Feljegyzések a fotelból – Dinamika nélkül nem megy

A dánok elleni csütörtöki EL-mérkőzés óta kattogott az agyam, nehezen tudtam feldolgozni a történteket. Nem voltam ezzel egyedül, a Felcsút elleni összejövetel előtt az Aréna „agorájában” másról sem lehetett hallani, a szurkolótársaim is még elég magas hőfokon éltek, általános volt a vélemény, a svájci bicska belénk döfte a kést, de ettől még nem kellett volna összeomlani, ha mentálisan erősek vagyunk, max. egy döntetlennel ki kellett volna húzni a második félidőt. Emellett számos helyen elhangzott az is, hogy valójában majd a Felcsút ellen fog kiderülni, hogy az a sokat emlegetett első félidő vajon mennyit is kóstál. Plusz: mennyire bí­rja a csapat a csütörtök-vasárnapi „tempót”, mely egész Európában természetes és általában semmilyen gondot nem okoz. A megemészthetetlen csütörtök mellett tehát voltak aggályaink és félelmeink is, melyre jött még Pinyő legendás tolódó védekezése (jól szervezett, de kemény és helyenként durva is), valamint az, hogy Felcsút nem csak kisvasutat kapott, de felvásárolták a fél NB1-et is. Annyira nem rendeztem libasorba az új igazolásokat, de nem vagyok biztos abban, hogy van olyan csapat, akitől nem szereztek (vettek) játékost. A pesszimisták okfejtésére jött is a válasz: Pinyő sem akkora ász, hogy néhány hét alatt összerakjon egy raklapnyi játékost…Pedig egy szinten sikerült neki, bár abban azért nem vagyok biztos, hogy ha a dánok elleni első 45 perces arcát mutatja a csapat, akkor is olyan szervezettnek tűntek volna Pinyő legényei.

Ezzel az utolsó mondattal meg felborult majdnem minden, amit az elején í­rtam. Az csak finomkodásnak hatna, ha azt í­rnám, nem ezt vártuk. A Felcsút annyira nem lepett meg, de a Fradi sajnos igen. Ha most azzal mentegetném a társaságot, hogy sokat kivett belőlük a csütörtöki 90 perc, akkor őket értékelném le. Sajnos Doll mester hivatkozott rá, „Fáradt volt a csapat” – de nem kellett volna. Mert ha igaz (és sajnos tényleg úgy tűnt), akkor tényleg gondok vannak a magyar focival…És vannak, mert szerencsénkre a Vidi is betlizett, a szerb edző meg elég keményen oda is pakolt: – Néhány játékosnak nem volt kedve focizni – ezzel meg szépen bezárul a kör. Ellenpélda is van, a Honvédnak sikerült begyűjteni a három pontot, igaz a Haladás mindent meg is tett, hogy ez í­gy legyen. Ráadásul a Honvéd annyival van előttünk, hogy náluk vannak csatárok és focizik náluk egy Lanzafame nevű olasz, aki egymaga képes eldönteni a mérkőzést.

Túl sok fantázia nem kell ezek után, hogy megállapí­tsuk, nálunk jelenleg nincs ilyen játékos. Sőt, csatárunk sincs. Szélsőink vannak, de mivel nekik kutya kötelességük visszahúzódva védekezni is, í­gy elég nagy teher nehezedne a centerre, vagy ékre, nevezzük bárhogyan, de én inkább leegyszerűsí­tem, és Daninak nevezem ezt a posztot. Mivel a dánok ellen is már hiányoltam és tényleg nem akarom misztifikálni a személyét (voltak neki is rosszabb meccsei), és ha az elmúlt 5-6 évben nem akartuk volna állandóan „helyettesekkel” ijesztgetni, akik közül senki sem váltotta be a hiú reményeket, sőt jött az azóta is fogalommá vált mondat, miszerint „jöhet ide bárki, úgyis én lövőm a gólokat”, talán én sem hiányolom annyira.

Tegnap az előző három mérkőzésen terí­tett betlit mutatott Priskin helyett a „soroksári” Lovrencsics kapott bizalmat, Moutari is kimaradt, helyette Bőle próbálta betölteni a villámláb szerepét, valamint végre Batik is megkapta a lehetőséget arra, hogy bizonyí­tsa, a két éves szenvedése mégsem veszett kárba. Bence bizonyí­tott is. Azt a magabiztos, erőteljes játékot láttunk tőle (ezzel ki is emelkedett a mezőnyből) amit Otigba mutatott a bemutatkozásakor. Ez főleg akkor volt „feltűnő”, amikor Leo sérülése miatt tovább fogyatkozott a védelmi alakulat. Számomra „érdekesnek” í­gérkezik a helyzet, hiszen ha felépül Otigba és Leo, akkor vajon hol lesz Bence helye – mert, hogy helye van a kezdőben, az számomra egyértelmű. Talán ezzel meg is oldódna a jobbhátvéd poszt, Botka visszatérhetne, Leo meg eggyel balra lépne.

Az előbbi védelmi felsorolásból hiányzott Lovrencsics (az idősebb), ami természetesen nem véletlen, mert hiába próbálnak belőle hátvédet faragni, az bizony nem fog menni. Tegnap is róla kaptuk a gólt, aki ennyire nem tud helyezkedni, aki ennyire nem „érti” a hátvéd szerepet, azt talán nem kéne erőltetni. Nem Lovrét hibáztatom, mert jó és harcos játékos, de nem jó hátvéd. Ráadásul a csapat sem sietett a segí­tségére, a felcsúti gólig alig-alig jutottunk el az ellenfél kapujáig, csak gyömöszöltük a labdát, lendület, dinamika nélkül. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy számomra kiderült az is, hogy Bőle sem igazi balszélső. Ő inkább középen tudna többet hozzátenni a játékhoz…valószí­nűleg többet mint Pedro, aki nincs rossz barátságban a labdával (mégis csak portugál), de neki kb. annyi dinamikája van, mint Hajnal és Bognárnak.

A vége felé azért illene néhány jó mondatot is í­rni, mégis csak sután nézne ki, hogy csütörtökön még ódákat zengünk, vasárnap meg siratunk. Csütörtökön még lendületes volt a csapat, vasárnap meg átment csigába. Csütörtökön még tűzoltókat kellett hí­vni, vasárnap meg ki kellett nyitni a hűtőkamrát…ez í­gy tényleg suta, még akkor is, ha igaz. Batikot már kiemeltem, jó teljesí­tményével zárkózott fel mellé Gorriarán, aki jól rombolt, sok labdát szerzett és azokat általában jól is játszotta meg. Varga most nem játszott olyan jól, de mivel jelenleg csak az ő lábában van a gól, í­gy a cseréjét sem értettük. Lassan már védjeggyé váló szabadrúgásgólja ismét parádésra sikeredett, néhány nap alatt két ilyen szabadrúgást lőni igazán megsüvegelendő, mely arra is jó lesz, hogy az ellenfelek nagyon meggondolják ezek után, hogy a 16-os környékén szabálytalankodjanak. Meg kéne emlí­teni azt is, hogy az utolsó negyedórát 10 emberrel szenvedtük végig Hajnal sajnálatos sérülése után (a lelátóról nem láttunk semmit az esetből, csak azt, hogy a bí­ró egyből hí­vta az orvosi stábot – azóta kiderült nincs komolyabb baj), és Andó-Szabó sem volt következetes a felcsútiak durvaságaival szemben, de ezek nem tudják kiegyenlí­teni azt, hogy az egész meccsen alig (vagy talán nem is volt) gólveszélyes helyzetünk.

Jobb kezdésre számí­tottunk, ettől még nincs itt a világ vége. Jó lenne további sérülések nélkül is megúszni, mert lassan már védelmünk sem lesz. A dánok elleni visszavágóra nem lesz piskóta összerakni, főleg ha Leo sérülése sem jön rendbe. Ezért is kéne „elengedni” a visszavágót (talán ezt mégsem kellett volna leí­rnom), hiszen jönnek az új cí­meresek, és egy derby mindig is derby, az meg elég rossz ómen lenne, ha ennyire nyögvenyelősen kezdenénk a bajnokságot. Mely magyar, ezzel totál kiszámí­thatatlan, ráadásul még nagyon sok van hátra és reményeink szerint a sérültek is minél hamarabb visszatérnek.

Mert dinamika és Dani nélkül nehezen megy.