Boldog születésnapot, Csöpi!

Bizonyára sokan emlékeznek egy 1989. júniusi, Vasas elleni mérkőzésre a Szentélyben. Azokban az években fogyott a legtöbb pénztárgépszalag az országban és nem is volt igazi szurkoló az, aki nem tömött táskával érkezett a stadionba. A tábor előtt rács is volt még, amit egyrészt hangulatosan lehetett rázni, másrészt egy-egy hazai gól után remek kis falmászást lehetett tartani rajta. Ezen a bizonyos Vasas elleni mérkőzésen (amit 4:0-ra nyerünk meg), Dzurják Csöpinek volt egy „alakí­tása”, amely egyből az eszembe jut, ha róla esik szó. Amikor a második félidő elején, egy remek Dukon vágta utáni beadásból, a menetrendszerűen érkező Csöpi bevágta a Fradi harmadik, saját maga második gólját, és ugyanazon lendülettel, egy igazi falmászókat megszégyení­tő módon felkapaszkodott a szurkolók előtt tornyosuló rácsra, úgy vált pillatok alatt eggyé a táborral.

1989-ben, Dzurják Csöpi, már igazi Fradistának számí­tott. Amí­g eljutott a rácsok megmászásáig, hosszú és kalandos út vezetett. 1962. március 2-án született Gödöllőn. Ikladon és Jászberényben tanulta a foci mesterségét, 1980-tól profi játékos. Alig volt húsz éves, amikor Békéscsabára került, majd jött a katonaság és a kötelező klubváltás (Honvéd Szabó Lajos SE). Leszerelés után egyből megkapta az első komoly profi szerződését és a Diósgyőr játékosa lett. A DVTK szí­neiben kétszer lett gólkirály a második vonalban, két idény alatt 53-szor vette be az ellenfelek kapuját.

Sokakat váratlanul ért, amikor a Ferencváros 1986 nyarán bejelentette, hogy szerződés kötött Csöpivel, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megoldja az előző évek középcsatár hiányát (1986 tavaszát igazi középcsatár nélkül játszottuk végig).

Dzurják Csöpi nagyon hamar bizonyí­tott. Háromszor lett egymás után a Fradi házi gólkirálya: 1986/87 (19 góllal), 1988/89 (21 góllal), 1989/90 (18 góllal). 171 alkalommal lépett pályára zöld-fehérben és 97 gólt szerzett, mellyel a 24. „leghatékonyabb” gólszerzője a Ferencvárosnak! Fantasztikus érzéke volt a gólszerzéshez. Nem volt egy villámlábú, és nem volt labdazsonglőr. „Csak” gólokat tudott rúgni, de azt nagyon. A fejjátéka, a helyzetfelismerése, az a képessége, hogy mindig gólhelyzetbe tudott kerülni, emelte az elismert középcsatárok sorába.

1990-től külföldön is kipróbálta „gólgyárosi” képességét. Játszott Spartak Subotica (1990), a német Chemnitzer FC (1990) ill. RW Erfurt (1991) szí­neiben, majd Ciprusra, az Omonia (1991-93) csapatához szerződött. Cipruson az 1991/92-es szezon gólkirálya 21 góljával, majd a következő évben bajnokságot nyert és kupadöntős a csapatával. A légióskodás után, először a III. kerület, majd a Vác játékosa lett. 1994-ben egy Vác – Ferencváros mérkőzésen két gólt is lőtt szeretett csapatának, ráadásul 32 évesen még bajnoki cí­met is ünnepelhetett a Vác FC Samsung csapatával. 1996-ban a Maldí­v szigeteken, az Orchid SC szí­neiben ismét gólkirályi cí­met szerzett.

Aktí­v labdarúgói pályafutása után edzőként dolgozott a Fradi utánpótlásában, az U19-es csapat edzője is volt. Aztán pályaedzőként megfordult néhány egyesületnél: Videoton, Diósgyőr, ZTE. De dolgozott külföldön is: Albániában, Malajziában, és a Maldiv-szigeteken, ahol 2008-ban bajnokságot is nyert. Hazaérkezve újra a magyar labdarúgásban akart dolgozni, de egy alattomos betegség egy időre megakadályozta benne. Csöpi gyógyulásáért 2010-ben megmozdult a Fradi tábor is. Nem csak lélekben, de tettekben is. Segí­tséget nyújtottak a gyógykezelésben, a játékostársak a látogatásaikkal adtak erőt. Az „erő” vele volt, sikerült leküzdeni a veszélyes kórt. Gyógyulása után visszatért imádott játékához, ahhoz amihez mindig is értett, a labdarúgáshoz és ahhoz a klubhoz, melyhez mindig is kötődött, a Ferencvároshoz.

„Már dolgoztam korábban is a volt csapatomnál, anno a 19 évesekkel, most pedig a 17 évesekkel foglalkozom. Nagyon nagy öröm, hogy visszakerültem abba a közegbe, ahová mindig is tartoztam, a focipályára. Már épp jöttek a sikerek, de jött a betegség is. Örülök, hogy gyakorolni tudom a szakmámat, és az a célom, hogy újra külföldön dolgozhassam egy komolyabb csapatnál.” – nyilatkozta 2012 februárjában.

(fotó: Hirling Bálint, Origo)

Külföld helyett „hazai pálya” következett: 2012-ben Sisa Tibor hí­vására régi csapatához, a Diósgyőrhöz került pályaedzőnek. Fél éves közös munka után, Sisa lemondásával újra „focinélkülivé” vált.

Másfél év pihenő után Csöpi újra a Fradinál vállalt munkát. Bár a nagypályát felcserélte kispályával, de ahogy nyilatkozta „váratlanul ért a felkérés, de az FTC-hez kis túlzással ví­zhordónak is jönnék. Szeretem az új kihí­vásokat, ezért nem is gondolkodtam a válaszon” – mondta azután, hogy elvállalta a Fradi futsal csapatának edzői teendőit (Bücs Zsolttal közösen).

Csöpi ma ünnepli 52. születésnapját. Pályafutása, sikerei, harca a betegséggel, a segí­tségre kialakult összefogás, mind-mind egy nagyszerű ember, egy kiváló barát, egy zöld-fehér szí­v szimbolikájává vált.

Boldog születésnapot Csöpi!

– lalolib –