Feljegyzések a fotelból – Eljött az idő
Ha most lenne hozzá időm és főleg kedvem, akkor visszalapoznék néhány évet a fotelszurkolós jegyzeteim közt és megnézném, hogy vajon akkor miket tudtam írni egy-egy megalázó vereség után. De mivel hamarosan kezdődik a Bayern-Real, inkább hanyagolom a keresgélést és talán nem is lenne ildomos plagizálni saját magam, de enélkül meg hogy a fenébe tudjak egyetlen okot is felhozni mentségül a mai paksi szenvedésre? Mert vagy okoskodni kéne, vagy egyszerűen csak hülyíteni magam és a kedves olvasót. Egyikhez sincs kedvem, sőt ha jól belegondolok még az íráshoz is komoly erőszakot kell tennem saját magam ellen. Mert amit focinak álcázott labda utáni rohangálás címén előadtunk, az tényleg a vég. Nem lebecsülve a paksi csapatot, de az mégis csak kínos (és szánalmas is egyben), hogy szinte egyetlen percig sem volt esélyünk a pontszerzésre, mert a hazaiak a foci minden szegletében többet tettek a győzelemért. És ami még keserűbb, hogy ez a vereség csak folyománya volt annak, amit az elmúlt hetekben láttunk a csapattól és a szakmai vezetésről.
Pedig a kezdés előtt még bizakodhattunk is, hiszen az előttünk álló csapatok (Vasas, Honvéd) hozták a számunkra kedvező eredményeket, és újfent megkaptuk az esélyt a felzárkózásra. Az persze már más kérdés, hogy megérdemelnénk-e esetleg azt, hogy tovább áltassuk magunkat, vagy simán törődjünk bele, hogy jelenleg ennyit tudunk. Tegyük a kezünket a szívünkre és valljuk be szép csendben: elment a hajó. A kérdés csupán csak annyi, hogy vajon a kapitány is felül a hajóra, vagy szélnek eresszük a gőzöst, miközben a kapitány a parton marad és tovább reménykedik abban, hogy talán kap egy új vitorlást.
Személy szerint már nem adnék neki még egy lehetőséget. Eljött az idő a váltásra, eljött az idő arra, hogy átértékeljük a jelenünket, eljött az idő arra, hogy sokaknak megköszönjük az eddigi szolgálatot. Azért említem a köszönetet, mert a bajnoki címet, a kupagyőzelmeket nem fogjuk feledni, ahogy azt sem, hogy Európa továbbra sem fogad bennünket. Nem csak Brüsszelt kéne megállítani, de azt a folyamatot is, ami 2016 nyarán elkezdődött. Ahhoz meg igenis váltani kell, kerül amibe kerül.
Eljött az idő. Jó lenne nem haraggal, dühvel megspékelni a búcsút. És itt nem csak Thomas Doll-ra gondolok, hanem a játékosállomány jelentős részére is. Sajnos rosszul sikerültek az igazolások, talán nem voltunk eléggé megfontoltak, talán túlságosan is elhittük magunkról, hogy évekre kibéreljük a dobogó legfelső fokát. Talán jobb lett volna, ha szenvedve nyerjük meg a tavalyi bajnokságot, vagy ha tanulunk a BL-fiaskóból és nem intézzük el egy hanyag kézlegyintéssel a fájdalmas búcsút. Hogy saját magamat is ostorozzam, én is azok közé tartoztam, akit nem hozott “lázba” az európai kudarc, mert úgy gondoltam, az a “biznisz” nem a mi kávéházunk, nekem inkább a harmadik csillag számít, amit meg úgyis játszi könnyedséggel be fogunk húzni…és akkor újra minden happy lesz.
Nem lett az. Sokáig bizakodtunk, de ennek úgy gondolom vége. Eljött az idő a számvetésre, az őszinte beszédre. Nem kérek a magyarázkodásból, a szurkoló torkán sok mindent le lehet nyomni, de mikor már nem lefele, hanem felfele igyekeznek a dolgok, onnantól már nincs remény.
Eljött az idő a váltásra. Ideje lépni. Jó lenne nem megvárni azt, hogy végleg lenullázzuk magunkat.
Pakson megtettük, többre már nem vagyok kíváncsi.
15 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Eljött az idő bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
El.
(A címhez, csak röviden, hazaesve a mai történések után, még az új fotelszurkolót megelőzve…)
Lalolib megint jól összefoglalta. Minden tiszteletem Dollé, aki bajnokságot és kupákat nyert. De… El tudja képzelni valaki, mi történne Mourinhoval vagy Zidane-nal, ha azt mondaná egy vesztes meccs után, hogy ez egy halott csapat és tegyünk le a bajnoki címről? A sajtótájékoztató végén már nem ő lenne ez edző. Ki az akinek motiválnia kellene a csapatot, ha valami miatt nem megy? Nem az edzőnek? Egy ilyen nyilatkozat után mit várunk? Emlékeztek még Prukner mit kapott a 0-6 után? És a Siófok után? Mégis felállt a csapat. Itt meg mindenki összezuhan. Nincsenek szurkolók, nincs csapat, nincs játék, nincs edző. Van pénzünk, mert eladtuk a jó játékosainkat. Lehet abból a pénzből venni harmadik csillagot: Max az Ecserin.
Elfí radtunk.
A csapat fí radt. Az edzô kiégett. Minden lesüljed a gödörben. Nagypéntek lesz.
Aztí n jön a Hùsvét (ùjra), mint mindig.
Lalolib, sokban egyet értek Veled, amit az í lcí zott focit illeti és azt, hogy csak a Paks tett volna hozzí valamit a jí tékhoz, azt nem tudom egészen alí ìrni ?
Miért fí radt az ember ? A reménytelenség, a hií bavalòsí g, az örökös gépies erôltetetés.
Jòzsef Attilí t idézem: “…jí tszani is engedd, …fiadat.”
Nem lí tok a pí lyí n jí tékot, csak erôltetett, betanult mozdulatakat, amelyekbôl hií nyzik az, ami egyszer bennük Volt: Az ötleteség, az ùjdonsí g.
Ma mí r a Fradi nem csak fí radtnak, hanem kiszí mìthatònak is tûnik.
Ez most a negativum. Lenne még több is, persze.
De mi a pozitivum. Van: A Fradinak van még az az elhatí rozottsí ga (és eltökéltsége), hogy a labdabìrtoklí sban és a szép jí tékban akar belepusztulni. Minden í ron. Mindig.
Persze ez hiba és nem (jelenleg vagyis a jôvôben Sem ?) nem vezet eredményekhez.
Azonban a Fradi pròbí lkozik a középpí lyí n a labda birtoklí sí ban, miközben a legtöbb mí sik csapat ùgy harcol mint a partizí nok. Elí ssí k magukat. Csak a fejük lí tszik ki és amikor az ellenség elhalad hí tban tí madja ôt.
Persze, lehet ezt ìgy is csiní lni, de ez nem becsületes. Ez nem lovagias. Maradjon ennyiben, a Fradi azonban még mindig a leglovagiassabb csapat Magyarorszí gon.
Az, hogy ragaszkodunk egy jí tékstìlushoz az szerintem vagy az ostobasí g, vagy az òvatossí g, vagy a türelem és az alí zat jele. Kitartunk az mellett, amit jònak lí tunk, akkor is, ha ez nem mindig vagy mindig gyakrabban nem ví lna be, vagy kudarcokhoz vezetne.
Doll-t lehet sokban kritizí lni. Példí ul azt lehetne mondani ròla, hogy nagyon is ragaszkodik valamihez, aminek jelenleg nincs értelme és kí ros is talí n.
Azonban a kitartí sa a Fradi mellett hasonlò kitartí st is kiví nna a tehetsége (amit nem lehet elvitatni) mellett is.
Örültem a mai hìrek rövid beszí molòjí nak, Kubatov részérôl.
Kubatov nem Volt ingadozò és a kitartí s mellett emelt szòt. és ez hamarosan eredményekhez is fog vezetni. Gondolok az Ultrí kra, de gondolog Doll-ra és a csapatra is.
Valahogy mindenki kezd belefí radni a dolgokban. Itt van az ideje a frisìtéshez.
Vannak jò néhí nyan, akiket a keretbôl ki kellene cserélni, de a frissìtés a lelkekben és a fejekben is szintén kellene véghez vinni.
Jí tszani is engedjük a fiùkat. A jí ték meg olyan, hogy azért komoly, mert nem vesszük olyan komolyan, mint a komoly dolgokat.
Egy pí r szòt még a Fradi jelenlegi stìlusí ròl.
Ha összehasonlìtom a csapatokat a Fradival, akkor azt veszem észre, hogy a csapatok felszí moltak a középpí lyí val. A középpí lya egy í tjí tszandò valami, amit minnél inkí bb kell, hogy í tjí tsza az ember. Az eredmény egy olyan foci, amelyben csak a védôk és a csatí rok jí tszanak, még pedig ùgy, hogy 10 ember védekezik és 10 ember tí mad.
A tí rsadalomban meg az megy végbe, hogy 10 ember gondolkozik és 10 ember dolgozik, de nincs olyan, aki gondolkozna és dolgozna is egyarí nt (vagyis kifogy a középosztí ly).
Doll csapata meg ott tart, ahol Volt, mielôtt megnyertük volna a bajnoksí got.
Jelenleg azok a csapatok hí trí nyban vannak, akik nem csak 10 emberel akarnak tí madni, vagy védekezni, hanem ahol egy középpí lya is létezni akar.
Remélem, nem bosszantottam senkit. Lí tom az elkeseredettséget mindenütt.
Elfí radtunk. Az örökös ugyanazokban. Kiismernek bennünket. Kiszí mìthatòak lettünk.
Legyünk körültekintettel az irí nt, hogy a kudarcok megviselik minden jí tékost.
Vegyük komolyan ezt az elfí radí st. Lesz Nagypéntek, de lesz `Hùsvét is.
Bìzom abban, hogy a Fradi jí tékkedve is ùjfra fel fog tí madni.
Kellemes Hùsvéti Ünnepeket mindanjiatoknak
Orosz Pál a mai sajtótájékoztatón: “A célkitűzésünk a bajnoki cím és a kupagyőzelem volt. Ha az utóbbi meglesz, történelmet írunk, olyan ugyanis még nem fordult elő, hogy a Ferencváros egymás után háromszor megnyerje a kupát.”
Szegény idősebb Orosz Pál (minden tiszteletem az övé!) pedig forog a sírjában. Ki is nyerte a Magyar Kupát 1993-ban, 1994-ben, 1995-ben?
Talán ezért is tartunk itt.
És elnézést az indulatos kapkodásért. Kérdezhettem volna 1942,1943,1944-et is …
Ha valaki nem lett volna tisztában vele, mi ez a bűz a halaspulton.
Viszont ne feledjük, egy politikus sosem hibázik, tehát nincs mit korrigálnia.
Ma választ kaptunk a sajtótájékoztatón…Ezek szerint még nem jött el az idő. 🙁
Óriási hiba lenne Dollban megtalálni a bűnbakot. Gondok vannak, neki is változtatni kell, de az utóbbi idők talán legjobb edzőjét nagy hiba volna elküldeni néhány játékos motiválatlansága miatt.
Akkor nyert bajnoki címet, amikor a legjobb kerete volt és az egyetlen ellenfél elburcsázta az idényét.
Nemzetközi szinten 0, azaz nulla teljesítményt produkált 3, azaz három!!! alkalommal.
Vignjevics, Rossi évek óta minősíthetetlen keretekből csinálnak ütőképes csapatokat. Berg pár heti munka után továbbvitte a Videotont a nemzetközi porondon, mint Doll három év alatt.
De a lényeg: nyárra nem lesz 11 játékosunk és hozzáértő sportvezető nélkül (Tóth-Potya, Pataky, Bukovi) nem működik a dolog.
Akkor találjuk meg bűnbaknak a portást, minek emelte fel a sorompót. Ha nem engedi ki a csapatot a Ligetből, nem kaptunk volna ki.
Nem csak Dollnak, de a feletteseinek is mennie kell.
ugye ezt nem gondolod komolyan? 😳
remek munkát végeznek, ebből a költségvetésből ez is nagyon szép eredmény.
Elmondatott minden, ami elmondható, ahogy Ákos énekelte lassan már negyedszázada, a bejegyzésre és hozzászólásainkra is értve, mert ugyan mit fűzzünk hozzá.
Úgy érzem,hogy ez az ember egyszerűen kirobbanthatatlan a székéből,mint sokan ebben az országban…!
Ezt a bajnokságot is olyan röhejesen lett volna könnyű,megnyerni ,mint a tavalyit,de a példa mutatja az ftc-nél jelenleg játékosmegfigyelői szinten is dilettánsok ülnek.
Nincs is kedvem már puffogni sem,mert sajnos dicsérni már rég nem lehet.
Úgy van!