Feljegyzések a fotelból – „Igazoltan” távol
„Tanár úr én készültem” – védekezett Bauer, Karinthy Frigyes novellájában, és valami hasonlóra készülök én is az aktuális foteles jegyzetem helyén. A különbség talán annyi, hogy nekem alibim van, szerkesztőtársaimmal igazoltan voltunk távol. Egy évvel ezelőtt éppen azért döntöttünk a Novák Dezső Utánpótlás Labdarúgó Torna egy héttel való hamarabb megrendezése mellett, hogy még véletlenül se essen össze a bajnoki nyitánnyal. Sajnos nem számoltunk azzal, hogy a magyar labdarúgás irányítói ragaszkodnak a Tempó Fradi naptárához (rendben, ez túlzás egy kicsit – nagyon is!) és a bajnoki nyitányt éppen február 13-ra ütemezték, amit mi már egy évvel ezelőtt „lefoglaltunk”. Így esett meg az a „csúfság”, hogy lemaradtunk a Békéscsaba elleni mérkőzésről. Amikor a fiúk kifutottak a pályára, nálunk Tapolcán túl voltunk a döntőn (amit a remek focival az Illés Akadémia fiataljai nyertek meg a Fradi előtt) és éppen akkor kezdődött az a gálamérkőzés, melyen olyan kiválóságok mutatták meg, hogy még mindig jó barátságban vannak a labdával, mint Szokolai László, Rab Tibor, Pogány László, Szabó Ferenc, Nyilas Elek, és folytathatnám a névsort. Őket utoljára több évtizede láthattuk „élőben”, őszintén kevesen voltak a sportcsarnokban olyanok, akik rohantak volna haza a Békéscsaba-Ferencváros bajnokira.
Mi meg sem tehettük, hiszen előttünk volt még a díjátadás, és semmi „pénzért” nem maradtunk volna le Szokolai Laci szokásos „lesipuskás” góljáról, Nyilas Elek jobb-külsős bombájáról, Pogány Laci elegáns sarkazásáról vagy Rab Tibi mértani pontossággal megkomponált szereléseiről.
Ezáltal meg lemaradtam Pintér bombagóljáról és a tavaszi nyitány első győzelméről. Melyről mást nem is tudok, hiszen ahogy hazaértem, a jó diák lelkiismeret furdalásától vezérelve egyből a gép elé vetettem magam és egy kicsit még fáradtan és elgyötörten az elmúlt két nap fáradalmaitól egy Karinthy Frigyes idézettel próbáltam alibit igazolni.
És bár az U13-s csapatunk kikapott a döntőben, de a „nagyok” nem tették meg azt a szívességet a minket reménytelenül üldözőknek, hogy közelebb kerülhessenek hozzánk. Maradt a 18 pont különbség, a mérkőzés foteles jegyzetét meg a kedves olvasókra bízom, mert azért furdal a kisördög, hogy miért csak egy góllal tudtunk győzni Békéscsabán?
4 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – „Igazoltan” távol bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Minden Fradi megmozdulí snak örültem. Akí rhogyan és akí rmilyen mértékben ez elfogultnak is szí mìthatna.
A Békéscsabí t csak sajní lni tudtam.
Ahogyan YSE ezt kifejezi: Böde Dani nagyon is hií nyzik a csapatnak.
Valahogy nem-e remek dolog, ha olyan összekoví csolòdott csapatròl beszélünk, amelynek minden jí tékosa egy egyéniség, melynek a hií nyzí sí t nem csak az eredmény, hanem a szurkolò is érzékelteti.
0:1. Ez egy elfogadhatò eredmény. A Doll-féle megjegyzés, hogy „csak” ennyi Volt most a csapatban nem tragikusan kell felfogni.
3 Pont. „Fô a gyôzelem”.
Böde medve meg gyògyuljon fel minnél elôbb. Ví rja a jövô csupor méze.
Győztes meccsből szerintem rosszabb nemigen jöhet. Szerencsére a focit gólra játsszák és eredményben mérik. Ennyivel volt értékelhetőbb a szerdai kupameccsnél, egyébként ugyanaz a tompa, ötlettelen semmilyenség. Nem tudom, szabad-e Danira ekkora terhet tenni, hogy vele majd okvetlen jön a lendület, a dominálás, a meggyőző erő és a sok-sok gól. Mert nem egyedül tőle volt az őszünk olyan, amilyen, így hát nem egyedül az ő hiányától vagyunk most is olyanok, amilyenek.
A Fradi legendás játékosának Novák Dezső emlékére megrendezett ifjusági torna megszervezéséért annak lebonyolitásáért ezuton mondok köszönetet a Tempo Fradi valamennyi munkatársának és nem utolsó sorban a résztvevő csapatoknak és a házigazda Tapolca városának.
dr Török Lajos
FTC Aranydiplomása
„Furdal a kisördög, hogy miért csak egy góllal tudtunk győzni Békéscsabán?”
Szerintem azért, mert nem volt ott Böde Dani, aki egymaga leköt két embert… Litauszky decemberben tudta, hogy miért billenti meg a levegőben… (Ezt mindenki láthatta a TV-ben, ha máskor nem, az ismétlésben, s csak az nem vette észre, aki nem akarta.)
Böde Dani engem egyre inkább az általam Nagy Béla jóvoltából megismert Toldi Gézára emlékeztet – csakhogy nála jóval kevésbé megy föl a pumpa, akárhogyan is faragják. Remélem, minél hamarabb igazi valójában láthatjuk a pályán.
Szerencsére a fiúk – bár nem játszottak igazán jól – szívük-lelkük beleadták, és a három pontot betarisznyáztuk. Aztán a végelszámolásnál már nem nézik, hogyan került oda.