dr. Páncsics Miklós
Tizenhét éves, amikor az egyik barátja levelet ír Tátrai Sándornak, hogy felhívja a figyelmét az ifjú Páncsicsra. Egy sikeres próbajáték után előbb a Mészáros József vezette ifi csapatba, majd 1963-ban az NB I-es csapathoz kerül. Ekkor Dodó bácsi már a felnőtteket edzi…
A félidényes bajnokságban tíz meccsen Mátrait kell pótolnia a védelem közepén. Kilenc meccsen mindössze hét gólt kapnak és csak három pontot veszítenek, amikor jön a Honvéd elleni 2:7 …
A sikeres bemutatkozást nem követi azonnali állandó csapattagság. Sőt. Legközelebb nyolc hónap múlva kap lehetőséget egy Komló elleni győztes bajnokin, amit újabb négy mérkőzés követ 1964 júliusában. Ismét közel egy év telik el, amikor pályára lép az élvonalban. Az MTK ellen 4:2-es vereséget szenved a csapat. 1965-ben ez az egyetlen tétmeccse …
Hiába, a Novák, Mátrai, Dalnoki hármasba nem sétagalopp bekerülni és ráadásul vetélytársak is akadnak Havasi és Horváth Api személyében. 1965-ben Havasi és Horváth többször is helyet követel magának a védelemben, míg Páncsics továbbra is csak Mátrai helyetteseként kerülhet szóba.
1966-ban az Inter elleni BEK meccsen Horváth Apit kiállítják, így Tátrai mesternek új balhátvéd után kell néznie. A BEK visszavágón már Páncsics szerepel a védelem bal oldalán és „Jairral szemben is nagyszerűen helytáll”, így a csapatban ragad. Jellemzően így áll fel a Fradi védelme az 1966, 1967 évi bajnokságok során: Novák, Mátrai, Páncsics.
1967. november 12.-én pályafutása egyetlen bajnoki gólját lövi a Dózsa elleni 3:3-as rangadón. Egy interjúban így kommentálta:
„- Aznap délelőtt született a fiam, s így ünnepeltem.”
14 nap múlva, 1967. november 26.-án 126 ferencvárosi meccsel a háta mögött, a védelem tengelyébe kerül. A csapat ugyan kikap Szombathelyen, de semmi jelentősége, hiszen már rég megnyerték a bajnoki címet a Lakat-legények. A következő két meccs igazolja Lakat dr. döntését, hiszen a Fradi gólt sem kapva, oda-vissza veri a Liverpoolt és hősünk a következő hat évben a védelem oszlopa lesz.
„Páncsics nagyszerű fizikai adottságokkal rendelkezik. 1967-re vált érett, válogatott szintű labdarúgóvá. Rúgótechnikája, fejjátéka, gyorsasága és helyezkedési érzéke egyaránt kitűnő volt. Tehetsége, sportszerű játékfelfogása és szorgalma szép jövővel kecsegtet” – írja róla az Antal – Hoffer szerzőpáros.
Őmaga így valott arról, hogy milyen is egy jó középhátvéd:
„- Az egész védelem szervezése, irányítása a középhátvédre hárul. Az edzők általában úgy szokták jellemezni, hogy a kapus után a legfelelősségteljesebb poszt. Elég csupán egyetlen kis hibát elkövetni és az ellenfél már csak a kapussal áll szemben. Rendszerint gól születik abból, ha a középhátvéd „kihagy”. Általában az egy szinten hosszú ideig megbízható formát nyújtó játékosokból lesz jó középhátvéd. A gyorsaság, a jó rúgótechnika és egyéb adottságok mellett feltétlenül szükséges, hogy legyen irányító képessége, a körülötte játszók között megfelelő tekintélye. Ez is összefüggésben van azzal, hogy hosszú időn át, megbízhatóan játsszon, mert ezzel szerezheti meg a tekintélyt.”
1967 végén bekerül a válogatottba is, az NDK ellen debütál Lipcsében. Ezt további 36 találkozó követi a legjobbak között. 1968-ban a bajnoki elsőség mellett, tagja az olimpiai bajnok csapatnak is és a VVK döntőbe is bejutnak a zöld-fehérek, ott azonban alulmaradnak a Leeds United-del szemben. A Lakat-éra utolsó évében bronzéremig jut az időközben Vargát és Albertet is elveszítő gárda.
Páncsics az ezüstkorszakban is kihagyhatatlan a csapatból, a védelmet Kalocsay dr., majd Csanádi Ferenc is ráépíti. Igaz 1970 nyarán kis híján az örök riválishoz igazol… Mivel továbbra is zöld-fehérben marad, így a bajnoki aranyakat ezüstre „cseréli”. A Fradival „csak” magyar kupát nyer és az UEFA kupában is eljutnak a legjobb négyig ’72 tavaszán, ahol a Wolverhampton parancsol megálljt.
A sorsdöntő UEFA-kupa visszavágó előtt négy nappal még rangadóra kerül sor a Megyeri úton: Ú. Dózsa – Ferencváros 0:2. Gólszerzők: Szőke és Branikovits. A meccs embere azonban nem a góllövők közül kerül ki, hanem a Fradi védelméből. Páncsics az első magyar labdarúgó, aki a Népsporttól az első 10-es osztályzatot kapja!
„Korlátlan úr volt a pályán. Látványosan játszott. Tökéletes védőmunkáján kívül nemegyszer a támadások vezetéséből is kivette részét. Régen nem látott nagyvonalú, rugalmas és tiszta játékának nagy része van az FTC biztos győzelmében.” – írta a forduló legjobbjáról a Képes Sport.
Hogy mit is takart a tökéletes védőmunka? A Páncsics által irányított Fradi-védelem hibátlanul működve verte vissza a korszak legjobb honi támadósora, a nemzetközi viszonylatban is remek Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó újpesti ötös fogat valamennyi próbálkozását (Bene Ferenc 21, Fazekas László 20 gólt szerzett addig!).
1972 júniusában negyedik helyezést ér el a magyar válogatottal az Európa Bajnokságon, majd, nem egész’ három hónap múlva a lengyelekkel szemben marad alul az olimpiai torna döntőjében válogatottunk.
1973. szeptember 22.-én a SZEOL ellen (1:2) a Népstadionban még bajnokin, majd négy nap múlva Belgrádban már utolsó válogatott találkozóján lép pályára. Időközben edzőváltás történik a Fradinál. Csanádi Ferencet Dalnoki Jenő váltja 1973. októberétől. Páncsics még egy meccset játszik zöld-fehérben: 1974. április 15.-én a Szőnyi úton lép utoljára pályára Fradi mezben.
1974 nyarán Páncsics a Honvédba, Pusztai a Fradiba kerül egy csereügylet révén. Amíg Pusztai a Fradiban másodvirágzását éli, és 24 alkalommal is bekerül a válogatottba, addig Páncsics a Honvédból már nem viseli a címeres mezt. Ez a klubcsere akkor (így van ez ma is) sokakban váltott ki ellenszenvet Páncsiccsal szemben. A tény azonban tény marad: Páncsics minden idők egyik legjobb ferencvárosi védőjátékosa volt! Rózsa András lényegretörő mondatai a Népsportban jelentek meg 1977 januárjában:
„Ez a nagycsontú, nyílt tekintetű férfi a Ferencvárosban kezdte a labdarúgást 1961-ben. Fradistaként lett 37-szeres válogatott, olimpiai bajnok, olimpiai ezüstérmes. Akkor vállalta a nagy múltú egyesület csapatának az összefogását, amikor majdnem széthullott a gárda. Akkor vált a magyar válogatott oszlopává, amikor csaknem szétzüllött a csapat. Akkor hirdette a sok edzés, a sok munka igéjét, amikor az szinte bűnnek számított. Akkor volt nyílt beszédű, amikor mások szerint hallgatni volt érdem. És amikor mennie kellett a Ferencvárosból — hiszen kár lenne bármit is magyarázni, mennie kellett — emelt fővel ment, mert szeretett volna bizonyítani. Különös játéka a sorsnak, hogy ez számára a Honvédban csak elvétve adatott meg.”
1981-ben a Bp. Építők csapatában hagy fel az aktív játékkal. 1982-től 1987-ig az MLSZ főtitkára. A klub történetében ő a második, aki ezt a posztot eléri. 1997-től három idényen át az FTC labdarúgó-szakosztály menedzser-igazgatói posztját tölti be.
Szorgalmát nem csak a pályán kamatoztatta: 1976-ban -feleségével együtt- jogi doktori címet szerzett.
Hosszantartó, súlyos betegség után életének 64. évében hunyt el.
Völgymenet? Még most is vannak irigyei?
milyen ordenáré dolog már itt köpködni egy 40 évvel ezelőtti esemény kulturált megítélése miatt, csak mert azzal nem értünk egyet. (ráadásul úgy, hogy azt még csak a tények sem cáfolják.)
Olyan ez az oldal, mint egy virtuális kegyhely
A Páncsics-Pusztai csere engem nem lepett meg, hiszen már korábban is el akart menni.
Dalnokinak viszont valami különleges érzéke volt ahhoz, hogy a „leírt” játékosok közül kiválassza azokat, akik még felvirágoztathatók. Páncsics már völgymenetben volt, és nekünk ott volt a védelem közepében Bálint. Viszont Szőke helyett kellett valaki. így jött össze az üzlet. A Honvéd akarta, de mi jártunk vele jól.
Nos, most már nem halok meg bután.
Mint játékost is és mint vezetőt is. Bejegyzésem nem válasz volt a gondolataidra. Születésnapja kapcsán jutott eszembe és mivel az alkalom adott volt, gondoltam, hogy le is lehet írni.
Kööszönöm, hogy válaszoltál. Sajnos, „csekély értelmű medvebocsként” továbbra sem értem … Páncsics Miklós játékosként klubunk nagy-nagy legendái közé tartozott … 1970-72 között Beckenbauer után vitathatatlanul Európa legjobb középső (belső) hátvédje volt … egy BECKENBAUER után!!! A vezetői ténykedése … hát … arról, a kegyeletsértés legkisebb szándéka nélkül, annyi maradt meg bennem, hogy: „Nem nyilatkozom!” … RIP, Páncsics Miklós, akit GYEREKKOROMBAN úgy szerettem!
Páncsics Miklós személyét gyakran lengte körül a csodavárás, és nem csak a szurkolók részéről.
Ezt hogy érted? Azért, mert olyan ragyogó hátvéd volt? Avagy azért, mert vezetőként „furcsa” volt???
Az MTK-FTC örökrangadón a riporter azon meditált, vajon mit jelent ez a meccs a
légiósnak ? Válaszolt is rá, mondván, biztos elmesélik neki, hogy miről van szó. Az idegenlégiósnak pedig lesz egy feladata. A Szurkolóknak ugyanez a heroikus küzdelmeket, a ragyogó győzelmeket jelenti és mindazt, amivel eljutottak a győzelemhez, amiről sokáig beszéltek és amiből rövidesen legenda lett és amit az unokának is el kell mesélni Lehet,hogy lassan ezeket az érzéseket már csak a szurkolók fogják ismerni és az összes többi már valami másról szól? „A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása”. Thomas Morus
Isten nyugosztalja zseniális hátvédünket … micsoda megnyugvás volt vagy 10 éven át tudni, hogy a balhátvéd, majd a „söprögető” Páncsics Miklós … Európa egyik legnagyobb klasszis hátvédje volt a hatvanas évek évén, 70-es évek elején … a sportvezetői tevékenységére inkább borítsunk hatalmas fátylat … ebből a (sokkal közelibb korból) egy valami maradt meg: „Páncsics dr.: Nem nyilatkozom!” – egy Fradi-vezető, aki soha nem nyilatkozik, mert több millió szurkolónak SEMMI köze ahhoz, hogy mi történik a klubnál, imádott klubunknál … akár csak ma … Mi közünk nekünk, Fradistáknak ahhoz, hogy épp kit mit lopnak szét, mit tesznek tönkre … ez a csodastadion kiknek épül? A VIP-vendégeknek? Remélem, lesz elég libamáj, cserébe KÖTELEZIK őket, hogy végignézzenek olyan meccseket is, amiket mi annak idején szakadó esőben vagy -5 fokban dideregtünk és szomorkodtunk végig … Mi élünk és meghalunk, de a FERENCVÁROS ÖRÖK!!!
Ennek a csodacsapatnak a legfőbb jellemzői a kitartás, az elszántság, a szorgalom, a céltudatosság, és a versenyszellem.
Gyermekkori álmukat váltották valóra, elsősorban örömöt találtak a játékban..
Az a játékos, aki a napi edzések és a sok mérkőzés mellett még egyetemre járt – tudjuk mindkettő teljes embert követel – az sokkal több az átlagosan jó képességűnél, az zseni. Persze emellett a teljesítmény mellett az ember mindkét végén égeti a gyertyát, nemhiába akarta Páncsics Mikit az edzője is, és egyik professzora is rábeszélni, hogy egyszerre csak az egyiket csinálja, Ő ebben sem tudott kompromisszumot kötni
Varga Zolival jó barátok voltak.
.” Vargával ketten külön járják a maguk útját. A csapat hangadóival nincs számottevő viszonyuk. A pályán egymástól nagy távolságra játszanak, a mindennapi életben annál közelebb vannak egymáshoz. Szinte mindig együtt érkeznek az edzésekre és együtt is mennek el a klubházból. Mindkettő kivételes klasszis.” Nyugodjanak békében. ( Forrás Lakat T. Károly : Reqviem a nagy 8-asért.)
A bacstudastar.hu-n, Bács-Kiskun megyei olimpiai történet, olimpiai bajnokai közt Dr. Páncsics Miklós Páncsics GYULA néven szerepel évek óta. Fotó, életrajz stb. minden egyezik Páncsics Miklóséval. Nem sokan látogathatják az oldalt. Nem állhatott az oldal írója, szerkesztője a helyzet magaslatán, az biztos!
Páncsics Miklós minden mérkőzésen a legjobb formáját hozta, mintha neki soha nem lett volna rossz napja. A sportszerűségéről pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.
A gyerekeim azt mondják, hogy az nagyon jó, ha valakinek ilyen sportélményei és emlékei lehetnek.
Az én örök Fradim: Géczi-Novák,Mátrai,Szűcs,Páncsics-Nyilasi,Gera,Lipcsei,Rákosi-Varga,Albert /mai rendszerben/, de Mikinek /nyugodjon békében/ nem tudom megbocsájtani azt, amit Vargával csinált!
Az én „legjobb fradim”-ban is benne van:
Géczi dr.- Novák, Mátrai, Páncsics dr. – Juhász dr. Szűcs L. – Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr. (csekélység: négy doktor egy futballcsapatban…!) Ja és az edző: Dr. Lakat Károly.
Vajon lesz-e még valaha ilyen csapatunk?
Nagyszerű játékos volt, 1970-72 között Beckenbauer mellett Európa legjobb söprögetőjének tartották. Persze, akkoriban csak klasszis játékosaink voltak.
Géczi – Novák, Páncsics, Meggyesi, Juhász, Vépi, Szőke, Branikovits, Albert, Mucha, Füsi…..sorolhatnám…
Gyerekkori emlék…s Mucha a mai Pécsben…
Nagy kaliberü szimpatikus labdarugó volt.Még az átkosban sem nyomták el a Fradit anyira mint most.(kivéve az 50-es évek.)Most meginnt eljött az átkos idöszak polgári ál mezben.