Feljegyzések a fotelból – Izgalmas végjáték
Talán még a szurkolók között sem eldöntött tény, hogy vajon milyen taktika vezet egy örömteli győzelemhez. A manapság oly divatos és Rebrov mester által is előszeretettel alkalmazott célfutball, mely nem látványos, nem lehengerlő és főleg nem közönségszórakoztató, de célravezető, vagy a régmúltat idéző, az ellenfélből minden apró szuszt is kipréselő játék. Mely ugyan magába hordozza az ellenfél kontra lehetőségét, de a győzelem íze sokkal zamatosabb. Tudom, a lényeg mindkét esetben a három pont, és a Mezőkövesd elleni győzelem is néhány nap múlva más értelmet fog kapni, de a hármas sípszó után kellett egy nagyot fújtatnom, miközben az egész meccsen azon járt az agyam, hogy vajon most örülnöm kéne vagy bosszankodjak egy nagyot. Győztünk és ha a végét nem nehezítjük meg saját magunknak, talán az egész bevezetés más színezetet kap. Bár már az első félidő után csóválgattam a buksimat, a 20. perc táján inkább felálltam a monitor mellől és percekig szöszmötöltem a kávéfőzővel, vagyis inkább a kávékapszullákat szortíroztam, „ec pec kimehetsz” játékot játszottam, legalább telt az idő. Csészével a kezemben sétáltam vissza a monitor elé, bízva abban, hogy talán már kettővel vezetünk, de nem, olyan érzésem volt, mintha „lefagyott” volna a kép, ugyanazt látom, mint öt perccel ezelőtt. Annak ellenére, hogy a kezdés előtt volt bennem egy kis lelkiismeret furdalás, hogy az év utolsó hazai meccsét nem az arénában szurkolom végig, de utólag már annyira nem bánom. Pedig győztünk, rúgtunk három gólt (igaz kettőt kaptunk is), és az eredmény nem is fejezi ki a két csapat közti különbséget, ráadásul ezzel a győzelemmel élen is búcsúztatjuk az évet.
A kezdőben túl nagy meglepetés nem volt, legfeljebb az, hogy Frimpong kimaradt (sérült?), de ott volt hosszú kihagyás után Otigba. Elől továbbra is a Böde-Lanza kettősnek szavazott bizalmat Rebrov és bár Kuttor Attila csapata eddig kiválóan szerepelt, főleg a múltheti paksi játék után biztos győzelem reményében ültem a monitor elé. Sőt, titokban még azt sem zártam ki, hogy újra kinyílik a gólzsák és megismétlődik a tavaly nyári parádé. Az esély meg is volt rá, hiszen az első támadásból jött a vezető gól, mintha lekopíroztuk volna a Paksnak lőtt első találatunkat, Lovre remek ütempassz, Varga Roli pontos beadás, melyre most nem Böde Dani érkezett, hanem Lanza. Nem telt el egy perc, vezetünk, kell ennél jobb kezdés?
Azt nem mondhatjuk, hogy a kapujukhoz szegeztük volna a vendégeket, de érezhető volt, a gyors gól megfogta a kövesdi alakulatot. Nyugodtan járattuk a labdát, a Blazic-Otigba kettős többet ért a lasztihoz mint az ellenfél összesen, néha-néha Dibusznak is passzoltak, nehogy unatkozzon. Helyzetekig is eljutottunk, először Lanza harcolt ki magának egy lehetőséget, be is keveredett az ötösig, de a beadása nem találta meg Danit. Majd megint Lanza, egy pompás labda Bödéhez, Dani le is fordult az testőréről (ha gól, be is vonják az engedélyét), majd ballal helyezni próbálta a jobb sarok felé, de ahhoz túl lassú volt a laszti, hogy gondot okozzon a kapusnak. Talán ha még lép kettőt, folytathatta volna a Mezőkövesd elleni remek szériáját. A félidő vége felé egy Varga szabadrúgás és egy Blazic lövés próbálta ébren tartani a szurkolókat és „lakatot tenni a szájakra”, nehogy véletlenül olyan rigmusok hangozzanak el, mely a vezetés birtokában talán nem lett volna ildomos.
A második félidőről a négy gól ellenére túl sok jót nem lehet elmondani. Legalább a vége lett egy kicsit izgalmas, ami eddig nem volt jellemző a Rebrovi időszakra. Azalatt a néhány hónap alatt mióta itt van és próbálja „elfogadtatni” velünk a célfutball hatékonyságát, megtanultuk, ha visszaállunk és szervezetten védjük a vezetést, akkor azt meg is tartjuk (kivéve a Videoton ellen). Unalmasan, helyenként unottan teltek a percek, az egyetlen izgalmat Böde Dani cseréje jelentette, amit nem fogadott valami kitörő örömmel, a kispad felé tartva tartottam attól, hogy kiszakad belőle a „100 kilós vagyok b….ki”, de csak a feléje nyújtott dzsekin töltötte ki a mérgét. Ami jelenthette azt is, hogy dühös volt azért, mert nem tudta folytatni a kövesdiek elleni „gólmenést”, de jelenthetett mást is…
Tovább folydogált a játék, a Kuttor-legények próbálkozgattak, átütő erő nélkül, mi meg félszemmel lestük az órát, vajon mikor is lesz már vége. Talán a csapat is megérezte, hogy valamit mégis csak tenni kéne az álmosság ellen. Tíz perccel a vége előtt Sigér adott remek passzt Nandónak, akinek volt ideje kinézni a zászlót tartogató felé is, de nem volt lesen, így ballal bepasszolta Lanza elé, aki már nem nézelődött, hanem egyből a bal sarokba helyezte a labdát. Végre! – csaptam a levegőbe, így kell ezt csinálni, góllal nyitni és góllal zárni. Ha akkor tudom, hogy még milyen 10 perc vár ránk, talán megkímélem magam egy fölösleges mozdulattól, bár akkor nagyon jó érzés volt nyújtózni egy nagyot. Még ízlelgettem a kétgólos győzelem ízét, zamatát, és még kalimpáltam az öklömmel a levegőben, mikor összejött az első „hibuci” hátul, csattant a kövesdi lába, kedvenc bírónk meg kéjesen a büntetőpontra mutatott.
Itt tört rám a Szörnyella de Frász, már hívni is akartam Pongot és Perditát, de ők már többször túljártak a boszi eszén, így nem maradt más, mint tördelni a kezem, de mielőtt kárt tehettem volna magamban, Andó nekünk is befújt egy büntetőt, amit Varga Roli magabiztosan értékesített. Még sem lett happy a vége? Legyinthetnék magabiztosan, nem történt semmi tragédia, csak kaptunk még egy gólt…és hátra volt még a hosszabbítás. Itt vesztettem el a türelmem, helyesebben a vérnyomásom itt mondta fel a szolgálatot. Kéz az egerentyűn, kattintás az ablak jobb felső sarkában, közvetítés bezárása, első az egészség, a ráadás már nélkülem ment le.
Most jönne a zárszó, a végső „ítélethozatal”, mely eldöntené, hogy vajon melyik út is vezet Rómába. De mielőtt felvettem volna a „szagértő” szerepét, még rápillantottam a megyeri úti kocsmára, hátha történik ott valami nekünk tetsző, mely egyből megváltoztatná a leányzó fekvését…Összejött. Ezzel meg az egész nap más megvilágításba került. Kikapott a Honvéd (nem sokat oszt) és kifogyott az üzemanyag is. Ezzel 8 pontosra nőtt az előnyünk és hátra van még a közös randevúnk is, mely sok mindenről dönthet.
Ha pedig akkor is bizonyítani fog a célfutball, ígérem, többet nem fogom a „számra” venni.
17 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Izgalmas végjáték bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Nem szabad eltűrnie egyetlen fradistának sem, amit Böde Danival művelnek. Tiltakozzunk és demonstráljunk ennek a hülye ukránnak döntése ellen, amiért nem engedi még edzeni sem Danit. Ő csapat lelke és esze, Ő a csapat reklámembere, akivel a jegyvételre bíztatják az embereket. Doll is abba bukott bele, hogy Bödét a kispadra száműzte.Gyuri 75 éves fradista
Már többször jeleztem, a mai Fradi vezetés számára a szurkolók nem fontosak. És a Fradi szív sem fontos. Szomorú ez nagyon. A történet egészét tekintve, indulatai ellenére, Böde Dani az igaz ember; nem pedig a titkolózó vezetők, meg az öntelt edző. Engem úgy tanítottak, hogy az igaz oldalra kell állni.
Nem tudom, volt-e olyan edzőnk, aki ennyire tesz a hagyományainkra, a Fradi-szívre, a Táborral, a játékosaira, egyszóval: a Fradira. Egy edző, aki arról beszélt a múltkor, hogy ő fogta vissza a csapatot, elég a 2-0 is, és most is – kis híján egyenlített a Mezőkövesd! Ez lenne a jövő?!?…
Én is szeretem Danit,de Doll is abba bukott bele hogy nem volt eredményes. Lehet szídni Rebrovot, de egyelőre 8 pont előnnyel vezetjük a tabellát. Ő sec perc alatt ki lesz rúgva ha nem nyer baknokságot vagy kupát. Nem engedheti meg hogy egyes sztárnak kikiáltott játékosok balhézzanak a döntése miatt. Arról nem is beszélve hogy ebben a szezonban sajnos Dani sem játszik kimagaslóan. Rebrov pedig más szinten érti a sztár szót mint mi. Ettől függetlenül az szerintem is túlzás hogy az edzéseken sem lehet jelen. Ő is és a csapat is veszít ezzel. Orosz Palinak vagy Gerzsonnak kellene közvetíteni a mindenki számára ideális közös megegyezésért. EEE
Kevés vállalható figura van a mai futballban, Böde Dani a kevesek egyike. Nem érdemelte meg azt, hogy ilyen méltatlan helyzetbe hozták. Ha már sikerült úgy edzőt választani, hogy sejteni lehetett, hogy Dani lesz az első, akit ki fog rakni az általa preferált játékrendszerből, talán jobban is lehetett volna ezt csinálni a vezetők részéről. Már persze, ha a vezetők tudták ki az a Rebrov.
Ambivalens érzéseim vannak: Egyfelől őszi első hely, Videoton bukta, jó átlagteljesítmény (75% Rebrovval), erősödő remény a 3. csillagra; másfelől unalom a pályán, Fradi szív nélküli játék, érthetetlen cserék (Böde Dani most) és nem-cserék (Böde Dani máskor).
Abban semmiképpen nem értek egyet Rebrovval, hogy a szurkolónak tisztelnie kell a döntését. A szurkolónak önálló véleménye van, és ezt ki is fejezi. Ilyen véleményem, hogy a Fradi edzőből sem hiányozhat a Fradi szív.
Érdekes cikk jelent meg vasárnap az NSO-n, ahol Rebrov példaképének Lobanovszkijt tartják, és hogy az ő matematikailag pontos, gépies célfutballja a példa Szerhijnek. Emlékeim szerint egy Lobanovszkij vezette szovjet csapat alázott meg minket 6:0-ra, pedig megállhatott volna két gólnál, és tarthatta volna az eredményt.
Hát ez a mi fordulónk volt. Remélem a Mol kihajtja magát a Chelsea ellen,utána győzünk Fehérváron és 11 pont előnnyel fordulunk a tavaszra.
Egy X elég, de lehet kontrázni is. Most kiderülhet hogyan is tud meccselni Rebrov. Utána (de már most is) már csak elveszíteni lehet a bajnokságot.
Egyetértek. Csak tudnám hogy ki volt az a barom,aki vasárnap 20:15-re tesz télen egy ilyen rangadót. Nehogy véletlenül kivigyem a fiaimat!
így a Videoton játékosok néhány órával többet tudnak pihenni…Szurkolók? Azok nem számítanak.
A TV arra hivatkozik, hogy korábban ütközne a női kézi EB döntőjével…
Barcelonában, Münchenben, Manchesterben is nyertek már ezerszer „célfutballal” … és a nézőszám különbség sok mindenből adódik.
Fiatal vagy, nem tudhatod, nézz utána! Amikor a német futball ABSZOLÚT topon volt (1972-1976), akkor a Bundásban kb. 20000 volt az átlagnézőszám. AKKOR. OTT! A közel 70 milliós országban, mely világ- és Európa-bajnok volt, és dúsgazdag. Magyarország a ’70-es években egy csóró kis ország volt, már akkor hanyatló futballal, a futballtól fokozatosan elforduló közönséggel, nem jutottunk ki egy nagy tornára se, ezért „csak” kb. 9-10 ezer volt az átlagnézőszám! Fele annyi, mint a 7x nagyobb és 10x gazdagabb világbajnoknál! Érti, kedves Tóth Péter? Nem érti? Sajnálom! Ma már nem Real Madrid vagy Barcelona vagyunk -sajnos-, mindegy hány gólt rúgunk, hányat kapunk, a GYŐZELEM a lényeg!
Azért a kifejezett célfutballt csak közel azonos erősségű csapatok ellen kellene alkalmazni. Ha egy csapat verhető pl 6:2-re, akkor miért nyernénk csak 1:0-ra.
A célfutballal nincs gond, ha pl. a következő meccsen a Videoton ellen X-re játszunk. De hazai pályán egy kiscsapat ellen? (De ez vonatkozik az NB I teljes mezőnyére.)
Nyolc ponttal az mlszfc előtt, póló SZUPERKUPA, újra pörgünk a jégen, a fradista lányok megverték H.országot és Spanyolo-t, akrobatikus lányaink taroltak, MAGYAR ZOLI príma primisszima (nálam még ennél is több).
Sziasztok!
Tény, ez maga volt a szürkületi zóna!Az első perctől,egészen a második gólunkig.Tipikusan az a nézőaltató,unalmas, de célra vezető foci!igaz ezért is három pontot adnak mint a többi győzelemért,viszont ez a Fradi nem az ellenfelek szétfutásáról, földbe döngöléséről,uram bocsá,tönkre veréséről szól!Nem ezt szoktuk meg.De ez van. Rebrovi célfoci.Acélosan a minimális játékkal a maximum pontszámért,semmi rizikó, semmi felesleges sallang.Aztán amíg még van olyan szurkolónk aki kijár a meccsre hangulatot csinálni, ha már a csapatunk olyan amilyen,addig talán a semmi fociért járó három ponton kívül nincs minek örülni.Nem akarom senkihez sem hasonlítani mostani edzőnk célfociját,de ha pl:angliában ilyen focit látnának,győzelem ide,győzelem oda,a néző egy kanyiló fontot sem áldozna arra hogy fagyoskodjon a meccsen! Vajon egy Barcánál lennének 90-100 ezren,ilyen célfoci láttán?Nem hinném!De hát ez Magyarország,nagy pénz kis foci.Ja meg hiába a tabella élén várjuk a telet,ezzel a focival talán a benzinkutas tévéseket sem lepjük meg a jövő heti meccsen!
Amúgy egy egész jó meccs volt, ha nem vesszük a 37. másodperctől a ~70. percig tartó részét