„Én diktátor tí­pus vagyok”

Papí­ron ugyan Nagy Tamás maradt a Ferencváros labdarúgócsapatának a vezetőedzője, ám a szakmai munkáért ezentúl egy személyben a kedden kinevezett Détári Lajos felel majd. A 48 éves szakmai igazgató az Üllői úton – többek között – az [origo]-nak azt mondta: a játékosainak meg fogja mutatni, hogyan kell kapura lőni vagy passzolni, de soha nem mérte önmagához a futballistáit. Az egykori világválogatott játékos biztos abban, hogy egyszer Lipcsei Péter lesz a Fradi edzője, az ő ideje viszont most jött el, és felkészült a támadásokra is.

– Sokat gondolkodott azon, hogy elfogadja-e az FTC ajánlatát?
– Amikor megtudtam, hogy a ferencvárosi vezetők tárgyalni akarnak velem, egy percen belül döntöttem, és nem lehetett kérdés, hogy mit válaszolok. Amikor már biztos volt, hogy a Fradihoz jövök, óriási örömet éreztem, hiszen ez óriási kihí­vás, egyben óriási megtiszteltetés a számomra.

– Pedig, ha nem úgy megy a csapatnak, ahogyan a szurkolók elvárják, akkor nem a legjobb ferencvárosi vezetőnek lenni. Erre felkészült?
– Természetesen tisztában vagyok ezzel, tudom, hogy sokan fognak kritizálni, de ezt vállalom, hiszen én felelek a szakmai munkáért. Aki elvállal egy ilyen feladatot, annak tudnia kell, hogy hiába í­r alá egy ötéves szerződést, lehet, hogy három hónap után megköszönik a munkáját. Ezzel én nem foglalkozom, készen állok mindenre. Fel vagyok készülve a támadásokra is, de ez nem nagyon érdekel, megyek előre az én utamon.

– Egy kicsi félsz sincs önben?
– Nincs, mert bí­zom magamban. Az utóbbi tí­z-tizenegy évben annyi mindent tapasztaltam és tanultam a labdarúgásból, hogy meg tudom oldani ezt a feladatot.

– Ha meglenne az a pro licences papí­rja, akkor ön lenne most az egyedüli vezetőedző?
– Érdekes kérdés, mert először fordul elő, hogy aki jár a pro licencre, az nem vállalhat el edzői feladatot. Ezelőtt úgy volt, hogy akit felvettek a tanfolyamra, az automatikusan leülhetett az NB I-es kispadra. Sajnálom, hogy éppen nálam változtatták meg ezt a szabályt. De a pro licencet mindenképpen el fogom végezni, beszéltem Mezey Györggyel, aki azt mondta, hogy segí­teni fog, szóval jó úton haladunk.

– A magyar futballban többször bebizonyosodott már, hogy okozhat nehézségeket, ha a szakmai igazgató irányí­tja a csapatot a vezetőedző helyett. Nem tart ettől?
– Nem tudom, hogy hol nem volt járható ez az út, én eddig mindenhol megtaláltam az összhangot a segí­tőimmel. Nem gondolnám, hogy bármi probléma lenne köztem és a Ferencváros edzője között. Én felelek a szakmai munkáért, tehát én vagyok az első számú szakmai vezető, Nagy Tamás pedig mindenben segí­t engem.

– Dolgozott már vele korábban?
– Még nem. Én diktátor tí­pus vagyok, szóval nem hiszem, hogy problémát jelentene, hogy együtt dolgozunk. Meg fogjuk beszélni a feladatokat, de én döntök mindenben, és rajtam fogják számon kérni, ha esetleg nem jönnek az eredmények.

– A kispadra leülhet?
– Miért ne ülhetnék le? Ott fogok ülni a kispadon, hiszen én irányí­tom majd a csapatot.

– Játékosként világválogatott és Európa-klasszis volt, de edzőként eddig még nem igazán sikerült bizonyí­tania.
– Most jött el az én időm. Egy edző számára azért az sem jó, ha nagyon korán odakerül egy nagycsapathoz, mert emiatt óriási törés is bekövetkezhet a pályafutásában. Persze vannak olyan edzők, akik már 32-33 éves korukra komoly eredményeket érnek el, de ők meg soha nem voltak játékosok, 20-22 éves koruktól kezdve az edzői pályára készültek. Ezek az edzők tí­z-tizenkét év után értek el eredményeket, én 38 évesen abbahagytam, most vagyok 48, tehát én is tí­z év után értem oda egy nagyon nagy csapathoz.

– Az FTC rosszul kezdte a szezont, ezek alapján mi az év végi célkitűzés?
– ígérgetni nem tudok, és nem is akarok, hiszen még nem is edzettem a csapattal. Először is meg kell ismerni a játékosokat, sokat fogunk beszélgetni, sok mindent fogunk gyakorolni. A cél, hogy már a soron következő meccseken is minél több pontot szerezzünk. De várjuk meg a következő nyolc mérkőzést, utána visszatekintünk majd az őszi idényre. Viszont, ha egy csapat hét mérkőzés után csak két ponttal rendelkezik, akkor ne nagyon merjünk álmodozni. Persze meg szeretnénk nyerni mind a nyolc mérkőzést, de a realitás talaján kell maradni. Nagyon fontos, hogy változzon a csapat a hozzáállása.

– Fradista múlttal is rendelkezik, hogyan emlékszik vissza az Üllői úton eltöltött időszakára?
– Nagyon szép emlékeim vannak abból az időből, amikor a csapat játékosa voltam, de közben tizenhét éve már a klub öregfiúk-csapatában is rendszeresen pályára lépek. Használhatnék nagy szavakat, de ettől most eltekintek. Itt vagyok, ismerem a közeget, és nagyon várom már az első edzést és az első mérkőzést.

– Szombaton úgy tűnt, hogy még most is nagyon jól megy önnek a játék, a telki focifesztiválon mesterhármast rúgott a szovjetek elleni gálameccsen. Számí­thatnak arra a játékosok, hogy az edzéseken stoplist húz, és ha úgy alakul, megmutatja, hogyan kell focizni? Paulo Sousa, a Videoton edzője például tartózkodik ettől.
– Igen, mert ő nem tudja megmutatni (nevet). Az biztos, hogy nem állok be játszani, ezt Vecsésen sem tettem, de természetesen kapura lövéseknél vagy passzolásnál még meg tudom mutatni, hogy s mint kellene ezt csinálni.

– Attól nem tart, hogy a kerettagok többségénél még mindig jobban futballozik?
– Nem fog senki látni, mert nem állok be. Lehet, hogy a szombati gálameccset sokan látták, de majd megtiltom a játékosaimnak, hogy nézegessék.

– De ha valaki nagyon ügyetlenül ér a labdába, nem fogja a fejét fogni?
– Más tí­pusú edző vagyok. Soha nem mértem magamhoz a játékosokat, azt szeretem, ha viszontlátom a mérkőzésen azt, amit az edzésen gyakorolunk. Örülni tudok egy jó passznak, egy jó cselnek, egy szép gólnak, inkább olyan vagyok, aki dicséri a játékosokat, semmint negatí­v dolgokat mond róluk.

– Az NB II-es csapatot irányí­tó Lipcsei Péterrel jó viszonyban van, az ő véleményére mennyire fog adni?
– Természetesen mindenben segí­tjük egymást, hiszen együtt dolgozunk Petivel, ő azt szeretné, hogy a Ferencváros jól szerepeljen, és ezért mindent megtesz, én szeretném őt felépí­teni mint edzőt, hiszen előbb-utóbb ő lesz a Ferencváros edzője, ez egyértelmű. Sokszor eljön majd az első csapat edzéseire, együtt járunk a pro licences képzésre, egymás mellett ülünk, együtt játszottunk, egy szobában aludtunk, szóval Peti óriási segí­tségem lesz.

– Sok szurkoló a Fradi-kötődésű játékosokat hiányolja, pedig mostanság épp nekik, a 34-35 éves Lisztes Krisztiánnak és Rósa Dénesnek nem megy úgy a játék, mint korábban. Lehet még rájuk épí­teni a csapatot?
– Nem a kor számí­t. Ha jobban játszanak, mint a fiatalabb játékosok, akkor ők fognak a csapatba kerülni.

– A csapatból még Prukner László által kitett Andrezinhónak és Liban Abdinak van még esélye arra, hogy visszakerüljön a csapatba?
– Ezt a vezetőségtől kell megkérdezni.

– A kapusposzton tűnt idén a legbizonytalanabbnak a csapat, de sokak szerint a többi poszton is ráférne az erősí­tés. Melyik a legkritikusabb része a Fradinak?
– Csak akkor tudok majd valamit mondani, ha már legalább egy hetet eltöltöttem a játékosokkal. Akkor már tudni fogom majd, hogy kik azok, akikre számí­thatok, belőlük kell majd egy ütőképes tizenegyet összeállí­tanom.

– Szerdán véget ér az átigazolási szezon, érkezhetnek még új játékosok?
– Én úgy gondolom, hogy új játékos már nem nagyon fog érkezni az idő rövidsége miatt, azzal a kerettel kell dolgoznunk, amelyik most rendelkezésre áll. Ettől függetlenül úgy érzem, a csapat képes arra, hogy meginduljon felfelé a tabellán.

– Előnyt élveznek majd önnél a magyar játékosok?
– Magyar játékosokra szeretnék támaszkodni, de természetesen, ha van egy olyan külföldi, aki sokkal jobb teljesí­tményt nyújt, mint a magyar, akkor a külföldi fog játszani. De azt hiszem, hogy a külföldi játékosoknak először meg kellene tanulniuk magyarul, be kell illeszkedniük a magyar futball életébe és a magyar kultúrába. Ha ők ezt megteszik, mellette keményen dolgoznak, és jó teljesí­tményt nyújtanak, akkor játszani fognak. De ha két ugyanolyan teljesí­tményű játékos közül kell választanom, akkor a magyar elsőbbséget élvez a külföldivel szemben.

– Mit gondol, a csapat idei teljesí­tménye a képességek vagy a mentális tényezők miatt rosszabb a tavalyinál?
– Egyértelműen az utóbbi miatt. Valami eltört a játékosokban, meg kell találni az okokat. De azért is meg kell ismernem őket mihamarabb, hogy tudjam, melyik poszton érzik magukat a legjobban, és hol számí­thatok rájuk.

– A klub anyagi helyzetéről informálódott?
– Ez nem az én dolgom, én csak a szakmai munkáért felelek. De még csak most í­rtam alá, elég fura lenne, ha már belementem volna az anyagi kérdésekbe.

– Tervezi-e, hogy a drukkerekkel szurkolói ankét keretében találkozzon?
– Erről a vezetőséggel kell egyeztetni, ők fognak dönteni.

– A következő bajnokin meglehet, az elődjével ví­vhat majd szakmai csatát, Prukner László ugyanis közel van a ZTE-kispadhoz. Mire számí­t? Beszélt már vele, vagy fog vele beszélni?
– Nekem semmi problémám nincsen Prukner Lászlóval, arra pedig nem tudok mit mondani, hogy mi van akkor, ha ő ül majd a vendégcsapat kispadján. Engem csak egy dolog érdekel, hogy a pályán minden körülmények között megverjük a Zalaegerszeget. Eddig bárhová kerültem, soha nem beszéltem az elődeimmel, mert csak a saját szememnek hiszek. Mondhat nekem akárki akármit egy játékosról, engem az nem érdekel. Én azt szeretem, ha megnézem az edzésen, és kialakul a saját véleményem róla.

(Juha Pál – origo.hu)