Feljegyzések a fotelból – A homokba dugott fej esete a búcsúzóval
A tények makacs dolgok. Még akkor is, ha sok esetben menekülni próbálunk előle és amikor már nincs más megoldás, nemes egyszerűséggel átvedlünk struccá és olyan mélyen dugjuk a fejüket a homokba, hogy onnan csak egy több tonnás emelővel tudnának kimenekíteni. A hasonlat ismerős, gyakran használjuk is ha nem akarjuk elfogadni a tényeket, de tudnunk kell, hogy a strucc soha nem folyamodna ilyen öngyilkos cselekedetre, hiszen nem egy gyík, aki a nagy hőség ellen bevackolja magát a „hűsítő” homok alá, neki levegőre, életelixírre van szüksége. A struccnak tehát a mondás ellenére van annyi esze és főleg realitás érzéke, hogy kihagyja ezt a lehetőséget, de bennünk emberekben meg van az a képesség, hogy ha képletesen is, de eltoljuk magunktól a tényeket, begubózunk egy magunk által kreált álomvilágba és ott próbáljuk megmagyarázni saját, szerény ketteskére sikerült bizonyítványunkat. Ez persze nem általános, legtöbbünk inkább szembenéz a tényekkel, a realitásokkal még akkor is, ha ez néha kellemetlen. Egy általános intelem szerint az őszinteség nem azt jelenti, hogy mindent kimondunk, amit gondolunk, hanem azt, hogy meggondolunk mindent, amit kimondunk. Ezzel meg egy kis kanyargós úton el is érkeztünk a tegnapi MOL elleni mérkőzéshez, mely nem egy benzinkúton játszódott, hanem a fehérvári stadionban. Ami számunkra inkább edzőmeccs jelleget öltött, az egyetlen értékelhető mozzanat a kezdés előtti sorfalas bevonulás volt. A címvédő előtt tisztelgett a legyőzött sereg. Amit akkor még meg is süvegeltem volna, ha nincs előtte a búcsúzó MOL játékos struccos nyilatkozata és az ajándékként megkapott gólja utáni öntelt ünneplése.
De mielőtt még rátérnék a homokba dugott fej történetére, előtte szeretném tisztázni (nehogy az én fejemet is a homokba dugják), hogy a tegnap este a MOL megérdemelte a győzelmet, nincs is ezzel semmi bajom még akkor sem, ha a büntető eléggé vitatott szituáció előzte meg. A tények persze itt is makacskodnak, hiszen Rebrov mester erősen beárazta a mérkőzés jellegét, szinte a komplett állandó kezdőt a kispadra, vagy a lelátóra ültette. És bár nem mondta ki (a mester ahhoz intelligens és kulturált), de én leírom – legfeljebb nem leszek intelligens és kulturált -, amit az összeállításról gondolok: Rebrov mesternek a lelátóra visszatért szurkolók sokkal fontosabbak, mint egy tét nélküli MOL elleni 90 perc. Még akkor is, ha az ellenfél önmaga tehetetlenségének igazolásaként az „életéért” lépett a pályára. Erre példa a derbi tényleges, és szombati utolsó forduló várható összeállítása. Merő véletlen, de mindkét mérkőzés a Szentélyben, közel teltházzal került, kerül megrendezésre.
Most kanyarodunk vissza a „makacs” tényekhez. Azt el tudom fogadni, hogy irtó sz… (maradjunk a rossznál) érzés úgy pályára lépni, hogy a címvédő bajnok 14 pontos előnnyel vezeti a bajnokságot, hogy ősszel az EL-csoportkörig menetelt, hogy a szezon eddigi két mérkőzésén kikaptak tőlük, hogy nem volt olyan pillanata a bajnokságnak, amikor nem csak papíron, de a valóságban is esélyük lett volna a Fradit letaszítani a trónról. Ezt a frusztráltságot próbálta a búcsúzó Juhász Roland egy hetyke kis nyilatkozattal a homokba dugni. Szerinte itt az alkalom, hogy bebizonyítsák, vannak olyan jók mint a Fradi, és csak a véletlenek kusza játéka miatt alakult ki két fordulóval a bajnokság vége előtt a 14 pontos különbség, plusz az a tény, hogy sorfalat kellett állniuk. Aminek van történelmi hagyománya, de annyira szívtelen azért nem vagyok, hogy felidézzem és főleg párhuzamot vonjak Crassus római hadvezér véres sorfalállítási „technikájának” említésével.
Inkább csak kérdezem: vajon mi akadályozta meg a MOL csapatát abban, hogy ne idő előtt, „brutális” különbséggel porosodjanak a második helyen? Ezt elfelejtette közölni a búcsúzó hátvéd, sőt gratulálni is elfelejtett. Ettől a sorfalállás is csak díszletté vált, jobb lett volna ha olyan őszinték mint a megyeri kocsma lakói, még az is jobb, mint az álszent viselkedés.
Sokan vélhetik úgy, hogy az egész mai mondókámat a „bosszú” vezérli azért, mert kikaptunk. Egy kis igazság ebben is van (elszoktunk a vereségektől), de ahogy már írtam, a győzelmet megérdemelték még a kissé bizonytalan kimenetelű büntető ellenére is, de ez nem jelenti azt, hogy ők ebben a bajnoki szezonban (ahogy az előzőben sem) méltó ellenfelei lettek volna a Fradinak. Ezzel meg a tények ismeretében vitába lehet szállni, de akkor a vitázó könnyen struccá válhat és a homok alá dugott fej néhány perc után elég kellemetlenné tud lenni. A tényekhez az is hozzátartozik, hogy Juhász Roland 15 éven át meghatározó játékosa volt a magyar labdarúgásnak, az Anderlecth-ben eltöltött éveit becsülöm és tisztelem is, amit a hazaérkezése után a pályán tanúsított viselkedése egy kissé lerontott.
Sikerült góllal is búcsúznia, ehhez nyújtott segítséget a bíró és Civic vétlen keze, Gróf is jó messze ugrott a labdától, így adva volt minden az örömittas befejezéshez. Kár, hogy ezt tétmeccsnek csak papíron nevezhető találkozón szerezte. Tanulsága a mérkőzésnek nekünk is van, amit a szakmai stáb és a klub vezetése a szombati záró forduló után valószínűleg le is fog vonni. Nem akarok ködösíteni, a játékosmozgásra gondolok, biztos vagyok benne, hogy lesznek távozók, de lesznek érkezők is.
Rebrov mester is marad, a csapat gerince is marad (remélem), az elvárások sem változnak. Ami az idei szezonban itthon és „külföldön” sikerült, az a következő szezonban is cél. És nem azért mert struccok vagyunk, hanem mert képesek vagyunk rá.
7 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – A homokba dugott fej esete a búcsúzóval bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Lalolibnek és az előttem szólóknak mind igaza van. Sajnos, ez a meccs még simán meccsnek sem volt nevezhető, és bosszant, mert a benzinkúttól nem lett volna szabad kikapni. Presztizsből sem. Mert egy ilyen kiengedés (és nem ez volt az első) azért megengedhetetlen, mert nehéz újra felpörögni. Nemzetközi kupában pedig egy ilyen lazítás végzetes lehet.
A hosszú kispad, a remek játékosállomány legendája szépen szertefoszlani látszik, és egy kicsit szomorú is vagyok a nyári igazolásokkal kapcsolatban. Ahogy tavaly még reménykedtünk nyári, nehogy Dani távozzon (pedig tudtuk, hogy el fog menni), most talán csak Dibuszt, Lovrét, Botkát, Sigért és főleg Varga Rolit sajnálnám, a legtöbb légiós esetében nem ejtenék könnyet, Mert egyénileg talán csak Isael (a körülményessége és a ballábas léte minden hibája ellenére, mert ő legalább tud focizni), és Boli hiányozna. Zubkovnak csak a lendülete, és egy-két bombája. Nem túl sok lelkesedéssel várom az újakat, mert azok szerintem ukránok lesznek, hasonló nagy ígéretek, mint Ihnatenko volt… És közben elsüllyednek Szánthó és a többiek, pedig több játékperccel már bevethetők volnának.
Juhász Roliról annyit: az Anderlechtben töltött idejéért én is becsületem, de itthon nem csak a pályán, de a pályán kívüli viselkedésével az egyik legkevésbé „tisztelt” játékossá küzdötte le magát.
A BL-ben pedig ezzel a biztonságra törekvő, sokszor körülményes és átlátszó taktikával nem sokra jutunk, főleg ezzel a kerettel. Bár ne így lenne! Most már elsőre legalább a hazai veretlenségünket ne veszítsük el, bár a Kövesdet jobban kedvelem, mint a Puskás Akadémiát, a győzelmünk esetén pedig ők játszanának a nemzetközi kupában. Szóval – ilyen bizonytalan érzésekkel még nem vártam mérkőzést, különösen a záró forduló meccseit!
Sziasztok!
A meccs előtt elég volt elolvasni a kezdőnket!Nekem az sem fáj,hogy a B-C csapat egyvelege lépett pályára.Miért is ne kisérletezhetne Rebrov?Szíve-joga az összeállítás, erő és képességfelmérésnek sem volt utolsó.Persze a kutasok,ha reggelik gyömöszölik a tarcsicsapatunkat,akkor sem rúgtak volna gól!Ez az 1-0,egy búcsumeccsre jó volt, meg arra,hogy lássuk ez a kutas csapat,most sem és az idénybe sem volt ellenfél.Az ezüstöt még ajándéknak is tekinthetik,mint a 11-est!Jh igen B-C csapat, ebből Szigony kilóg,lefelé!Már az ráfizetés,hogy tiszta mezt vesz fel.Még neki kéne fizetnie,hogy a Fradi pályára kimehet!A jó fene tudja,mit láttak,látnak benne,de meg kell szabadulni tőle,gyorsan,fájdalommentesen!
„A klub már készült erre (hogy távoznak – a szerk.) az elmúlt hónapokban, de amúgy sincs probléma a kerettel.”
A 32. is sima lesz.
A meccs fénypontjai a fiatalok voltak.
Csordàs- és Csontosra gondolok.
Nagyon igéretesek a màr okosnak mondhatò megmozdulàsaik is.
Sigér Dàvidal is jò megértik egymàst. Ezek egy erôs középpàlya kibontakozàsnak a jelei.
Bìzom benne.
Màr ennek a bajnoksàgnak a tàvlatàban is elég jelentéktelen ez a Vidi-gyôzelem. Még meg az egész történelmünkhöz képest !
Juhàsz örülhetett. Na, hàt nem rontuttuk el az örömét. Be is segìtettünk.
Nemeslelkû klub vagyunk. Ne legyünk kicsinyesek.
A nemzetközi szereplésbe bìzok. Miért ? Egy gép csak azt tudja, amit tud. Sem többet, sem kevesebbet. Csak annyit.
Mi vàltoztatni tudunk a jàtékunkon.
Kedves László,
Nem tudom, hogy véletlen vagy direkt volt, de a fénypont helyett nem mélypontot szerettél volna írni?
Majd az idő eldönti…. 😛
Kedves Pipu,
Nem. Itt Pontius Pilatus vagyok. („amit ìrtam, azt ìrtam”).
Bìzok a fiatalokban. Amit làttam tôlük az fénypont.
A meccs — nem szabadna ìrnom — egy kicsit bundànak tûnt nekem. Nekünk màr megvan a bajnoksàg. Nekik meg legyen az örömük.
Legyek mos kifordìtott Pontius Pilatus: („amit itt ìrtam, azt nem ìrtam”).
Már nagyon vártam a fotelszurkoló aktuális „cikkét”, mert mint mindig, most is van mit papírra vetni.
Nem vártam csodát és – sajnos – nem is lett az.
A felvezetőben a M4-es ” szakértők ” – Magyarországon van ebből ,mint bolha a kutyán, már kiborított és a játék képe is a kezdő sípszótól egészen a lefújásig.
Mert lássuk be – és számomra a legfájóbb ez- , hogy a kezdő 11-en kívül se a cserepad, se a” B sor ” sem ütőképes. Csoda volt az El menetelés , szerintem ilyen csoport az életben nem lesz, bárcsak szeptembertől vagy jelen helyzetben októbertől majd a Bl csoportkörről elmélkedhetünk,de ez nem változtat azon , hogy 11-13 játékosunk van és szándékosan nem írtam fradi szintűt illetve európai-t sem. Neveket most nem kezdek leírni, szerintem itt mindenki tisztában van vele, hogy kikre gondolok.
Remélem szombaton a legerősebb kezdő áll fel,mert a bajnoki cím megvan, de a több, mint 50 veretlen hazai meccs sorozatot nem a záró fordulóban kell/kellene- azaz bárcsak SOHA NE KELLENE- elbukni.
Pedig ha ezzel a felállással játszunk, akkor borítékolható, főleg ha a Kövesdnek számít még az a meccs.
Hajrá Fradi