Egy baráti találkozó margójára

Magunkról ritkán í­runk. Csak akkor szoktuk tájékoztatni a kedves olvasót ha változik a honlapunk felépí­tése, vagy ha olyan események történnek a szerkesztőségünk munkájában amit minden körülmények között meg akarunk osztani a Fradista közösséggel. Számunkra első a Fradi történetének teljes feldolgozása. Eleinte kizárólag Nagy Béla munkásságára hagyatkozhattunk, de ahogy egyre mélyebbre ástunk a történet feldolgozásában, egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy szélesebbre tárjuk a „látóterünket”. Könyveket vásároltunk, könyvtárakat bújtunk régi újságokat keresve. Ahogy egyre nőtt oldalunkon az elérhető adatok mennyisége, úgy „találtak” ránk egyre többen. Nem csak olvasók, hanem olyanok is, akik felajánlották a segí­tségüket.

Ma már komoly „bedolgozó stáb” (elnézést a kifejezésért, de hirtelen más szó nem jutott az eszembe) segí­teni a munkánkat. Vannak olyanok, akik állandó rovattal rendelkeznek (Emlékezetes-YSE, Aranylábuak-szabom), és egyre többen vannak a dicső múlt játékosai, szakvezetői közül akik személyes emlékeiket, fotókat, újságokat bocsájtanak a rendelkezésünkre (Józsa Miki, Koch Robi, Kocsis György, Mészöly Pál, Novák Dezső a teljes Képes Sport gyűjteményét). Ezek lassan már egy szobát töltenek meg, jó néhány évre előre megadva a munkát szerkesztőségünk részére. Egymást segí­tve több újságí­róval is kapcsolatban állunk, valamit a világ szinte minden tájáról érkeznek megkeresések szurkolóktól, régi játékosok családtagjaitól.

A Fradi egy nagy család, egy olyan közösség melynek összetartó ereje már több mint száz éve kapcsol össze emberek, éljenek bárhol a világban, gondolkodjanak bárhogy a világról. Már voltak törekvések és valószí­nűleg lesznek is arra, hogy a különböző gondolkodások egymásra feszüljenek, hogy a történelem összes keserűsége és tragédiája szétszakí­tson kapcsolatokat, barátságokat. Hisszük, hogy az igazi megbocsájtás lebontja a gátakat, melyeket a sérelem épí­tett és idővel megnyitja a bizalom felépülésének útját. Mert nekünk, akik zöld-fehérben látjuk a világot és akik „felesküdtünk” a három E betűre, tudtunk kell, csak úgy maradhatunk fenn, csak úgy ápolhatjuk méltón a dicső múltunkat, ha félre tudjuk tenni a sérelmeket és csak egy dologra vetí­tjük vissza a gondolatainkat. A Ferencvárosra, mely örök.

Talán egy kicsit elkalandoztam attól, amiről tulajdonképpen í­rni akartam, de nekem a tegnapi „Tempó, Fradi! í­ró-olvasó találkozó” után, és néha közben is, ezek a gondolatok foglalkoztak igazán. Szerkesztőtársam, először tavaly szervezte meg ezt a programot, amikor az előbbiekben emlí­tett és bután megfogalmazott „bedolgozó stábbal” együtt leültünk egy asztal köré (tavaly még kicsi volt az asztal, idén már sokkal hosszabb) és átbeszéltük az eltelt egy év történéseit. Ez jó alkalom volt arra is, hogy megköszönjük a munkájukat, a nélkülözhetetlen és önzetlen segí­tségüket. Természetesen meghí­vtunk néhány kedves olvasónkat is, és Tempó, Fradi! Alapí­tvány kurátorait, akik nem csak olvasnak minket, hanem számos esetben segí­tik is a munkánkat.

A 2011-es találkozónk tegnap, szeptember 3-án tartottuk. Túl sokat most nem akarok erről í­rni, hiszen az idei találkozó „forgatókönyve” szinte megegyezett a tavalyival. Röviden beszámoltunk az oldalunk munkájáról, mely után átadtuk (vagyis helyesebben „átvették”) a szót azoknak, akik a múltjuk miatt ezer szállal kötődnek a Fradihoz, és akik olyan emlékekkel rendelkeznek melyek ismerete nélkül mi is kevesebbek lennénk. Nagy Domokos Imre, Lakat T. Károly, Nyilas Elek olyan emlékvarázslatot idézet elő a Corvin teraszán, hogy ha becsuktuk volna a szemünket, pillanatok alatt H.G.Wells időgépében ülve kalandoztunk volna a múltunkban. Szinte lehetetlen visszaadni azt a hangulatot, azt a varázst, amit mindannyian éreztünk az anekdotázásukat hallgatva.

Már akkor éreztem, hogy itt nem csak arról van szó, hogy ezek a nagyszerű emberek mesélnek a Ferencváros dicső múltjáról, hanem arról is, amit néhány bekezdéssel előbb megfogalmaztam. Jó lenne, ha a jelenünk nem „válogatna”, hanem megbecsülné azt, ami igazán érték. Mert nagyon sok esetben nem csak az a fontos, hogy ki mondja, hanem az is, hogy mit mond és milyen örökség mentén emlékezik a Ferencváros dicső múltjára. Tanulságos és felejthetetlen találkozó volt, köszönet mindenkinek aki eljött és azoknak is akik egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudtak részt venni a találkozón, de szellemiségük, Fradi iránti elkötelezettségük ott „lebegett” a résztvevők mondataiban.

A találkozónak meglepetés vendége is volt. Frank Mike, aki Amerikában él és családjával néhány napra Magyarországra utazott, és személyesen is megtisztelte a találkozónkat. Frank két éve „találta meg” honlapunkon édesapja adatlapját (Mike István a negyvenes évek „gólzsákja”, aki 107 alkalommal lépett pályára zöld-fehérben és 112 gólt szerzett!). Akkor vette fel velünk a kapcsolatot, képeket küldött és örömét fejezte ki, hogy megemlékezünk édesapjáról. Idén „szerencsésen” esett egybe a magyarországi látogatása a találkozóval, í­gy meghí­vtuk, amit örömmel el is fogadott. Ráadásul a NSO újságí­rójának, Hegyi Tamás idegenvezetésével pénteken a válogatott mérkőzést is megtekintette a svédek ellen. A beszélgetés közben, szerkesztőségünk „adatbankja” K@rcsi megemlí­tette, hogy 1946. március 10.-én volt egy mérkőzés az MTK ellen amit 3:0-ra nyertünk és mindhárom gólt Mike István szerezte. Erre Frank előhúzott egy fénymásolt képet (a digitalizált változatot levélben megküldi nekünk, más képekkel és naplóbejegyzésekkel együtt) amely éppen az 1946-os mérkőzésen készült és Mike egyik gólját ábrázolja. Frank, köszönjük, hogy látogatásoddal megtisztelted szerkesztőségünket és vendégeinket!

A közel öt órás találkozó és beszélgetés bennünk újból mély nyomokat hagyott, és megerősí­tett abban, hogy továbbra is érdemes a Ferencváros történetével foglalkozni. Még akkor is, ha akiről készül az oldal, igazán nem nagyon érdeklődik saját története iránt. Az elmúlt néhány évben minden aktuális elnöknek elküldtük a bemutatkozó levelünket, de választ egyszer sem kaptunk. Ettől függetlenül tudjuk, hiszen érezzük az olvasóinkon és a régi játékosokon keresztül, hogy sokan örömmel merülnek el a dicső múltunkba. Megtalálják benne a fiatalságukat, a sikereiket, a Fradi iránti rajongásukat, és mindent, amely az eltelt 111 év alatt összekötötte az embereket: magát a Ferencvárost.

Köszönjük, hogy részesei lehetünk ennek a közösségnek.

TempóFradi Szerkesztősége