Elhunyt Megyesi István
Életének 68. évében hosszan tartó betegség után elhunyt Megyesi István.
A Ferencváros színeiben 365, FTC vegyes csapat tagjaként további 1 alkalommal lépett pályára, összesen 366 alkalommal. A Ferencváros színeiben 10 gólt szerzett. Kétszer nyert bajnoki címet és négyszer magyar kupát. Az 1971/72 évi UEFA kupa és az 1974/75 évi KEK döntős csapat tagja. A nemzeti tizenegyben 1970 és 1975 között 7 alkalommal lépett pályára.
Emlékét örökké megőrizzük.
6 hozzászólás a(z) Elhunyt Megyesi István bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Megyesi maga volt a megbízhatóság és a megtestesült futball iránti alázat. Soha sem volt „címlapsztorija” – viszont mindig lehetett rá számítani. Néhány nagyon kellemetlen sérülése viszont hátráltatta, ha azok nincsenek, jóval nagyobb karriert is befuthatott volna. (És Vépivel kellett harcolnia a helyéért…)
Igen, Vépi Peti hol jobb-, hol balhátvéd volt, jobbhátvédben Novákkal, majd Martossal, balhátvédben Megyesivel kellett megküzdenie … ma már felmérhetetlen bőség … mind többszörös válogatottak voltak, amikor még igencsak jegyezték a magyar futballt! Nekem is ez jutott eszembe Megyesi Pistáról: sosem volt a „címlapon”, de nem emlékszem meccsre, ami rajta ment volna el … Dalnoki Jenő bácsi mondta: neki nem az a futballista, aki 10-ből 2 meccsen brillírozik, 8-on meg nem csinál semmit (pl. Kocsis Lajos, Törőcsik – teszem hozzá én), hanem aki 10-ből 8-szor hozza azt, amit tud. Szerintem Megyesi Pista 10-ből 10-szer hozta azt, amit tudott. Nem volt csillogó klasszis, de azért az sem volt kevés, amit ő tudott, és mindig ki is adta magából. Legyen Neki könnyű a föld … 🙂
Számomra is a Fradi „örök” hátvédsora, a Martos, Bálint, Rab, Megyesi négyes. Emlékszem micsoda élmény volt 1985-ban a búcsúmérkőzése, Muchával, Pusztaival, Hajdúval, Vépivel és Megyesi Pistával…és Nyilasi Tiborral, aki akkor már az Austria mezét viselte.
Sokunk számára volt példakép, volt olyan magnó kazettám, melynek boritóját Megyesi Pista képe diszítette. Akkor még nem külföldiek sztrároltunk, hanem azokat akik zöld-fehér mezt húztak és hosszú éveken át hűséget esküdtek a Ferencvárosnak.
Egy csodás ember, egy remek játékos elment, de emléke örökké bennünk fog tovább élni.
persze, hogy nem külföldieket sztároltunk, mikor itthon is volt egy vagonnyi olyan játékos, akiért érdemes volt kimenni a pályára, és nem csak a Fradisták között! Emlékszem, amikor Szegedre vagy Békéscsabára jött a Stécé, nem is volt kérdés, hogy utazunk, mert Szalait, Répást, Bástit látni KELL! Nem ide tartozik, de mikor ’75-ben (’76-ban?) a Vasas az akkor is csúcsot jelentő Barcelonát fogadta, és őrületesen nagy Vasas-drukker barátom jóvoltából felmentünk a Stadionba, a dermesztő hidegben megállapítottuk a meccs után, hogy Cruyff és Neeskens persze külön klasszis, más dimenzió (bár utóbbit Izsó Náci egy párszor felbőrözte!), de a sokszoros spanyol válogatottak, pl. Asensi, Rexach, semmivel sem voltak különbek, mint Müller Sanyi, Izsó, Zombori, vagy Várady Béla …
Mi a fenének kellett volna nekünk külföldi kedvenc, amikor ott volt a Fradi keretében vagy 20 olyan játékos, akit imádni lehetett … de Győrtől Egerszegig, Tarjántól Csabáig, Diósgyőrtől Pécsig voltak olyan magyar játékosok, akiket élmény volt nézni … Pl. id. Dárdai Pál … legalább akkora játékos volt, mint a fia, de az ő idejében „csak” a B-válogatottsághoz volt elég az a tudás, ami 20-30 évvel később már vagy 70 válogatottságot eredményezett …
Igazi Fradista volt Nyugodj Békében Megyesi Pista soha nem felejtünk.
Megint elment egy HŐS, egy LEGENDA! Egyik kedvencem volt, persze, abban a ’74 – 76 közötti Fradiban mindenkit imádtam. Nemcsak Belgrádban játszott nagyot! Azon játékosok közé tartozott, akiről szinte senki sem áradozott a rengeteg győztes meccs után, de egyetlen -ritka- vereség után sem szidta senki, mert szinte sosem tudott rosszul játszani! A jó átlagot mindig hozta. Nagyszerű játékos és ember volt, olvastam, hogy évek óta súlyos beteg. Nagyon sajnálom, őszinte részvétem a családjának. RIP, Megyesi Pista, amíg élünk, nem felejtünk el!!!