Feljegyzések a fotelból – Kimi igazsága győzelmet ért

Már jócskán benne voltunk a mába, de még nem jött álom a szememre. Nem forgolódtam az ágyban, nem kezdtem visszaszámolni száztól és nem is kerestem az álmot. Mivel fullasztó meleg volt a szobában, az ablakok tárva-nyitva voltak, ahonnan behallatszott a nyári forróságnak végett vető közelgő vihar suhogása. Majd az esőcseppek is verdesni kezdték a lassan sivataggá váló földet. Legszí­vesebben kipattantam volna az ágyból és szerelmes kamaszként kirohantam volna és az eső hűsí­tő árnyékában, széttárt karokkal kiáltottam volna bele az éjszakába: Győztünk!!!!!!!!! Olyan elnyújtott felkiáltójelet harsogtam volna, hogy az ország összeg Fradistája meghallja. Még azok is, akik kételkedtek abban, hogy győztesen tudjuk elhagyni az ETO parkot. Köztük állnék én is. A lelkiismeret furdalásom közepette azonban eszembe jutott egy gondolat, mely “nem bántott engem”, de egész héten elkí­sért. Kimi Raikkönen mondta egy győztes futam után: “A győzelem számomra a minden. Sokkal jobb úgy nyerni, hogy korábban már vesztettél. Soha nem fogom elfelejteni ezt a nagyszerű érzést.”

A száguldó cirkusz kiváló képviselőjének fenti mondatai tartották bennem a lelket a Videoton elleni elvesztett mérkőzés hetében. Már mikor múlt szombaton jöttünk ki a Puskásból, barátaimmal azok keseregtünk, hogy vajon mi lesz Győrött, hogy Pinyő biztos duplán fel fogja hergelni a játékosait és bosszút forralva küldi csatába az eleve jobb játékerőt képviselő ETO-t (akkor még azt hittük), hiszen nagyon rossz néven vették, hogy a Fradi nem ment bele a halasztásba egy sörmeccs miatt. Bennem is voltak kételyek, hiszen szombat reggelig én is úgy gondoltam, ebből az igazi magyar kalamajkából mi csak rosszul jöhetünk ki. Aztán a “győzelem napjának” reggelén szerkesztőtársam kiposztolt (szörnyű egy szó, bocsi) egy rövidke szösszenetet a facebook oldalunkra, melyben feltett egy nagyon egyszerű kérdés: miszerint ha a BL győztes Bayern tud pénteken bajnokit játszani és vasárnap repülőre ülni majd pályára lépni az autóipar fellendí­tése érdekében, akkor vajon a Győr miért halasztást kért és miért nem próbálta elérni, hogy ők is pénteken játszanak a Fradi ellen? (Válasz azóta sem jött.)

Ez már történelem és talán foglalkozni sem kéne vele, már csak azért sem, mert í­gy utólag tök mindegy (még egy szörnyű szleng, í­gérem többet nem használok fel), hogy péntek este vagy szombat este verjük meg a sokkal esélyesebb bajnoki cí­mvédőt!

De térjünk vissza Kimihez és a győzelem í­zéhez, mely a múlt heti vereség után még egy jéghideg sörnél is hűsí­tőbbnek hatott. Mert tegyük a szí­vünkre a kezünk: a bajnokság első két fordulója után nem mi voltunk az optimista bajnokok. Akadozott a gépezet, még pörgött az átigazolási rovat, még bújtuk a transfermarkt oldalait a szóba hozott játékosok adatait böngészve. A Pécs ellen ha nehezen is, de győztünk, ami a Videoton ellen már kevés volt. Plusz Alemp eltiltása is borzolta a kedélyeinket, mellyel tovább csökkent a “kinevezett” hátvédjeink sora.

Aztán mikor szembesültem szombat este a csapat összeállí­tásával… hát, ha nem beszéltük volna meg a szerkesztőtársaimmal a szokásos skype-s randevút, kiszaladok a világból. Mert elsőre azt a világ végének gondoltam, hogy a héten igazolt Trinidad & Tobago-i, Akeem Elijah Adams egyből kezdőként fut ki pályára a Fradi hiányposztján, a védelem tengelyében! “Frodo” (Elijah Wood – Gyűrűk úra után szabadon), akit a média viccembere, “kisknézyjenő” hol “Akimnek” és hol “Vulpurtnak” hí­vott szinte hibátlan teljesí­tménnyel lepte meg az aggódó szurkolókat. Bár mozgása egy kissé merevnek tetszett, de tény, úgy állt őrt Besic mellett, mint ahogy Hodor védelmezte a Trónok Harcában a fiatal Stark legényt. Képtelenség volt átjutni rajta és bár nem tudom eldönteni, hogy csak mindig jó helyen állt-e, vagy remek ütemérzékkel van megáldva, de remekül játszva mutatkozott be, ez vitathatatlan.

Somalia sérülése sem boldogí­tott, majd egy kis zavarra utalt, hogy néhány perccel a megadott kezdőt is módosí­totta Moniz mester (Jovanovic helyett Cukic). Mindezek után egy kicsit beletörődve a sors akaratába vártam a kezdést, mely úgyis indult, hogy ezen a meccsen olyan túl sok keresni valónk nem lesz. A Győr irányí­totta játékot és bár helyzetet nem tudtak kialakí­tani, de azt történt a pályán amit ők akartak.

Egészen a 10-15 perc tájékáig.

Akkor egymásután két remek egyéni megmozdulás fordí­tott a szekéren. Először Besic indult el a saját tizenhatosáról és úgy kí­gyózott fel a térfél közepéig mint anno a szép időkben Lipcsei Peti, majd Tuijp forgatta be a védőket, de lövését blokkolták. Ezek után hittük azt, hogy itt bizony van keresnivalónk. A Győr ugyanazt a monoton, sablonos és nagyon unalmas focit játszotta, hiába igazolt “neveket”, azok a “névtelen” Adamson nem tudtak túljutni, és persze ott voltak azok akik igazi fazont adtak a tegnap esti Fradinak.

Besic – egyszerűen zseniális. Tanári játék, remek ütemérzék, bátorság, határozottság. Igazi értéke a jelenlegi Fradinak, Mume játéka adott igazi magabiztosságot a csapatnak.
Jenner – a “huszonhetes”, ahogy apám hí­vja, akiről Völgyit már az első félidőben ki kellett volna állí­tani (ezt a végén Pinyő elfelejtette emlí­teni) és aki igazi Fradi-szí­vként szántotta fel a pályát, miközben jó néhányszor az őrületbe kergette a győri védőket. A gólja? – egy mestermű!
Böde – “a madocsai-messi”, a tank, akinek bár nem sikerült gólt szereznie, de végig remekül küzdött a védőkkel és ami a lényeg, az esetek többségében győztesen! A második gólunk előtti bokapassza, igazi mestermunka volt.

Már az első félidőben vezethettünk volna, de a bí­ró kartárs jobbnak látta nem megadni a büntetőt a Fradinak, amit megtetézett azzal, hogy engedte Völgyi ámokfutását Jennerrel szemben, majd ráadásként a hevesen reklamáló Moniz mestert a szurkolók közé száműzte. Ehhez jött még a második félidő elején a balszerencsés gól (a védők nem számí­tottak a győri csatár luftjára), mely után már tényleg nem maradt más lehetőségünk, mint amit a szurkolók is üzentek a csapatnak: TÁMADÁS!

Jött Diallo és Valpoort, akik erőteljes játékukkal végleg a padlóra küldték a fáradó Győrt. Először Holman bombázta szét a Bayern gólokra váró győri hálót, majd a végén egy zseniális Böde-Jenner játék után, a “huszonhetes” pókhálózta ki a bal felső sarkot. Közben Diallo fejelt egy kapufát, majd olyan szerencsétlenül ütközött Sztevanoviccsal, hogy a kiváló kapus néhány másodpercre elvesztette az eszméletét (jobbulást kí­vánunk neki!). Irányí­tottuk a játékot, az egyenlí­tés után is a győzelemre játszottunk, bí­rtuk erővel, az egész csapatot vitte előre a legendás Fradi szí­v.

Visszatérve Kimire és a győzelem í­zére, tény, a Videoton elleni vereség után a legjobbkor jött a győzelem. Főleg az ellen a Győr ellen, akit már egy éve és tavasszal is meg kellett volna vernünk, mert jobbak voltunk akkor is és most is! Bár Pinyő a jó szokásához hí­ven a lesgóljukat kérte számon elfelejtve a mérkőzés azon 80 percét amikor sok közük nem volt a játékhoz.

Tegnap este a kopogó esőcseppek dajkálása közepette aludtam el, úgy 1 óra környékén, de reggel fél hatkor már fent voltam és az első gondolom azt volt, hogy milyen jó érzés lesz kikelni az ágyból, belekortyolni a gőzölgő kávéba és azon gondolkodni, hogy mennyire igaza van Kimi Raikkönennek.

Mert nekünk Fradisták, a győzelem, a mindent jelenti!

9 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Kimi igazsága győzelmet ért bejegyzéshez

  • Pintérről nekem a nagyképűen kihagyott tizenegyese jut az eszembe… Sohasem volt a kedvencem, de mí­g nálunk játszott, “hivatalból és becsületből” szerettem…
    Mint edző: majdnem elúszott rajta a Garami által megalapozott bajnokság… Aztán ő aratta le a sikert. Ekkor nálam végleg leszerepelt. Szerintem egyszerűen NEM ALKALMAS igazi >topcsapat< edzőjének. Mert ott többek között viselkedni és nyilatkozni is tudni kell.

  • Kedves lacimadar!

    Pinyő múltját soha nem bántanánk, de vannak esetek amikor szét kell választani a múltat és a jelent. Személy szerint azt gondoltam, hogy idővel csillapodni fog és előtérbe kerül a szakember, az ellenfelet tisztelő és becsülő edző. Biztos óriási nyomás van rajta, ahogy Monizon is. Ricardo mégis felül tud emelkedni a mérkőzés hevületén. Az első nyilatkozatában is jobbulást kí­vánt Sztevanovicsnak, amit például Pinyő nem tett meg Leonardo esetében.
    Ettől függetlenül soha nem felejtem el a Pécs ellen az utolsó percben lőtt bombagólját. 🙂

  • Besic tényleg egyre nagyobb tanár, remélem, a jövő évi VB-ig (mert ott lesznek a bosnyákok és ő is, és ha mi nem, miatta nekik fogok szurkolni – sokat szenvedett nép, megérdemelnének egy nagy sikert!) kitart nálunk és csak utána fogja elvinni dollármilliókért egy topcsapat, mert oda való. A szí­ve azonban igazi Fradi-szí­v, akárcsak Jenneré. Jók voltunk, de azért Moniz Mester még nehezen szokja, hogy a Fradi évtizedek óta ellenszélben és hegynek felfelé játssza a meccseit. “Térfélcserétől függetlenül”. Pinyő szegény nagyon görcsös, rezeg a léc, ezért ideges, ne bántsátok,ezt a cirkuszt szerintem a kenyéradók kedvééért csinálta. Akkor is a mi fiunk, ne bántsátok nagyon!

  • Szép volt fiúk! Ezúttal sikerült a győzelem, amit a .ndó-Szabó sem tudott megakadályozni, pedig megtett mindent annak érdekében. Hajrá Fradi!

  • Pinyő nyilatkozata azután, hogy 90 perc alatt nem tudtak helyzetet sem kidolgozni röhejes. Néha azért nem ártana önkritikát is gyakorolni. A jövő heti MLSZ FB ülésen remélem nem Monizt fogják eltiltani, hanem a teljesen indiszponált játékvezetőt!

  • Nagyon boldog vagyok ,boldogok Vagyunk!

    A mérkőzés előtt/alatt az idegroham kerülgetett,mert nem tudtam rácsatlakozni a mérkőzésre.Pedig van 4 különböző lehetőségem szerencsére,ahol tudok fradi meccset”fogni” ,de negyed óra elteltével sehol semmi.Aztán megpróbáltam az M2 saját oldalán és láss csodát, a forma 1-es közvetí­tésekkel ellentétben tudtam nézni.Megkönnyebülten kapcsolódtam bele a meccsbe, látva ,hogy semmiről sem maradtam még le.
    Azt vettem észre,hogy imádott Csapatunk először csak ismerkedik az esti éjszakával foci gyanánt,mint ahogy én is ,a csapat összeállí­tásával.Adams -aki még néhány napja ki tudja hol volt- és Hidvégi segí­tkezett Besicnek hátul , a széleken Holman és Jenner majd elől Tujip és Böde.Szándékosan hagytam ki a középpálya részletezését,mert az megint nem volt,főleg az első félidőben.Tudom,hogy fradistaként nem szép dolog,de miért nem Józsi volt ott Alempijevic helyén???Mert mindenhova képtelen odaérni…Na mindegy hagyjuk.Nem rontom el a tegnapi és a mai hangulatomat ezzel.A félidő második felében már voltak helyzeteink ,amit ki lehetett volna használni,de nem í­gy lett.Aztán jött a 11-es!!!Knézy “fáradt”Jenőnek itt volt a mérkőzés alatt a legjobb észrevétele.”Sokkal ártalmatlanabb és nem ilyen egyértelmű szituációban is adtak már 11-est”
    Aztán,hogy a bí­ró játszotta az eszét és elküldte Moniz-t , a sok “ingyenélő” közé a “dí­szpáholyba”.
    Talán Völgyit kellett volna drága spori…!A szünet után jött a gyors győri gól,és utána megdobbant a fradi-szí­v!!!Jó volt látni,hogy mindenki a pályán és kí­vűl is érezte,most itt nem lehet kikapni!!!Besic tanárian védekezett hátul, Adams,akit a meccsen már 3különböző néven is nevezett fáradt Jenő, pár nap után teljesen ismeretlenül becsülettel és jól látta el feladatát.Nekem Hí­dvégi és Gyömbér játékával sem volt problémám.Majd Holman gólja csodálatos volt.Éreztem ,hogy ezt a meccset nem lehet elveszteni.Valpoort és Diallo játéka is lendí­tett a csapaton.Ahogy berepülve és a védőt megelőzve fejelt egy hatalmas kapufát,szóval az már gólt érdemelt volna.És a vége!!!Szép passzokat követve, Böde bokamozdulata után Jenner életerős bombája!!!A végén még erőlködött egy picit a győr,de mindenki tudta,hogy ez a meccs a Ferencvárosé!!!
    Bí­zom a hasonló folytatásban minden téren…!
    Mennyire szép lenne- Gerson aláí­r,felépül Leonardo és mondjuk még csatlakozik a “realos”fiú ill. Vass és Buzsáky is!!!!

    Hajrá Fradi!!!!

  • Micsoda különbség, ha végre védőkkel játszunk! Minden elismerésem az “új fiú” Adams-é, hiszen szinte ismeretlen társakkal kiválóan játszott. Hí­dvégi is kezd belelendülni, volt pár egészen jó és bátor felfutása. Ne feledkezzünk meg Leviről sem, nagyon együtt élt a játékkal, szögleteknél is remekül mozdult ki. Besic, Jenner és Böde igazi Fradi szí­vvel hajtotta végig a meccset. Szerintem a Diallo-Böde páros lehet az igazi megoldás a hatékonyabb csatárjátékra.
    Alakulunk végre, úgy tűnik erővel is egyre jobban bí­rjuk. Hajrá Fradi!

  • Ez nagyon jó volt! Voltak hibák ez tény,de egy ilyen fontos győzelem után kit érdekel? Ami nem jött be a Videoton ellen, itt összejött. Volt lendület és volt erő. A Győr meg nem tudott újí­tani, a vezető góljuk után szokás szerint visszaálltak és megpróbálták kihúzni. Ami tavasszal sikerült most nem. Úgy érzem sokkal jobban akartuk a győzelmet is. Ami Adamset illeti, az tényleg meglepett engem is. Lalolib, az a Frodo becenév! 🙂 Bár ő nem kicsi de épp olyan harcos és kitartó.
    Besic szuper, Jenner meg zseniális. Jó,hogy ilyen játékosok alkotják a Fradi gerincét. Persze nem szabad elszállni a győzelemtől hiszen továbbra is vannak gondjaink. Tegnap Tuijp is jobban mozgott, többször lépett vissza és végre ő is meharcolt minden labdáért. Azért az a labda amit Böde elé varázsolt, az sem volt semmi! A visszajátszás után én sem láttam egyértelmű büntetőnek, mintha a labdát érte volna el először a becsúszó hátvéd. Igaz a Alemp ennél kisebbé kapott kiállí­tást és büntetőt! De ezt meg kell szoknunk, a birók továbbra sem szeretik a Fradit. Amit Jenner kapott, azért börtön járna Völgyinek. Alattomos és buta hátvéd!
    Ami továbbra is gond, az a Józsi-Cukic kettős. Nem tud labdát szerezni.
    Igazad van Lalolib, ha győzünk egyből szebbnek látjuk a világot. De ez í­gy természetes.
    HAJRÁ FRADIKA!!!!!!!!!!!!

  • Ma is üzentünk a facebookon, felhí­vtuk Pinyő figyelmét a les szabály értelmezésére:

    Attila!

    Ha csendbe maradtál volna, nem szaladsz bele ekkora szakmai hibába, mert les az amikor leshelyzetben állva megjátssza a kapufáról, a keresztlécről vagy ellenfeléről hozzá lepattanó vagy irányt változtató labdát (forrás: mlsz.hu – 2013).

    Igen változott a les szabály, pont az ilyen eseteket egyértelműsí­tik lesnek, mint amit vitattál. Talán érdemes lenne ezt is kitenni az asztalodra:

    A 11. szabályban, azaz a les szabály értelmezésében módosí­tottak, ugyanis a korábbi megfogalmazás vitát váltott ki, mert sok értelmezési lehetőséget adott, és nem volt eléggé precí­z. Az új megfogalmazás jobban alkalmazkodik a mérkőzéseken levő szituációkhoz, és megszünteti azon félreértéseket, hogy mit értünk a lepattanás, irányváltoztatás és szándékos védés alatt.

    • a „beavatkozik a játékba” kifejezés azt jelenti, hogy megjátszik, vagy érint egy labdát, amelyet a játékostársa adott le vagy érintett.
    • a „zavarja az ellenfelet” kifejezés azt jelenti, hogy egy játékos gátolja ellenfelét a labda megjátszásában vagy abban, hogy képes legyen a labdát megjátszani, úgy hogy egyértelműen akadályozza ellenfele látását, vagy a labda megszerzése céljából támadja ellenfelét.
    • az „előnyt szerez helyzetéből” kifejezés azt jelenti, hogy egy játékos
    – leshelyzetben állva megjátssza a kapufáról, a keresztlécről vagy ellenfeléről hozzá lepattanó vagy irányt változtató labdát
    – leshelyzetben állva megjátssza ellenfelének szándékos védését követően hozzá lepattanó vagy irányt változtató labdát
    Az a leshelyzetben levő játékos, akihez a labda úgy kerül ellenfelétől, hogy az a labdát szándékosan játszotta meg (kivéve a szándékos védést), nem tekintendő „helyzetéből előnyt szerző” játékosnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
Tapolca, 2025. január 11.
KATEGÓRIÁK