Feljegyzések a fotelból – Egy pont, ami nem sokat ér
“A hivatalos footballszezon a mai nappal beköszöntött. Az első osztályú csapatok ma már a bajnokságért küzdenek s a mai eredmények után véleményt alkothatunk magunknak arról, vajjon a téli szünet a csapatok képességére mily befolyással volt s hogy a szünet alatt beállott csapatváltozások után mily reménynyel nézhetünk a tavaszi fordulók kimenetele elé.” – Mielőtt azt hinné a kedves olvasó, hogy a két hónapos téli szünet alatt a fotelszurkolónál komoly nyelvészeti problémák merültek fel, annyit a védelmemre felhozok, hogy az előbbi idézet 1905-ből való és mivel szeretek ragaszkodni az eredeti szöveghez, így a Word szövegszerkesztője hiába akadt ki és zárta be önmagát az általa hibásnak vélt szavak láttán, én maradok a történeti hűségnél. Azóta több mint száztíz év telt el, és hiába változott körülöttünk a világ és hiába írjuk már egy “j-vel” a vajon szót, manapság is épp olyan reménnyel és bizakodással várjuk a tavaszi rajtot, mint ahogy elődeink tették. Ezen meg az sem változtat, hogy amíg a magyar foci a téli álmát alussza, tőlünk nyugatabbra még szilveszter napján is kergetik a bőrlabdát. Nálunk eközben mást kergetnek, de ezt most hagyjuk, inkább idézzük fel Janó bácsit a sarki kocsmából, aki miközben megpróbálta lebirkózni a sokadik nagyfröccsöt a torkán egy örök igazságot osztott meg a világgal: úgy várom a tavaszi focirajtot, mint anyjuk a postást, hogy hozza a nyugdíját.
Mi persze más miatt vártuk a rajtot, lelki szemeink előtt egy bizonyosan harmincas szám lebeg, amit még a kissé felemásra sikeredett (igazatok van, a múlt néha megszépül) ősz sem tud elfújni, pedig reálisan nézve (főleg a mai nap után) egyre távolodik tőlünk az a bizonyos harmadik csillag. Egy kis álmodozás még akkor is jó, ha Vörösmarty Mihály már réges-rég leírta, hogy az “Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz” – de mi jól ismerjük az eget és főleg a csillagokat, hiszen azok nélkül ma egyetlen csillag sem díszítené a mezünket.
„Debrecenbe kéne menni…” – szól az ismert népdal, mely a pulykakakas vásárlók számára talán előnyös ha csak vásárlásról van szó és nem esik ki a kakas a lyukas kasból és nem kap „tollba” az éppen arra csipegető hazai kakassal. Akik mostanság elég gyengécske teljesítményt nyújtanak, lassan ők is már csak a múlt dicsőségén merenghetnek. Ezért is vártuk bizakodva a rajtot, a kezdés előtt úgy voltam vele, ha most nem verjük meg a Lokit, akkor vajon mikor. Ráadásul kényszer is ült rajtunk, a Videoton és a Honvéd is gondoskodott róla, hogy úgy essünk neki a hazaiaknak, hogy azok a térfelükről sem tudjanak kijönni. Ehelyett mit kaptunk?
Egy erőtlen, helyenként tétova játékot, néhány helyzetecskét, egy meg nem adott büntetőt, a végén egy ponttal megspékelve, mely évekkel ezelőtt még elfogadható lett volna, de a tavaszi szezon nyitányán, egy bajnoki címre hajtó csapattól inkább kudarc, mint érdem. Erre meg jelenleg nem találok magyarázatot, ahogy arra sem, hogy vajon miért nem tudtunk egyetlen kivételtől eltekintve (mely ugye erősíteni szokta a szabályokat) futásra “kényszeríteni” Moutarit és miért nem tudtunk egyetlen használható labdát sem adni Bödének. Ezektől függetlenül nyerhettünk volna, főleg az első félidő alapján, ahol legalább volt két fejes (mindkettő gólt érdemelt volna) és akkor még nem beszéltünk Radó lerántásáról, amit nehezebb volt nem észrevenni, mint befújni.
A szünetben úgy gondoltam, majd a második 45 percet fogjuk megnyomni, a harmatos Lokit hibázásra fogjuk kényszeríteni és valahogy csak-csak begyömöszölünk egy gólt. A végén majdnem sikerült, előtte még Moutari rúgott egy “kapufasarkot” és ezzel el is fogyott a puskapor. Megmaradt a kétely, hogy vajon a Honvéd elleni játék volt-e “kisiklás” (ott voltak jó periódusok), vagy a mai Fradi csak ennyire képes. Mert ha az utóbbi, akkor nem kell túlórázni a cérnagyáraknak, a varrónők is más munka után nézhetnek és a 30-s szám is pihenőre térhet.
Tényleg nem akarok pesszimista lenni és azt sem tartom kizártnak, hogy én látom rosszul, de ennek a játékosállománynak ennél sokkal, de sokkal jobban kéne teljesíteni. Az EB “hősök” közül Kleinheisler végig a pályán volt (ennyi az össz érdeme), Lovrencsics csereként állt be – nem is tett hozzá semmit a játékhoz. A nyári igazolások közül Koch elfogadható teljesítményt nyújtott, vele stabilabbá vált a védekezésünk, Botka hozta amit tud, Sternberg rovására sem írható semmilyen “bűn”, de nem Ramírez. Moutari meg akkor tud élni, ha futásra van “kényszerítve”. Az idősebb korosztálynak nem kell bemutatni az Ebedli-Pusztai kettőst. Nem bonyolult játék ez. Ebédlőnek még fel sem kellett néznie, lendült a varázslatos jobb láb, szállt a labda, Pusztai Laci meg megiramodott, beadta, Nyíl meg befejelte. Most is ezt kéne csinálni, a bibi az, hogy nincs olyan játékos középen mint Ebi, aki képes 30-40 méteres szöktetésekre.
Az is tény, hogy Gerzson hiányzott – és nagyon is hiányzott! Talán ki kéne venni őt a védekező pozícióból és rábízni az irányító szerepét, mert sem Hajnal, sem Kleinheisler erre nem képes. Enélkül meg csak egy rakkoló, iparos csapat leszünk, mely majd hazai pályán begyűjt néhány győzelmet, de arra már nem nagyon lesz képes, hogy az aranyéremért szálljon harcba. A szokásosnál talán pesszimistább vagyok, de egy kissé naivul tényleg azt reméltem, hogy remek tavaszunk lesz.
Szeretném sutba dobni a kételyeimet és én leszek a legbűnbánóbb szurkoló, ha esetleg rám cáfolnak az előttünk álló hetek. Jövő héten jön az a Videoton mely legázolta az Újpestet (most nem nagyon tudtam örülni a lilaverésnek), és már hat ponttal van előttünk. Utána jön a derbi, majd a Honvéd zárja az első etapot, mely el is döntheti a sorsunkat. Közben meg kell “védeni” az egygólos előnyünket a magyar kupában. Nem lesz könnyű menet és a végén talán a kukába kéne vágni a kételyeimet és legalább egy optimista mondatot ki kéne préselnem magamból, miszerint nem repült messze még a fejsze nyele, ha időben elkapjuk, talán még vissza tudjuk varázsolni a nyélre.
Mivel egy órával a hármas sípszó után ilyen mondat nem jutott az eszembe, várok egy hetet…Talán a Videoton elleni mérkőzés után már szólhatok a sógoromnak – aki kiváló ezermester -, hogy mégis csak illessze össze azt a fránya fejszét.
De jó is lenne!
21 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Egy pont, ami nem sokat ér bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
A csapat nem tudta, hogy most mit is akar.
Egy 0:0-í t vagy egy 3:4-et (illetve 4:3-at).
A meccs végére Sem sikerült eldöntenie.
Mivel a szurkolò Sem tudja és tudta ezért nem Volt olyan élvezetes a meccs.
A régi idôkben talí n, a szurkolò tudta, hogy mire í llìtsa be magí t és mi ví r rí .
Egy 3:4, de inkí bb egy 4:3.
Ősszel már egyszer kifejtettem, miért kell Dollnak mennie, ezért külön nem akarom ismételgetni. Mivel Thomas maradt, inkább arra összpontosítanék: mit kaptunk eddig, és mi várható, hogy kapunk a csapattól a tavasz folyamán?
Kicsit 2014 elején érzem magam. Doll akkor rendbe tette a védelmet; három döntetlennel és egy vereséggel kezdtük a tavaszt. Aztán zártunk egy 9(!) mérkőzéses győztes sorozattal, ami bronzéremre volt elegendő. Nyögvenyelősen, egy gólokkal kibrusztolva több mérkőzést, de nyertünk. Ha nem is pontosan e forgatókönyv szerint, de hasonló tavasz a legvalószínűbb.
Botka, Koch és Sternberg máris magabiztosabb védelmet alkot, mint az ősziek (sajnos, hogy így szétesett a hátsó alakzat); Dénes is magabiztosabb ettől (de még messze van 2015-ös önmagától persze). A középpálya és a csatársor egyelőre talány. De Thomas német ember; nem fog jottányit sem engedni abból, hogy az eredmény az első, és nem a közönség kiszolgálása. Inkább egy rakkolós 0:0, mint egy nyílt sisakos 3:4.
(Ha a tegnapi meccset, két másik csapat játszotta volna, akkor 3 – 3 büntetőpont levonását javasoltam volna, mert első perctől kezdve látszott, hogy csak gólt nem akarnak kapni … Lehet, hogy a szakértőknek ez csemege, számomra a futball halála.)
A jövőben viszont az a szép, hogy bizonytalan. Lehet, hogy a csapat belefullad saját körülményességébe és fantáziátlanságába – dobogóra sem kerülünk. Lehet, hogy beindul valami unalmas eredményesség – bronzérem, ezüstérem? A kupa nemcsak Videoton elleni 4:0-as döntő, amire mindenki emlékszik; akkor is voltak iszonyúan rossz, de győztes meccseink. Bármi lehet. Akár triplázás is. És a vetélytársak szárnyalása/mélyrepülése is megjósolhatatlan. Utóbbi esetében meg sem állunk a harmadik aranycsillagig.
Eszem szerint nem ez lesz a legfényesebb tavaszunk. Szívem szerint Triplázás a Kupában és 30. bajnoki cím lesz. Már a Videoton meccsre is úgy megyek ki, hogy természetesen győzni fogunk. HAJRÁ FRADI!!!
Én is úgy megyek ki. 🙂
Ezt a játékot nézve, amelyet tegnap produkáltunk, nemhogy a bajnoki címre, de még a dobogóra kerüléshez sem elég. Úgy néz ki, hogy Gera nélkül nincs semmi elképzelés ebben a csapatban. Hajnal már az előkészületi mérkőzések során is olyan gyenge teljesítményt nyújtott, hogy nem is volt várható, hogy vele legyőzzük ezt a gyenge Debrecent. Amikor meghallottam az összeállítást rögtön kételyeim támadtak a győzelemmel kapcsolatban. Tetézte a dolgokat Koch sérülése, aki jól játszott. A cserék aztán végkép megerősítették bennem, hogy Debrecenben győzni nem fogunk. Lovrencsics még most nem is játszott annyira rosszul, de mégsem kéne erőltetni, mert ugyan szívvel lélekkel hajt, de nem megy neki a játék. A koreai gyereket meg már el kellett volna régen küldeni, nem beállítani ilyen fontos mérkőzésen. Úgy látszik Doll és Társai képtelenek egy ütőképes csapatot formálni, hiába igazoltunk “ilyen jól”.
Amit az edzőmeccsek kb. 60 perces hasznos részén látni lehetett, beigazolódott.
Én még nem adtam fel a reményt! Ha a Videoton oda-vissza meg tudjuk verni, akkor még meglehet a 30.! A Honvéd és a Vasas tavaszra kiszállnak a versenyből, így csak rajtunk múlik. Majd belejövünk, mint a…
És ezt most a következő hétvégén kell kezdeni.
Még este írtam ide,de sajnos nem jelent meg a neten,nem tudom miért.
Most már nincs “kedvem” ecsetelni hosszasan.Dióhéjban annyi,hogy az igazolások talán most jobbak,de ez édes kevés ,mert csatár olyan igazi még mindig nincs annyira kiszámítható a játékunk.
Remélem év végén elküldik a teljes edzői stábot.
A csapat ötlettelen, unalmas, kiismerhető focit játszik, Dollnak mennie kell. Böde egyszerűen szánalmas. semmit nem csinál, a labdát sem tudja 10 mp-ig megtartani, de még átvenni sem. És az is megállapítható, hogy a szurkolásnak nincs semmi hatása az eredményre.
Persze. Felesleges is kijárni ugye?
Kijárni sosem felesleges. Viszont Baradlaynak abban igaza van, hogy ha valaki egy szurkolás mellett sem képes felpörögni és kifutni a belét, attól mit várjunk, ha nincs ennyi néző vagy csendesebbek, vagy az UTE-pályán a nézők nagy része az ellenfélnek szurkol. Én sem értem, pénz, paripa , fegyver minden van és mégsem megy ez az egész. Senki nem azt várja tőlük, hogy a Barca-t verjék meg. Csak ebben a gyenge NB 1-ben húzzák már be a 3. csillagot. Olyan nagy kérés ez. Ha nem fog menni, akkor majd kirúgják Dollt (joggal), az új edző pedig kisepri a szemetet.
Nem kellene Dollra hárítani mindent… Az egész rendszer beteg, vezetőstől együtt. Egy nagy pénznyelő automata narancsszínű csillogó szalaggal átkötve.
nélkülük meg a mezünk volt narancsszínű. és máshonnan jöttek a futottak mg nímandok.
ja, azelőtt meg jó kis nb2-t kaptunk.
én is pipa vagyok, de lássuk be, a 22-es csapdájában vagyunk.
azért ha lehet ne fogadjuk el hogy ha korábban sz.r volt, akkor kötelező ismét annak lennie, vagy mindent benyelni..Elképzelhetlen lenne a Rapid féle klubmodellt átültetni? Akkor talán nem kerülhetnénk olyan helyzetbe mint a mostani újpest..ha fordul a széljárást..a mezt meg szerintem hagyjuk, mert a szombati is valami női röplabdacsapatéra emlékeztetett..
Jò ötlet a Rapid ötlet. Ottan a szurkolòknak is van némi hozzí szòlí suk a közgyûléseken és no meg nem csak egy hivatalos szurkolòcsapat, hanem abbòl kB. öt is van.
Az ötlet jó, csak Rapid egy osztrák csapat, mi meg Magyarországon élünk…
A mezről meg inkább egy szót sem. Az még OK, hogy ez a trendi egész Európába, de ettől még szánalmas.
Ha jól tudom legelőször a Barcelona mintájára, az akkor elnök, Szigeti Imre akarta bevezetni a ’20-as években.
Az ötlet tényleg jó, de a tiszta dolgok sosem működnek mifelénk.
A jövőbeli bukta garantált, csak az időpont kérdéses.
Az átültethető Rapid-féle klubmodel hogy működik a rapid hokisainál kéziseinél, tornaszakosztályában?
Tudatosítani kellene Dollban,hogy miatta lett idehozva egy csomó játékos. Ha nem tudja győzelemre vezetni a csapatot, akkor mehet Isten hírével. Elegem van már a show műsorából, a bírózásából stb. Ennek a lepkefing erejű Debrecennek rúgni kellett volna 3 gólt aztán tök mindegy hogy ki mit mond vagy gondol. Kintvoltam vizipólósok meccsén, hihetetlen gyenge 3 negyed után bedarálták az ellenfelet és kupadöntősök. Utána a kézis csajok marha gyengén játszva, de 9 góllal verték a Budaőrsöt. Megy ez mindenhol csak a fociban nem? Pedig több pénz van rá, az edzői stáb lassan hosszabb mint a játékoskeret és mégse megy. A Kupában is 2-0-nál a végén hihetetlen hogy hogyan engedték fel a Honvédot.
Szerintem, ma elment a halvány remény, hogy bajnokok legyünk. Ez az egy pont semmit sem ér! Az edzőnknek szólni kellene, hogy a mérkőzés nem show-műsor: “ha az ellenfél beállít egy dél-koreait, akkor én is”. Ugyanakkor a padon ott ül Bognár és Varga.
Hosszú idő után megnéztem egy meccsünket… A nagy kiabálás megzavarta szegényeket. Na de jövő héten nem lesz ilyen probléma.
Gondolom szurkolásra gondoltál. 😛 Sajnos az sem segített.