Feljegyzések a fotelból – Dragó nélkül nem megy

Talán egyedül Csernus doktor tudná megmondani, hogy vajon milyen hatással lehetett a csapat felkészülésére a semmiből kirobbantott petárda-ügyirat. Mivel azonban Csernus doktor szerencsére eltűnt a képernyőről és bárhogyan is szerepel a csapat még nem szorulok pszichológusra, í­gy csak a magam érzéseit tudom előhí­vni a válasz megadására.

Azt biztosan tudom, hogy bennünket szurkolókat, nagyon megviselt. Ezt nagyon bizonygatnom sem kell, elég volt az elmúlt napokban böngészni a fórumokat. Túlfűtött, érzelmekkel és tehetetlen haraggal kevert indulatok kavarogtak bennünk. Annyira el voltam foglalva saját haragommal, hogy igazából csak a mérkőzés kezdete előtt tettem fel magamnak a kérdést: vajon mi lesz Dragó nélkül? Tudom, játszottunk már nélküle, de azok igazolt távolmaradások voltak sérülések miatt, és bár éreztük a hiányát akkor is, de a mostani száműzetés más nyomokat hagyhatott a csapattársakban. Mert nem csak a középhátvédünk hiányzott, hanem ennél sokkal több. A szí­v, a fanatizmus, a Fradi iránti elkötelezettség maradt távol és bár nem állí­tom, hogy akik pályára léptek nem tettek meg mindent a sikerért, de Dragó hiánya miatt olyan űr tátong a Szentélyben, amit egyszerű tollvonással nem szabadna tovább mélyí­teni. Minél hamarabb meg kell találni a megoldást és az ősi ellenség elleni harcot már vele együtt kell megví­vnunk.

Mert Dragó nélkül nem megy. Ahogy a Videoton ellen sem ment, mert a kritikus pillanatokban hiányzott a józansága, a csibészsége, a vagánysága. Ezt annak ellenére mondom, hogy a helyettese a posztján, remek teljesí­tményt nyújtott. Ezért Wolfe előtt megemelem a kalapom, mert „idegenként” átérezte az a terhet, amit a kényszer rakott a vállára. A mérkőzés végén, amikor már szinte senki sem hitt a pontszerzésben, úgy rohant előre a szögletnél, mintha Dragót láttuk volna és mikor bepréselte a labdát a kapuba, olyan felszabadultság szakadt ki belőle, mellyel sziklákat tudott volna elgörgetni az útból.

A sziklák ettől függetlenül még ott tornyosulnak előttünk. Sokat mi görgettünk saját magunk elé, de a legtöbbet ellenfeleink zúdí­tják ránk, már évek óta. Szándékosan és kitartó sziszifuszi munkával akarják tönkre zúzni azt, amit az elődök 110 éve épí­tettek. Ahhoz, hogy ezek a sziklákat végleg porrá zúzzuk, szükség lenne az összefogásra, és szükség van Dragóra is!

Mert nélküle nem megy. Magáról a mérkőzésről túl sokat nem lehet elmondani. Voltak rossz periódusok, de voltak jók is. Talán túlságosan sablonos a megállapí­tás, de tény, egy jó, és szervezett csapatot fogadtunk, aki eddig sokkal jobb teljesí­tményt nyújtott mint mi. A miértek nem nagyon tudom a választ, és abba a hibába sem akarok esni, hogy népszerű, de demagóg szólamokkal ostorozzam a csapatot, az edzőt, a tulajdonost. Nem mintha nem lenne véleményem, de azt most minimum egy hétig elzárom a külvilág elől.

Az indokom egy dátum: október 3. „A” mérkőzés napja. Ha ziláltak is vagyunk, ha sebzettek is vagyunk, ha ügyiratokat is gyártanak ellenünk, akkor sem lehetünk kishitűek. Le kell törölni az izzadtságot, be kell kötözni a sebeket és el kell égetni az ügyiratokat és rehabilitálni kell Dragót. Ehhez most tényleg össze kell fogni, ehhez most tényleg együvé kell válnunk, mert a célunk most mindennél fontosabb: október 3.-án legyőzni az ősi ellenséget.

Felvezetőnek jó lett volna tegnap este is győzni. Jó lett volna, ha nem ilyen sorozat előtt kerül elő a petárda-ügyirat. Jó lett volna, ha mindenki őszinte. Jó lett volna, ha Dragó pályára lép. És jó lenne nem megtörténté tenni a dolgokat, de már nem lehet. Bármilyen hí­rek is keringenek a levegőben, én biztos vagyok benne, hogy a döntéshozók is tudják, amit Bobby is megfogalmazott a mérkőzés végén: nagyon hiányzott Dragó!

Amikor elkezdtem a jegyzetemet még nem gondoltam, hogy magáról a mérkőzésről alig fogok í­rni. Ezért elnézést is kérek, de néha vannak ügyiratok, és vannak emberek, akik néha sokkal, de sokkal többet érnek, mint az elmaradt három pont.

Dragó, október 3.-án, veled akarjuk megví­vni a háborút!

– Lalolib –