Feljegyzések a fotelból – és akkor jött Böde Dani…
83. perc. Kétségek és remények lengik át a Groupama Arénát. Az indián nyár talán utolsó meleg lehelete fonta körbe a stadiont, miközben a reflektorok fénye pásztázza a zöld gyepet, felettünk egy drón repked, várva a kellő pillanatot, amikor lecsaphat, amikor megörökítheti azokat a pillanatokat, melyekről 7 perccel a mérkőzés vége előtt talán már mindannyian lemondtunk. Tördelem a kezem a lelátón, kapkodom a fejem, hátha valahonnan még kaphatok egy kis biztatást. Reményt nem látok, csak aggódást. Bár zúg a „Hajrá, Fradi!” és a „Mindent bele!”, de már ennek sincs olyan elementáris ereje, hogy a csontokig tudna hatolni. Utolsót szürcsölök a sörös poharamból, de mintha felmorajlana az aréna, szemem a labdát vezető Paintsilre mered aki befele húz, – gyere kicsi, gyere! – szuggerálom, néhány perccel ezelőtt is így indult el és zúgó kapufa lett a vége, de most kiszorítják, ezért az oldalpasszt választja, majd a friss erő, Varga Roli megoldja, ahogy már oly sokszor ebben a szezonban! A lelátó népe is emelkedésnek indul, nem akarunk lemaradni a pillanat varázsáról. Roli befele lép, majd egy váratlan és varázslatos sarkazás Lovre elé, aki lép kettőt, talán fel sem néz, mert tudja, ha pontosan az „ötésfeles” és a büntető közé tudja beívelni a labdát, akkor ott érkeznie kell valakinek…Böde Daninak. Egy örökkévalóságnak tetszik a labda íve, egy lassított felvétel pereg le a szemünk előtt, látóidegeink olyan tartományokba tévednek melyek csak a madarak privilégiuma. Egyszerre látjuk Lovre lendülő lábát, a labda ívét, Böde Dani két védős szorítását, a lilák arcán a rémületet. A szurkolók népe szinte már lebeg az aréna felett, nem érinti a lábunk a betont, már mindenki egymás nyakába, Dani fejéről a labda a lilák hálójába, mennyország közeli érzések fonják körbe a zöld-fehér színek szerelmeseit. A nagy ölelkezéseknek a sapkám az áldozata, olyan ívben repült le a fejemről mint ahogy Dani fejéről a labda. Labda a hálóban, sapkám néhány sorral előrébb, a maradék söröcske az előttem ülök nyakába – de ki törődik ilyen apróságokkal? Az „áldozatok” hátranéznek, mosolyognak, és szinte artikulált hangon kiáltják bele a világba: Ve-ze-tünk!
Nehéz döntés előtt állok, nem tudom, hogy most merre is ugráljak az időben, vajon Bockor barátom öblös hangját idézzem fel, ahogy a mérkőzés után az egyik „könyöklő” pult tetején énekli és vezényli a Fradi-himnuszt, vagy néhány órát tekerjem vissza a ketyerét és haladjunk szép sorban, ahogy ezt illene. Tudják: expozíció, bonyodalom, kibontakozás, tetőpont, végkifejlet…a görög drámák is eme „vérvonal” mentén épültek fel, benne az elmaradhatatlan kórussal, mely lendületet ad, mely életerő, hit és szeretet. Kell ennél több? Sokan voltunk – bár nem elegen, de ennek is vége, hamarosan érkezik a „hangerő” – három évet vártunk rá, három évig vártak rá, hogy bent lehessenek, hogy még nagyobb erőt adjon a csapatnak.
Mely továbbra sem találja önmagát, mely továbbra is küzd, harcol és bár felőrli az ellenfelek ellenállását, de maga a foci szépsége, a „tánc” hiányzik a parkettről. Ahogy az örökzöld sláger énekli egy kis „költői” beavatkozással: egy gól és más semmi – nem folytatom, egyrészt nincs olyan hangom mint Jávor Pálnak, de még olyan sincs mint Bockor barátomnak, ráadásul ebben a rövidke kis „álkölteményben” benne is van a lényeg. Főleg az első félidő volt szenvedés a köbön, a lilák kapujáig alig jutottunk el, valami nagyon, de nagyon hiányzott a táncból. Hátul nem volt gond, de a lilák letámadásával nem nagyon tudunk mit kezdeni. Szélsőjátékunk akadozott, középen Paintsilre ketten vigyáztak, elől meg Böde szinte reménytelen harcot vívott a rá szakadt lila tömeggel. Az első félidő legszórakoztatóbb jelenetét az eredményjelző tábla szolgáltatta, amikor is a 20. perc tájékán rájöttek, hogy az Újpest több mint száz éves címere már kuka (legalábbis a vezetőség számára), jött a csere, tudjátok, az a bizonyos ülőke forma, mely derültséget okozott néhány pillanat erejéig, de utána egyből visszazökkentünk a valóságba, mely nem ígérkezett valami biztatónak.
Kellett a szünet nekünk is, ki kellett fújnunk magunkból a keserűséget és be kellett szívnunk az „agóra” erejét. Mikor jön már Varga Roli? – ez volt a legtöbbször elhangzó kérdés, miközben értetlenül néztünk egymás szemébe, keresve az első félidő játékának okait. Az várható volt, hogy az Újpest letámad, az is, hogy Paintsil és Böde kettős őrizetet fog kapni, de arra nem számítottunk, hogy 45 perc alatt, a derbin egyetlen épkézláb támadást nem tudunk majd vezetni. Szerencsére a lilák sem, ettől még hajtós, rakkolós volt az első 45 perc, de más érdemleges nem történt a pályán. Talán csak Paintsil csavarása okozott egy kis „feszkót” a liláknak, amit néhány perc után Sankovic egy jókora rúgással „hálál” meg, sárgát is kap érte, Joe húzza egy kicsit a lábát, de erős legény, ráadásul a másodikban is szükség van a játékára, mert nélküle még fásultabb lenne a Fradi.
Ahogy szükség volt Leo-ra is, és főleg Varga Rolira. Tudtuk, hogy sérült volt, tudtuk azt is, hogy a héten már edzett, de gondolom a szakmai vezetés nem mert kockáztatni, de számítani lehetett rá, ha baj van, ha nem jönnek a gólok, ha akadozik a gépezet, akkor Roli a „szokásos” 60. perc környékén jönni fog…és jött is, mint egy futótűz és egyből meg is változott a játék képe. Mintha sokkolta volna a lilákat a beállása, egyből fel is hagytak a letámadással, hátrébb húzódtak, megpróbálták elosztani magukat a Varga beállásával három főre nőtt külön testőrséget kívánók sorát, ezzel meg már nem nagyon tudtak megbirkózni. Többször kerültünk mögéjük, jöttek is a beadások, de azok többször elég céltalanul próbálták megtalálni Dani fejét. Gorriarán távolról is próbálkozott, Pajovic ujjai centikkel nyúltak meg, majd Varga beadásáról maradt le centikkel Blazic. Majd Paintsil percei következnek, egy kavarodás után alig lő centikkel mellé, majd úgy 25-ről ereszt meg egy óriási löketet, a kapu mögött lelátó minden levegőt kiszippant az arénából, majd egy szuszra kinyomja, hátra azzal néhány centire lejjebb tudja irányítani, de nem, a kapufán csattan a lövés, de innentől már egy a tábor, egy a csapat, egyre feszültebb a hangulat, de ahogy telnek a percek, ez a feszültség aggódásba megy át.
– Az nem lehet igaz, hogy nem húzzuk be ezt a meccset! – kiált egy öblös hang mögülem a kapufa után, ez még nem Bockor baritonja, arra még várnunk kell 15 percet. Várni és reménykedni, mert az ének csak akkor szól, ha nyerünk. A „ajánlat” két gólos győzelemről szólt, de most már eggyel is megelégednénk, tudjuk, ha behúzzuk, Bocsi akkor is felkúszik az emelvényre…
Már csak 7 perc van hátra…a végére kellett volna hagynom az elejét, így megszegtem a görög drámák tematikáját. A tetőponttal kezdtem, azzal a bizonyos 83. perccel, amikor is Varga Roli sarkazása után elindult Lovre lábáról Böde Dani felé a laszti…onnan meg a hálóba, mely pillanatért érdemes volt ott lenni, érdemes volt 83 percig izgulni és remélni, mert az a perc – az volt a minden.
A 222. derbit eldöntő gól. A mi gólunk, a mi örömünk, a mi büszkeségünk. Mert bármilyen nehéz is volt a gólig vezető út, a pöttyös mégis a megfelelő helyen landolt, ezzel olyan örömet szerzett a Fradistáknak, melynél szebbet nem is kaphattunk volna szombaton, kora este az arénában.
Egyet azért mégis kaptunk…Bockor barátunk öblös hangját: Hajrá, Fradi!, hajrá, Fradi!, hajrá, fiúk! mert fő a győzelem…
27 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – és akkor jött Böde Dani… bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Biztosan nem vettétek észre, hogy a derbi után nem írtam hozzászólást. Nagyon örültem a Dózsa legyőzésének!!! Azonban továbbra sem láttam semmi elképzelést a csapat játékában. A nézők 90%-a észrevette, hogy a Danira felívelt labdáknak semmi értelmük nincs, de az edzői stáb nem. Miért nem lehet olyan támadásvariációkat begyakorolni, amilyen a gólt megelőzte? Passzolgatásokkal, alibi támadásokkal nem lehet eredményt elérni. A Kisvárda helyre tette a csapatot. Várható volt, mert az NB III-as ellenféllel szemben is csak szerencsével jutottunk túl.
így legalább nem pazaroljuk el azt a kevés energiánkat holmi MK meccseken, koncentrálhatunk a bajnokságra… Azonban, ha a játékstílusunkon nem tudunk változtatni, akkor biztos nem lesz meg a harmadik csillag.
Hajrá FRadi!
Kedves Leonardo on. Nincs középpí lyí nk. Ne is csodí lkozzunk, hogy ezért nincs is elképzelés a jí tékban.
A jelenlegi jí tékstilus meg olyan, mintha mélyvìzben köveket raktunk volna, és csak ezen a köveken tudní nk csak egy kôrôl a mí sikra ugrí lva kapuig jutni. Ha szerencsés vagyunk nem í ll éppen a kövön egy ellenfél jí tékos.
Ha meg nincs szerencsénk, akkor pont ott í ll mí r egy.
Csakis a „lerakott” köveken tudunk – tücskökként — elôreugrí lgatni. De a középpí lyí t mí r csak az az ellenfél nem foglalja le, amelyik ezt nem akarja.
A középsô köveket í tugorví n meg ott í llnak mí r a mí sikak és elfoglaljí k a térfelükön lévô köveket.
Böde meg az egyetleni csatí runk — kapu elôtt, illetve irí nyban — akinek kôbérlete van. De ezt az ellenfelek is tudjí k, ìgy kürölötte kinôttek a mélyvìzbôl az ôt körülvevô kövek, amelyeken kurutyolnak az ellenfél békí i.
Egy mûködô és kreativ középpí lyí val függetlenìthetjük magunkat a lerakott kövektôl és attòl a tévhittôl, hogy csakis a lerakott köveken lehet kapura törni.
Na közben Kisvárdán azért a rosszabb nem lett edző által, khm, taktikailag és mentálisan is összerakott csapat bemutatta, mit ér az Újpest ellen látott teljesítmény sportemberi erények nélkül. Vissza a földre.
Nézd a jó oldalát…Kiestünk az európai kupából, most a magyaros kupából is. Egy ideig a válogatottnak sem lesz tétmeccse, igaz egyenlőre kapitánya sincs (nem is nagyon hiányzik) – a fiúk legalább kizárólag a bajnokságra összpontosíthatnak.
Ez persze még viccnek is rossz, főleg október 24-én: 80 éve nyertük meg másodszor a KK-t.
Nem vagyunk csalhatatlanok, de pontosan emiatt aggódunk, erről beszélünk jó másfél éve! A kiesés szégyen, de félek, hogy nem az utolsó kudarcunk. Ha már egy Kisvárda is jobb (és tényleg az, több helyzete is volt), akkor csak egy kérdésem marad: lehet, hogy még Máthé Csabával is jobban járnánk? Mert milyen edző az, aki képtelen felkészíteni a csapatot egy mérkőzésre? Miért így áll fel a gárda, ahogy? Ha a Fradinak hosszú a kispadja, akkor miért nem képes Doll megfelelően cserélgetni az embereit? Miért az alábbiak játszottak: Dibusz — Batik (Botka, 46.), Otigba, Blazic, Pedroso — Leandro — Lovrencsics G. (Böde, 53.), Spirovski, Sternberg (Moutari, 46.) — Kundrák, Paintsil? Hol van ilyenkor Priskin? Miért van ennyi sérültünk állandóan, milyyen edzésmunkát végeznek a játékosok? Úgy tűnik, Otigba sem megoldás belül, Batik pedig a szélen biztosan nem az. Mit remélt Doll Sterberg vagy a meccshiányos Kundrák beállításától, ha az utóbbit véletlenül sem cseréli be egy-egy eldöntött meccs esetén sem? Sajnos, Lalolib keserű humora sem vigasztal most, ezt megint elrontottuk, és nem látni az előrelépést a játékunkban sem. Doll maradztalásával pedig ugyanúgy húzzuk az időt, mint ahogy a szövetség Storck esetében a végtelenség utánig kivárt a cserével… (Sajnos, a CSAPAT CSAK EGY VAN szlogen sem érvényes: hol van itt csapat?) De csakazért is hajrá Fradi!
Emlékeztek Máté Csaba első beugrására, Moniz után, a felhőszakadásos-táborbőrigázós-félbeszakadós fehérvári győzelemre? (Még ha közben volt egy kupazakó is az Újpest ellen.) Most meg egy beugrás a lilák ellen. Hát, valahogy a Storck-Szélesi párhuzam jut az ember eszébe.
Ha visszatér a Tábor, visszatérek én is 🙂
Foglalok jegyet és viszem a fiamat magammal. Legyen végre egy teltházas meccsünk, ha nem a makik, akkor a hurkások ellen.
Hajrá Fradi! Köszönjük a gólodat, Dani!
Gyerekek, csak az tud ilyen csodás szimfóniát írni, egy közepesnél gyengébb rangadóról, aki ekkora FRADISTA, zöld a vére és csodás tolla van!!! Köszönjük a Fotelszurkolónknak, Lalolibnak ezt a csodát, és persze Böde Daninak, „Páncél Józsinak”, Lovrénak, Varga Rolinak a meccs akcióját, melyről Laci ihletett írásműve tökéletesen látva és láttatva, szépirodalmi körítéssel értekezett..!
Kedves FTC futballisták! Olvassátok el ezt a szívből írt remekművet és örökre az eszetekbe és a szívetekbe véssétek be, így szeretik százezrek a klubot, ilyen csodát élünk át, ha Ti nyertek…!
Hajrá Fradi(és várjuk a hangulatot két hét múlva! Ultras ComeBack! )
Come Back, Fradi Ultras!!! Csináltak egy csodálatos stadiont, ez tény! Hadd legyenek már benne olyan szurkolók is, akiktől évtizedeken át rettegett az „ellen”! Kispéter Mihály: „A Fradi-pályán könnyű focizni! Letesszük a labdát a kezdőkörbe, és a biztatás vihara befújja a labdát az ellenfél kapujába!!!” – Ezt szeretném még megérni, igazából már mást sem …
Hihetetlen meccs volt. Hihetetlen gyenge…..egy közömbös néző szemével. De én (mi) nem vagyok az, így csak a végeredmény érdekel egy Újpest ellen. Viszont el kell ismernem, ez tényleg soványka volt. Az Újpest nagyon gyenge volt, és mi sem szaggattuk meg az istrángot. Főleg az első félidőben. Mintha féltünk volna tőlük. A gyermekem majdnem elaludt. Ez azért rémisztő volt. A 2. félidő 65.percéig tartott ez a semmilyen (főleg nem FTC-UTE szintjéhez méltó) mérkőzés. Ekkor Origba 2 lila majom mellett is megtartotta a labdát. És utána kitört belőle egy állati üvöltés. Ez egy diadalittas üvöltés volt. a D szektor 25. sorában is hallottuk. Itt változott meg a meccs. Elkezdtünk küzdeni. A majmok pedig nem bírták a nyomást. Ilyenkor jut eszembe, miért nem tudunk már egyszer mi is nyerni ellenük 5-6 góllal? Na mindegy. Dani jött, és a meccs egyetlen épkézláb, tudatos akciójából meg is szerezte a gólt. Ennyi, nyertünk.
A tanulság?
1,Megint nem sikerült a fiúkat felkészíteni a derbyre.
2, Ha kapunk egy erősebb, küzdősebb ellenfelet, bizony ez a teljesítmény kevés lenne.
3. Ha kapunk egy Andó-Szabó, Solymosi, Kassai, Bognár-féle játékvezetőt, akkor az ellenfél bizony könnyen pontot tud ellenünk szerezni ilyen teljesítménnyel.
4, Az újpest szurkolók bizony túlharsogtak minket, egészen a 83. percig. Utána kuss volt náluk. Ebből is látszik: egyszerű játék a foci, csak gólt kell szerezni a meccs elején és kuss az ellenfélnek. Remélem a Tábor bejövetelétel extra nyomás nehezedik Dollra, a játékosokra, és akkor jobb teljesítményt látunk.
A lényeg: nyertünk. Hajrá Fradi!
Pisti, vigyázz! Egyszer mertem majmozni, majdnem kilőttek innen! Azóta elég kedvetlenül és alkalmanként legelészek itt, mert Fradisták akarták elvenni a maradék hitemet. Nem sikerült, de valami sokadszor is megtört bennem. Vigyázz a szavaidra 😛
Na, mindegy, Láng Gyuri bácsi örökbecsű (kb. 45-47 évvel ezelőtti!) szavai visszhangoznak bennem: a FERENCVÁROS mindannyiunkat túl fog élni!!!
Ne butáskodj. Hiányoltunk. Sajnálom, ha többek között én is megbántottalak, és bocsánatod kérem. Én mindezzel együtt továbbra is tisztelettel viszonyulok az ellenfelek közül ahhoz, aki nem tiszteletlen, ennyi és nem több volt részemről a konkrét eset, de nem akarom tovább magyarázni. Isten hozott újra a fedélzeten, hajrá, Fradi!
(Ezt eredetileg ide szántam, de elsőre máshová ment, kell nekem egyszerre két válaszon gondolkodni..)
Csatlakozom kispufihoz. Egyet kérek mindenkitől ha lehet. A Tempó Fradi! labdarúgásunk dicsőséges történelmével foglalkozik, melybe beletartoznak az ellenfelek és azok a játékosok is, akik esetleg mindkét klubban megfordultak (nem volt sok 🙂 ). Tiszteljük őket még akkor is, ha nem szívünk csücskei. A lelátó már más, ott bizony én is elengedem a „hangom”, de ez akkor is hozzátartozik a szurkoláshoz, ha az MLSZ büntet érte.
Mellesleg régen sem volt babazsúr egy mérkőzés, ennek rengeteg bizonyítéka is van (gyűjtögetem őket).
Lehet, hogy visszás egy kicsit, de a jelen és a múlt is más kategória. A fotelszurkoló alatt majdnem minden megengedett, természetesen azért itt is vannak határok. Mellesleg az elmúlt évek alatt csak néhány hozzászólást kellett „moderálnunk”, de azok már annyira személyeskedősek és durvák voltak, hogy nem engedhettük át.
Lacimadár – üdv a fedélzeten!
Köszi hogy szóltál. Véleményem szerint semmi sértő nincs a majmozásban. Ők is mondanak ránk dolgokat, ettől ilyen szép a Fradi-Újpest. Egyébként pedig sokkal jobban tisztelem az olyan „majmokat”, mint Kabát, Urbán, Véber stb akik ízig-vérig Újpestiek, mint azokat a (akár Fradi mezbe öltözött) divatmajmokat, akik mindig csak az aktuális győztesnek vagy éppen felkapott csapatnak szurkolnak. Emlékezzünk csak mi volt ’95-ben a BL idején. Én is ott voltam az Ajax ellen, de később az NB 2-ben is. Mert a Fradi mindenhol Fradi. EEE
Valamit a „lila majmozás” hátteréről: apámék elmondása szerint a 70-es évekből származik, mivel az alakuló táboruk minden Fradi nótát „lilára ” fordítva koppintott. Az utánzási attitűdjük szülte a lila makik becenevüket – állítólag:)
lacimadí r:
Jòl ütemezted a visszatérésed.
Vagyis megbeszélted az Ultrí kal, hogy együtt tértek vissza ?
Neked itt a helyed !!! Jòl, hogy visszatértél.
Vagyis jò, hogy mindketten visszatértetek.
150 év (1867-2017) utí n megint itt van a kiegyezés !!!
Drága barátom!
Remélem még nagyon sokszor elénekeljük együtt a kedvenc nótánkat.
Éljen soká a kalocsai légió! No, meg az én Józsi bátyám! Ti vagytok a kedvenceim 🙂
Magyar-feröeri utánérzés, szinte percre pontosan. Kilátástalan kínlódás, de kétségtelenül komoly energiákat megmozgató akarás – és a végén jön Böde Dani. Nem volt szép győzelem, nem volt szép meccs, de a lilák ellen csak a győzelem számít. A komoly akaráshoz annyit, hogy Lovre mindenhol ott volt, nekem ő volt a tegnapi etalon a gólpassza előtt is, de Gorriaran is rengeteget melózott.
Egyébként az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Újpest-tábor nagyon komolyan nyomta végig – közel ültem -, egy-két szalonképtelenséget (amiért majd megfizetnek) leszámítva normálisan is, még ha máskor, máshol nem is mennek el ennyien, és nem csinálják ugyanígy végig – meg otthon se -, de ezért most elismerésem. Remélem, leszünk még ebben is jobbak.
S még annyit: ez a derbi nekem azért is emlékezetes marad, mert most először vittem ki magammal a 7 éves kisebbikemet, aki oda és vissza volt az élménytől.
Viszont sajnos a 3-as kapus beléptetés, előtte a nagyobbikam meccse – ahol, khm, cserét kellett kérnie a szünetben -, meg a hozzánk csatlakozó társaság bevárása miatt nem volt alkalmam megkeresni az agórás fórumtársakat… Legközelebb jobban igyekszem.
Pedig vártunk. 🙂
Nem akartam beírni a jegyzetbe, mert nem lett volna oda való, de a dózsa szurkolók, a mérkőzés előtti megemlékezésen elég ocsmányul viselkedtek.
Ne butáskodj. Hiányoltunk. Sajnálom, ha többek között én is megbántottalak, és bocsánatod kérem. Én mindezzel együtt továbbra is tisztelettel viszonyulok az ellenfelek közül ahhoz, aki nem tiszteletlen, ennyi és nem több volt részemről a konkrét eset, de nem akarom tovább magyarázni. Isten hozott újra a fedélzeten, hajrá, Fradi!
Bocsánat, ezt Lacimadárnak szántam, csak közben ide is akartam válaszolni, ez lett belőle…
No szóval: legközelebb jobban igyekszem és pontosítunk is a találkozóval – hogy még idén ősszel-e, azt nem tudom, de meglátjuk. De még az se kizárt, hogy két hét múlva, a várható hangulat miatt.
Amikor az ellenoldaliak elkezdték a hülye lilázásukat a megemlékezés alatt, az nálam is kiverte a biztosítékot. De aztán jött a ria-ria-Hungária, jött a taps, amihez becsatlakoztunk, ez viszont szép volt és kár, hogy nem tőlünk indult. Persze egy évben ők is csak egyszer képesek így kitenni magukért… És most már mi jönnénk!
Természetesen a szép múlthoz: 11:1, 7:1, 5:0 többször is, de még a 2011. okt.22-i 3:0-hoz (Lisztes-góllal) sem hasonlítható a tegnapi produkció, de N Y E R T Ü N K. A profi futballban pedig CSAK ez számít. Jobbak voltunk, Paintsil, Varga Roli, Lovre, Dani (elnézést, ha valakit kihagytam), EL ÉVÜLHETETLEN ÉRDEMEKET szereztek a 101-ikből.
Viszont most jön a neheze: a Mezőköv és a Debr. MINDENT (SZÓ SZERINT ) meg fog tenni ellenünk. Gondolom, senki sem fog bánkódni, ha mindkét soronköv. ellenfelünket 1:0-ra GYŐZZÜK LE:
Gábor! Ellenünk MINDIG, MINDENKI 100 éve kettőzött erővel küzd! Ezzel együtt kell élni!!! 😛
Jenő bácsi mondta anno, a 2 pontos rendszerben, hogy úgy lenne igazságos, ha a Fradi egy győzelemért 4 pontot, az X-ért 2-t kapna … Csak az ellen harcolnak kettőzött erővel, akivel szemben sokszor még az is kevés!!! 😛 😛 😛
Üdv!
Sajnos csak videót láttam az esetről, de nagyon tetszett ahogy énekelt a kalocsai légió Bocsi mesterrel:)
Neked és az utókornak nagy szeretettel:
https://drive.google.com/file/d/1tyna6zVhOSf-0GwVSFSK8YIQEdPY6HV3IA/view?usp=sharing
Azok közé tartozom, akik még győzelem esetén is kritikus hangot hallatt, ha a játék nyögve-nyelős, de vannak mérkőzések amin csak a győzelem számít. Hogy hogy kell felépülnieje egy görög drámának azt nem tudom, de azt igen, hogy egy derbinek úgy, hogy a végén beverjük, pontosabban Dani beveri a gyöztest gólt: FRADI-Dózsa 1:0. (Részerdemény a mai fotel alapján Bocsi-Painstil 4:3 😉 Ritka,de megérdemelt és persze jelzi a rengeteg eseményt(!), ha egy szurkoló többször szerepel a fotelbe, mint a mezőny egyik legjobbja)