Feljegyzések a fotelból – Esőisten áztatta a Fradit
Nyugodtan készültem a mérkőzésre. Nem voltam ideges, hiszen a csapat edzője előre megnyugtatott. Egy jó csapat kétszer nem kap ki egymás után – mondta bizakodóan a mérkőzés előtt. Persze arról nem beszélt, hogy vajon a mostani Fradit be lehet-e sorolni a jó csapat kategóriába, de hát végül is vagyunk annyira elfogultak, hogy még akkor is képesek vagyunk elhinni amit mondanak nekünk, amikor már lassan tükörbe sem merünk nézni.
Mert akkor elég csúnya dolgokkal kéne szembesülni. Ahhoz meg nincs kedvem. Egyrészt már elég késő van és szeretném nyugodtan eltölteni az éjszakát, másrészt ahhoz sincs kedvem, hogy rám ragasszák az örök kritikus jelzőt. Miért legyek én a huhogó, miért vállaljam fel a nyitott ablakon állandóan bekiabáló szerepét? Van valami értelme a kritikai hangnak? Ebben az esetben nincs. És nem csak azért, mert úgy sem hallják meg azok, akiknek meg kéne hallani. Az indokom ennél sokkal prózaibb: lassan már az is fájdalmat okoz, ha bírálnom kell a csapatot.
Tegnap, mikor írtam a muzeális bajnoki behangozót a Győr elleni 1996-os mérkőzésről folyamatosan az járt a fejembe, hogy milyen jó volt azokban az években szurkolónak lenni. Milyen örömmel rohantunk másnap reggel az újságoshoz és mikor megláttuk a főcímet: „Méregzöld volt a Fradi Győrben”, elégedetten és diadalmas vigyorral az arcunkon csaptunk a levegőbe. Volt miért örülni, volt miért lelkesedni.
2010. május 4.-én még nem tudom, hogy a holnap sportújság mit fog a címlapján hozni, de egyben biztos vagyok: attól nem lesz széles mosoly az arcomon. Abban is biztos vagyok, hogy a csapat „ideiglenes” edzője elégedett lesz a játékkal és valószínűleg számon is fogja kérni az elmaradt büntetőt (megjegyzem jogosan), de ettől függetlenül a tény, tény marad. Kétszer kaptunk ki egymás után, tehát nem vagyunk jó csapat. Ezt meg leírni is szentségtörés. Az sem vigasztal, hogy az ellenfél sem mutatott szinte semmit, azon kívül, hogy kétszer bitangul (más jelzőt akartam írni, de cenzúráztam saját magam) eltalálták a kapunkat, és ahogy mostanság lenni szokott, azok be is akadtak.
Ha most „átmennék” jó Fradistába, aki csak a szépre emlékezik, akkor leírhatnám, hogy milyen nagyszerű tartása volt a csapatban, hiszen a tíz perc alatt bekapott két bombagól után sem roppantunk össze. Örvendezhetnék Abdi első félidős játékán, aki néha úgy összegabalyította a győri védők lábát, hogy azokat kiszabadítására már pályázatot írtak ki. Örülhetnék annak is, hogy a két nagy öreg ismét pályára léphetett a mérkőzés hajrájába. Azt tudom, hogy Lipcsei Peti miért állt be, de Shaw fellépését még nem sikerült megfejtenem.
Arra is jó lenne magyarázatot kapni, hogy vajon a mérkőzés elején lezúduló hatalmas esőt a mennyei istenségek rendelték-e, és vajon a Fradi helyett miért nem Mexikót áztatták vele? Ahogy elállt az eső, megszűntek a győri bombagólok is. Egy régi azték mondás szerint, azon a földön, amit esőisten áztat, ott hamarosan új élet fog sarjadni. Ez meg bizakodással tölt el, bár abban csak reménykedni tudok, hogy az esőisten nem szokott félrebeszélni. Mert ott fent a mennyei seregek táborában már nincs értelme félrevezetni senkit.
Ránézve a tabellára az jutott eszembe, hogy holnapra is maradt egy kis izgulni való. Ha a szerdán nyer a Kaposvár (aminek még örülni is tudnék), a Honvéd és a Pápa, visszacsúszhatunk oda, ahonnan tavasszal indultunk. A gondolatmenetet nem folytatom, mert már az elején megfogadtam, hogy ma száműzöm a pesszimista hangot. Még négy forduló van hátra. Talán tisztességgel le tudjuk őket és talán sikerül a negatív gólarányon is változtatni. A Fradi labdarúgás 110 éves történelme során, talán kétszer „sikerült” úgy befejezni a bajnokságot, hogy több gólt kapjunk, mint amit lőttünk. Jó lenne, ha a 2009/2010-es szezon nem kerülne a Fradi Guinness könyvébe.
Tisztelem az esőisteneket, és ha ők úgy döntöttek, hogy ma el kell áztatni a Fradit azért, hogy új élet sarjadjon, akkor meghajtom a fejem előttünk és türelmesen várok. Sajnos nem lesz könnyű dolguk, mert ahol jelenleg sivatag van, ott bizony nehéz lesz újra zöldbe öltöztetni a világot.
– lalolib –
9 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Esőisten áztatta a Fradit bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Laci,
Wordben és külön a fotókat, ha megoldható.
Pont aktuális is lesz, mert most írom az 1924/25-ös évet és 1928-tól jön a KK.
Köszönjük.
Kedves K@arcsi
Megkezdtem a munkí t. Jelenleg Meisl Hùgò személyénél tartok.
Milyen formí ban küldjem ? A képeket jobb lenne mellékelni (JPEG) ?
Kedves László,
Természetesen nagyon fogunk örülni, ha megosztod velünk a Mitropa kupáról szóló írásodat.
Kedves lalolib
Nagy megtiszteltetés szí momra, hogy Te nekem ìrsz, hiszen – ahogy ezt eddig tapasztaltam – ez igazí n ritkí n szokott elôfordulni. Te nem szorulsz utòmagyarí zatokra, hiszen egy bizonyos (ön)irònií val rendelkezel, mely ritka és szép dolog. A stìlusodròl itt nem is akarok beszélni (szép !), az magí tòl beszél.
Nem voltam sose a „hùsdarí lò“ labdarùgí s rajongòja. Ami tetszik a magyar fociban (lí tod, mí r megint ismétlem magamat !) az a középeuròpai karaktere – egy bizonyos lovagiassí g, szellemiség, szòval a „szép és ötletes jí ték.
Ès ezt én sem mondom csak ùgy udvariassí gbòl : A Fradi mindig is egy nemes-lelkû klub volt.
A Fradiban sportolni : Ez még ma is valami ! Legyünk büszkék rí !
Tervezek egy „dolgozatot“ a Mitropa-Kupí ròl ìrni, melyben az FTC nem kis szerepet jí tszott.
Az anyag (csapatképek stb. )mí r összegyûlt, ami az Osztrí kokat illeti (Rapid, Austria, Admira stb.), következnek a cseh csapatok (Slí via és Spí rta), az nehezebb lesz, mert Prí gí bòl kell beszereznem a könyveket.
Mivel nem Magyarorszí gon nôltem fel a magyartudí som igen hézagos. Lehet majd valaki honlapodokon í t tudja dolgozni.
Lehet, hogy gazdagìtani fogja a mí s csapatok és kiví lò akkori jí tékos képei honlapotokat, akik az FTC-vel akkor mérkôztek. Ha a dolgozat étví gyat fog adni a Mitropí hoz, anní l jobb.
A mùltal irí nti érdeklôdés képletessen a sivatagi virí g hosszù gyökere. A jelen a sivatagi Beduin ví ndorlí sa. A sikerek meg a esôk a sivatagban. A pofí raesés meg…
Kedves Laci!
Bár ritkán szoktam saját jegyzetemet kommentelni, hiszen úgy gondolom, nem utólag kell magyarázni azt, amit átgondoltan, vagy több esetleg átgondolatlanul papírra vetek. Most mégis kivételt teszek és nem azért, hogy megvédjem a fenti írásomat. 🙂
Már régóta figyelem és olvasom a kommentjeidet, és nem udvariasságból mondom, de több esetben tanultam is belőlük. Elsősorban türelmet és megértést. Biztos vagyok benne, hogy a Fradizmusunk egy tőből fakad és úgy látom sok mindenben egyet is értünk.
Kedves Laci!
Arra kérlek, hogy továbbra is tiszteld meg honlapunkat a véleményeddel és továbbra is „elvárom”, hogy ha valamivel nem értesz egyet, azt is oszd meg velünk, mert csak így tudunk közösen a mostani sivatagban egy új oázist létrehozni.
Mindörökké Ferencváros!
Lalolib,
Nekünk halandòknak nem marad mí s, mint azokkí kell, hogy ví ljunk, akik még (életünk végéig) nem vagyunk . A „fentiek“ mí r léteznek. Ôk mí r tùl vannak ezen. Mink csak leszünk. Mi indulunk, de még nem érkeztünk.
Ez talí n a Fradival is ìgy van. Ahogy mondod, még mindig a sivatagban lépdegél, de – ha megnézzük azt, amit az „ifik“ a Fradikí ban mûvelnek, akkor mégis még van remény. Van célkitûzés, van elképzelés. Ha jelenleg lehet nem is a pí lyí n, de akkor a Klub politikí jí ban. (Nem vagyok egy véleményen Lipcsei Péter, hogy a focinak nincs köze a politikí hoz). Szövik a nemzetközi kapcsolatokat a fiatalabb korosztí lyok közt. Szerintem ez mí r egy kis felhôcske a jelenlegi sivatagban.
Kí r sivatagban az esôre ví rni. Egyrészt lépde(ke)lni kell elôre és fôleg ilyen dolgokat minnél elôbb el kell felejteni és levonni a tanulsí gokat belôlük. Pofí ra estünk. Felkelünk. Toví bmegyünk. Mí srészt a sivatagi virí goknak (ilyenek is vannak !) nagyon is hosszù gyökerei kellenek, hogy legyenek, melyek leérnek a sivatagben fekvô vìzi forrí sokhoz.
Bí r unalmas mindig ugyanazt hajtani; mégis, emberek fociznak ottan, akik – mivel Craig Short tí vozik – nem tudjí k még ki lesz az utòd (vagy tudjí k, csak nem mondjí k ?) és ki/mi ví r még rí juk. Ezek igazí n sivatagi í llapotok.
Mire tud ìgy szí mìtani a jí tékos, ha egyí ltalí n nincsennek mí r semilyen „természetes“ dolgok, melyek nem szorulní nak diszkusziòra. (Hogyan is lehetne természet a sivatagban ?). Azonban délibí bok sokak vannak.
Nagyon szeretném egy öreg ròmai köztí rsasí gi szení tor szerepét eljí tszani, aki mindig – szení tori ülés utí n, azt szokta mondani, hogy „mellékesen azt gondolom, hogy Kí rtí gòt el kellene pusztìtani.“
Èn ezt hajtaní m : „Mikor szervezik ùjra a Mitropa Kupí t“ ? „Mikor lesz megint középeuròpai foci euròpai fokon ? Egy bisztos : magí tòl nem fog jönni.
Sajnos nem lí tok jelenleg olyan valakit, aki azt mondaní , „jòl van, megcsiní ljuk, csak hagyd mí r végre abban !“ Nem lehetne az MLSz-t valamivel megfôzni.
Szerintem volt pozitívum(!) is, vagy legalább is rekordba illő kettős csere 2-0-nál. Short már a szezon előtt megmondta, hogy a rutinos játékosokra számít, akik már sok csatába megedződtek. így tegnap a „szerkezetet” 75 évvel próbálta gyorsítani! Még szerencse, hogy nálunk történt, mert más meccsén röhögő görcsöt kaptam volna, így csak a sírás kerülgetett.
Nem volt könnyű végigszenvedni ezt a meccsünket. Egyedül Abdi és talán Tutorics teljesítménye volt értékelhető. A gondom az, hogy már nem is tudtam izgulni és dühöngeni sem a játékon. Közönyösen figyeltem amit a pályán foci helyett műveltek a csapatok. Talán csak a bíró hozott ki a sodromból. A büntető „elnézése” alattomos dolog volt, de a győriek durvaságát sem torolta meg kellően.
Tényleg sivatag van, de én nem vagyok biztos abba, hogy jönni fog az életet adó eső.
És ha ma nyer a Diósgyőr, akkor eldőlt, hogy biztosan nem esünk ki…
😀