Feljegyzések a fotelból – Célfutball
Még ha akarnám is, akkor sem tudnám eltitkolni a mérkőzés előtti kételyeimet. Laudetur barátomat még talán meg tudnám győzni, hogy ne “árulkodjon”, de mivel voltam olyan balga, hogy a Szentélybe lépve aki felém jött, azzal meg is osztottam, hogy bizony tartok egy kicsit az örökrangadótól, utólag, az eredmény tudatában már veszett fejsze nyele lenne a magyarázkodás. Ráadásul egy ideig olyan voltam, mint egy élő reklámtábla, a nyakamba is akaszthattam volna egy tacepaót mely fennkölt hangon hirdeti, hogy itt sétálgat az idő múlásával egyre népesebb zöld-fehér kavalkádjában egy rossz előérzettel felvértezett szurkoló. Egy rövidke idő után már kezdett kellemetlenné válni a helyzetem, volt aki csak mosolygott, volt aki úgy nézett rám, mint “borjú az új kapura”, volt aki lelkesen mutogatott az orvosi autó felé. Ebből a szorult helyzetből meg csak egyféleképpen tudtam kikecmeregni – bedobtam Böde Danit a “mélyvízbe”. Őt mindenki szereti, jöhet ide bárki a nagyvilágból, Dani már olyan helyet foglal el a Fradi történelmében, hogy nem csak a pályán dönt el mérkőzéseket, de már a nevének említése is megoldotta a helyzetemet. A reklámtábla is lekerült a nyakamról és az orvosi autó is arrébb állt, de ha már így belevetettem magam a kételyek kusza és néha teljesen átláthatatlan világába, némi magyarázkodásra mégis csak rákényszerülnék…ha lenne legalább egy olyan ok, mely alá tudná támasztani a bennem szunyókáló kételyeket, de nincs, még utólag, néhány órai alvás után sem tudom megfejteni, hogy tegnap egész nap miért gondoltam azt, hogy nem lesz könnyű dolgunk a 214. örökrangadón. Pedig az volt. Nem volt egy sétamenet, a kék-fehérek nem feltartott kézzel érkeztek (volt játékosunk ennek még hangot is adott az “előzetesben”), mi sem sziporkáztunk a 90 perc alatt, mégis egy könnyed, szinte habkönnyű győzelmen vagyunk túl, izgalmat is csak Andó-Szabó nyújtott néhány félresikerült ítéletével okozott, és persze ott volt még országunk Sanyija is, akit jó néhányszor fogadtunk “kegyeinkbe”.
Természetesen szeretetből, mert bár az elmúlt évtizedben okozott néhány kellemetlen pillanatot a védőinknek, de manapság szinte az utolsó mohikán az ellenfeleink közül, akit még unalmasabb, vagy ingerültebb pillanatainkban “meg tudunk találni”. Tegnap este már csak megszokásból irányítottuk rá a figyelmünket, mert a Blazic-Leó kettős úgy levette a pályáról, hogy a cseréje után a zuhany helyett, talán egyből a felmondó levelét kezdte el diktálni. És ha már szóba került a hátvédsor, az elején felemlegetett kételyem egyik állomása épp miattuk alakult ki bennem. Elég volt csak néhány percre felidézni a diósgyőri mérkőzés hajmeresztő “húzásait”, melyekből kaphattunk volna egy-két gólt. Itt jött képbe Sanyi – ő biztos nem hibázna el ilyen helyzeteket. Persze ha helyzetbe kerül, de tegnap erre pont annyi esélye volt mint egy háromlábú sünnek a hatsávos autópályán.
De nem csak Sanyinak, az egész MTK-nak. Semmi. Nulla…vagyis talán egy, a mérkőzés utolsó percében, de azt is csak azért engedtük, hogy legalább legyen egy emlékezetes pillanatuk a kék-fehéreknek 2018 második örökrangadóján. Az elsőt is simán nyertünk, a másodikat is. Az első még Doll irányítása alatt, a másodikat már Rebrov dolgozta ki, szinte hibátlanul. Ettől függetlenül nem “kenyerem” a célfutball, imádom, amikor az ellenfél összes “szussza” az aréna felett lebeg, de tudomásul kell venni, megváltozott a foci, nem az számít, hogy mennyire vagy jó a tiki-takiban, hanem az, hogy szinte minden lépést megtervezve, okosan, célra tartva kilődd a céltábla közepét.
Győztes csapaton ne változtass elv mentén, a diósgyőri “négyes” kezdett, Lanzával és Bödével. Örömteli volt, hogy a kispadunk is kezd méretessé válni, Nandó és Frimpong is bevethető, és ott van még Varga Roli, aki most Dani miatt szorult a tarcsik közé. Ez persze nem lesz végleges állapot és bármennyire is imádjuk Böde Danit, a tegnapi mérkőzés erre rá is világított. Mert teljesen más a buszok ellen hadakozni és más egy olyan csapat ellen, akik játszani akarnak, akik remekül járatják a labdát. Emiatt az első félidőben többet volt a labda a kék-fehéreknél, helyenként nagyon ügyesen hozták ki és próbáltak támadásokat elindítani, melyek azonban a Rebrovi biztonsági hálón úgy akadtak fel, mint a légy a gondosan megszőtt pókhálóban. És amíg az MTK olyan hatékonysággal terelgette a labdát, hogy Dibusz simán felülhetett volna a lelátóra egy kis csevejre, mi meg egy-egy Lanzafame és Petrjak helyzet mellé két gólt is szereztünk.
Az elsőnél Lanza indított mesterien (ezt már megszokhattuk tőle), Bőle a leshatáron lépett ki a lehető legjobb ütemben, és amíg a vendég védők integető hadjáratot indítottak a partjelző felé, Lukács mesterien alálöbbölt a labdának, mely a kenguru stílusban előtte ugráló kapus fölött hullott a hálóba. A vezetésünk után sem változott a mérkőzés képe, az MTK nagyon lelkesen passzolgatott a felezővonal környékén, ettől nekünk sem kellett megszakadni, békésen teltek a percek, egészen a 35. percig, amikor Lovre beívelést a továbbra is kenguruként ugráló kapus elég sután kibokszolt (mintha éppen párbajra indult volna egy másik kenguruval), amit éppen a győzelmet megjövendölő “kisbognár” elé pattant, aki előhúzta az általunk is jól ismert lassúságát és addig bíbelődött a labda megszelídítésével, hogy az már Sigérből is előhozta az “oroszlánt”. Odalépett, rácsapott, egyet igazított rajta, majd 18-ről a jobb felsőbe nyeste/tekerte/bombázta (ahogy tetszik) a labdát, megszerezve első bajnoki gólját zöld-fehérben.
Annak ellenére, hogy a második félidőben nem növeltük az előnyünket, nekem az sokkal jobban tetszett. Rebrov mester egy kicsit feljebb tolta a védekezésünket, ezzel a fejben és lábban is fáradó MTK-s legények már a térfélig is alig jutottak el. Voltak helyzeteink is, sorrendben: Böde, Lovre (közeli lövése fejbe is találta a kapust, akit ápolni kellett), Bőle és Lanza, akinek mesteri sarkazása ha bemegy, épp úgy mutogatta volna a média, mint a felcsúti játékos félpályás “csodagólját”. Ha ezekből csak egy bemegy, még simább a vége, de ne legyünk telhetetlenek a gólok számát illetően. A játék már más tészta, az látszik, hogy mi Rebrov kedvenc hadijátéka, de az még elég messze van a tökéletestől. Az is egyértelművé vált, hogy bármennyire imádjuk Böde Danit, az ő játéka Lanzával, nagyon is ellenfél centrikus. A buszok ellen tökéletes, de ahol a biztonsági játékra törekedünk és a csatároknak le kéne támadni a labdát kihozó hátvédeket, ott ez már nem működik. Főleg az első félidőben jött ez ki, amikor a középpályán szinte csak kék-fehér játékos volt látható, igaz, ez valójában nem bírt túl nagy jelentőséggel, mert még a tizenhatosunkig is alig jutottak el – a védelmünk most remekül zárt.
A 214. örökrangadó biztosan nem fog belekerülni az emlékezés tárházába. Néhány nap és már csak arra fogunk emlékezni, hogy Bőle hogyan ívelt át a kapuson és Sigér lövése milyen íven szállt a kapuba. A három pont meg van, ráadásul magabiztosan. Nem volt gyomorgörcs, helyette egy kellemes szombat esti partin vettünk részt, sutba dobva a minden kételyemet. Érvényesült a papírforma, érvényesült IV. Edvárd (Rózsák háborúja) örökbecsű mondása, miszerint nem az a lényeg, hogy kinek van több lova a csatában, hanem az, hogy ki marad a végén nyeregben és főleg kinek a fején marad a korona.
A tabellára nézve, a második etap kezdetén elég jó helyen van az a bizonyos korona…Maradjon is ott.
21 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Célfutball bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Ritka pillanat volt,hogy “lakásomból” követhettem végig a meccset. Számomra is az egyik legfeltűnőbb – pozitív – momentum volt a két góltól eltekintve,hogy igazán kézben tartotta a csapat a meccset. Jó lenne,ha ez folyamatosan meglenne.
Bocskor -hoz csatlakoznék annyiban,hogy én is tartok a hali meccstől.
Példákat nem tudok mondani hirtelen ,de nagyon sokszor volt,hogy éppen z aktuális kieső pont ellenünk nyert hosszú idő óta először.
Ps. Nagy László-t várom,hogy írhassam Neki a streameket.
Hajrá Fradi
Drága Barátom!
Nem is emlékszem mikor néztem végig ilyen nyugodtan a meccsünket. Én egy tökéletesen szervezett Fradit láttam, amelyik hátul hibátlanul zárt, előre meg veszélyesen támadott. Kettőt rúgtunk, de ez könnyedén lehetett volna 4-5 is. Az meg már csak annyiból célfoci, hogy célunk volt a győzelem 😉
Én valamiért a Haladás elleni meccstől tartok. Pedig minden mellettünk szól. Remélem úgy járok mint Te, és a srácok hamar megnyugtatnak.
Szia! Nem lesz könnyű a Hali ellen, emlékezzünk csak a stadionavatójukra…egy 9 vagy 10 meccses veretlenségi sorozat szakadt ott meg. Utána meg simán vertük a benzinkutat. Sajnos ilyen hektikus a magyar bajnokság, de hát ez van, ez a miénk, egy kicsit savanykás ugyan, de ha arra a bizonyos harmadik csillagra gondolunk…inkább nem is folytatom, ezt már néhányszor kibeszéltük az Agorában. 🙂
Az ÖRÖKRANGADÓ kifejezés lassan végleg a nyelvemlékeink közé kerülhet. A két csapat közötti különbséget sem júliusban, sem tegnap nem tudta volna zongorázni a két éve eltávozott Kocsis Zoltán sem.
S hadd legyek hű önmagamhoz. A többi csapatunk heti eredménysora:
1. Női foci. a szokásos 4:1-es gála Diósgy-ött.
2. vízilabda: ificsapattal könnyed bajnoki győzelmek, a nagyokkal BL-siker Bukarestben.
3. Női kézi: már megszoktuk: VARÁZSLAT.
4 Hoki: MEÁLLíTHATATLANok vagyunk: liga győzelmi rekordsorozat.
5. Férfi kézi: kiütéses győzelem.
Sima liba volt. Rég láttam ilyen izgalommentes mtk és Újpedt elleni meccseket mint manapság. A fene tudja a magyar focinak melyik a jobb, de nekünk jó ez így egyenlőre.
Volt a meccsen egy apróság, amely látszólag lényegtelen és másodlagos – de nagyon jól jellemzi a csapatszellemet. Lukács átemelése után Dani bekísérte a labdát a kapuba, ám vigyázott, hogy hozzá ne érjen, mert akkor elveszi a gólszerzőséget. Nyilván, ha egy kék-fehér láb ott okvetetlenkedett volna, gyorsan belerúg a labdába, de erre nem volt szükség, mert a mötökás védők csak loholtak utána, mint hajdanán a falusi házőrzők az elrobogó szekér után.
Erről viszont az jutott eszembe – kint voltam a meccsen – amikor 1981. május 27-én Mörtel így vette el az aranycipőért hajtó Nyíl egyik gólját…
Most ez senkinek eszébe nem jutott.
Gyengébbek kedvéért: 81-ben voltam kint azon a meccsen…
Célfutball:
Rebrov a meccs előtt: “A futballban nem az a lényeges, hogy ki birtokolja többet a labdát, hanem hogy ki lő több gólt a végén. Nem is mindig kizárólag támadófutballt játszatok a csapatommal.”
Rebrov a meccs után: “… csak hogy mondjak egy kis statisztikát, az európai kupákban a csapatok hatvan százaléka úgy nyerte meg a meccseit, hogy ők birtokolták kevesebbet a labdát”
Bevallom, bennem is volt némi kellemetlen előérzet, bár nem annyira, mint Laci barátomban. Bogeszka önbizalomtól duzzadó kijelentése, az edzőjük derűlátása, és mindenki Sanyikájának (időnként) veszélyes megmozdulásai miatt.
Aztán rövid időn belül kiderült, hogy nem volt indokolt az előérzet. A „mindenki úgy futballozik, ahogy hagyják” alapelv érvényesült. Az MTK csak „mötökö” volt, mert a »rebrovosított« védelmünkön éppúgy nem lehetett átjutni, mint Zsukovén a kurszki csatában. Torghelléről kiderült, hogy csak akkor veszélyes, ha lélegzethez jut – de örült, ha legalább szusszantani tudott. Bogeszka fél óra alatt bebizonyította mindenkinek – még azoknak is, akik egyre kevesebben még siratják eligazolását – hogy miért kellett elmennie. Az ő lecserélésük a teljes csőd beismerése volt.
Célfutball? Egye fene, de győzni kell, és ha így, hát így.
Egyébként Laci humorban megint remekelt, a háromlábú sün hasonlattal örökbecsűt alkotott.
Kedves Imre Bátyám! A sünös poén a 3 lábbal elkerülte a figyelmem, valóban könnyed stílusbravúr:)
Ha már szakmázunk egy keveset, – nem a gól apropóján – mi a véleményetek Sigér Dávid játékáról? Nekem Somi és Nagy Ádám ötvözete kicsit a mozgékonysággal, a sok jó tempójú labdaszerzéssel, a remek ütempasszokkal, a játék átforgatásával és immár itt a gól is.
A “box to box” középpályás még odébb van (=pl. Edgar Davids, vagy Lipcsei Peti), de alakul a fickó, ráadásul kezdi átvenni a fradista szellemiséget! Nekem kedvemre való a focija. Szerintetek?
Szinte biztos voltam benne, hogy Sigér kispados se lesz. Ehhez képest lassan stabil tagja a kezdőcsapatnak. Igaz azt nem értem, hogy a 28 éves játékost eddig miért nem szúrta ki egyetlen edzőzseni sem.
Tetszik benne az is, hogy Ádival szemben előre focizik és a támadásra irányul minden mozdulata. Először én is így voltam vele, vékonykának és erőtlennek tűnt, ehhez képest izmosabb elődeinél és elég dinamikus. Technikai értelemben és játékintelligenciában is átlagon felüli, kérdés, meddig tudjuk megtartani. Meg persze, hogy ne szálljon el magától, akarjon feklődni továbbra is! (Ettől azért nem tartok – mármint, hogy nagy lesz az arca..)
sorry. fejlődni – természetesen:)
Elnézést, de “Ádi”, véleményem szerint, messze van Sigér Dávidtól. “Ádi” a zseniális Gera mellett tevékenykedett, abszolút passzív játékkal. Csak oldalra és hátra passzolt, a biztonságra törekedett. Véleményem szerint túl volt és van értékelve. Sigér hozzáállása példaértékű, érdemes a nyilatkozataira is figyelni, és esetleg az edzésmunkáját, az önbizalomtól teli hozzáállását is megnézni. Én többször megtettem…
Bocs Leonardo, bár nem éleztem ki ennyire, én is így látom. Megírtam a különbséget, Sigér javára:)
Szia becefix!
Bólintottam!Sigér egy csupaszív focista!Idővel beérik,mint a jó bor!
Bólints Tibi! Bólints Peti! 🙂 így sem rossz..:-)
Én sokakkal ellentétben bíztam Sigérben – látva a tavaly őszi balmazújvárosi meccsét ellenünk. Csak azt nem vártam, hogy ilyen látványosan fejlődik. Lesz ő még jobb is.
Hogy a nagyokosok miért nem figyeltek fel rá előbb? Mert nálunk nem szokás az “alul lévőket” észrevenni. Feltehetően későn érő típus is. És kellett hozzá egy olyan közeg, hogy kihozza belőle az értékeit…
A Fradi kétféleképp hat a játékosokra alapvetően. Van akit agyonnyom, van , akit motivál a közeg. “Sigito” az utóbbi, szerencsére. Van benne “alapanyag”, minden szempontból..
Sziasztok!
Ellentétben e cikk írójával,én angyali nyugalommal ültem le a tv elé!Betudható ez annak,hogy a vérnyomás csökkentőt már lenyeltem.Sőt már bekészítettem az alkoholmentest is.Annyi kételyem azért volt,hogy ez az MTK hármat vágott idegenben a televíziógyártóknak.Utólag azért kiderült,hogy kár volt még ennyire is izgulni.Ez nem az MTK volt! Air Sanyi semmi veszélyt sem jelentett,ez legyen az ő baja.Kis-Bogesz meg levett egy forint húszas passznak is megfelelőt,Sigérnek!Aztán ő ezt rendesen be is verte a felsőbe!Köszönjük Bogesz! Ami a focit és Rebrovot illeti,tényleg célfutballt nyomunk,cél szentesíti az eszközt! Tehát a cél megvan! Győzelem,3 pont,nincs mit magyarázni!Hajrá Fradi!
A már-már megszokott, remek stílusú, dramaturgiailag és eszköztárában perfekt és színes írás Lalolib!
Köszönjük szépen, megint azt írtad le, amit láttunk. Ezúttal semmit sem tennék hozzá..a korona helyével meg mélységesen egyetértek:))