Feljegyzések a fotelból – K.O.
A Fradi labdarúgásának kutakodása mellett a történelmet kedvelem legjobban, benne az angol história vérzivataros XV.századával, amit a tankönyvek Rózsák háborújaként oktat és melyről túljutva Shakespeare kissé eltúlzott és a Tudor dinasztia érdekeit szolgáló III. Richárd drámáján, eljutunk ahhoz az alakhoz, akiről kevés szó esik, de az egész valódi „Trónok harcát” befolyásolta: Richard Neville, Warwich grófja, akit már annak idején is Királycsinálónak hívtak, hiszen három akkori király hatalomra kerülésénél segédkezett. A vasárnapi reggeli kávé mellett kell bevallanom, hogy most szívesen írnék a „Kingmaker” (nem kedvelem az idegen kifejezéseket, de valahogy jobban hangzik mint a „csináló” szó) kalandos életéről mint a tegnapi borzalomról amit át kellett élnünk, de azért, hogy ne tűnjek túlságosan is okoskodónak, egy kis magyarázattal mégis tartozom annak tisztázása érdekében, hogy miért is kezdtem a Rózsák háborújával és mire is akarok kilyukadni Warwich grófjának említésével. Ez a kissé erőltetett hasonlat már a felcsúti fellépésünk előtt befészkelődött az agyamba, miután a Honvéd egy ötöst rámolt be a Debrecennek, annak a Lokinak mely a kiesés ellen küzd és melynek nekünk két meccsen nem sikerült egyetlen gólt sem lőnünk. „Hemi papa” legényeinek győzelme meg azt is jelentette, ha mi Felcsúton valami csoda következtében nyerünk, bizony átvesszük a harcias gróf szerepét és mi fogunk a Királycsináló nem éppen fényes páncéljában tündökölni. Sőt, ha kikapunk (ami már az elején sem tűnt annyira csodának), akkor is belebújhatunk a szerepbe, hiszen ebben az esetben a Videotonnak adjuk meg az esélyt arra, hogy a fejükre adják a koronát…amit legyen az a Honvéd vagy a Videoton, tőlünk oroznak el, ami eleve fájdalmas, főleg annak tükrében, ahogy a tegnapi felcsúti 90 percet át kellett élnünk.
Mert az maga volt a gyötrelem és a szenvedés. Még akkor is, ha már nem nagyon tudott lázba hozni a meccs, főleg akkor esett kritikus szint alá a vérnyomásom, amikor megláttam az összeállítást. Gera-Hajnal-Bognár középső hármas fogja majd megszűrni a lendületes és erőteljes Videoton középpályát, elől meg a fiatal Kundrák fogja felvenni a harcot a kissé frusztrált Juhásszal? És vajon a kényszer jobbhátvéd Lovrencsics mit fog kezdeni a Scepovic-Suljic kettőssel? A válasz rövid lesz és elég egyszerű: semmit. Vagyis azt, amit annak idején a Nyilasi-Magyar kettős csinált bármelyik magyar csapat jobb oldali védelmével: megbolondította őket. Tényleg nem akarom Lovrét bántani, hiszen a hátvéd szerepe oly messze áll tőle, mint a fentiekben említett Warwich grófjától a béke szeretete, de tény, tegnap annyiszor ültették be a ringlispílbe, hogy gyerekkorunk kedvenc „forgószékétől” örökre elment a kedve. Ehhez persze az is kellett, hogy nem kapott támogatást. A Videoton szerb hármasa úgy futott át a középpályánkon ahogy az a nagykönyvekben meg vagyon írva. A gond csupán annyi, hogy ennek mi voltunk a szenvedő alanyai.
Mely vége egy totális kiütés lett, ökölvívó nyelven Knock Out, röviden csak K.O. Ezen meg nincs mit szépíteni, elvertek minket mint szódás a lovát (nem kell egyből az állatvédőkhöz rohanni, szegény szódás csak azért vert rá ostorral a ló farára, hogy menjen tovább, nem kell megállni annál a háznál, ahol a tulaj köszönt). Ha most én is azt tenném mint annak idején Shakespeare tette III. Richárd-dal, hogy a valóságtól elrugaszkodva púposként és gonoszként ábrázoljak valakit csak azért, hogy megszépítsem a jelent, akkor megpróbálnék utalni a sérülésekre és a hiányzókra, meg arra, hogy a 36. percig még vezettünk, vagy elővenném Doll kifakadását az állandó hisztiző Videoton játékosokról akik a bírót akarták befolyásolni, de akkor magunkat csapnám be és ahhoz tényleg nincs kedvem.
Lassan már ahhoz sem, hogy a hátralévő két meccsre úgy rátudjak hangolódni, hogy Laudetur barátommal felzötykölődjünk a Groupama Aréna irányába. Pedig jönnek a lilák és utána meg a kupadöntő. Keretbe is foglalhatnánk ezt a „szörnyű” szezont, jó lenne lilaveréssel és kupagyőzelemmel feledtetni mindent, de valahogy már ez sem tud lázba hozni. Tudom, a tegnapi csapás még közönyösen is fájdalmasra sikeredett, mert ha jól belegondolunk, esélyünk sem volt még a pontszerzésre sem. A Videoton minden csapatrészében jobbnak bizonyult, még a hisztiben is, bár abban mindig az élen jártak.
Nézzük egy kicsit részletesebben. Dibusznak voltak reflex bravúrjai, de mellé olyan sutaságokat is elkövetett amit remélem, hogy Géczi Pista bácsi nem látott, aki hosszú és eredményes pályafutása alatt nem öklözött annyit mint Dénes 90 perc alatt, ahelyett, hogy könnyedén magához ölelte volna a pöttyöst. A Videoton negyedik góljáról, amit végső döfésnek is nevezhetnénk, túl sokat nem tudok, mert azt tévén keresztül nem láthattuk. Olvasva, adott egy potya gólpasszt hazaadásból (ezt vajon hogyan sikerült?), mely annyira pikírt lehetett, hogy inkább közvetítési hibát indikálva az M4 nem is mutatott meg. Szélsőhátvédeink nem találták a helyüket, többet látták a csatárok hátát mint a labdát, a középpályát már ecseteltem, elől meg papíron volt három csatár, a valóságban meg… Sok mindent elmond az első félidőről, hogy a szünetben a kissé megviselt Gerzson helyett Cukic, a labdával alig találkozó Bognár helyett meg Kleinheisler érkezett.
Tanácstalan, széteső és hitehagyott csapat benyomását keltettük. Szinte minden elveszett amit egy évvel ezelőtt még annyira szerettünk. Az okokat lehetne hosszasan sorolni, de ahhoz egy nyugodtabb lelkiállapot szükséges. Sok minden kavarog a fejemben, az eltékozolt, de sok pénzt hozó játékoseladásoktól, a középszintű igazolásokig bezárólag lehetne sorolni azokat az okokat melyek a tegnapi vereségig és a tabella negyedik helyéig vezettek. Jó lenne végre őszintének lenni, jó lenne levonni a tanulságokat.
És nem csak szavakban, de tettekben is.
Maradva a bevezetőben említett történelmi példánál, a korona lekerült a fejünkről és bármennyire is fájdalmas, az más fején fog landolni. A Rózsák háborúja azzal zárult, hogy egy új dinasztia, a Tudorok kerültek hatalomra. Arra meg jelen pillanatban nem tudjuk a választ, hogy vajon mikor sikerül visszaszerezni azt a koronát, melynek megtartásában a szezon elején még annyira bíztunk. Abban sem vagyok biztos, hogy Warwich grófja, a Királycsináló képes lesz-e megújulni és a következő szezonban visszaszerezni a koronát. Ahhoz sok mindennek gyökeresen változni kéne. Addig van még egy derbi és van még egy kupadöntő.
Még egy koronavesztést nagyon nem szeretnénk átélni.
33 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – K.O. bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Dollal szemben — amìg nem tudom, hogy vannak bizonyìtékok, hogy valòjí ban ô a bûnös nem tudok semmit valòjí ban í llìtani vagy mondani.
Két dologra szeretném felhìvni a figyelmet.
Az eggyik a pénzhelyzet. A mí sik meg az elví rí saink, amelyek személyével kapcsolatal (jogosan) megvannak és fení llnak.
A pénzhelyzet:
Ha a vezetôség azt adja ki, hogy 10 Forint van, akkor nem lehet 20 Forintot elkölteni. Lehet, ha kölcsönt felveszünk, de akkor elkötelezzük magunkat.
A modern rabszolgasí g korszakí ban a jí tékosok, akiket 10 Forintér veszünk, nem taljesithetnek 20 Forintért, (vagyis ritka esetben, mikor jobbak lesznek, mint amilyen voltak, amikor hozzí nk kerültek).
A hozzí szòlí sokbòl ki veszem azt, hogy ez nem történt meg (legfeljebb olyan jí tékosokkal, akik mí r nincsennek ní lunk).
Ha a vezetôség azt adja ki, hogy 10 forintért vehetünk jí tékosokat, akkor nem fogja megengedni, hogy még egy tartalékos jí tékos is legyen a padon, netí n, ha valaki megsérülne és aztí n hasonlò tehetségû jí tékos beléphetne a helyére.
Ez helyett a munkahelyek politikí jí t fojtatí k. Vagyis: A kollege helyetesìti a kiesô kollegí t, mìg az felépül.
Szerintem a Fradiban jelenleg az a nagy probléma, hogy nincs alkalmas két jí tékos, aki í t tudní venni a mí s szerepét. Hií ba pròbí lkozik Doll ezen. Ez nem megy. Doll alkalmatlan ? Nem tudom. Nem vagyok szakértô.
Az elví rí sok: Keresztelô Jí nos nem lehet azért megví dolni, mert nem ô a Messií s.
Legfeljebb minket ví dolhatunk, mert mi Dolltòl el akartuk hinni, hogy az. Pedig nem az.
Minden edzô az ellenfél hí rom év utí n kiismer. Kivülrôl tudja, mit hogyan és mit miért csiní l, vagy nem csiní l.
Arròl nem tehet, hogy az ellenfelek tanultak tôle, vagy „jobb” edzôt vettek meg.
Vagy eleget tud tenni az ùj kihìví soknak, vagy mennie kell. Ùgy, ahogy Moniz-nak is mennie kellett.
Azt jön egy mí s Keresztelô Jí nos, akirôl megint azt fogjuk elhinni, hogy ô a Messií s.
De ha mí r menesztelni kell, akkor legalí bb ví rjunk, amìg jön egy hasonlò (vagy még jobb képességû) edzô.
Kimaradt:
Tekintsünk utí npòtlí sunkra, nem mint „megùjùlò” energií ra, hanem mint „kincs”-re.
Kedves László, amit a gazdálkodásról mond, arra sajnos csak annyit írhatok: Svájc nagyon messze van. A profi és átlátható gazdálkodás megkérdőjelezhetetlenségébe vetett hitre gondolok… Ha itt azt mondják, ítz forintunk van, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy holnap nem vásárolunk húsz forintért, bár az árakat úgyse jelentik be, se azt, mennyink van rá. Máskor viszont bemondják, mennyire stabilak vagyunk, holnap meg már nem kapnak pénzt a játékosok.
Doll – most az a fő csapásirány, hogy soha nem leszünk arra képesek, amire pedig voltunk. Hát ismétlem: egy képesség elvesztésének miért nincs felelőse?
Utánpótlás: NB2-es karriereket nevelünk ki, maximum. A hébe-hóba bemutatkozó sajátjaink hosszabb távú pályafutását is nézve. S ez túlnyomórészt a teljes élvonalról elmondható – a kis kivételek képezik a magyar élvonalbeli labdarúgók 95 %-át. Ez is teljes magyar futballválság-tünet, amiből derekasan kivesszük a részünket…
Kedves L.I. alias kispufi on
Köszönöm ví laszí t`(furcsí n talí lom, hogy nem tegezzük egymí st mí r régen, hiszen ha nem mindig is, de sokban bizonyí ra egyetértünk, de ez most mí shova tartozik. Azonban nem akarok tolakodò lenni, ìgy ez az Ön döntése lesz).
Remélem, hogy nem untatom a következô kérdésemmel, azonban szí momra (mint Sví jcban élô Magyarnak) fontos tisztí zni a (jelenlegi) helyzetet, hiszen nagyon jòl megfigyelte, és tökéletessen megfogalmazta, hogy miért tartom meg még mindig bizalmamat Doll edzôvel szemben: A „…A profi és átlátható gazdálkodás megkérdőjelezhetetlenségébe vetett hitre gondolok…”
Kedves L.I. alias kispufi on, ha nem hiszünk többet, akkor cinikussí ví lunk. Ezzel meg eltí volodunk azoktòl a Fradistí ktòl, akik épìtették és épìtik az egyesületet és a Klubbot.
Ezt a bizalmamat még nem kérdôjeleztem meg. Naivití s ? Tudatlansí g ? Nem tudom.
Legyen (Legyél) szìves egyszer megìrni, hogy mikor hagytí k abban a Fradiban (szétví laszthatò-e a Fradi egész Magyarorszí gtòl) a hitet és a „megkérdőjelezhetetlenségébe vetett hitet”. Mikor kezdett felülkerekedni a cìnizmus ?
Az utí npòtlí ssal valò felhagyí s, hanyatlí s, komolytalansí g, ùgy olvastam ezen a honlapon, körülbelül a 70-es évek elején vagy közepén jöhetett.
Van-e remény, hogy egyszer a Fradi magí ra és az utí npòtlí sí ra talí lni fog.
Lesznek megint Fradi nevelések, ùgy mint régen ?
Utòljí ra még nagyon megkérném Önt, hogy adja meg a Babits vers cìmét, amelyet idézett:
„Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.”
Köszönöm fí radozí sí t.
Laci,
Bár nem hozzám szólt a kérdésed, de egy gondolat erejéig:
Aki nyitott szemmel jár, – ha nem is az első perctől kezdve -, de viszonylag hamar rájön, hogy amit mondanak és amit tesznek (nem csak a politika, sőt), az két különböző dolog. így működik illetve nem működik Magyarország. Ez nem cinizmus, nem is pesszimizmus. 43 évem alatt nem nagyon emlékszem, hogy máshogy lett volna.
A futballban (sajnos írhatnék ide rengeteg más dolgot is) öt évente elmondják, hogy fontos az utánpótlás. Ráköltenek egy csomó pénzt. A folyamat végén pedig rosszabb lesz a foci, mint előtte volt. Persze ezért sosem az a hibás, aki csinálta.
Aki pedig felhívja a figyelmet, hogy nem működik a dolog vagy kritikusan szemléli, az provokatőr/ellenség.
Persze mindig jön egy új célcsoport, fogyasztói réteg (bár egyre kevesebben vannak) aki hisz a marketingnek.
A mi energiánk arra megy el, hogy rosszul csináljunk dolgokat, miközben ugyanezzel az erőfeszítéssel, igaz más emberekkel akár jól is csinálhatnánk.
Olvasva az FTC első tíz évéről szóló sajtót, az a benyomásom, hogy az a polgári, tanult, alkotó, valamit létrehozni akaró réteg egyszerűen hiányzik a mai társadalomból (vagy nem tud érvényesülni).
Kedves Laci,
köszönettel elfogadom a tegeződést, bevallom, nem emlékeztem, korábban hogy volt ez, én a hetvenes évek közepének szülöttjeként egy régen külföldön élő(nek tűnő) szurkolótársam mint idősebb felé a tisztelet jeleként nem mertem tegezőre váltani, de még egyszer köszönöm tehát: szervusz.
Karcsi válaszában nagyon fontos, amit az utolsó bekezdésben mond, mert ezzel eljutunk ahhoz az erőszakkal megakasztott szerves társadalmi fejlődéshez, ami 1945 után történt, és amihez ’90-ben már nem volt esély visszatérni, se azt úgymond reaktiválni, annyira más reflexeket, orientációkat táplált bele az egész társadalomba. Ez a katyvasz, ami ránk ömlött és befolyásolta, ill. azóta is befolyásolja mindennemű választásainkat, döntéseinket, olyan rétegeket emelt fölénk, amely csak keserűséget vagy érdektelenséget szül cinizmusával és kényszeres agresszív önigazolásaival. Mondjam egyszerűbben? Mert bárki bármit tesz szeretett klubunk élén, csak azt látjuk, hogy nem értenek hozzá, ellenben hazudnak, mint a vízfolyás. Miért pont a gazdálkodás, a pénz terén mondana bárki is igazat? Sőt, annál inkább, hiszen minden mögött ez az egyetlen mozgatórugó: pénz, hatalom. Ennek oltárán meg mit számít egy klub, az utánpótlás, a jövő. A kaparj-kurta mentalitás kicsiben és nagyban se változott, csak személyeiben és jelmezeiben.
Az istenségnek tűn csalfa, vak reményt, Csokonaiét nem véletlen nem idéztem, annyira nem helytálló. De még a másik Mihályé, Babitsé sem, az is igaz… Karácsonyi ének a vers címe, egy korai, mondhatni, zsenge – és a zárlatát leszámítva nem is igazán jól sikerült – darab, de én azért bemásolom, ha nem baj, még ha nem is aktuális:
Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.
Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán mint csillag-ür szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?
Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyult…
Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kiről zengjük, hogy „megszületett”!
Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
@Karcsi és L.I. Alias kispufi on
Szevasztok. Köszönöm ví laszotakat. Bevallom, hogy nagyon elszomorìtott.
Nincs kedvem most, sví jci tí vlatombòl, fölényeskedni, kioktatni, jò taní csokat adni, vagy mí s ostobasí gokat elkövetni.
Ez – a megrajzolt helyzeten, nem csak nem ví ltoztatna, hanem tapintatlan és sértô is lenne.
Egy fuldoklònak nem illik – szí raz partròl – jò taní csokat adni, hanem a vìzben kell ugorni és onnét kihùzni.
Ha Magyarorszí gon élnék bizonyí ra én is egész mí sképpen itélném meg a cinizmust, vagyis nem is venném észre, mert belenôltem volna. (@Karcsi:“…43 évem alatt nem nagyon emlékszem, hogy máshogy lett volna…“)
Mivel kivülrôl szemlélem a dolgokat, ezért ez inkí bb feltûnt nekem.
Sví jcban is mí r alí bb hagytak mí r sok „becsületes“ dolgokkal és nem hií nyzik a cinizmus sok becstelen lejí ratí sokbòl sem, amelyben bocsí jtkozni nem csak nem szégyen, hanem még „okos“ dolognak is szí mìt. „Hazudnak, ha a pénzrôl van szò.“ Megkezdôdött is a tévinformí ciòk terjesztése is stb., stb.
Mégis szeretnék kitérni ví laszotoknak egy néhí ny pontjaira, mert hiszem azt, hogy a cinizmust a nevén kell megszòlìtani, mert minden tí rsadalmi élet megrontòja.
Ha jòl megértem azt, amit kérdéseimre ví laszoltatok, akkor a cinizmus az, hogy valakinek, csak azért, mert egy magas poziciòban van és a barí tai tí mogassí k, nem kell ví llalnia a felelôséget azért, amit tesz, vagy nem tesz.
A cinizmus meg az a mosoly az arcí n annak, aki ezt teszi, vagy nem teszi, hiszen ôtet nem vonhassa senki felelôségre. Minden ilyenfajta cinizmus meg megöli a hitet és bizalmat abban az emberben, aki azt hiszi, hogy van becsület és igazsí g. @L.I. Alias kispufi on: „…olyan rétegeket emelt fölénk, amely csak keserűséget vagy érdektelenséget szül cinizmusával és kényszeres agresszív önigazolásaival…“.
Persze akkor az a kerdés is jogosult, hogy nem-e „alibiz“-nek azok, akik ìgy viselkednek, mintha nem lenne felelôségük semmi és senki irí nt. („öt évenként“). Erre Karcsi hìvta fel figyelmemet (@Karcsi: „A futballban (sajnos írhatnék ide rengeteg más dolgot is) öt évente elmondják, hogy fontos az utánpótlás. …
A Doll-al kapcsolatos kritika szí momra most jobban megérthetô. Hogy valòjí ban ôtete illeti-e személyesen, azt nem mernem most mí r í llìtani. Inkí bb az „alibizí lí s“ ellen irí nyulhatna a kritika.
Ezt nem értettem sokí ig. Remélem, most megértettem. Az, aki szemléli Magyarorszí gon a dolgokat, az nem okvetlen ví lassza szét mí r az „alibi“-t, Doll személyétôl. Persze szí momra ez nem egészen helyes, de most jobban megérthetô.
@Karcsi: Valaki, aki nem mondja meg azt, amit gondol, vagy nem gondolja azt, amit mond, illetve nem azt cselekszi, amit elôre kijelent és azt jelenti ki, amit nem cselekszik késôbb, az nem lenne cinikus ? Ahogy ezt feljebb ki pròbí ltam fejteni, pont a felelôtlensége az igazsí g irí nt az ami cinikussí teszi azt az embert, aki ìgy cselekszik.
@L.I. Alias kispufi on: Nagy fontosnak tartom a cinizmus mí s oldalí t is. Nem csak a morí lis oldalí t, hanem a politikailag és tí rsadalmilag is rendezett, bevezetett és azòta (?) nem kimùlò cinizmust, ahogyan Te ezt megìrtad: „…ahhoz az erőszakkal megakasztott szerves társadalmi fejlődéshez, ami 1945 után történt, és amihez ’90-ben már nem volt esély visszatérni, se azt úgymond reaktiválni, annyira más reflexeket, orientációkat táplált bele az egész társadalomba…“
Karcsi nem mond ellent ennek, mikor az ìrja ví laszí ban, hogy : @Karcsi: „Olvasva az FTC első tíz évéről szóló sajtót, az a benyomásom, hogy az a polgári, tanult, alkotó, valamit létrehozni akaró réteg egyszerűen hiányzik a mai társadalomból (vagy nem tud érvényesülni)…“.
Tökéletessen egyetértek azzal, hogy a mùlt szí zadbeli 10-es évek ezt a felelôséget még nagyra becsülték. Pont a Fradi az „erkölcs“ csapata volt és nagy szégyen lett volna azoknak a „pénzesek“-nek a magatartí sí t í tvenni egy Fradistí nak, akik nem ví llaltí k a felelôséget azért, amit csiní ltak.
A cinikusak meg egymí s közt mindig is jò kollegí k voltak és nem engedték felülkerekedni a mí sikakat, akik „ valamit létrehozni“ akarnak.
Nem értettem egész idí ig, hogy miért tekintik sok szurkolótársaim Doll-t mint valakit, akit „rí kényszerìtett“ rí juk valiki (ki ?). Idézem @Karcsi-t: „… igaz más emberekkel akár jól is csinálhatnánk…“
@Karcsi: Ki dönt arròl, hogy kik legyenek azok az ember, és ki az, aki megtartja ôket, akkor is, amikor nem tudnak mí r ùjìtani ?
Utòlag szeretnék feltenni egy kérdést, amely elég nagy naivití ssal fogalmazott, de talí n mégis jogos az adott helyzetben:
Nem lenne lehetséges megtartani reményünket, akkor is, ha a dolgokat ùgy lí tjuk amilyenek ?
Csak akkor lenne lehetséges megtartani reményünket, ha nem lí tjuk a dolgokat mí r, olyannak amilyenek ?
Lehetséges-e remélni, akkor is, amikor a dolgokat ùgy lí tjuk, amilyenek ?
Bìzni csak akkor tudunk, ha van, aki- és amiben bìzhatunk.
Minden emberel, aki cinikussí ví lik, megint egy lehetôségünk eltûnik.
Hogy a mérgemet végképp kiadjam: amíg olyan vezető van, akinek semmi sem szent, a saját édesapja legendává vált neve sem, addig nincs mit remélni … akinek tökéletesen megfelel, ha egy DDR-ből importált alkesz kinézetű, edzőnek kinevezett valaki rohangál a pálya mellett … se taktika, se kondi, se játék … Ezek mit gyakorolnak, mit csinálnak egész héten? Évekig voltunk Európa szemetesládája, a megunt, senki által át nem vett német és osztrák hulladékot kamionszámra hozták Magyarországra … miért is van „déja vu” érzésem???
És ami a lajstromból még kimaradt mind a többi hozzászóló, mind az én részemről: olyan mosakodások, „ennél többet, ha megszakadunk, se tudunk kihozni”-jellegű hivatkozások hangzanak el, mintha egy éve teljesen mások teljesen másokkal érték volna el, amit elértek. S közben mossa mindenki a kezét, mintha senkinek nem volna felelőssége egy valahai képesség abszolút elvesztése. Az csak úgy lett a semmiből, mindenkitől függetlenül, nyilván. „Történelmileg úgy alakult” – ahogy azt pár évtizede – nyilván máshogy definiált néven – ugyanez a szemlélet mondta.
Azt hiszem, boogie bácsinál jobban nehéz lenne összefoglalni, hogy mitől jó egy edző. A keze alatt MENNYIT FEJLŐDTEK a játékosok, MENNYIT FEJLŐDÖTT a csapat? A többi duma. Nem tűzoltást végzett, Itt van 3,5 éve … Ha mégis marasztalják? Bele sem merek gondolni, hogy milyen érdekek, összefonódások lehetnek a háttérben, esetleg milyen nívójú szerződések köttettek?
„Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.”
Ez ugyan karácsonyi vers, Babitstól, de ott a zárlatában a kulcsfogalom: törékeny játékunk, a remény. Az elmúlt évek alatt hozzászoktunk persze, hogy ne nagyon higgyünk a nyári igazolásokban, a meghirdetett építkezésekben, de most jutottunk el oda, hogy Doll, kiegészülve a Kubatov-Orosz tandemmel, végképp megfosztott bennünket minden reménykedéstől. Amikor egy bajnoki címet követően totálisan lezüllesztett csapat minősíthetetlen szezonja végén az edző kijelenti, hogy nyáron ne is várjunk nagy csodákat, ugyanakkor ebben az edzőben az ő sorsa felett rendelkezők részéről rendíthetetlen a bizalom, ott valami egész egyszerűen véget ért. Az meg már pszichológia, hogy milyen hatással bír, amikor mindazt, amit sejtünk, gondolunk, már-már tudunk, egyenesen a képünkbe is vágják: lásd még az őszödi beszéd vagy a trambulinról a medencébe vizelés esetét.
Ha minden így marad, ebből jövőre alighanem ugyanaz vár ránk, mint történelmi fővárosi ellenfeleink valamelyikére idén – ó, nem, nem a meglepetésre bajnokesélyes Honvédról és a jól kiérdemelt, ugyancsak meglepetés-bronzát hamarosan bezsebelő Vasasról beszélek: az utolsóelőtti fordulóban a bennmaradás bebiztosítását ünneplő Újpestről és az utolsó forduló után alighanem búcsúzó MTK-ról van szó…
Hogy honnantól nem klappol a történet (aminek az lett a vége, hogy egy ilyen rangadóba is inkább csak belekapcsolgattam a finn-svéd hokivébé-elődöntő alatt, a második félidőre a jégkorongmeccs végeztével meg inkább kerestem valami nézhető filmet, hogy mostanra már csak szükséges rosszként és mindennemű várakozások nélkül tekintsünk egy derbire és egy kupadöntőre), azt utólag visszanézve, Boogie bácsival egyetértve én is a 2015. végi hazai bajnoki „szüzességvesztő” derbitől datálom, a korai jóllakottság megérkeztével. 2016 tavaszán a keserédes, katarzismentes bajnoki cím-ünneplés is azt mutatta, hogy az arra illetékes kezekből kezd kifolyni, aminek e kezekben volna a helye. A végérvényes bukást pedig az albánok hozták el, azon a megmagyarázhatatlanságon lehetetlen, hogy bárhol másutt a világon egyszerűen csak továbblépjenek, mintha mi se történt volna. Persze hogy önáltatás is lett ebből a továbblépésből: azóta töretlen az agónia, legyünk őszinték. Amennyi haladék és halogatást kap ez a folyamat, annál lehetetlenebbé teszi a valamikori újrakezdést.
Ja, hogy nehéz volna kipengetni a lelépési pénzt? Hát hogyne, ha ész nélkül, ok nélkül újabb és újabb szerződéshosszabbítások születtek a semmire. Márpedig ezt annak kell megennie, aki főzte. És utána akár jöhetne is a búcsú(le)lépés a legfelsőbb szinteken, a hozzá nem értés belátásával.
De hát mikről is zagyválok, miközben mindezek fölött ott ül (mondhatni: tort) a változtatni és a dolgok menetét megfordítani nem képes, és a jelek szerint nem is akaró önelégült, agresszív dilettantizmus.
No, szóval mindezek realitását számba véve írtam az elején a reményről azt, amit.
Kedves szurkolòtí rsak
Ha olvasom az eddig legtöbb hozzí szòlí sokat, akkor felmerül bennem az a kérdés, hogy egy Videoton valòjí ban „kifizetô” klub és a „sikerei” valòjí ban a jövôbe mutatòak-e, vagy nem inkí bb egy í tmeneti sikernek szí mìtandòak-e.
A Videoton valòjí ban a Fradi szí mí ra egy példí s klub lenne, csak azért, mert jobban üzletel és jobban költi a pénzét olyan jí tékosokra, akik „jobbak”, mint a Fradi-é.
A meccs szí momra is szomorù Volt, mert botladozni lí ttam egy csapatot, amelyet megszerettem az évek folyamí n és amely bizonyí ra több értéket jelent szí momra, mint csak egy befektetést vagy egy valamit, ami „kifizetô”.
Akkor az a kérdés is merül fel, ogy a Videoton abban is egy példa lenne a Fradi szí mí ra, hogy a labdarùgí st, a jí tékosokat, az edzôket, mint üzleti megfontolí sokbòl „csiní lt” valamit tekintsem, és a sikert csak a pénz haszní jí nak.
Lehet, hogy romantikus vagyok, de én inkí bb viselném az örökös „mí sodik” helyet, megmaradnék Fradinak, mint egy Videoton csapattí ví lní k, akiknek — ùgy tûnik — a labdarùgí s egy nagy üzlet.
A meccshez azt füzném hozzí , hogy a középpí lya gondolat és Modell-t jònak tartom, de a jí tékosok mí r nem a legfiatalabbak.
A jelenlegi helyzet és a jelenlegi erônlét nem a Modell (vagy az edzô, vagyis a jí tékosok) minôségét mutatja fel, hanem a fiatalabb és ezért gyorsabb Szivics, vagy mí s jí tékosok éveken í t csiszolt mí s (!) szisztémí t képviselô beilleszkedési munkí nak gyümölcsét.
A Videoton (és a Honvéd) nem csak jobb a mai Fradiní l (lí ssuk a dolgokat olyannak amilyenek), hanem mert éveken í t dolgoztak egy jí tékfelfogí son, amely a „befektetôknek”, a „spekulí nsoknak” a legtökéletesebben megfelel.
Minnél kevés felhajtí ssal sok (pénz-)sikert elérni.
Töröljük a középpí lyí t. Védekezzünk 11 emberel és tí madjunk 3 gyors konterspecialistí kkal.
Kész. Kevés befektetés és sok haszon.
Hogy a Fradi is ilyen csapattí fejlôdjön-e vagy Sem, azt szerintem a Fradi vezetôsége helyesen ùgy itélte meg, hogy Doll-nak toví bbra is megadtí k a bizalmukat.
A kérdés azért az lesz a Fradi szí mí ra, hogy sají t maga tudja-e produkí lni és fentartani az utí npòtlí sí t, vagy a külföldi sztí roktòl lessz függô (mint a Videoton talí n).
A kifezetôséget azért nagyon is meg kell gondolni.
A Videoton és mí s hasonlò csapatok ezért évekig épìtik a csapatukat és a kurdarcok a „Business”-hez épp ùgy hozzí tartoznak, mint a sikerek.
Mink meg a sají t utí npòtlí sunkat kell, hogy épìtsük. A kudarcok itt is hozzí tartoznak.
Talí n el kellene bùcsùznunk a sértòdöttségektôl és megint elkezdeni elôrôl, azt amit elôdeinknek is meg kellett tanulniuk:
Meg kell tennünk mind azt, ami az önfentartí sunkhoz szükséges és azt elôsegìti.
Ne leselkedjünk és ìrigykedjünk a mí sikak sikere miatt.
Fô a gyôzelem. Ezért mindent (!) meg kell tenni. Eleinte meg keveset lehet elví rni.
Amíg a klubvezetés ennek a Palinak-már szándékosan nem írom le a nevét-szabad kezet ad és támogatja mindenben ne is várjunk csodát.
Kapustéren úgy ahogy jól állunk ,de a védelem már kész csőd.Bármennyit lehet hibázni ,nyilvánvaló,hogy pontok sokasága minimum 10-12 ment el rajtuk.Kiken???Mi persze tudjuk-NAPEPA,DILAVER,HÜSING,KOCH,STERNBERG STB. Sajnos elszomorító,hogy Hajnal ,Gera és Csukics is lehet itt még stabil játékos.
Csatárszinten is röhej ,ami megy évek óta.Böde magyar szinten jó,de ennyi,persze gondolom ezzel Ő is tisztában van, itt legalább megy neki a havi 3 vagy még több milla havonta. Akik valamit érnek tán az Bognár,Varga,Moutari és ennyi. Nem is lenne ezzel baj ,ha ezt a focit nem 11-en játszanák,hanem 5+1-en.
Elegem van abból is,hogy az edző mindig másban keresi a hibát. Moniznál is voltak rossz szériák,de Őt a közönség szerette és hozott olyan pluszt,amit Dollnál soha nem láttam.Az óriási stábkeret is nonszensz.3 edző ,fordító,elemző,stb.Jós nem kellene még ide???
A vezetőség is megérne egy misét,4. legsikeresebb edző,meg sorozatban 3-szor még nem nyertünk magyar kupát…Ezek az emberek vezető pozícióban vannak az ftc-ben ráadásul Doll nemzetközi szinten semmit sem ért el a fradival…sem….
Kicsinálták a második csapatot,-szerintem,hogy ne legyenek ott a szurkolók,max ha szkennelnek,szóval borzasztó,ami most megy itt a foci körül a fradiban.Tiszta angol éra…
Régen a Szívós Furulyás Páncsics korszaktól” kész voltunk ” ,de legalább ott volt fradi érzelem,szív most itt már semmi nincs csak a pénz lenyúlása elherdálása saját zsebre.
Nem tudok sajnos optimista lenni.
Maradnak a szép emlékek,legalább azt nem veheti el Tőlünk senki,kár,hogy minimum 13-15 évet kell visszamenni az időben.
Hajrá Fradi
Pipu nagyjából mindent leírt, ami fáj nekünk. Doll mester egy dolgot hozott annak idején, amikor idekerült, hogy olyan meccseket is sikerült megnyernünk (tegyük hozzá, akkor nem egyszer élvezhetetlen, unalmas játékkal), amiket korábban nem. De utána elküldte vagy könnyen elengedte az összes olyan játékost, akit Moniz hozott (Leonardo, Jenner, Holman, Somalia, Mateos, Pavlovic, Bönig, Diallo, Gyömbér, Busai stb.). Doll egyszerűen nem tudta és most sem tudja moziválni a játékosokat, fogalma sincs, mitől Fradi a FRADI (a Fradi-szív!), és az általa hozott külföldiek javarésze egyszerűen még magyar szinten sem felel meg! (Kivétel volt talán Lamah, de őt is könnyedén elengedte.) Nincs pedagógiai érzéke, arra sincs magyarázat, hogy az általa hozott „kiválóságok” (Hüsingtől Djuricinig) mellett miért jegelte Varga Rolit, Radót, Bognárt, stb.? Folyton másban keresi a hibát. Taktikailag nem elég felkészült, a sok sérült miatt kérdéses, a csodálatosnak mondott fizikai felkészítés milyen minőségű, egyszóval: Dollnak régen lejárt az ideje, mennie kell! És remélem, magával viszi a nyáron az összes, általa hozott osztrák, német, lengyel és egyéb „zsenit”! Ha nem. jaj nekünk!
részben van csak igazad. Az általad felsorolt játékosok sajnos tényleg kutyaütők voltak. Viszont van egy alap igazság (nem csak fociban igaz): ha valakit elküldök, lecserélek stb, akkor ezt csak akkor teszem meg, ha ha tudok hozni jobbat. Sajnos ezeket a kutyaütőket sem sikerült pótolni. Az 100 %-ban igaz, hogy Doll motivációs hatása egyenlő a nullával. Motiválni nem akkor kell, amikor megy a csapatnak. Az igazi jó edző akkor is tud motiválni ha nem megy. Pl ha sorozatban gyenge egy játékos, akkor nem teszem be legközelebb is, mert akkor hátradől. Igazából Dollnak a játékosok a barátai. Márpedig a barátok csak a sikerig segítenek, utána hátradőlnek és nem tudják azt megismételni. Furcsa ez a nagy „Doll-védelem” a Palika és Kubatov részéről. Én értem, hogy szeretnének egy olyan típúsú edzőt mint Fergusson volt, aki 26 év alatt szarrá nyerte magát az MU-val. De ő olyan volt hogy a visszavonulása meccsén miután megnyerte a PL-t, 3-3-at játszott a Vigannel, majdnem szétrúgta z öltözőt mérgében. Doll csak színészkedik a kispadon, nincs hatása vele a játékosokra. Ok, még meglehet a Kupa, de ez az év akkor is csúnya leégés. A tavalyi előnyünk és az idei hátrányunk összesen több mint 30 pont. Ekkora hátrányt szedtünk össze 1 év alatt a Vidivel szemben. Senki sem várt tavalyi fölényt, de azért illett volna behúzni a 30-at, vagy legalább versenyben lenni érte. Most úgy néz ki, hogy még nemzetközi kupában sem indulunk, de lehet hogy nem is baj.
Egy politikus nem téved, nincs mit belátnia: ez a Doll-effektus. Főleg, hogy nem Détári- és még csak nem is Moniz-szintű lóvét kéne kiköhögni. Ettől még a semmiért történt kétéves hosszabbítást nem értem, inkább a német menedzserének munkáját dicséri…
A nemzetközi kupában meg miért ne indulnánk? Negyediknél rosszabbak nem lehetünk, ha a kupát nem mi nyerjük, akkor az előttünk végző Vasas, az Európa Ligában pedig a kupagyőztes és a rajta, illetve bajnokon kívüli két másik legjobb helyezést elérő csapat indulhat. Még le se megy a Konföderációs Kupa, és mi már épp egy balkáni csodacsapat ellen izzadunk vért, aztán lehet, után már más ellen nem is. (Ha csak nem kerül elénk a Honvéd meg a Debrecen egy-két évvel ezelőtti ellenfeleihez hasonló, talán távol-keleti „fogadási üzletemberek” által is alulmotivált, két számjegyben gondolkodó brigád.)
Igazad van, tévedtem. Akárhogyan is küzdtünk „ellene”, csak elértünk egy EL induló helyre. Csak azon rimánkodom, hogy kapjunk egy pl belga csapatot aki lenéz minket és így talán lesz esélyünk. Merthogy tőlünk Keletre vagy Délrelévő csapattól kikapunk az biztos. Ők ugyanis küzdenek.
Még most, majdnem egy nappal a megaláztatásunk után is szédelgek…
Szakmai elemzésbe nem tudok és nem is akarok belemenni. Emlékeim szerint a tegnapi volt a Videontól idegenben elszenvedett legnagyobb különbségű vereségünk.
Azért semmilyen mélypont sem tart örökké. Nyilván nyáron ALAPVETŐ változásokra lesz szükség. Egyébként a magyar NB I-ben nem sok kell ahhoz, visszaálljon a világ rendje…
Előbb-utóbb meglesz a 30. !!!…
Eléggé elkeseredettek vagyunk itt mindannyian, ezért nem kezdek „ugyeénmegmondtamozni”, de nehezen fogom fel azt, mit építünk itt Dollal és társaival együtt másfél éve, Egy majdnem tökéletes 2015-ös őszi szezon óta folyamatosan szánkázunk lefelé ( a Partizani elleni kiesés csak egy kínos megálló volt.. ) és ha ez így folytatódik, hol van még a gödör alja? A fejlődés helyett teljes leépülés látható, ahogy azt elég plasztikusan és tényszerűen Lalolib és Boogie bácsi leírták már előttem. Nem Fradi épül, hanem nemzetközi középszerek és leselejtezett légiósok felzárkóztatója és kicsináljuk Radót, Bogeszt és az FTC saját nevelésű fiataljainak sem nyújtunk semmi perspektívát. Ebben a ligában ekkorát zuhanni vérciki és hatalmas fordulat kellene a koncepcióban, amit nem igazán várhatunk. Fradi szívű, emberi és mentális karakterben erős, gyors és harcos futballisták kellenének ehhez, nem pedig a német selejt és egyéb migrációs balesetek…Mert ez így az FTC név súlyos meggyalázása, ami akár a Vasas elleni MK finálé elbukásához vezethet, kínos negyedik hellyel fűszerezve…hajrá Fradi!(csakazértis!)
Az idénybeli formák alapján várható volt a súlyos vereség. Sajnos! A kupadöntő elvesztése csak a fájdalmunkat erősítené…
Sajnos ettől tartok én is. Fájdalomból elég volt ennyi, több nem kéne…csak hát van hátra még két meccs, a derbi kötelesség, a kupadöntő meg…nem könnyű optimistának lenni.
egy szerencsénk van, hogy a Vasas az ellenfél. Ha most játszanánk a Honvéddal, Vidivel, biztos hogy buknánk sajnos. Szerintem a közönség nyomasztó ereje megrogyaszthatja a Vasast ( ha nem Kassai vezeti). Az eddigi „küzdőszellem” messze nem lesz elég, mert ezek a fiatalok szétfutnak minket. A Lila Majmok ellen viszont semmi jóra nem számítok ( pedig megvan a jegyem), mert csak a közönség számára van tétje a meccsnek. Sajnos.
Ugyan, jó ha félház lesz, nyomás nélkül, talán még inkább ellentüntető hazaiak mellett, s lehet, még számbeli fölény se lesz – mi rogyasztaná meg a várható bronztól amúgy is feldobott, a Groupamába meg idén pont hogy győzni járó angyalföldieket?
Én sem vagyok optimista, de egy meccsen bármi megtörténhet. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy szombaton verjük a lilákat. Az talán adna egy kis ösztönzött a csapatnak és a szurkolóknak is. Én is úgy vagyok vele, ha szombaton nem nyerünk, akkor nem biztos, hogy vállalni fogom a szerda késő esti meccset, plusz 240 km-t oda-vissza. Ehhez elfogadható játékkal verni kell a dózsát.
A kupadöntőn nagyobb teher rajtunk lesz, hiszen hazai pálya + csak kéne valamit nyerni ebben a szezonban is, ha már a bajnokságot elbuktuk.
Az meg egy külön történet lenne, ha mindkét meccsen vesztesként jönnénk le a pályára. A szurkolók most is már kritikusak (jogosak), de azt már nehéz lenne lenyomni a torkunkon.
Nem tudom, mit kívánjak. Magunk ellen semmiképp. De valami mégis észhez kéne, hogy térítse az „agytrösztünket”. Vagy ebből a szempontból oly mindegy, hiába is várnák bármit is?
Várnánk, természetesen.
Igen, ez az érdekes az egészben. Ha a gyerekedet ,beosztottadat, barátodat a sok intő jel után sem sikerül jó irányba téríteni, akkor általában hagyja az ember, hogy belemenjen a vesztébe és majd változtat valamin. De itt bármi történhet, Palika és Doll marad. Ugyanaz érvényes mint Kassaira: szent és sérthetetlen. Csak azt nem tudom minek kell bekövetkeznie ahhoz hogy valaki változtasson.
Doll stábjának valóban voltak hibás igazolásai (Sternberget és Kochot még a tegnapiak fényében srm sorolnám ide). De kiemelte Nagy Ádit, Nagy Dominikot és voltak jó igazolásai is.
Hogy idén miért nyújtottuk a saját képességeinknek csak 70 %-át, ezt nem tudom. De ezzel együtt Dollt elküldeni óriási hiba lenne.
Iszonytató fizikai fölényben volt a Vidi, erről azért csak Doll tehet.
Nem is említettem Kleinheislert és Lovrencsicset. Az EB-n, európai mezőnyben megállták a helyüket. Most meg? Lovrencsicsnek legalább volt egy-két jobb meccse, de sem egész éves, sem tegnapi produkciójára nem lehet büszke. Kleinheisler fél év alatt semmit sem mutatott. Szó szerint.
Mi folyik itt az edzéseken? Ezt kérdezem 2016 tavasza óta. Pontrúgásokból kapjuk a gólokat. Védőink elveszítik az egy-egy elleni játékokat; támadóink nem tudják megnyerni azokat. Felállt védelem ellen körbeadogatjuk a pályát, majd hazagurítjuk a labdát a kapusnak, ha valaki letámad minket.
Doll korábbi érdemeit mindig elismertem. 2014 tavaszán stabilizálta a védelmet. Az utolsó kilenc meccset megnyerve elértük a bronzérmet. 2014 őszén nehezen ment az új csapatépítés a sok kreatív játékos elvesztése/eladása/elkergetése (?) után (Besics, Jenner, Leonardo, …). De 2015 tavaszára Doll megint rendbe rakta a csapatjátékot. A védelem akkor stabil volt; Somalia szűrőbe állításával a középpálya is rendeződött. Megint zsinórban jöttek a győzelmek; elértük az ezüstöt, és a 2015-ös kupadöntőn annyival voltunk jobbak az akkor bajnok Videotonnál, mint most ők, tegnap este nálunk. És 2015 ősze is futott még idehaza, mert Nagy Ádám más stílusban, de ugyanazt a biztonságot hozta a középpályán, mint Somalia. A 2015 év utolsó meccsén (Újpest ellen 0:1, idehaza) viszont valami eltörött. Már 2016 tavasza sem volt bosszúságmentes, de az előny, meg a többiek botlása miatt, nem volt kérdéses a duplázás. De azóta zuhanunk, folyamatosan zuhanunk …
Lacika! A modern élsportban nincsenek „múltbeli érdemek”! Ranieri soha nem látott csodát művelt, bajnokot csinált egy olyan kiscsapatból, amelynek, ha nagy ritkán feljutott az I. osztályba, minden álma az volt, hogy 1-2 évre megkapaszkodjon … fél év múlva úgy kirúgták, hogy még ma is repül!
Egyre siralmasabb a helyzet. Már többször leírtam, hogy Dollnak mennie kell; a szombat este pontról-pontra megmutatta az elmúlt másfél évben elkövetett edzői hibáit.
Amiből csak annyit emelnék ki, hogy irányítása utolsó két évében egy játékosunk sem fejlődött; hanem rosszabb lett, mint volt előtte. Gera, Hajnal, Csukics kiöregedett, és őket nem is bántanám. Viszont egy csapatra való, úgymond „kész”, külföldi játékost hoztunk ide, akik nem alkottak emlékezetest (Lauth, Hajovics, Kukuruzovics aztán Seszták, Trinks, Riu, majd még Djuricin, Hüsing, Sternberg, Koch). Hacsak nem az öngólokat tekintjük emlékezetesnek. Hibás az igazolásokért a vezetőség is, de mégiscsak az edzői stáb feladata, kihozni mindenkiből a tudást. Ahogy nem sikerült igazán fejlődnie az elmúlt két évben Radónak, Vargának, Dibusznak, Bödének és Bognárnak sem. Kész csoda, hogy egyáltalán vannak minimális éremesélyeink és még állunk a kupában. A tegnapi 1:4 után már a kupadöntőben sem tartom magunkat esélyesnek. És a Doll-érában, most kaptunk először négy gólt egy bajnokin.
Zárásként még egy elem, ami mélységesen elszomorít: a Fradi-szív száműzve lett a csapatból. Ezt is Doll bűnének tartom.
Sziasztok!
Tegnapi este megint felért egy rémálommal.Ebben a szezonban volt pár ilyen,sajnos.Azt még megemészti az ember hogy nem lehetünk mindig toppon, azt viszont nem hogy egy egész szezont végig játszhatunk úgy, hogy a top formának még az árnyékát sem látjuk.Valljuk meg őszíntén ,ebben a szezonban ez előttünk álló csapatokkal vajmi keveset tudtunk partiban lenni.Hát ezt hozta ez a bajnokság.Egyszer fent egyszer lent,a tavalyi szezonban fent voltunk a csúcson,idén meg sajnos ott ahol a tabella mutatja.Nevezzük ezt lent-nek,nyugodtan.Van hátra két meccsünk.Egy a lila emberszabásúak ellen,egy meg a Vasas ellen az MK döntőben.Ha még valamit meg akarunk menteni ebből az alul sikerült szezonból,ezt az utolsó két meccset hoznunk kell.Legalább is kozmetikázni kell ezt a sikertelen szezont,minimum egy kupagyőzelemmel.Csak hogy valamit nyerjünk! Szóval Hajrá Fradi!