Feljegyzések a fotelból – Ajándékok Felcsútnak
Tegnap este lefekvés előtt még úgy gondoltam, hogy a szokásos vérnyomáscsökkentő és bétablokkolós turmix valamint egy kiadós alvás után reggel már nem leszek olyan ideges és dühös, hogy én is úgy járjak mint Thomas Doll a felcsúti ajándék büntető után. Őszintén egy kicsit tartottam saját magamtól is, hogy nem tudom féken tartani az indulataimat és olyan mondatokat írok le, melyeket utólag talán meg is bánnék. Tévedés, nem bánnék meg, mert sok mindent utálok, de az igazságtalanságot manapság egyre nehezebben viselem el. Doll is így gondolhatta és bár Máté Csaba szerint „csak” a kulacsot vágta a földhöz (szerintem más is történt, de ezt a „bíró” úgyis bejegyzi a nagykönyvébe), de látszott rajta a mérhetetlen düh és elkeseredés, hogy itt van egy ember, aki 83 percig aránylag jól sípol, aztán gondol egy merészet és befúj egy olyan büntetőt, amin egy bölcsődei foglalkozáson is csak mosolyognak, ott is csak azért, mert a tipegők csak néhány hónapja tanultak meg járni, így az egyensúlyérzékük még nem fejlődött ki tökéletesen. De ezt komolyan venni egy „akadémista” játékosnál? Kapásból nem emlékszem rá, hogy ki esett áldozatul Otigba szorításának, de nem is lényeges. Már csak azért sem, mert előtte hasonló szituért (Botka, Paintsil) nekünk nem fújt büntetőt, a felcsútiaknak meg igen. Talán úgy gondolta a derék sípvadász, hogy a falucska még nem kapott elég ajándékot, ezért ő is lerakott egyet az asztalra. Köszönjük. Nekünk két pontunk, a bajnoki tabella vezetésének elvesztését és valószínűleg egy Doll nélküli derbit jelentett. Meg egy dühöngő és keserű fotelszurkolót, aki ha ott ül a most kivételesen végig világító arénában, bizony olyan szitkokat szórt volna Bognár bíróra, hogy nem csak a stadion zárassák be (oké, azt nem tennék meg soha), de engem is örökre eltiltanának még az írástól is.
Tán túl dühös vagyok? Igen, ezt nem tagadom és a derbi napjáig az is leszek. Mert lehet tévedni, lehet vitatott büntetőt megadni (kaptunk is ide-oda: Botka a Honvéd ellen, Paintsil a Balmaz ellen), de úgy befújni egy szabálytalannak vélt szituációt, melyből a meccsen volt egy tucat, melyeket nagyon helyesen tovább is engedett, több mint tévedés. Tovább nem is folytatom, mert a végén tényleg jön értem a fekete autó. A derbit meg nem szívesen hagynám ki, egyrészt a hagyomány miatt, másrészt mert már hetek óta nem találkoztam a barátaimmal. Ez még akkor is így van, ha a hátrahagyott napokban olyan pofonokat kapott a magyar labdarúgás, hogy azokhoz képest a tegnap esti megadott jogtalan büntető olyan, mintha utolsó kenetet adnának a leszúrás megérző, visítozó sertésnek (bocsi a hasonlatért, ezt az „örök igazságot” még a nagypapám hagyta rám).
Tegnap délután még eljátszottam azzal a gondolattal, hogy a mérkőzés utáni foteles jegyzetemet a válogatott ámokfutásával indítom, mert ahogy Virág elvtárs mondá, „csapásokat adunk és csapásokat kapunk”, a héten csak kaptunk, de olyanokat, hogy attól hanyatt is vágtuk magunkat. Nehéz bármi okosat mondani, hiszen a héten kizárólag erről szóltak a híradások, főleg azután, hogy megadták a „kilövési engedélyt” Storckra, ezért most inkább plagizálok egy internetes portál főcímét, melynél jobban eddig talán soha nem foglalta össze a magyar labdarúgás jelenlegi állapotát: „A magyar válogatott most élte fel a történelmét.” Ha szabad, talán annyival módosítanám, hogy nem csak a válogatott, de az egész magyar labdarúgás éli fel a történelmét. Ehhez a tényleg tragikus kijelentéshez jött hozzá Bognár ajándéka Felcsútnak. Ezek után még elvárnánk a szurkolóktól, hogy minél többen menjenek ki a stadionokba? Már az is csoda, ha kétezres átlagot tud produkálni a magyar foci úgy, hogy nálunk azért ennek a háromszorosa szokott összejönni.
Ennyi fölösleges zsörtölődés után talán magával a mérkőzéssel is kéne foglalkozni, hiszen ha a teljes igazságot akarjuk megfejteni (amit ugye nem is lehet, mert olyan nem létezik), akkor azt sem hallgathatjuk el, hogy nem csak a bíró ajándékozott, de mi is adtunk 45 percet a felcsúti legényeknek, ami egyrészt érthetetlen, másrészt meg szinte dühítő. Az első félidővel nem volt gond, kezünkben volt a mérkőzés, és bár nem játszottunk fergetegesen, de egy pillanatig sem hittem, hogy ezen a mérkőzésen gondunk lehet. Paintsilt nem tudták tartani, Lovre is jól „szaladgált” a szélen, középen remekül működött a Spirovski-Leo-Gorriarán hármas, sok párharcot megnyertünk, helyzeteink is voltak, melyből Varga Roli hiányában a csapat második gólfelelőse „páncéljoe” gondoskodott, akinek úgy látszik tök mindegy melyik poszton játszik, itt is, ott is remek teljesítményre képes. Nekem igazán a mostani balfutó poszt tetszik a legjobban, hiszen gyors, remekül cselez (atyaég, az a finom kötény!), jobbal-ballal is jól lő. Középen játszva védekeznie is kéne, de az nem ő műfaja, számára a támadás és a gól jelenti az életelixírt.
A szünetben azt beszéltük a szerkesztőtársaimmal, hogy a második félidő elején kéne egy gyors gól, azzal lezárnánk a meccset és készülhetnénk a derbire. Sajnos nem ez történt. Erre is jó lenne egy értelmes magyarázat, vajon miért engedtük át a területet a felcsútiaknak, miért gondoltuk azt, hogy itt már nem történhet baj, szövögessék csak a veszélytelen támadásaikat, aztán egyszer majd talán egy kontrából betalálunk. Volt rá esélyünk, nem is egy alkalommal, melyből Koch ziccere még Bognár bírót is felülírhatta volna (Böde Dani zseniális megoldása után), de kimaradt, ahogy Botka és Paintsil esését sem díjazta a bíró (ha nincs a 83. perc, akkor azt írnám, helyesen), így esélyt adtunk a felcsúti pontszerzésnek, ami Bognár be is fújt.
Ezzel meg elúszott a három pont és sajnos a Videoton ajándékát is visszaküldtük a feladónak. Pedig ha nyerünk, ha Bognár nem vesz el tőlünk másfél pontot (fél pontot a mi rovásunkra írok), akkor a tabella éléről várhatnánk a következő, nem éppen könnyű ígérkező záró etapot. Amire néhány hete még álmodni sem mertünk, a Vidi hét pont előnnyel vezetett, nálunk meg zengett a „viszontlátás”. Ismételve Virág elvtársat, a csapások jönnek és mennek, és mikor már úgy éreztük, hogy a csapásokat végleg a kukába dobtuk, jött Bognár és kiguberálta. Azt is tudjuk, hogy az élet sem egy habostorta, és bármennyire is fáj, tovább kell lépni. Egyrészt mert ez az élet rendje, másrészt, mert végül is mi is hibáztunk az odaajándékozott második 45 perccel.
Kár volt érte. Legalább Felcsút boldog lehet, hozzájuk hamarabb jött el a karácsony.
25 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Ajándékok Felcsútnak bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
A bíró szidása + verése nem új keletű. 🙂
„Amikor a bíró a meccs után az öltözőbe vonult, a háborgó közönség valóságos köpészáport zúdított rá. Ez azonban csak bevezetés volt. A pálya előtt vagy ötszázfőnyi közönség várta a távozó Gombost…Harminchat rendőr szinte kézenfogva egymást alkotott testőrséget a bíró körül, aki taxiba szeretett volna szállni, de egyetlen taxi sem vállalta a fuvart. Végre akadt egy elszánt taxis, aki rendőri segédlettel elstartolt, de a Nagyerdő görbe útjain a közönség közben elvágta a taxi útját és a kőzáporból Gombos bírónak mégiscsak kijutott.” (1929)
„A jó sportot megzavarta a közönség botrányos viselkedése, amit viszont néhány vitatható bírói ítélet váltott ki. 25 percig szünetelt a játék, 10 percig a bíró nem akart vezetni, 15 percig a III. kerület nem akarta folytatni a meccset. Szócsövön pályakiürítéssel fenyegették meg a fegyelmezetlen, „hülyéző” közönséget, de a III. kerület a szünet miatt ekkor is csak óvás alatt állt ki a folytatásra.” (1931)
Egyidős a futballal. Tulajdonképpen a pálya tartozéka. Az az abnormális, ami ma van 🙂
1912-ben még „csak” szidtak. 1929-ben és 1931-ben mí r vertek is.
Akkor a labdarùgí s is fejlôdött, mint minden.
A fejlôdéshez, ìgy tûnik, a verés is hozzí tartozott.
Vannak néhí ny meccsek (a Puskí s ellinit die sorolní m), amikor az ember megkérdezi magí tòl, hogy vajon egy kis aprìtí s nem e segìtené hozzí a bìròt, hogy visszanyerje a jòzan eszét. Aztat, amelyet a bìrí skodí sa közben el szokott veszìteni.
Szegény zöld sasunknak meg megtiltottí k, hogy kinyissa a csôrét, ami azzal is jí rna, hogy jòl belecsìpjon bizonyos feketében öltözött varjùkba.
Az aprìtí s leckéje az, hogy „ilyent a Fradival többet nem csiní lsz”.
A legtöbb esetben nemcsak a bìrò tùlélte, de még meg is tanulta a lecké(jé)t.
Sporthírlap, 1912:
Elôbb utòbb minden bìròt szidni fogjí k.
A kérdés, hogy elôbb-e, vagy csak utòbb.
Az 1912-es cikk „kùtforrí sa” kifejezés inkí bb az „elôbbre” utal.
Azonban ennek a bìròi teljesìtménnyel (ami az utolsò perceket illeti) szemben az „utòbb” érvényesülhetett.
Emlékeztek még Böde Dani nyilatkozatí ra az MLSz-meccs utí n ?
„En visszamegyek a klubomba” — Vagyis nekem mindegy, van fontosabb: A Fradi.
A meccset tönkre tették azok, akik valòjí ban nem tettek semmit érte. Ezért Doll (és minden mí sikak-)-nak az elkeseredettségét tökéletesen megértem és követem is.
Pedig a bìrò az elsô félidôben még egy nagyon jò benyomí st keltett. „Mindent” lefùjft és aztí n megelégedte lí tszòlag a dolgot, mert egyszer csak boszorkí nykergetésbe kezdett. A 11-t nem fùjta; a Doll-t meg a lelí tòkra küldte fel.
@ Pisti.on: Te komolyan gondolod az osztrí k bajnoksí got ?
Végzetül ismételem Böde Dani szavait: „En visszatérek a klubomhoz”.
Hajrí Fradi.
Ez csak egy felvetés volt. Úgysem én döntök. Viszont azt világosan látni kell, hogy az Alba Volán jéghoki csapata megunta a magyar tökölést és elindult az osztrák ligában. Mert megtehette. A Barca ha Katalónia független lesz és kizárják a spanyol bajnokságból, át tud menni más bajnokságba mert megteheti. Nem függ a helyi szövetségtől mint a Fradi. Itt elzárják a TAO-pénzcsapot és vége mindennek. Na ez a szomorú helyzet. Persze én is jobban szeretném, ha a FRadi nem függne az MLSZ-től és így tudná „zsarolni” az MLSZ-t így a többi klub is követné. De jelenleg úgy néz ki hogy egy előre megkoreografált bajnokságot játszunk, csak mi kapunk agyvérzést.
Köszönöm Pisti on a ví laszodat.
Az ostrí k bajnoksí gban (jelenleg) a Fradinak talí n még alaposan meg kellene harcolnia a középmezônyért is.
A Fradi-MLSz ellentét mí r olyan réges rég dolognak tûnik, hogy mí r valòjí ban talí n Sem a Fradi Sem az MLSz nem tudja mikor is kezdôdhetett.
Amit — mint külföld szurkolò — azonban észre tudok venni az az, hogy az MLSz minden í ron megleckéztetésig megy és fajul el és a „zsarolí s”-t is nagyon jòl alkalmazni tudja.
Következik a kedvenc témí m:
A KK (Mitropa) kupa bevezetésével illetve feléledésével mí r sokkal nagyobb öní llòsí gra tehetnének szert olyan klubok mint a Fradi vagy akí r a bécsi Rapid is.
Akí rhogy is van jelenleg: A politikai helyzet mí r olyanní kezd alakulni, hogy akí rhogy a sportban is kialakulhat megint a „közép-Euròpai” felfogí s és a közös labdarùgí s (függetlenség az UEFA és a szövetségektôl is egyarí nt) felé.
Ez azért szezon-fazon dolog. A hokiban volt és van ilyenre lehetőség, a fociban nincs, a Volán meg nem unt meg semmit – akkor már rendesen felívelőben volt a sportág itthon -, hanem kinőtte a bajnokságot, esetünkben viszont ilyenről szó sincs, sajnos a szintet és a moralitást nézve is szerves része vagyunk ennek a magyar futballvalóságnak. Attól függetlenül, hogy ilyen durván gusztustalan módon ritkán nyúlnak bele meccsbe az érinthetetlen sípos dilettánsok.
Sajnos tökéletesen igazad van. Viszont ne felejtsük el: fejlődni csak a jobbaktól lehet. A mi kis szürke bajnokságunkban csak vegetálunk. Ezt minden júliusban lemérhetjük a nemzetközi kupában.
Hát ezt most elcsalták, és keserű hab a keserű tortán, hogy a földkerekség legfeleslegesebb csapata ellen. Jó, hogy ma estig nem jutottam internethez… Amúgy meg leíratott minden: ennyi védekező játékossal, a német edző kedvenc németjeivel nem a kimaradt helyzet a csoda, hanem hogy egyáltalán helyzetig jutottunk – törvényszerűség inkább annak ilyen elpackázásában volt egy olyantól, aki kaput ennyire közelről még csak saját kapussal látott…
A derbin ott leszünk, barátokkal, gyerekekkel a családi szektorban. Melyik részen gyűlnek a fórumtárs szurkolók szünetben az esetleges becsatlakozás és barátkozás esetére?
Szia,
A szünetben általában nem gyűlünk össze (akkor vannak más „teendők”), de a mérkőzés előtt igen. Egy órával a kezdés előtt már megtalálhatók vagyunk a C4 szektor büféjével szemben, általában valamelyik tartóoszlop tövénél.
Köszönöm! Igyekszem odakeveredni!
2 dolgot azért meg kell említeni:
1, A Balmaz kapott egy pontot. A Vidi elvileg elszórt 2-t, de ezt a Fradi is „elszórta”, és a PFLA is kapott 1 pontot. így a Fradin kívűl mindenki jól járt. Ezt meg lehet tenni egy olyan csapattal, akinek a költségvetése nagy részét a TAO teszi ki. Ha a jegybevételek, mezeladások, egyéb szponzori bevételek tennék ki ennek nagy részét, akkor nem kellene lefeküdnünk a MLSZ-nek. Ha esetleg nem tetszik valami, kilépünk ebből a fos NB 1-ből és elindulunk az osztrák bajnokságban. De így….Kubatov biztos nem fog protestálni Viktornál.
2. Doll újfent bizonyított : felálltunk 4 védővel (Botka, Otigba,Blazic, Pedroso), valamint 3 védekező középpályással (Leo, Spirovski, Nando). Utána lehozta Lovre-t és Páncéljózsit és behozott 2 védőt (Sternberg és Koch). Szóval a végén volt 6 védőnk a pályán, 3 középpályásunk és 1 csatárunk. Leo szerintem is hulla gyenge volt.Nem is húztuk ki győzelemmel. Pedig ha beverünk egy másodikat, akkor vége lett volna a meccsnek. Mondjuk nem Kochnak kellene gólhelyzetbe kerülnie, Lovre biztos bevágta volna.
A vérnyomáscsökkentő nekem még reggel is kellett. Viszont tovább kell lépni, mert jön a derby.
A hangulat megint jó volt, viszlát a lila majmok ellen!
Nagy kár volt két pontot otthagyni. Koch kihagyott ziccere után már éreztem, hogy baj lesz. Túlságosan veszélyes 1:0-ra játszani. A cserék már mind erről szóltak. A bíró csalt avagy óriásit hibázott, mindegy; pont ezért kell belőni a második gólt. Mert bírói hiba bármikor előfordulhat.
A magyar focinál már csak a magyar játékvezetői kar meg a JB szarabb!Minden nap bebizonyítják hogy azt a temérdek pénzt amit már 6(hat) játékvezető vesz fel meccsenként, jobb lenne valami másra fordítani! Kassai, Bodnár keressen egy jó szemorvost! Ami Csányit meg az MLSZ-t illeti,miért nem mondják ki hogy nem lehetünk 3 csillagosok! így legalább nem kell csalniuk!Mi meg nyugodtan focizhatnánk!Ami még a silány bírói kar tevékenységét illeti,így teszitek tönkre a maradék nézők szórakozását valamint a csapatok munkáját!
Én is ezt mondom hosszú ideje, hogy a magyar labdarúgás színvonalánál csak a magyar játékvezetés színvonala van lejjebb! Beteg emberek, akik az élet más területén nem tudnak érvényesülni, ezért a pályán játsszák meg a kiskirályt. Undorító!
Nehéz eldönteni, hogy a csapatok játéka vagy a játékvezetés volt silányabb.
Segítek eldönteni. A játékvezetés volt silányabb. Biztos tudjátok, hogy ki a NS főszerkesztője. Ennek ellenére még az NS is ezt írja: „Bognár Tamás 5 – Sokáig csak kisebb hibái voltak, de a meccs hajrájában kicsúszott a kezéből a meccs. A Ferencvárosnak nem ítélt büntetőt olyanért, amiért a hazai csapatnak igen.”
Remek kis cikk, Lalolib, kiírtad mindent elkeseredésünket, dühünket magadból!
Annyit fűznék csak hozzá, hogy Koch is érdemel egy tockost azért az elfuserált ziccerért, mert akkor Bognárnak nehezebb dolga lett volna az ajándékozással…
Én is bevettem este a vérnyomás-csökkentőt, s aludtam egyet a mérkőzésre. A véleményem a felvételek megtekintése, a TV-kommentátor véleménye után sem változott. A játékvezetők elcsalták a meccset. A 11-es szituációnál ki volt az alapvonali játékvezető? Az imádott Solymosi!
Bognár-Solymosi duó: mo..kos csalók! Nem véletlen, hogy néhány hétig „hűvösön” voltak, korábbi ténykedésük miatt.
Ennek ellenére azt mondom, a két pont elvesztése a csapatnak és az edzőnek köszönhető. Kényelmes, passzolgatós játék, ritmusváltások nélkül. A cserék közül egyedül a Gorriarán-Moutari cserét tudtam megérteni…
Kíváncsian várom az MLSZ Fradit sújtó ítéleteit…
Akkor is Hajrá Fradi! Szombaton találkozunk!
Ott leszünk!
Ami a cseréket illeti. Gorriaran helyett én Leót vettem volna le. Az előbbi főleg elől hibázott (bár rengeteget dolgozott és sokat szerelt), Leónak meg hátul voltak gondjai a második félidőben.
Spirovski cseréje meg teljesen érthetetlen volt, ahogy az is, hogy a szélen remekül játszó Paintsilt ezáltal középre került – mely után el is tűnt a mezőnyben.
Böde Danit meg nem hiába szeretjük! Nem idézem, a média ma reggel úgyis róla szól.
Én is utálom Solymosit, de nem Ő volt, hanem Szilasi – mentségére a kapu másik oldalán. Solymosi és Tóth II Vencel a másik kapunál nem látták(?) az ellenünk elkövetett szabálytalanságokat – amiket be kellett volna fújni! A Nemzeti Sport az ötös érdemjeggyel túlértékelte a csaló Bognár ténykedését!
Hááát… Nehéz ehhez mit hozzátenni. De két dolgot megjegyzek.
1/ Varga Roli nagyon hiányzott.
2/ Bár nem szoktam bírózni, de a spori (legenyhébben fogalmazva) nem állt feladata magaslatán…
Ám tovább kell lépni, és nem rágódni a múlton.