Feljegyzések a fotelból – Ismét bajnokságot nyertünk a Győrnek
„Az elmúlt időszakban többször is hibáztunk, így elveszítettük annak a lehetőségét, hogy a sorsunk a saját kezünkben legyen.” – ezt a nagyon tanulságos mondatot Ricardo Moniz mondta a Győr elleni mérkőzésünk előtt. És ebben benne is van minden. Csak rá kell nézni a tabellára és fel kell idézni azokat az elhullajtott pontokat melyekért most nagy árat kell fizetnünk. Egerben, Siófokon és Kaposvárott elvesztett 5 pontot (és az utóbbit csak egy ponttal számoltam) nehéz magyarázni. Azokkal együtt sem lenne bérelt helyünk a dobogón, de legalább saját kezünkben lett volna a sorsunk. Ahhoz azonban győzni kellett volna egy olyan mérkőzésen ahol az előzmények ismeretében valójában nem is nyerhettünk. A győri lányok BL sikere, valamint a Videoton veresége után, végre telt ház volt Győrött, mely nem elsősorban a hazaiak eddigi játékának szólt, hanem a Fradinak és annak a történelmi ténynek, hogy mi már háromszor „odaajándékoztuk” a bajnoki címet az ETO-nak.
Ma este odaadtuk negyedszer is. A különbség az, hogy a régi, Verebes-ETO még játszotta a focit, a mostani meg nem. „A Győrtől nem számítok nyílt futballra vasárnap, azt gondolom, nem úgy játszanak, mint egy bajnokcsapat.” – mondta Moniz a meccs előtt, amit sok média „beszólásnak” minősített, bár a folytatást, miszerint „természetesen az ő futballstílusukat is tiszteljük”, már nem nagyon akarták értelmezni. Ettől függetlenül nem biztos, hogy ki kellett volna mondani az igazságot (amivel én is egyetértek, mert jó ha kétszer láttam igazi focit játszani a Győrt), mert ettől függetlenül a mérkőzés után ők ünnepelhettek.
Megérdemelték? Határozottan nem. Tudom, hogy amit el szeretnék mondani közvetlenül a mérkőzés után, az lehet, hogy nem reális. Még nagyon forr bennem a düh, és a méreg, melyek együttesen biztosan nem jó tanácsadók, de nem szeretem magamban tartani a csalódottságomat (az örömöt sem), ezért szoktam ragaszkodni ahhoz, hogy egyből a mérkőzés után írjam meg a jegyzetem. Szerencsére a szerkesztőtársaim „elnézőek” és bízom benne, hogy a kedves olvasók is azok lesznek.
Mert nem érdemeltünk vereséget és ez a Győr nem érdemelte meg azt, hogy a mai találkozó után ünnepelje a bajnoki címet. A 90 percből 75-ben mi játszottuk a focit, főleg az első félidőben a Győr imáiba foglalhatta a csatáraink helyzetkihasználási mutatóját, mely sajnos egyenlő volt a nullával. Bár ha ehhez hozzáadjuk a Böde felvágásáért meg nem adott büntetőt, akkor a bíró neve is belekerülhetett az imába. Természetesen az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ettől függetlenül a bíró nem vezette rosszul találkozott. Az ellenünk megítélt büntető jogos volt, Alempijevic kiállítása is a szabályoknak megfelelt, bár az érdekes, hogy a bírók ezt a szabályt sem alkalmazzák egységesen.
Az idegenbeli mérkőzést szokásunkhoz híven skype-n követtük a szerkesztőtársaimmal, akikkel a végén még „heves vitába” is keveredtem. Tudom, hogy igazuk van abban, hogy jelenleg az ETO-féle antifoci a célravezető, de ebben, mint valamikori játékos, de még, mint szurkoló sem tudok beletörődni.
Ez a foci halála, ez nézőriogató. A Győr nem merte felvállalni a nyílt játékot, a második félidő 15 percét leszámítva csak azzal volt elfoglalva, hogy a jól megszokott célfutballját játssza. Azt persze jól csinálta és az is tény, hogy Pinyő a második félidő szünetében jól nyúlt bele a találkozóba, de ez csak 15 percig tartott, utána ismét mi vettük át a játék irányítását.
De csak irányítottuk, csak játszottuk a focit, de a gólt a Győr szerezte, ezzel bajnokok is lettek.
Ránézve a tabellára nekünk meg csak a kérdés maradt: vajon mi lesz velünk? A dobogós, és ezzel az Európa Ligás helynek annyi. És ha belegondolunk, tavasszal az igazán fontos meccseket nem tudtuk hozni. Kikaptunk a Honvédtól, a Videotontól és ma a Győrtől. Hogy mindhárom meccsen jobbak voltunk?
Vajon érdekel ez valakit?
Engem biztosan és remélem, hogy azért nem vagyok egyedül. Most még dúl bennem a keserűség és a tehetetlenség. Őszintén sajnálom Moniz mestert, ki végre elhozta az Üllői útra a focit, de végül is ő nem tud gólokat lőni, mégis a csapat eredménytelensége rajta fog csattani.
Már egy órája vége a találkozónak, gondolom Győrött még tart a fieszta, a Fradi öltözőben meg a néma csend lehet az úr. Ahogy már írtam (lehet, hogy már unalmas is), forr bennem a düh és a méreg, de igazán nem tudok haragudni a csapatra.
Mert ma igenis mi játszottuk a focit. A Győr meg megnyerte a bajnokságot. Remélem Pinyő küld egy köszönő táviratot, mert ezt a bajnoki címet a Győr a Fradinak köszönheti.
Már negyedik alkalommal. Őszintén, egy kicsit kezdem unni.
– lalolib –
17 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Ismét bajnokságot nyertünk a Győrnek bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Kedves Eltiron! Veled nem lehet, helyesebben nem érdemes vitatkozni! Ha azt állítod, hogy Leonardo kerékkötője volt a csapatnak, akkor Te nagyon érted ezt a sportot. Én, sajnos, nem mondhatom el ezt magamról. így laikus véleményem a következő: egy mérkőzés volt, ahol gyenge volt, azaz semmi nem sikerült neki. A többin olyan színt vitt a játékba, amit régen lehetett látni magyar pályán. Szűcs Józseffel értek egyet, a társai sem értették meg váratlan húzásait…
Nagyon sok mindent – mindent- elmondtatok, magam részéről leginkább Kinizsi utolsó 3 mondatával értek egyet. Jova Levit ne bántsátok már állandóan, most megint egy máltai, albán vagy izlandi kapust akartok? Kézilabdakapusok mindig elmondják, de ez a futballra is igaz: bizonytalan védelem mögött a világ legjobb kapusa is hibázni fog, amikor egy lövés nem csak egyfelé mehet (mert olyan jól zár a védő), hanem 8 helyre, akkor a kapus elmozdul, visszalép és úgy tűnik, hogy védhető lövésből kapott gólt. Besicet, Jennert mindenképpen meg kell tartani a légiósok közül, még legalább egy évre, mert ha Besic így fejlődik, jövőre megy egy klasszis bajnokságba. Apropos, az Üllői út 129. alól hány ilyen kaliberű 20 éves hátvéd került ki, mondjuk Bálint Laciék, Vépiék, Martosék, Rab Tibiék óta?
Ismét elhúztánk előttünk a mézesmadzagot, aztán se gólok, se győzelem, se dobogó… Értem Monizt és megszerettem a meghonosított stílust, de látni kell, hogy minden csapatrészben óriási lukak tátonganak. Az pedig, hogy ellenünk a sok igénytelen csapat bekkel, tudtuk. Erre a nyominger „taktikára” az az ellenszer, hogy góllal törjük fel a reteszt. Nincs góllövőnk és marad az 5-7. hely. Szörnyű ezt kimondani, de még mindíg NINCS csapatunk, NINCS Ferencváros! A győriek meg fröcsögnek és ünneplik a semmit. Ez van…A győztesnek mindíg igaza van, akkor is , ha nincs.
Eltironnak abban teljesen igaza van, hogy meg kell tanulni győzni! Az ETO megtanult és bajnok.
Nehéz mit mondani. Előttem már leírtátok amit én is gondoltam. őszintén még az oldalt sem akartam kinyitni, olyan ideges voltam. Jobbak voltunk, ez tény, bár úgy jobbnak lenni, hogy nem tudunk gólt lőni elég faramuci megfogalmazás.
Lassan elegem van a szép játékból, bár az is kérdés, hogy mit jelent a szép játék ha nem párosulhozzá gól. Nagyon kiváncsi leszek, hogy nyáron kik fognak maradni és kiktől köszönünk el. Tartok attól,hogy akik helyett újakat szeretnénk látni, azok maradni fognak. Besic szerintem menni fog,az lesz a legnagyobb érvágás. Leonardo már el is köszönt és egy brutális belépő után én sem maradnék ahol nem tisztelik az ellenfelet.
Ebből a szezonból már nem jöhetünk ki jól, főleg a most olvasott információ miatt is,hogy Győrben fogunk játszani. Ezt meg hogyan képzeltél el? Nem tudták eddig,hogy lesz koncert meg atlétika? Ez így egyszerre tényleg sok a jóból.
Csalódott vagyok és kész!
Sok tekintetben egyetértek „Eltiron” társammal, de nem lehet az, hogy a brazil zsenialitását nem értik a társak? Moniz egyfajta szemlétet akart megvalósítani, ami mindig jellemzte a Fradit és a magyar focit? Persze Jova és Józsi tekintetében igaza van, na mindegy majd jövőre, mint a Dózsánál..
Nemár, srácok… Az ETO megérdemelte mind a győzelmet, mind a bajnoki címet, ez nem is lehet kérdés. Igen, célfutball, igen, ronda – de győztes és pont. Az, hogy mi játszuk a legszebb futballt, egyértelműen röhejes kijelentés, bár már több szurkolótársamtól hallottam. Ha valaki a kaputól 10-12 méterre, üresen állva 3 méterrel fölébombázza a labdát (mint Józsi az elmúlt pár meccsen tucatszor megtette) azt nem nevezném szép focinak… Kb. az Újpest-meccs után (és ezt a Dózsát csak az nem verte meg, aki nem akarta) kipukkadt a csapat, abszolút nem láttam a motiváltságot, az elszántságot. Igazából 3 srác volt, aki mindig hajtott: Besics, Csukics és Jenner. 3 légiós… Szegény Leonardo (akinek jobbulást kívánok) javarészt kerékkötője volt a csapatnak, grundfoci stílusú trinyózásán és önzőzésén totál érthetetlenül elolvadt mindenki, nyilvánvaló, hogy ezzel a mentalitással nem ragdt meg és nem is fog egy komolyabb csapatnál sem.
És még sorolhatnám. Nem, nem vagyok sem ellendrukker, sem tipikus savanyújóska, ezek a tények, amikkel szembe kell nézni, különben jövőre is marad a középmezőny. Ki kell cserélni a fele keretet (elsősorban kapust is kéne szereznünk, mert a drága Levi borzalmasan nagy lepkevadász) és a jó Ricardo mesternek a „fantasztikus taktika” mellé meg kell tanulnia motiválni is a csapatot.
Hajrá Fradi!
„Jó” és egyben szomorú volt végigolvasni a hozzászólásokat.
Persze, megint végigtámadtuk a meccset,de nem tudtunk gólt rúgni.
Sajnos Moniz mester irányítása alatt nem ez volt az első alkalom.Igen nagyon sok rossz meccsünk volt,amiket kötelező lett volna behúzni.Szeretek/szerettem számolgatni,mert ahogy írtam már régebben is, ha a 92’es csodát megcsináltuk volna ,akkor…De más évek és más Csapat volt minden téren…
Ez a magyar foci, hogy ilyen játékkal is lehet bajnokságot nyerni és nem tudom lesz e a közeljövőben mégegy hasonló,amit ilyen könnyű lett volna ilyen kerettel is!!!!!! megnyerni.
Számomra felháborító,amit Leonardóval műveltek,igen egyetértek a többiekkel,mert ha Jenner kamu pirosa 3 meccset ért,akkor ez legalább 6-7!!!Most kiderül,hogy az amúgysem legitim futball vezetés mennyire lesz lelkiismeretes.Kérdés a többiekhez!-sokan írták,hogy Leonardo befejezte-persze sérülés történt,de 100%,hogy elhagyja a klubot???Szomorú lennék,mert ahogy már írtam Ő,Besic,Jenner és Bödén kívűl nem nagyon van fradi szintű játékos itt.
A hátralevő meccsekről annyit,hogy fogalmam sincs hol végzünk,de sajnos Rajtunk,ferencvárosi érzelmű embereken kívűl senki sem fog emlékezni Moniz mester mit tett az elképzeléstelen nélküli csapatból,pedig ha a játékosok kicsit koncentráltabbak lettek volna, arról olvashatnánk most-az őszi szezon ellenére is-,vagy max. 1-2 hét múlva ,hogy BAJNOK A FERENVCÁROS,de nem így lett sajnos.Pedig fél év edzői munka után nem lett volna rossz eredmény!
Hogy szépen (szebben) játszunk, ténykérdés.
Hogy ez nemzetközi szinten (nem edzőmeccseken) mire lenne jó?
Szerintem nem sokra.
Ahogy a Verebes-féle ETO-é sem volt már az, ahogy pár éve Mezey Videotonja sem ment vele semmire. Sousa megmutatta az utat. Egy magyar gazdasági háttérrel bíró csapatnak ez a maximum.
„Nincs még pontos diagnózis, de kreatív játékosunk kiválása óriási veszteséget jelent, és nemcsak a csapatnak, hanem a magyar labdarúgásnak is. Felháborítónak tartom, hogy ugyan nem ezen a mérkőzésen, korábban utaztak rá az ellenfelek, s lám bekövetkezett a baj. Felháborítónak tartom azt is, hogy akadtak szakemberek, akik egyenesen arra biztattak, hogy provokálják, bántsák játékosunkat.” (Ricardo Moniz, Nemzeti Sport)
Számomra döbbenetesek a fenti mondatok.
Én aludni nem tudtam /mint annyiszor egy-egy vereség után/. Arra gondoltam, Leonardonak vajon eszébe jut, érdemes volt ebbe a posványba eljönni? Meddig bírja a MESTER? Mit tehetünk mi szurkolók? Azt, amit 60 éve mondhatnék, semmit. Ráadásul jövőre 2 VIDEOTON lesz az ellenfeleink között.
Sziasztok! Mindent leírtatok előttem, csak összefoglalom: Góllövő csatár kell elsősorban, de minden csapatrészbe kell meghatározó futballista! Leonardót kicsinálták, a játékvezetés (most is) ellenünk volt… A győriek igénytelensége, hogy ennek a „focinak” , amit ők játszanak bajnoki cím a jutalma és ők ennek tudnak örülni…Sajnos erkölcsi győzelmekkel tele a padlás, és mi hiába játszunk nyílt támadófocit, amíg gólokban nem ölt testet a fölény, addig semmit sem ér. Ezeket leírtam év közben is, marad hát a lesajnált középmezőny. Szomorú, de a legnagyobb baj, hogy Leot valószínűleg végleg elvesztettük. Mielőbbi felépülést neki! Fel a fejjel fiúk: Fradi volt, fradi(mindíg) lesz!!!
Nem szabad elkeseredni! A legszebben játszó csapat a miénk. Sajnos, nagyon sok ellenségünk van, akik most nagyon örülnek. Itt nem csak a fő konkurens csapatokra gondolok, hanem az MLSz-re, beleértve a játékvezetői kart és a fegyelmi bizottságot. Mindent megtettek annak érdekében, hogy a Fradi nehogy EL-t érő helyre érjen. Emlékeztek még Lakat T. Károly írására? „El a lábakkal Leonardotól!” Ide jött egy igazi futballista a gyengécske magyar bajnokságba, és hagyták tönkretenni. Rendszeresen ő kapott sárga lapot, amikor a sokadik szabálytalanság után a földön ülve széttárta karjait. Érdemes végignézni Ricardo Moniz nyilatkozatát az nso.hu-n.
Valami elkezdődött a Fradiban. Fradista vezetés, kiváló edző, kreatív játékosok! Erősíteni kell még, és a jövőre betervezett célt megvalósítani. Hajrá Fradi!
Antinho, tét nélküli az az MTK-meccs. Az önbecsülésünk lehet csak a tét, persze, mind a három hátra lévő meccsen, de engem most már inkább a jövő év kezdett el foglalkoztatni, hogy mi lesz Moniz remélhetőleg teljes évében, kik jönnek az általad is érintett hiányposztokra, maradnak-e azok, akiknek maradniuk kell, megtanulunk-e nyerni is ezzel a játékkal, elérünk-e végre valami szépet, fontosat. A hibákból tanulni kell, a szépre meg emlékezni és erőt meríteni belőle. Legyünk úrrá a csalódáson, bár erre a mostani szezonvégre ez már biztos rányomja a bélyegét. De jön majd a várakozás, a fejlemények figyelése, a növekvő izgatott kíváncsiság, s mire jön az új évad, már robbanásig feszülünk, mire elfoglaljuk a stadionban vagy a tévé előtt a helyünket.
Fel azzal a fradista fejünkkel, uraim, addig fél lábon is kibírjuk. 🙂
Szerintem sokunkban „forr még a düh”, hiszen az első félidő alapján minimum 3 góllal kellett volna vezetnünk…De már nagyon jól tudjuk, hogy a „ha” a fociban nem létezik! Élénken emlékszem még a nyolcvanas évekbeli Rába ETO-ra, s bár akkor is nagyon dühös voltam a végeredmény miatt, de valahogy más érzés azokra a játékosokra visszagondolni. Érdekes volt hallgatni a „Mágus” szavait, aki mosolyogva mondta, hogy 30 évvel ezelőtt még játszotta a focit a Rába ETO, s megelőzve a korukat, eladhatóak voltak a meccsek, mármint a közönség számára. ( Na igen, ki ne emlékezne Nyilasi Tibi mesterhármasára !)
Persze nézhetnénk azt az oldalt is, hogy így legalább egy „igazi” fradista vezetésével lett bajnok a Győr…
Viszont én kicsit dühös vagyok a saját csapatunkra is: hetek óta nem tudunk akciógólokat lőni, nincs jobbhátvédünk (Somalia, Alempijevics nem az), nincs még egy igazi belső védőnk (Gyömbér nem az, miért nem játszhat Klein??), nincs igazi karmester, motor (Csukics szerintem nem elég jó ehhez) és Jenner nélkül igazán veszélyes szélső támadójátékunk sincs.
Van viszont egy remek edzőnk és remélem ő talál majd megoldást ezekre a problémákra, mert a Ferencvárosnak mindig és mindenkivel meg kell küzdenie, ha komoly eredményeket akar elérni.
Elég csak megnézni, hogy akkor vannak nézők egy mérkőzésen, ha a Fradival játszik egy csapat.
Sajnos még mindig dühös vagyok…
(Reggel viszont már azon gondolkodom, hogy ennyi problémával hogyan verjük majd meg az MTK-t?!
Természetesen igazad van. Annyira igazságtalannak tartottam a végeredményt, hogy a „hiányainkról” most nem voltam képes írni.
Nekem is vannak „más mezben szívesen látott” játékosaim, tudom azt is, hogy az előre lépéshez kevés a dominancia és egy csatár nem csatár. Ettől függetlenül még sem tudom elfogadni, hogy egy olyan csapat nyerje a magyar bajnokságot mely képtelen játszani a focit.
A gondom az, hogy ezek után tényleg nem tudom mit hozhat a jövő.
Amit nyújtunk, az a szerethető erős középcsapat kategória, mostani és lassan végsővé kristályosodó helyezésünk nem hazudik. Dominanciánk semmit sem ér, hátul meg mindig hitelesítve vagyunk minimum egy gólra, megyünk, szimpatikusak vagyunk, állva halunk meg, de ennyi – a végén dohogunk és a fogunkat szívjuk. Több posztra több épkézláb játékos kéne, míg három név – itt és most nem írom le – ma is meggyőzött, hogy ősszel szívesebben látnám őket más mezben. Elment megint egy kísérleti szezon, és a folytonos átmenetiség benyomásai egy idő után a soha-sehová nem érkezés érzésévé állnak össze…
Az már egy más tészta, hogy az elmúlt évektől eltérően a Győrnek esik a legkevésbé jól a gratuláció, ez a hálótól kockásra tört hátú alibizés már egy albán bajnok ellen is visszaüthet, a hentesek ligáját pedig még nem találták fel, ahol valóban jó esélyekkel indulhatnának.
A tavasszal négy sárgás kapó Leó bokatöréséhez még annyit – ennyi lapot róla se osztottak ki, miközben többet feküdt, mint állt a szezonban -, hogy ennek a bírói felfogásnak mi más is lehetett volna a vége?! Jenner tucatbelépője három meccses pirosat ért, hát, kíváncsian várom, ezt a mércét feléri-e, amit ma ez a tót gyerek művelt, vagy ez még mindig az enyhébb kategória.
Maga a sérülés súlyossága pedig már jövőbeni reményeinkre is rányomja a bélyegét.
Kiegészítés:
Az előzetes információk alapján eltört Leonardo bokája. Jelenleg a kórházban vizsgálják.
Még ez is…Mára túl sokat kaptunk a sorstól. Pedig nem érdemeltük meg.
Jobbulást Leo! Valószínűleg többet nem látjuk zöld-fehér mezben.