Feljegyzések a fotelból – A semmiért is jár a pont
Vasárnap reggel, mikor álmosan és az éjszakai hőgutától kissé megroggyantan próbáltam a kávéfőzőmet üzembe helyezni, a gondolataim nem a késő délutáni meccsen jártak. Ahhoz túlságosan ledöntött a ránk szakadt nyári hőség, mely fittyet hányva a hőszigetelésnek és a légkondinak, úgy becsomagolta az egész házat, mintha felakarná adni postán és elküldeni az északi sarkra, hogy még több jégtömb szakadjon le. Az elmém lassan egy katasztrófafilm képkockáit kezdték elém vetíteni, de közben szép lassan elkezdett csordogálni a kávé és már illatától kezdett visszatérni belém az élet. Eltűnt a jégolvadás, a minden ajtót nyitva akció következtében egy kis hűsítő szellő is megérkezett, ennyi meg elég volt ahhoz, hogy a kávé illatától átitatva megpróbáljam átállítani az agyam egy kis ráhangolódásra, mert ma mégis csak meccs nap van, és ha emlékeim visszavisznek 30-40 évet, akkor apám szemben ül velem a kopott konyhaasztalnál, miközben nagymamám főzi a cikória kávét, előtte a friss sportújság (ébredés után az első útja mindig az újságoshoz vezetett) amit általában hangosan és szinte minden mondatnál külön megjegyzéssel olvasott fel. Nem tűrte ha bármi rosszat is írnak a Fradiról, a világ összes ügyvédjét összehívta volna az ellen a gazság ellen amit a legtöbb esetben csak “kiolvasott” az újságok hasábjaiból. A jelenben meg csak szürcsölgetem a kávét, sajnos már apám sem ül velem szemben, újságért sem baktatnék el semmi pénzért, és reggel 8 óra magasságában jobban érdekelt, hogy vajon mikor csap le ránk a közelgő vihar, mint az, hogy vajon ez a vihar elfog-e érni este hatig Debrecenig.
Nem ért el, bár utólag az lett volna a legjobb, ha tornádó süvít végig a Nagyerdőn és emiatt elmarad a 88. Loki-Fradi bajnoki mérkőzés. Megkímélt volna minket 90 perc szenvedéstől, amit még a végül is csak megérkező vihar sem tudott tisztára mosni. Ahhoz túl sok mosóport kellett volna összelapátolni, hiába hirdetik a bugyuta reklámok, hogy egy csepp is minden szennyeződést eltüntet, a tegnap esti teljesítményre egyszerűen nincs magyarázat. Szereztünk egy pontot, amit nem érdemeltünk meg, még jó, hogy Debrecenben csak ügyetlen csatárokat tudtak a pályára küldeni, mert ha legalább egy olyan akadt volna, aki egy kicsinykét is ismeri a gól művészetét, hát akkor bizony simán kikapunk…és meg is érdemeltük volna.
Pedig a kezdő sípszó előtt még az is felrémlett, hogy egy győzelemmel az élre állhatnánk és így a 4. forduló küszöbén ennek nincs sok jelentősége, azért a szívünket kellemesen simogatta volna. Erre még rá is lapátolt egy adag önbizalmat a múlt heti fölényes és helyenként sziporkázó játék a Mezőkövesd ellen, valamint a Debrecen bukdácsoló rajtja, a gyengülő játékosállománya és csatárhiánya. Ha ezeket összeadtuk, már a déli ebédnél is az élen láttuk a csapatot. Közben tízpercenként figyeltük az időjárás előrejelzést, vártuk a frissítő esőt, vártuk, hogy a ránk szakadt hőséget kisöpörje az országból.
Amit nem vártunk, az a Loki elleni 90 perc alatt mutatott játék. Mert annak semmi köze sem volt az egy héttel ezelőttihez, de még ahhoz sem, amit a legjobb indulattal sem tudnánk focinak nevezni. Pedig a csapat adva volt, bár Gerzson sérült, de a többiek úgy-ahogy rendben vannak, Böde és Leo is a kispadot koptatta ugyan, de biztosak voltunk abban, hogy Dani be fog szállni, mert ahogy a Debrecennek nem volt befejező csatára a kezdőben, így nekünk sem. A posztra jelölt játékosokat személy szerint sem minősíteném, hiszen Holman valamikor csak zöld-fehérben is játszott, Priskinről meg szerkesztőtársam “szójátéka” tud csak az eszembe jutni: PrisKíN.
Természetesen igazságtalan sem akarok lenni, a “kín” szavacskát a tegnapi teljesítményre és a pályára lépő játékosokra is illik, sőt ránk, szurkolókra is, mert aki képes volt elviselni azt a szenvedést amit látott, annak minden tiszteletem. Ebből az is következik, hogy biza voltak olyan pillanatok amikor simán nyomtam egyet a távirányítón és átnavigáltam magam az Atletico-Real BL visszavágóra, mely felvételről jött ugyan, de ott legalább valódi focit láttam és nem azt, hogy 22 játékos minden idegszálával azon ügyködik, hogy legalább 5 méterre pontosan odatudja rúgni a labdát a társának. Ez néha a Lokinak sikerült, nekünk kevésbé.
Erre meg nincs magyarázat és nincs mentség. 90 perc alatt két helyzetecske, egyetlen épkézláb támadás, rengeteg technikai és taktikai hiba, totál bizonytalanság és tanácstalanság, miközben az ellenfél 5-6 gólt is lőhetett volna. Az akarással még nem volt baj, még az iramra sem, de úgy iramot diktálni, hogy a csapatok egymás hibáiból éldegélnek, hát…akkor inkább legyen állófoci, de tudjunk passzolni, tudjunk egy cselt megcsinálni és tudjuk eltalálni a kaput. Ahhoz persze lövésre van szükség, ahhoz meg kellenek támadók, kell egy jó középpálya és kell legalább egy, azaz egyetlen egy védekező középpályás. Mert anélkül egy gyengécske, eleve védekező csapat ellen (Mezőkövesd), lehet termelni a gólokat, de egy “életéért” küzdő, lelkesen és erőszakosan játszó csapat ellen, már nem. Úgy futottak át középen rajtunk a hazaiak, ahogy csak akartak. És mikor a belső védőkre szabadon vezethetik rá a labdát, az bizony veszélyes játék. Szerencsére Otigba és Batik a legtöbb esetben jól oldotta meg a feladatát, bár elég sok bakit is elkövettek, de ez nem csak az ő hibájuk volt, hanem az, hogy bár Gorriaránt szűrőnek hoztuk és Csernik is azzá vált Gerzson sérülése után, de valójában egyikük sem az. Nando nem tipikus szűrő, ő egy “déli” középpályás, aki bár tud labdát szerezni, de sokkal jobban érzi magát akkor, ha osztogathat, ha irányíthatja a játékot.
A “kis verebek” nem véletlenül suttogják Varys fülébe, hogy Westeros összes kémje ilyen játékos után kajtat, mert nélküle nem csak a Hét Királyság fog elveszni, de az áhított bajnoki címünk is. Főleg akkor, ha még egy ilyen játékot teszünk le az asztalra, mint tegnap este.
Mert attól csak gyomorrontást lehetett kapni.
18 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – A semmiért is jár a pont bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Kinyik tavaly az NB II-s Budaörsben, Szatmári hol az NB I-ben, hol az NB III-ban, Bényei Békéscsabán az NB II-ben játszott, Sós Mezőkövesden, Könyves Debrecenben volt epizodista.
Ilyen még nem volt, nem tudtam nézni a meccset. Háttal ültem a TV-nek és a számítógépemen dolgoztam. Gondoltam, majd az izgalmas pillanatokban megfordulok. Ilyen azonban nem volt, csak a mi kapunk előtt. Lélektelenül, szív és elképzelés nélkül játszott a csapat, rengeteg hibával. A cseréket sem értettem. Miért kellett Vargát lecserélni? Jóllehet, Doll mondta korábban, hogy nem elég csak szabadrúgásból gólt lőni. De Roli legalább lőtt! Hiányzott is a második félidőben, amikor kétszer is jó helyzetben kaptunk szabadrúgást. Priskin és Pedro lecserélése jogos volt, csak a helyükre beküldöttekkel nem értettem egyet. Egy haldokló Debrecen majdnem megvert minket… Az volt az érzésem, hogy a “hosszú” utazás alatt elfelejtették, hogy miért mentek Debrecenbe.
Gorriarán szidásával nem értek egyet, mert néhány hibája ellenére még mindig ő küzdött a legjobban. A védelem bosszantó hibákat csinált. Botkát vissza kell hozni jobbhátvédbe, baloldalra pedig be kell tenni a brazilt, ha azért igazoltuk le, mert jó játékos. Lovrencsics a középpályán sokkal hasznosabb lenne. Elnézést, többet nem okoskodom.
Úgy érzem, hogy ebből a játékoskeretből sokkal többet ki lehetne hozni. A megfelelő összeállítást az első hat fordulóban meg kellene találni, mert azután jönnek a nehéz meccsek. Hajrá Fradi!
A szurkoló soha nem okoskodik, csak a szívével gondolkodik. 🙂 Én is így vagyok vele. Azzal max. egyetértek, hogy Nando jó játékos, de nem tipikus szűrő. Sőt, az eddigi meccsek alapján Vargával ők voltak a legjobbak. Most neki sem ment, de nem is volt segítője. Továbbra is az a véleményem, hogy ha Leo felépül, akkor Batikot kéne eggyel előrébb tolni szűrőnek. Az neki való feladat. Aránylag jó az ütemérzéke, jól fejel és szerelni is tud. Ezáltal Nando is szabadabban játszhat. Lovre meg nem hátvéd, ezt már többször “bizonyította”.
Úgy tűnik, hogy állandósul a hét szűk esztendő! Megszabadultunk egy csomó negyedosztályú némettől, Nalepától, a két fél-osztráktól, és mégsincs csapatunk! Dibusz nagyokat véd, de gyakran mellé nyúl a kifutásoknál, Lovrencsics Gergő nem hátvéd, ezt már lassan a metróból is látni, csak Dollnak nem tűnik fel. Félek, Otigba sem sokat játszik majd (sérülések, és a lapok miatt), Leandro sincs rendben, és ő bár nem fut már, de fantasztikus a bal lába. Batiknak vissza kellene kerülnie a jobb oldalra, ő ott többre lenne képes. Batik valóban inkább védekező középpályás lenne, bár védőben is megfelel, neki utol kell érnie magát. Gerzson hiányzik, bár ő is látványosan lelassult. Varga Rolit nem lett volna szabad lecserélni! Priskin kerékkötő, rosszul helyezkedik, nem tudja megtartani és megjátszani a labdákat, még egy edzéshiányos Böde Dani is jobb! De Lovre Balázs is több sanszot kaphatna, neki az első gól hiányzik egyelőre. Moutari a múltkori remeklés után egyszerűen ütemtelen volt, elbízta magát, és Doll “okos” ötlete, hogy befelé cselezve, tükörszélsőként minden helyzetből lőjön, abszolút bejött, így hatástalanította a játékát! Mert futni tud, de annak idején szegény Pusztai Laci öreg fejjel is megtanult beadni, Moutari egója azonban a Mezőkövesd-meccs után az egekbe szökött. Csernikkel nincs baj, megy is előre, neki is jó lenne egy gól! Gorriarán eszméletlen mennyiséget dolgozik, de jobb lenne egy sorral előbb, Rui Pedro pedig az új Djuricin, képes mindent fölé rúgni! (Én például a helyén azért kipróbálnám Bogeszt, legalább valaki fazont tudna adni a játékunknak! Pedronál nem lenne rosszabb! És alig várjuk, hogy Bőle újra egészséges legyen!)
De a legnagyobb baj Doll, aki, amióta nálunk van, egyre jobban bebizonyítja, hogy nem jó edző, nem látom a játékban az elképzelést! Erőnléti edzőnek nem felel meg, mert a rengeteg sérülés azért az ő edzésmunkájának is köszönhető! Már az igazolásoknál sem értettem a választásait: a télen nem kellett Tucsevics, a remek rúgótechnikájú délszláv balhátvéd, de elhozza a brazil védőt, aki talán az ősz végére lesz játékképes. Nem igazoltuk le a két fekete afrikai srácot, de kell nekünk Priskin, Pedro, Jó pár játékosunk nem a helyén játszik, de neki ez nem szúr szemet! Mi lesz ebből?
Mert igen, az őszi első hat fordulóban kellene összerakni a csapatot, de most már nem hiszem, hogy ez Dollnak sikerülhet!… Valami nagyon nem stimmel!
Tanulságos, hogy mi szurkolók mennyire egyet gondolunk. 🙂 Mindenben egyetértek veled, talán egy kiegészítést tennék: Pedro helyett inkább Bőle – de sajna ő is sérült.
A borzasztó az, hogy kiszámíthatóan közepes csapat vagyunk, extrák nélkül. Kiszakad a gólzsák egyszer, háromszor meg szinte semmi. Ezt vártam, ezt kaptam. Az hogy lehetséges, hogy a Kövesd ellen 5-6 játékosunk száguld a kapu felé, itt meg ketten-hárman indultak meg időnként(ha ez annak minősíthető..) aztán jött a nagy semmi. Varga Roli nem játszott jól, de az ő rúgótechnikája akkor hiányzott igazán, mikor a szabadrúgások és szögletek a második félidőben 0 veszélyt jelentettek…Már ezért is volt érthetetlen a cseréje.. Az a baj, hogy ezt a közepes garnitúrát felesleges bajnokesélyesnek hinnünk, mert idén sem vagyunk azok. Nem értem, mit is akar Doll és a stáb egyáltalán. A Paks ellen sem érzem, hogy fordul a dolog, kutya kemény kílódás várható
Nyilvánvaló a szakmai felkészületlenség. Amíg a kispad beltartalmától nem szabadulunk meg, addig nem várható más. Még két szűk év, féllábon is kibírjuk…
Közepes tudí sù csapat középpí lya nélkül.
Sajnos be lí tszik teljesedni az a benyomí som, hogy Doll-nak az ellenfelek mí r kìvülrôl-belölrôl ismernek minden trükkjét és teljesen ki tudjí k szí mìtani minden jí tékhùzí sait.
Hií ba ví ltoztat sokszor mostaní ban Doll: Ha egy csapat lí tja hova megy az egész, akkor mí r ott ví rja a törököket.
Igaz több is veszet mí r Mohí cson, de sajnos most sok veszett el Debrecenben.
Nem Volt B-terv, nem Volt C-terv, D-tervrôl nem is beszélve.
Az A-terv meg talí n csak félig sikerült, mert az ellenfélnek Volt B-terve is.
Az meg az ellenfél A-tervének a teljes ismerése.
A kreativ középpí lyí t hií nyoltam ezen a meccsen. Pedig lenne ott a Fradinak még egy embere (elnézését lalolib). De Doll nem és nem akarja kiépìteni azt a középpí lyí t, amelybôl szövôdnének az ésszerû tí madí sok, és ahonnét feltöltôdhetne az a diní mò, amely hajtaní elôre a Fradi gépezetét.
Nagyon szomorù benyomí som van ettôl a Debrecen meccsrôl.
Nem csak, hogy csak ennyit tud a Fradi (jelenleg), hanem nem is akar többet tudni és tanulni.
Ha az A-terv nem sikerül, akkor folytatjuk az A-tervet. És emellett kikapunk.
Éppen a napokban olvastam, hogy a Vidi mellett a Fradi bírja a legdrágább csapatállományt. A mostani játékos “bevásárlás” vetekszik az egy évvel ezelőttivel. Ha a többség kerge marha, akkor még a használható játékosok is azzá válnak (lásd. Amadou). Az ember végigszenvedi a csapattal együtt a meccset és tehetetlenül éli végig, ahogy a játékosok nagy része a passzokat nem tudta rendesen levenni. De mintha labda levétel közben elszEz a másfél óra jobban kifárasztotta az idegrendszeremet, mintha nyolc órát lehúztam volna egy uránbányában. Alig vártam, hogy Duricin eltünjön, most úgy tűnik több “Duricin” teszi tönkre a zöld-fehér mezt.
Az megvan, ugye, hogy Priskin fejére rajzolt valaki egy labdát az elején, és a fejének éléről a kapu felé pattant. Albert, Nyíl ezzel szemben egy ilyen zsugát lebólintott a sarokba a vonalra. Most meg beleteszi a játékos a fejét, hátha jó irányba pattan.
Az elkeserítő az, hogy Doll arcáról már a 30. percben leolvasható volt, hogy fogalma sincs mit kéne tenni.
A csapatban egy kreatív, technikás, eszes játékos sincs, miközben Bognár aranyeret kap a padon.
Az uru gyerek meg a Pedro bérét azzal fizettetném, aki kitalálta őket. Priskinét is. A gond az, hogy nincs meg a vezetésben a futball szakma. Üzletelgetnek, felelősség nélkül igazolgatnak, minden hozzáértés nélkül.
A futballszakmai rész hiánya az egyik. A másik a “tulajdonosi” szakma, a felelősség, a sajátjaként bánás dolga, a bukás lehetőségének és saját hozzá nem értésük felismerése (mert ilyen is van, aki okos, az ilyenkor hozzáértőkkel veszi körül magát). Nevezett urak ilyenben soha nem utaztak, az életben nem végeztek ilyesmi munkát, senki nem is vonja őket a felelősségre a herdálásért, a dilettantizmusért, és meg sem buknak soha.
Egy szóval kifejezve: siralmas. Sikerült újabb két pontot vesztenünk.
Az edzői stáb idén sem képes a játékosokból csapatot formálni.
Továbbra is össze-vissza rükvercelünk, majd előregurulunk – egy zsákutcában.
Tömény kilátástalanság, az egy héttel ezelőtti szabályt erősítő kivétel esetével. Szerencse, hogy mindig tudunk egyet aludni, mire leírhatjuk a véleményünket, mert tegnap kora este lett volna bajom a nyomdafestékkel. Egyébként szerencse, hogy a debreceniek ugyanúgy nem voltak képesek egymáshoz vagy közvetlenül egymás elé passzolni a labdákat, mint mi, és a helyzeteik egy része is a Zrínyi-féle kirohanásokat produkáló Dénesünk érdeme.
Egy múltkori győzelem utáni ilyen mentális állapot pedig a “porosz pszichológusé”, hogy ezzel a hirtelen feltalált paradoxonnal álljak elő, aki aztán semmilyen mentális helyzettel nem tud mit kezdeni. Mint ahogy az is az ő érdeme, hogy a második félidőre nem maradt – illetve részben eleve nem is volt – olyan játékosunk a pályán, aki legalább egy pontrúgást el tudott volna végezni, holott látható volt már 45 perc után is, hogy itt legfeljebb szöglet után vagy szabadrúgásból volna keresnivalónk, és ilyenek adódtak is az utolsó negyed-félórában. Az eredmény ismert. (Abba, hogy egy fazonszabász-típusú futballista is kellett volna, akikkel pont ugyanez a helyzet állt elő, mint a pontrúgókkal – személyeikben nem kevés átfedéssel -, részletesebben már nem is mennék bele.)
Summázva: fejétől bűzlik a hal, van itt egy bő egy éve bukott edzőnk (mert az albán-gyalázat soha le nem mosható), rengeteg szakmai melléfogással és annak ellenére történt piedesztálra emeléssel az arra lehetőséget kapók jóvoltából, és az egész nekem olyan már régóta – bár nem szívesen vonok politikai párhuzamokat, de muszáj vagyok megosztani -, mint anno az őszödi beszéd, ami után beállt a bukott miniszterelnök esete, de azt követően még két és fél évig kármentésre alkalmatlan, csak időhúzásra jó improvizációkkal, kapkodásokkal – ja, és az ehhez asszisztáló “sleppel”.
Azt hiszem, ilyen bőven nem is fogok már én mostanában kommentálni bármit is, mert csak magamat ismételném. Tán már most is azt tettem. És a múlt hetihez hasonló óvatos optimizmussal se állok többet elő. Ha majd összejön egy-két véletlen győzelem, azt értékeljék csak a hirtelen felindulásból többéves szerződéshosszabbítók.
Ha a “bőség” igényes tartalommal párosul, akkor csak ismételd magad…megteszem én is, legfeljebb “schmittpalik” leszünk, de ha nem írjuk ki magunkból a keserűséget, akkor az könnyen műtőasztalhoz vezethet (én már csak tudom 🙂 ).
Őszinte leszek!
Piszok jó középcsapattá válunk az idén.Hoztunk ide csatárokat akiket a gól elkerül.Priskinre és a kis Lovréra gondolok.Aztán Mountari,hűha,csak örökölni lehet tőle a labdát.Minden idegszálával a stadionátrúgó versenyre gyúr. Ha nem befelé cselezne állandóan, akkor lenne benne ujdonság,fantázia.Nincs és már erre az ellenfelek is rájöttek.Nekünk nem a mezőségieknek kell ötöt vágni, hanem a vidinek,vasasnak,honvédnak.Az külön élmény számomra,hogy Doll mester,bocsánatot kér,csak kicsit sürün,4 bajnokiból 3 x-es ezek után volt sok sorry, a nemzetközi kupát hagyjuk,ott egy félidőt nevezhettünk focinak.a dánok elleni hazai meccs első félidejét. A többiért meg csak elég lemenni a BLASZ kettőbe meccsre.Nem kell hozzá túlárazott edző,sem nyolc tétmeccsen egy gólos válogatott csatár!Szóval ebben a szezonban megint jön a stabil középszerüség.30-dik bajnoki cím,ezzel a játékkal?örüljünk,hogy a WC-deszka emblémás lilákat magunk mögött tudhatjuk a tabellán!Ez ránk nézve hízelgő! Sajnos…..
Basszus!
Pont ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem is: középcsapat, 3 döntetlen stb. Tudom, hogy még hátravan jó pár forduló, de a 3 döntetlenből csak az Újpest elleni volt elfogadható. Már vezetnünk kellene a tabellát, mert lesznek még húzósabb meccseink is. Főleg hogy már nem vagyunk az EL-ben, Magyar KUpa csak később lesz, most kellene “megfelelni” az elvárásoknak. Múlt heti bejegyzésemen nagyot nevetett felségem, amikor az év meccse sztorit leírtam. Sajnos gyorsan igazam lett: jött a kijózanító pofon. Én nem értem: tudom, hogy ez nem a Real vagy Barca, de nem hiszem el, hogy nem lehet kb 8-10 fordulón keresztül jól és kiegyensúlyozottan játszani. Már lemondtam arról, hogy mindenkit agyonverjünk, de 2-3 góllal nem lehetne győzni folyamatosan? A keretünk “értéke” alapján ez lenne a realitás. A Realtól elküldték a Capellot a bajnoki címe ellenére kétszer is, mert nem volt látványos a játék. Hát nálunk se győzelmek nincsenek se látványos játék. Mindenki kiemeli Gerzson hiányát, de könyörgöm….. Ugye nem egy 38 éves játékos a meghatározó egy csapat életében? Páran elmondták, küzdés azért volt. Hát… Nézzük azokat a fiatal játékosokat, akik beállnak pár percre a Realba. Na ők küzdenek. Miért is? Mert pár percük van a bizonyításra. Itt meg akárhogy játszanak, mindig ugyanazok lépnek pályára. Hiába , nincs követelményrendszer. Nem véletlenül hangzik el egyre többször a Viszontlátásra németül.
Igen, a BLASZ, az amatőrség, a hétvégi bulifocisták, akik aznap látják sokszor egymást először, ez mind eszembe jutott nekem is…
Harmadik csillag? Hát, tudjátok, egy cinikusan maró, mégis szellemes beszólást jegyeztem meg minap a sportújság fórumáról, az “önkényuralmas”, egyébként meg nagy “szabadságharcban” legyűrt sörmultinak juttatott Fradi-sör kapcsán: tessék, hát meglett az az annyira vágyott harmadik csillagot – csak hát vörös lett, Istenem.