Hargitai Károly Dél-Amerikai útinaplója – ajánlás

Naplót í­rni a legbensőségesebb dolog. A napló titkokat rejt, a napló igazságról mesél, a napló saját magunk. Örömök, bánatok és könnyek. Évszázadok óta sokan, sok féle indí­ttatásból kezdtek el napló í­rni. Saját magunknak, mert úgy érezzük, a jövőben szükségünk lesz saját múltunkra. Ezekkel a mondatokkal ajánlottuk a kedves olvasóknak Nagy László személyes hangvételű naplóját decemberben, és most is ezeket a gondolatokat vettem elő, amikor  Hargitai Károly 1980-ban készí­tett, „Negyven nap Dél-Amerikában” cí­mű gyűjteményét mutatjuk be kedves olvasóinknak.

Hargitai Károly 16 éven át szolgálta a Ferencvárost. 1974-ben lett a klub ügyvezető elnökhelyettese, 1985. február 23-tól pedig ügyvezető elnöke. Édesapja már 5 évesen kivitte Fradi meccsre, legendás Fradizmusa azóta is töretlen. 5 szektor, 17. sor, 9. szék – kevés olyan törzsszurkoló van a Szentélyben, aki nem tudja, hogy ez a hely örökre „foglalt” dr. Hargitai Károly számára. Szerkesztőségünket az a megtiszteltetés érte, hogy 2009 decembere óta rendszeresen segí­ti a munkánkat. Fogadott minket a lakásán, akkor készült riportunk is vele, és az idén tavasszal megtartott szerkesztői találkozón is megtisztelt minket a jelenlétével.

Emlékszem, épp az utolsó bajnoki mérkőzésünket játszottuk a Honvéd ellen. Egy vendéglőben találkoztunk, természetesen egy nagy tévé közelében, hogy közben a meccset is lehessen nézni. Ahogy elindult útjára a labda, Hargitai Károly „megszűnt létezni”, teljes figyelmével a mérkőzésre összpontosí­tott. Az első perctől az utolsóig. Minden pillanatban érezni lehetett, hogy mennyire kötődik a Ferencvároshoz. Aki több mint hetven éven át szurkol már a Fradinak, még annál is ritka ez a mentalitás. Akkor, azokban a pillanatokban, személy szerint is kaptam Karcsi bácsitól egy plusz impulzust, mely örökre belém is ivódott.

A tanácsokon, ötleteken túl egy ritkasággal is meglepte szerkesztőségünket. 1980-ban vezetője volt annak a „különí­tménynek”, mely negyven nap alatt járta be Dél-Amerikát. 1979. december vége felé jött a meghí­vás, és 1980. január 8-án már útjára is indult a vendégjátékosokkal kiegészült Fradi, hogy negyven nap alatt több Dél-Amerikai országban pályára lépjen. Mint a küldöttség vezetője  Hargitai Károly gondoskodott arról is, hogy az út örökké ne vesszen el a statisztikai adatok számai között, hanem „vizuálisan” is megmaradjon a jövő számára.

Ezt a naplót bocsájtotta rendelkezésünkre az Elnök úr. Amikor először a kezünkbe fogtuk és először lapoztunk bele a gondosan és nagyon precí­zen összeválogatott anyagba, Fradista szí­vünk szinte egyszerre dobbant. Egy harminc éves naplót olvasni és elmerülni a képek rengetegében, már eleve felemelő érzés. Ezt közzé tenni, mely ez által minden Fradista számára elérhető válik, már megtiszteltetés.

Mert naplót í­rni a legbensőségesebb dolog. A napló titkokat rejt, a napló igazságról mesél, a napló saját magunk. A napló maga a Ferencváros. Köszönjük Hargitai Károlynak, hogy szerkesztőségünket tisztelte meg azzal, hogy a rendelkezésünkre bocsájtotta féltve őrzött kincsét.

A naplót, a következő napokban, hetekben több részletben mutatjuk be. Fogadják szeretettel, hiszen aki készí­tette, és aki „útjára bocsájtotta”, az a Fradizmusát is kitárta elénk.

– lalolib –