Détári készen áll a nagy feladatra – csak a csapat érdekli

Détári Lajos

Détári Lajos 48 évesen élete első Ferencváros-meccsére készül. Mármint edzőként, ugyanis játé­kosként – tizenhárom mérkőzé­sen – már magára öltötte a Fradi szerelését. A Zalaeger­szeg elleni vasárnapi bajnokin nem zöld-fehérben pompázik, de a viselet méltó lesz a számára ünnepi alkalomhoz.

• Mobilkészüléke csengő­hangját átállí­totta már a Fradi-indulóra?

Ugyanúgy csörög, mint koráb­ban. Nem azzal akarom érzékel­tetni, mekkora fradista vagyok, hogy zöld-fehér sálban, sapká­ban, netán pulóverben virí­tok. Annak sohasem voltam hí­ve, hogy ha valaki új klubhoz kerül, elkezdeni bizonygatni, már gye­rekkora óta az együttes elkötele­zett rajongója. Egyvalami érdekel csak: a csapat. A külsőségekkel pedig törődjenek mások.

• Pintér Attila azt nyi­latkozta lapunkban, örül Détári Lajos kinevezésének. Mivel ezt a klubhoz ezer szállal kötődő edző mondta, bóknak is veheti.

Annak is vettem. Attilával re­mek a kapcsolatom, a Ferenc­város öregfiúkcsapatában együtt játszunk. Ráadásul hasonlóan gondolkodunk a futballról, ke­ménykezű trénerként mindket­ten megköveteljük a rendet és a fegyelmet az öltözőben, illetve a pályán. Igaz, a pályán kí­vül már kissé másként viselkedünk… Komolyra fordí­tva, négy hete le­hetett, amikor hosszasan beszél­gettünk arról, hogy a fiatalabb edzőgeneráció tagjai több lehe­tőséget is kaphatnának a bizo­nyí­tásra. A történet pikantériája, hogy azóta én megkaptam. Óriá­si esély ez, s mindent elkövetek, hogy éljek vele.

• Már egy nappal előbb is fogadhatnák a Zalaeger­szeget?

Ha arra irányul a kérdése, hogy készen állunk-e, nyugodt szí­vvel felelhetek igennel.

• A kezdő tizenegy is összeállt már a fejében?

A válasz újfent igen. Eltudnám mondani, kik jutnak szóhoz.

• Már í­rom is a neveket!

Az imént nem véletlenül hasz­náltam feltételes módot… !

• A szí­nre lépése óta eltelt másfél hét elegendő volt ahhoz, hogy teljes képet kapjon a csapatáról?

Bőven. Kizárólag jókat mond­hatok a játékosokról, mindannyian profin odatették magukat.

• Ez a minimum, nem?

De.

• Egy hét alatt két Ligaku­pa-mérkőzést ví­vott a Ferencváros, Siófokon kettő egyre, a Pécstől négy egyre kapott ki. Konklúzió?

A két vereség ellenére is hasz­nos tapasztalatokkal gazdagod­tunk. A szóban forgó két meccsen javarészt a fiatalokat állí­tottuk csatasorba, mert kí­váncsiak vol­tunk, kikre lehet épí­teni a jövő Fradiját. Örömmel teszem hozzá, vannak tehetségeink, azt viszont talán hozzá sem kellene fűznöm, hogy a beérésükhöz idő kell.

• Önnek csak egy éve van.

Való igaz, a megállapodás jövő nyárig szól, ám ha minden jól megy, meghosszabbí­tható. Megvallom, én nem csupán egy esztendőre tervezek, de a végén úgyis a vezetők döntenek. Amúgy lehetne ötéves szerződésem is, az is megeshet, hogy négy vere­ség után megválnak tőlem.

• Csütörtökön két brazil légiósról, Alison Silváról és Felipe Félixről kijelentet­te, hogy nem Fradi-szintű labdarúgók, előbbi már a Copacabanán sütteti a hasát, utóbbi a máso­dik csapattal készül. Ezt a többiek burkolt figyelmez­tetésnek is vehetik?

Ha akarják, vehetik annak. A Ferencváros szerelését mostantól csak azok viselhetik, akik a játék­téren és azon kí­vül a klub hagyo­mányaihoz méltón viselkednek!

• Csak aztán nehogy lét­számhiánnyal küszködjön…

Megnyugtatom, aki ma az első csapat keretéhez tartozik, nagyszerűen dolgozik. Egyetlen edzés sem akadt, amelyet ne maximális erőbedobással haj­tottak volna végre a játékosok – bár ez is az alapkövetelmények közé sorolandó. Az egység kezd kialakulni, nincsenek klikkek, a holland futballista ugyanúgy be­szélget a magyarral, mint a bra­zillal, az argentinnal vagy éppen a szlovénnal.

• Milyen nyelven?

Angolul, németül és termé­szetesen magyarul. Napról nap­ra húsz magyar szót kell megta­nulniuk a légiósoknak – ha csak tehetem, kikérdezem őket. Elin­dult egy folyamat, és remélem, már vasárnap kiderül, jó útra tértünk. Csodát nem várok, de bizakodó vagyok.

• Lehet is: a ZTE nyolc nul­lás vereséget szenvedett a Pápától a szerdai Ligaku­pa-meccsen.

Ebből már csak azért sem vo­nok le messzemenő következte­tést, mert Prukner László aligha­nem tizenegy helyen változtat a hétköznap bevetett csapaton.

• Rossz játékkal kibrusztolt egy nullás győzelmet előre elfogadna?

Az edzésmunkánkból kiindúlva nem tudom elképzelni, hogy rosszul futballozzunk. Ha mindenki odateszi magát, abból csak jó sülhet ki. Rajtam kí­vül más is optimista az öltözőben, és ha a szurkolók is mellénk állnak, meglesz az első győzelem.

• Mennyiben más a Ferenc­város szakvezetőjeként ké­szülni á hétvégi bajnokira, mint teszem azt a Vecsés edzőjeként?

Bár már megéltem ezt-azt, némi drukk most van bennem. Nem vagyok ideges, csak jóleső érzéssel várom a vasárnap dél­utánt.

• Öltönyét kivasal­tatta már?

Mivel a Ferencváros, a Zalaegerszeg­nek és az NB I-nek is megadom a tisztele­tet, tudom, melyiket veszem fel.

• Zöld-fehér?

Nem. De méltó az ünnepi alkalomhoz.

(Pietsch Tibor, Nemzeti Sport, 2011. szeptember 11.)