Feljegyzések a fotelból – Háromból három, szépséghibával
Az előző évek nemzetközi kupakudarcai után bizsergető érzés volt úgy készülni a máltai bajnok ellen, hogy az esély úgy billen felénk, hogy nem kell egy ravasz piaci kofához méltóan megsegíteni a mérleget ahhoz, hogy az öt kilós krumpli zsák hat kilót nyomjon. Ebben nem csak a kofa “ravaszsága” volt benne, hanem az a tudat is, hogy az előző körben mégis csak egy nálunk értékesebbnek tartott csapatot vertünk ki kettős győzelemmel és ami a lényeg: magabiztosan. És ha a papíron háromszor értékesebb bolgár bajnok nem okozott gondot, akkor egy nálunk háromszor alacsonyabbra értékelt máltai bajnok már csak hab lesz a tortán. Egy könnyed tejszínes csokitorta, amit közel teltház ül körül és még el sem kezdődik a mérkőzés, de már lelkesen majszolja. Ennek megfelelően a Szentély agorájában már hat óra magasságában remek volt a hangulat, amit nem csak az “új” sör hideg lehelete dobott fel (plusz a frissen sült rántott hús+sült krumpli kombi is), hanem a szurkolói magabiztosság is. Csak néhányat kellett kortyolni a sörből, és már valamelyik csoportkör (arra azért vigyáztunk, hogy nem nevesítettük) “valamelyik” nevesebb csapata elleni idegenbeli mérkőzésre szerveztük a közös repülőutat. A vita csupán abból adódott, hogy vajon melyik fapadost válasszuk, mert éppenséggel nem nagyon szeretnénk, ha a Torino helyett Vlagyivosztokba vinnének minket. Én egy kicsit pianóra vettem a figurát azzal a kijelentéssel, hogy még 6 európai meccsünk biztosan lesz, majd mikor szerkesztőtársam halkan megjegyezte, ahhoz tovább is kell jutni a máltai lovagokon, éreztem, talán vissza kéne térni a földre. Az még rendben van, hogy szeretnénk néhány órácskát keringeni a Föld körül, de valóság nem a csillagok között van, hanem azon a zöld gyepen, amire pontban este nyolckor léptünk.
Ehhez jött még egy olyan szembesítés, amit bár mindannyian tudtunk, de mégis csak sok millió edző országa vagyunk és addig amíg nem került a nagyvilág elé a csapat összeállítása, annyi variációt soroltunk fel, hogy attól minden tippmix gép felmondta a szolgálatot. Abban nagy volt az egyetértés, hogy a hátvédsoron nem fog változtatni a mester és bár kíváncsiak lettünk volna Civicre is, de ki lehet hagyni a bolgárok elleni két mérkőzés egyik legjobbját? Hát nem, ráztuk a fejünket, ami átment Bólogató Jánosba, amikor Ihnatenkot a kispadra ültettük, ahonnan meg Szihnyevicset és Isaelt a kezdőkörbe rendeltük. Mi valósult meg a szurkolói “bölcsességből”? Jelentem alázattal: semmi. Heister helyett Civic, Priskin helyett Lanza – ennyi a változás a múlt heti csapathoz képest, mi meg újfent nagyon bölcsen és hozzá mosolygós arccal állapítottuk meg, hogy tökéletesen nem értünk a focihoz.
Nekünk nem a bölcselkedés a dolgunk, hanem az, hogy felüljünk a lelátóra, szurkoljunk, örüljünk, a gólok után ölelkezve pacsizzunk, néhány kárunkra vélt bírói füttyöt sokkal erősebb füttyel honoráljuk, és a végén, győzelmi mámorban úszva együtt ünnepeljünk a csapattal. Közben persze eltelik 90 perc és annak történéseit már a játékosok írják, és Rebrov szerkeszti, a maga hűvösnek és kimértnek vélt modorával, amit még egy év után is nehezen tudok megszokni, de anno hiába volt Moniz és Doll is szenvedélyes, egy csatát csak úgy lehet megnyerni, ahogy Napóleon mondta: “a háború 90 százalékban információ és felkészülés. Ha ezt jól csinálod, már győztél.”
Napóleon olyan “bölcsességet” is leírt, miszerint ha mindent megteszel, amire képességeidből telik, akkor ember vagy, ha mindent meg teszel, amit akartál, akkor már győztes. A kezdő sípszó előtt már kezdtük kapiskálni az újak képességeit és ha a csapat megteszi azt, amit Rebrov mester kitalált a máltaiak ellen, akkor nem lehet gond. Nem is lett, bár a hajrában beszereztünk egy szépségfoltot (majdnem kettőt), mely miatt a vége nem is lett olyan örömittas, mint ahogy 3-0 után várható volt, mégis szép este volt, egy újabb győzelemmel, mellyel már háromból háromnál tartunk, ami elsőre talán nem világrengető, de az elmúlt évtizedek után mégis csak bizakodásra ad okot.
A mérkőzés elején azért megleptek a derék máltai lovagok. Az előzetes pletykák arról szóltak, hogy Máltáról nem repülővel érkeznek a játékosok, hanem mindannyian egy-egy buszt vonszolva teszik meg a több mint kétezer kilométert, ami fárasztó sportág, de a Nápoly-Róma-Firenze-Velence-Budapest útvonal sem piskóta, főleg ha befordulnak az Üllői útra és megpillantják a Fradi Szentélyt, egy más világba érkeznek. Ennek hatására a buszokat kint is hagyták a parkolóba és olyan bátran nekünk estek, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Bár komolyabb veszélyt nem okoztak, de látszott, felkészültek a Fradiból, megpróbáltak letámadni, ami meg is lepte a csapatot, kellett negyedóra ahhoz, hogy ritmust váltsunk.
Egy gól mindig jókor jön, főleg ha mi szerezzük. Dvali “mandineres” fejese meg is nyugtatta csapatot, egyre lendületesebben játszottunk, elől Lanzafamét nehezen tudták tartani, meg is lett az olasz remek játékának a jutalma. Zubkov beívelését próbálta megszelídíteni, miközben a máltai hátvéd egy jól irányzott ipponnal a földre küldte. Büntető, a román bíró egyből a fehér “pöttyre” mutatott, Lanza meg higgadtan értékesítette. Szünet előtt kettővel megyünk, kell ennél több? Persze, hogy kell, buta kérdés, legalább még egy, hárommal meg nyugodtan mehetünk “nyaralni” Vallettába, mely gyönyörű kisváros, kékellő tengerparttal (az egész ország egy tengerpart), oda már nem kéne izgalom, csak kellő faktorú naptej és fürdőnadrág. Lanza varázslatos második gólja után már a lelátó is “bikinire” vetkőzött, ahogy Zubkov kiugratta Lanzát, ahogy Davide bokából “pöckölt” egyet a kivetődő kapus fölött, az már maga volt a művészet.
3-0, meg van amit szerettünk volna, hátra lehet dőlni, jönnek is a cserék, egyre magabiztosabb a játékunk, jönnek a helyzetek is, de mintha megbicsaklott volna az összpontosítás, mintha egyre több hiba csúszna a játékba, ahelyett, hogy a jobb helyzetbe lévő társnak passzolnánk, mindenki bizonyítani akar, gólt lőni…Helyette kaptunk egyet, sőt, a végén még Dibusz bravúrjára is szükség volt ahhoz, hogy ne legyen nagyon forró a pite. így is egy kicsit megégett, a szélét egy ideig majszolgatni kell. A végét elrontottuk, ezt nem lehet szépíteni. Tanulság meg az, hogy nemzetközi viszonylatban senkit sem lehet még 10 percre sem “magára” hagyni, mert az megbosszulja magát. A bekapott gól miatt nem kell naptej és fürdőnaci sem, a visszavágóra azt a 80 percet kell csak becsomagolni, melyen az történt a pályán amit Rebrov mester kitalált.
Akkor meg biztosan nem fogunk “leégni” még úgy sem, ha a naptejet kölcsönadjuk a Balaton parti nyaralóknak.
13 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Háromból három, szépséghibával bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Sziasztok! A végét nagyon elrontottuk, ha Máltán nem rugunk az elején egy megnyugtató gólocskát, még melegünk is lehet, ne adja Isten! A csapatösszeállítást soha nem fogjuk megérteni – nem tudunk ukrán fejjel gondolkozni. A szurkolás nagyon rendben volt, csak a fütty nem tetszett – én még soha nem fütyültem ki a csapatomat – egy “Ébresztő” is elég lett volna… Nekem a román játékvezető sem tetszett annyira . nem látványosan, de ellenünk fújt. A 3-2-1 szerkesztőinek pedig annyit üzennék, hogy nyugodtan bemutathatnák az új igazolásokat – nem haragudna meg senki!
Lalolib, Te mindig hozod a formád, maradjon csak így, gratulálok! Hajrá Fradi! Csalk a zöldek!!
Sziasztok!
És tényleg! A tegnapi meccs,80 percig rendben volt.Ami bennem kétkedésre ad okot, az a sok kihagyott helyzet!Bíráskodás rendben volt, és ez nagy szó,mert román volt a sípmester!Korrektül fújt.A csapatról.Ignatenkó tegnap is csak árnyék volt,de nem hibázott mint a Ludó ellen,itthon is ,ott is!Nagyobb csapatok ellen nem fér bele.Civic.Nem tudom milyen lesz.Heister szerintem ,most jobb.Mellesleg Civic oldaláról jött az előkészítés a máltai gólnál.Hol kolbászolt?Zsubkov.Elötte meghajolok!Az a srác egy dinamit,megy,hajt,fut,küzd!Azt hiszem Fradi szíve van.Skvarka,tegnap tompább volt, de így is hozta az elvártakat!Dibusz.Fenomenális volt! Neki jót tett,hogy hoztak a nyakára egy válogatott kapus vetélytársat!Nos,Dini megint tartotta a lelket bennünk.Töki.Tegnap elfogyott szegény.Lovre.Megint ment egy nagyot!Kharatin,egy kicsit szürke volt.A védelem ,Blazic,Dvali hozta a maximumot.Lanza meg adta önmagát,két gól,ő megtette amit elvárt a Fradi család!
3-1 ide.Van egy visszavágó,ami nem lesz sétagalopp.De győznünk kell,és tovább kell jutnunk!
Hajrá Fradi!
Ignyatyenko érdekes volt: az első félidőben szokásos rengeteg eladott labdája volt, hajmeresztő passzai voltak, de a második félidőben ő rombolt a legtöbbet. Mondjuk az igaz, hogy itt meg is állt a tudomány. Jelenleg nem látom, hogy Rebrov mit lát benne. Én csak a rizikót. Egy Kharatin-Sigér kettőst szívesebben néznék. Vagy kölcsönbe (opcióval?)hazahoznám Nagy Ádit.
Nekem az első félidőben sem tűnt fel, hogy sok labdát eladott volna. Haratinnal jól szűrtek, de mivel mindketten elég mélyen védekeznek, ezért volt a Ludo ellen és a máltaiak ellen is üres tér a tizenhatosunk és a félpálya között.
Ami persze lehet taktikai megoldás is, hiszen tény, hogy sok labdát középen a máltaiak szereztek meg, de a jól záró védelemmel nem nagyon tudtak mit kezdeni.
Ha valamelyikük előrébb lépett volna, akkor lendületből rátudják vezetni a labdát a belső védőkre. Doll idejében főleg így kaptuk a gólokat.
Nekem továbbra is Skvarka játéka a “lufi”, bár nagyszerűen lövi a szögleteket, de hosszabbra időre ki tudja vonni magát a játékból.
A tegnapi meccs után Heister és Civic között nem tudnék dönteni. Nem nagyon fordult elő még a múltba sem, hogy két ilyen jó balhátvédünk legyen.
A Wyscout adatai szerint Ihnatenko volt a legjobb a védelemben… Nem akarom ide másolni más honlapról az adatokat.
De sajnos mindig volt, van és biztosan lesz olyan játékosunk, akiben a szurkolók zöme mindig hibát talál. 1954-ben, amikor elkezdtem meccsre járni, szegény Borsos Miki volt az ügyeletes áldozat.
Most olvastam én is a Wyscout adatokat. Igaz, hogy számszakilag jó adatokat produkál. Csak az a baj, hogy látványosak a hibái, valamint hogy ennek jó része rövid időn belül, az első félidőben történt. A másodikban teljesen rendben volt.
Mivel “CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK, DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK” – úgysem lehet meggyőzni a másikat. Hiszen (majdnem) mindenki csak saját magának hisz.
A hangulat jó volt: mindenki kíváncsi volt, hogy a “nemmerjüklenézni” máltai bajnokot tényleg megverjük-e simán. Én is úgy gondoltam, hogy benn van az 5:0 is meg ha dollisan játszunk, akkor az 1:1 is. Az első félidő jó volt. Különösebb megterhelés nélkül rúgtunk 2 gólt. A második eleje is rendben volt, bár már akkor is látszott, hogy pl Tökmag alig áll a lábán a fáradtságtól ( nem is értem:máltai csapat ellen). Aztán jöttek a cserék, akik semmit sem tettek hozzá. Nagyon leálltunk a végére, én pedig nagyon mérges lettem. Ha rárúgunk még egyet, akor biztos továbbjutás, jöhetett volna a visszavágóra a cserecsapat, mindenki kapott volna pihenést és meccsterhelést is. Ehelyett dininek kellett menteni a menthetőt a végén. Bizony én is fütyültem a sok hátra passz láttán, viszont azt nem értettem, hogy a meccs végén valaki kifütyülte a csapatot. Azért mégiscsak nyertünk 3:1-re. És valljuk be, ha nem csinálunk nagy galibát Máltán, akkor tovább is fogunk jutni.
Azért Rebrov helyében én megnézném a fáradtság okait. Mi lesz itt 3 naponkénti meccseknél sokkal erősebb ellenféllel szemben?
Összességében tetszett amit láttam, van esély. A Zágráb egy Ludogorec szintű csapat, fel kell szívni magunkat, aztán meglátjuk mire elég. Hajrá Fradi!
Itt jegyezném meg, hogy volt szerencsém kint lenni a z U19-es junior kézi eb-n Győrben 3 meccsen is, beleértve a döntőt. Hihetetlen milyen alázattal, felkészültséggel, tenni akarással van megáldva ez a csapat, és meg is nyertük az aranyat. Gratula nekik.
A fáradtsággal most nem értek egyet, mert szerintem egy katlanba játszottak. 30 C, fellocsolt gyep, 20 ezer ember egy beton teknőben, amit estig sütött a nap, szellőzés nélkül, olyan klímát teremtett, aminél ha sokat futsz, bizony hamarabb elfogy a levegő. Kondiba nem fognak megverni bennünket, de az tény, hogy tegnap picit tompábbak (nem olyan robbanékonyak) voltak többen egy idő után, ami remélem ennek tudható be.
Én is így látom. Meg szokni kell a nemzetközi kupaküzdelmek sajátos légkörét is. Részben idegi fáradtság lehetett.
El tudom fogadni a véleményeteket, csak az a baj, hogy egy máltai csapat rúgott majdnem 2 gólt nekünk 10 perc alatt. Ennél csak fáradtabbak leszünk erősebb ellenfelekkel szemben, akik nem fognak hibázni. Ja, és neki is meleg volt meg párás. Valamint állítólag baromi jó érzés ennyi ember előtt focizni. Idegi fáradtság mitől lehet különben? Heti 1 meccs, elvileg az a munkájuk, amit szeretnek sok pénzért.
A meccs végét elrohantuk kontrollálatlanul. Újabb gólokat akartunk rúgni. Talán ez hiba volt. Ha viszont 3-0-nál leállnak, akkor most az lenne, hogy “Miért nem akarnak több gólt rúgni?”. Szerintem ez Rebrov irányítása alatt még sokszor nem fog előfordulni.
Idegi fáradtság??? Július közepén, egy máltai csapat ellen …. a világ vicce … hogy akarunk így főtáblára jutni? Mikor nem leszünk “idegileg fáradtak”??? A BL-ben a Real ellen????
Hagyjuk már ezeket az örök rizsákat!!! Szégyen, hogy a magyar futball 40 éve az idióta magyarázkodásokból él !