Feljegyzések “A FOTELSZURKOLÓNAK” IV.
Még hat meccs, mire kellene valami nagyon frappánsat összeszednem. Még csak most tettük le a fejhallgatót, fejeztük be a szokásos “skype-os” idegenbeli meccs nézést és vártam, majd olvastam az idei első “Fotelt”, a debreceni kirándulásunkról, melynek végén már előre vigasztaltuk szerkesztőtársunkat, hogy lesz ez még rosszabb is.
Miért is vagyok gondba, csak egy szám miatt: 250, ezt betűvel is le kell írnom, mert egy ilyen műfajban ez egy nagyon-nagy szám: KETTŐSZÁZÖTVEN. Feltehetnék a kérdést, hogy milyen műfajról beszélek, hát azt én nem igazán szeretném sem meghatározni sem besorolni, mivel az írás tudománya kb. olyan messze van tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől.
Hogy miért írok mégis én, az nagyon egyszerű, mert akit megkérhettem, és a sportújság írás kiemelkedő alakja, az már írt. Gondoltam a lécet már feltettük a legmagasabbra- 200. rész:
Feljegyzések “A FOTELSZURKOLÓNAK” III. – Lakat T. Károly tollából
Most legyünk szerények és kezdjünk mindent az alapokról.
Olyan régen volt, hogy talán igaz sem volt, amikor dr. Sárosi György genovai sírjának megkoszorúzása után a szállodai szobában vártuk, hogy végre Lalolib barátunk nézze már meg a gépet, hogy mi is történt kis hazánkban a Fradi-Honvéd meccsen – 101. rész
Feljegyzések “A FOTELSZURKOLÓNAK”
Mire a fenti bejegyzés által elindított emléksorok leperegtek szem előtt el is telt pár hét….
A San Siro-tól Genován át (Dr. Sárosi György sírjának megkoszorúzásával indultak kirándulásaink) a francia Riviéráig, majd Amalfi partjáig bejártuk az olasz tengerpartokat, ahol a minden utunkon beiktatott szerpentinek, ma már harmadik kirándulásunk után meg sem kottyannak a téliszonyos szerkesztőtársaimnak. Talán ugyan úgy, mint az a hullámvasút melyet az elmúlt évek mély bugyraiból a varázslatos tavalyi tavaszon át a mostani 250. részig vezették a “Fotelszurkoló” klaviatúráját.
Pontosabban hat hét telt el, ami azt jelentené, hogy eljött a nagy nap, azaz holnapra be kell fejeznem kis emlékezésemet, hiszen lezajlott normális országokban hat forduló, ami nálunk csak négyre volt elég. Úgy szeretnék még valamit nagyon szépet írni, de nem igazán jut eszembe egyetlen gondolat sem.
Inkább csak emlékek villannak be barátságunkról, amikor tudtuk, hogy a másik hívni fogja. Egy köszöntőbe pedig nem igazán illik felhőkről és utolsó útról beszélni, ami ugyan kapcsolódik az ereinkben csörgedező zöld-fehér vérhez, és ezek az események sokszor bekerültek a sorozat egyes részeibe, ha csak a sorok közé is elrejtve.
A hat hetemhez hozzátettek még kettőt, így időt nyertem és elkalandozhattam oldalunk talán egy kevésbé ismert részéhez, a “Cikktárhoz”, azon belül is természetesen ez esetben a “Lalolib – A FOTELSZURKOLÓ” linkig.
Ez más mit pár bejegyzéssel alatta lévő képről induló link. Itt nem az aktuális öröm, vagy bánat van legelöl, hanem szép sorban kronológiai rendbe lehet görgetni az egeret a sorozat frappáns címei között.
Rögtön ott a “…szombat reggeli gyomorgörcs”, ahol definiálva van az akkori fotelszurkoló:
Gondolkoztam egy ideig, hogy felvállaljam-e a fenti címet. Néztem a Magyar Értelmező Kéziszótárban, de még az Idegen Szavak Szótárában is, de pontos definíciót nem találtam rá. Valószínűleg Kazinczy sem így gondolta a fotel szót kiegészíteni, de a köztudatban az elmúlt egy-két évben általánossá vált a kifejezés. Főleg pejoratív jelleggel. Mert sokak szerint ki is a fotelszurkoló? Aki lusta és tohonya rendszeresen mérkőzésekre járni, aki a meccs nézése közben is sört szeret inni, aki hajlamos az unalmas pillanatokban elbóbiskolni egy kicsit, és aki csak akkor riad fel, amikor kiesik a kezéből a sörös üveg és a drága szőnyegre ömlik a maradék (ha maradt még benne egyáltalán).
És az, aki nem igazi Fradi szurkoló.
Ez volnék én?
A 2009-es első résztől talán az aktuális hangulatunkat tükröző írásokon túl, mely lassan egy évtizeden át követi szeretett csapatunk mérkőzéseit hétről hétre, kaptunk valami mást is. Laci, Lalolib, A Fotelszurkoló útját a foteltől a szentélyig, ahová hosszú évek száműzetése után újra visszatért.
2009. aug. 16. Vasárnap
Bár az elmúlt héten nem forgott veszélyben a fotel egészségi állapota (legfeljebb az enyém), ettől függetlenül a teljes renoválás mellett döntöttem. Vajon mit tehet egy fotelszurkoló, ha elfogy alóla a fotel? Természetesen azt, ami eleve a kötelessége lenne, átköltözteti önmagát a Szentélybe. Hat évet vártam rá.
… mert ott voltam.. hat év után voltam ott …
A kalandozás állomásait minden kedves Olvasónkra rábízom, de a teljesség igénye nélkül érdemes megállni, Draginál, Flóri bácsinál, a
“Győzelem az édesanyáknak” résznél
Had legyek egy kicsit elfogult így a felsorolás vége felé, ami nem is Fotel, valójában csak egy eldugott sor a sorozat 162. és 163.részei között:
Napló barátaimnak: 2014. augusztus 10.
Igazságtalan lennék, ha nem esne szó hű “fegyverhordozódról”, ami a jelen esetben inkább “fotelszurkolóhordozónak” neveznék, Bocskor barátunk által csak a “KALOCSAI LÉGIÓ”-ként aposztrofált kis csapat másik tagjáról “Laudetur Csabusról”, akivel időnként örömben, időnként bánatban kell hétről – hétre megtenni az eredménytől függő vissza utat is, és gondolatban már összeilleszteni a következő rész bekezdéseit.
A héten mást sem hallani a rádiókból, mint hogy hallgatottsági adatokat mérnek, ami a mai klikkelős világunk egy nagyon fontos mérőeszköze, de nem vonatkozik oldalunkra. Fontos az olvasottság, de az igazi értéket – az oldalunkon természetesen legfontosabb statisztika adatbázisokon és múltunk hiteles bemutatásán kívül – egy ilyen sorozat nagyban befolyásol.
Igazi fogmérője, kritikusa a fent említetteknek nem csak a mai kor olvasója, hanem a majdani múltunkban kutató fanatikusok lesznek, akik évtizedek múlva reményeink szerint ua. áhítattal olvassák bejegyzéseidet, mint mi tesszük a 1900-as évek újságjaiban leírtakkal.
Az érték, a szeretet a szívünkben van, amit hatalom, rendszer, a ma oly divatos törvénymódosítás sem tud kitörölni, ahogy nem tudta a Fradizmust sem.
Olvasóid, barátaid, szerkesztő társaid nevében: KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNJÜK!
Folyt. köv.: 500. rész várható megjelenése után 2025 környékén.
Mindenben igazad van, Jóska. Állítom, hogy a sorozat a Fradi történetének stabil forrása lesz. Minden szubjektivitásával együtt, mert az adja meg az igazi ízét. Nem tudom, hogy megérem-e az 500. folytatást – 85 leszek, ha leszek még akkor – de szeretném.
Csak hát Laci barátunk jobb mérkőzést érdemelt volna a jubileumra… De mint örök bizakodó (sőt optimista) bízom abban, hogy a borulat nem tartós az Üllői út felett.
Tehát: HAJRÁ FRADI!!
Kiegészítés saját magamhoz:
Bár a hozzászólások nem kis része – véleményem szerint – első indulatból kelt, és írója aludva rá egyet nem biztos, hogy hogy úgy fogalmazna; mégis fontos kiegészítői a cikknek, és nagyon jól érzékeltetik az éppen uralkodó hangulatot.