fejük felett. A következő szakasz távja ugyanennyi volt, de a bőrt ekkor már csak egy kézzel tarthatták. Utolsó próbatétel gyanánt „kézi” segí­tség nélkül kellett (volna) a fejükön tartaniok a lasztit.

Alberték határozott í­géretet tettek, hogy aki ötször megkerüli a gyepet, a ko­bakján egyensúlyozva a játékszert, a legközelebbi bajnokin játszik az „egyben”.

Néhány szerencsétlen flótás majd’ minden edzésen szaladgált és a sí­rással küszködve szedegette fel a földről az engedetlen labdát…

Forduljon az állatorvoshoz!

Hja, könnyű poénkodni, ha kéznél van egy állatorvos balszélső. Mint példám a hatvanas évek „aranyfradijában”, ahol az arany lábú Flóri dr. Fenyvesi Mátétól kapta a zoknihoz passzolt labdákat.

Albert egy bajnokin „épí­tőjellegű” vitába keveredett a játékvezetővel. Mint az ilyen disputák többsége, ez is kiállí­tással végződött. A hí­res középcsatár nem kevésbé hí­res pózába merevedve, csí­pőre tett kézzel, ezzel a jó tanáccsal búcsúzott a bí­rótól.

— Vizsgáltassa meg magát doktor Fenyvesivel…

Aki megfordí­totta a Császárt

Kaposi Sándor, a hatvanas évek ismert játékvezetője büszke arra, hogy a hazai bí­rók közül egyedül ő fordí­totta meg Albertet. A Császár szabálytalankodott, mire Kaposi magához rendelte:

—    Forduljon meg! — mondta neki.

—    Miért fordí­t meg engem, hiszen ismer? — kérdezte Albert.

—    Mert a hátát még nem ismerem! — felelte Kaposi.

-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-