Feljegyzések a fotelból – „Lakodalmas” győzelem mestermunkával spékelve
Vajon mit csináljon egy jegyzetíró akkor, ha sem „élőben”, de még a szeretett foteljából sem tudja megnézni a Ferencváros soron következő bajnoki mérkőzését? Egyrészt sajnálkozik, megpróbál kifogásokat keresni, de vannak olyan családi „kötelezettségek” melyek még a Fradinál is fontosabbak, főleg ha az a keresztlányunk esküvője (sok boldogságot Melinda!). Kibúvó nincs, de megszakítani egy közel három éves hagyományt nem illik, ráadásul amikor megpróbáltam szerkesztőtársamra finoman rátestálni a feladatot, a tőle megszokott egyenes és mindig következetes módján közölte a véleményét: „nem kell sokat inni, időben le kell feküdni és hajnalban fel kell ébredni az ismétlésre…nyolckor vége, kilenckor a reggeli kávé mellé már ki is lehet tenni az oldalra…” Vajon lehet ezzel vitába szállni? Inni amúgy sem szoktam túl sokat, az alvásigényem a korom növekedésem csökkenőben van, így 1-2 óra bőven elég, ráadásul azzal a tudattal úgy sem tudnék nyugodtan forgolódni az ágyban, hogy miközben én húzom a „lóbőrt”, a tévében meg forog a replay.
Betartva szerkesztőtársam intelmeit, az este során nem ittam sokat, aránylag időben ágyba is kerültem, és bár biztonság kedvéért felhúztam a vekkert, de biztos voltam benne, hogy fél hat tájékán úgyis kiugrom az ágyból (vagyis inkább settenkedek) és átvonulok a tévészobába egy kis hajnali meccsnézésre. Azt persze becsülettel be kell vallanom, hogy az eredményt tudtam, sőt az egész vacsora alatt azt hitték a körülöttem ülök, hogy valami mobilcég alkalmazottja vagyok, mert kb. 10 percenként (jó-jó, volt az 5 percenként is) kattantam a mobilom képernyőjére, lesve az mérkőzés alakulását. Keresztlányom meg is jegyezte, hogy még szerencse, hogy nem a szertartás alatt volt a találkozó, mert akkor a meccs végégig nem tudta volna kimondani a boldogító igent.
Aki meg nem akart mobiltelefonnal belerondítani egy lakodalomba, de esetleg kíváncsi volt az eredmény alakulására (pl. az örömapa) annak csak rám kellett néznie. Az arcom, a „cselekedeteim” mindent elárultak. Bonyolította a helyzetet, hogy wifi kapcsolat híján (de finnyás lettem a technikára!), csak 3G állt a rendelkezésre, mely nagyon érdekesen tette a dolgát, mert csak akkor volt hajlandó frissíteni az oldalt, ha a sokadik próbálkozás után már nagyon csúnyán néztem rá. Így amikor „nálam” vezettünk 1:0-ra, már valójában 1:1 volt, és egy idő után amikor még mindig döntetlent mutatott a masinám, mely következtében a tényleges gutaütés kerülgetett, valójában már vezettünk 3:1-re. Ráadásul mindhárom gólunkat Böde Dani termelte, ezzel meg rálépett a mesterek földjére, ahol olyan elődöket követhet, mint Schlosser, Sárosi, Mike, Albert, Varga, Nyilasi és Lipcsei (az első még 1901-ben született – Fekete Leó).
Amikor fél kilenc környékén végre hajlandó volt frissülni a mobilom és megláttam a végeredményt, a biztonság kedvéért felhívtam szerkesztőtársam – aki mellesleg még álmában is képes telefonálni -, de most valószínűleg azért, hogy megkeserítse az életem, nem vette fel a telefont. Velem nem packázol – mormoltam magamban és Laudetur barátomhoz fordultam „tanácsért”, aki jó szokásához híven, szinte levegővétel nélkül, két perc alatt leközvetítette az egész 90 percet. Ekkor nyugodtam meg végképp és bár a telefonom közölte, hogy hamarosan lemerül, ráadásul az egész havi netes forgalmat is elköltöttem, ezért a hó végéig már csökkentett módban fog üzemelni, már nem foglalkoztam vele. Tudtam, hogy ihatok, ehetek és alhatok bármennyit is, vasárnap hajnali fél hatkor már ott fogok ülni a tévé előtt és elhagyva az előző este telefonos kálváriáját, nyugodtan megnézem ahogyan Böde mesterhármasával 4:2-re verjük a Siófokot.
Milyen érzés „élőben” megnézni egy ismétlést? Mivel nyertünk, így talán még megbocsátható, de tény, hogy izgalom és feszültség nélkül nem sokat ér, bár gyomorgörcs az volt, igaz nem az ideg miatt, hanem a túlzott lakodalmas kajálás okozott némi „belháborút”. Szerencsére van No-spa, és van Böde Dani, együttesen meg elegendő volt ahhoz, hogy egy kellemes vasárnapi reggeli szórakozásban legyen részem, mely tökéletes lezárása volt az előző este lakodalmi hangulatának.
A sima győzelemmel egy „sötét korszak” is lezárult, öt hazai vereség után nyerni tudtunk a Siófok ellen, egy olyan mérkőzésen, melynek voltak ugyan üresjáratai, és voltak olyan időszakai amikor döntetlenre álltunk, de a végén még az ellenfél edzője is elismerte, hogy akár még nagyobb arányban is győzhettünk volna. Ehhez meg csak annyi hiányzott, hogy a legalább a helyzetek felét (a negyede is elég lett volna) értékesítjük, de főleg az első félidőben szinte sportot űztünk a lehetőségek elpuskázásából. Peric, Böde, Aborah (2), Leonardo (2) – összeszámolva egy hatos és akkor csak a „tutikat” számoltam. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a Siófoknak is volt egy óriási helyzete, valamint néhány ígéretes kontra akciója, de ahogy Zombori Sándor mondta a szünetben, ez abból adódott, hogy a játékosok talán túlságosan is követték a mester utasítását és időnként mindenki támadni akart.
A totális offenzíva folytatódott a szünet után, de itt már a helyzetek mellett gólokat is lőttünk, „Madocsa” 10 perc alatt duplázott és belépett a Fradi-mesterek közé mely igazi rangot és tekintélyt jelent. 3:1 után egy kicsit megint „belealudtunk”, jött is egy szép szabadrúgásgól, de a végén a Böde-Leonardo kettős gondoskodott arról, hogy ne csak a pályán mutatkozzon meg a klasszis különbség a két csapat között, hanem az eredményben is. A kaput eltaláló lövések száma (12:3) is bizonyítja, hogy a csapat igazi támadó foci játszott. Pedig Jenner hiányzott betegség miatt, amit reméljük keddig leküzd, mert Jovanovics sajnálatos sérülése miatt – mely valószínűleg néhány hónapos kihagyással jár – tovább nőttek a gondjaink.
Arra meg, hogy valójában mennyit is ér a kötelezően hozott győzelem, elég hamar választ kapunk, amikor is a sokkal acélosabb Honvéd vár a Moniz alakulatra. Még szerencse, hogy kedden nem lesz megint egy lakodalom, így nem kell hajnalban megnéznem egy Fradi mérkőzés ismétlését.
Mert az élőben az igazi.
– lalolib –
13 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – „Lakodalmas” győzelem mestermunkával spékelve bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Kedves Mindenki!
Lányom és Vejem nevében is köszönöm szépen a jókívánságokat! Szombat este egyik szemem a Menyasszonyon volt, a másik a Tesómat leste és várta a jó hírt! Nagyon örülök a győzelemnek!
Hajrá Fradi!
Az jó, hogy a siófok-mumust (…hogyan vált azzá, ma sem értem…) végre levertük, de azért nem kellene hanyattesni attól, hogy a sereghajtót, idehaza legyőztük – két kapott góllal…! Ennyi gólhelyzetet kihagyni, elég ciki. Szerintem a fiúk egy kicsit lebecsülték az ellenfelet.
Majd meglátjuk mit ér ez a csapat Kispesten, meg Diósgyőrben!
Remélem sokat, mert amit ez a Moniz Mester csinál, az maga az Isteni Csoda!!! Iolyen emberek kellenének a magyar labdarúgásba, mínél többen!
Hajrá Fradi!
Kedves barátaim!
Az öröm hangjai mellett(Bödinho tripla, Leonardo első gólja) ne feledkezzünk meg a gondjainkról: Kapusunk továbbra sincs, Perics mentális felépítése sikertelen, Soma újra kényszerhátvéd, a belső védőink fejjel simán verhetők, a letámadás egyre lagymatagabb, Jenner és Junior Fell hiányzik, Jovanovic kidőlt… A két igazi vizsgameccs erre a hétre érkezik, hiszen Kispesten és Diósgyőrben nyerni kell(ene) a dobogós álmokhoz, ellenkező esetben távolodunk a céljainktól. A szombati teljesítmény nagyon felemás volt (sok kihagyott helyzet, gólképes védelem) ennél több kell! Mindíg és Soha!! Hajrá Fradi!
Kedves Pipu!
Az „ominózus” meccs után én is megfogadtam, hogy többet nem lépek be stadionba. Szerencsére három éve jött a TempóFradi és a barátaim meggyőztek róla, hogy „élőben” is lehet fotelszurkolónak lenni.
Azt hittem, hogy nehéz lesz hat év után újra belépni a Szentélybe – de tévedtem. A varázslat újra beszippantott és azóta tényleg csak „különleges” alkalmakkor nem vagyok ott hazai találkozókon a lelátón.
Tisztelt Lalolib!
Először is sok boldogságot az ifjú Párnak!
Én az ominózus Fradi-Debrecen óta nem járok meccsre,örülök is,hogy van a „fotelszurkoló oldal”, ill. a tempofradi,mert sok olyan érdekes dolgot megtudhatok a Klubról,amit eddig nem is tudtam.
És a meccs…!Igen ,mint az Eger ellen is, itt is rúghattunk volna 6-8 gólt simán,de azért Böde Dani nem tudja megrúgni az összeset…!Jogosan tehetném fel a kérdést,hogy akkor ki????Mert rajta kívűl nincs igazi „gólfelelősünk”.Pericstől kiráz a hideg,amikor csak meglátom,hogy kezdő vagy már kispados is.Nagyon sajnálom Jovanovicsot és remélem minél hamarabb meggyógyul.Leonardo igen pompás Futballista,de Ő is csak 1 ember.Jova megint mutatott 1-2 mozdulatot a régi „szép”időkből,remélem be is fejezte a tavaszi „pályafutását” ezzel ezen a téren.Az a szomorú számomra,hogy a tabella hátsó régiójába tartozó-kieső és osztályozójelöltek ellen hullajtottunk el ponot,pontokat. Most is álmodoztam, és az én „számításom” szerint 1 pont lenne a hátrány a Győrrel szemben!Szép lenne!Remélem holnap nyerünk és a hátralevő forulókban is 3pontot írnak nekünk jóvá.
Hajrá Fradi!!!
Kedves Kinizsi –
nem szeretek meccsértékelésekről vitazkozni, mert én magam hirdetem azt a >bölcsességet<, miszerint "csak egy meccset játszottak, de annyi meccsemlék van, ahányan látták – de néhány alapvető tényre felhívnám a figyelmed:
Csukicsnak volt életerős lővése, amikor Kurucznak alaposan nyujtózkodnia kellett, jóhéhányszor – ha nem is feltétlenül szabályosan – megakadályozta a siófokiak előretörését, s nem utolsó sorban Bödének két gólpasszt adott…
Azt már lehet szubjektív véleménynek tekinteni, hogy Józsi mindig szürkén, de igen hasznosan játszik…
Én megint más meccset láttam, mint az NS tudósítója? „Erdős József 8 – egy-két apró hibától eltekintve jól vezette a mérkőzést.” (?)
„Józsi 6, Csukics 6.” (?) (Nem nagyon volt középpályánk.)
Sajnos, megint hiányzott egy jól fejelő középső védő (Klein), és a kapusteljesítmény is hagyott kívánnivalót maga után… Mindezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a következő ellenfeleknél vannak jól fejelő játékosok, veszélyesek lehetnek a pontrúgások!
Remélem, a sérültek gyorsan gyógyulnak!
Hajrá Fradi!
Remélem mostanában nem lesz húsvét, lakodalom, keresztelő és egyéb családi kötelezettség, mert már nagyon hiányzik a stadion(mégha nem is a SZENTÉLY) hangulata…
Ugye ebben is egyetértünk drága lalolib barátom!!!
Nevükben is köszönöm kedves Barátom! Remélem a Videoton ellen összefutunk a stadionba. Kéne már egyet dumcsizni.
Sok boldogsagot Melindaeknak! 🙂
Nem is olyan reg, meg nagyon sokat kellett inni ahhoz, hogy agyverzes nelkul vegig tudjunk nezni egy Fradi meccset… Akkor tul akartunk lenni rajta, mostanaban meg elvezzuk. Remelem meg nagyon sokaig!
Az egész meccsben a „pláne” az volt, hogy valójában rosszul (vagy legalábbis >új magunkhoz< képest nem jól) játszott a csapat. Tán az egy Böde kivételével mindenkinek voltak olyan megoldásai, hogy egyre rövidülő és ritkuló ősz hajszálaim igyekeztek az égnek meredni. De ennek ellenére is sikerült behúzni a meccset.
Mert a csapat – hála MM (Moniz Mester) szaktudásának és fanatizmusának – előrelépett annyira, hogy ez sikerülhetett. Tavaly ezt a két meccset simán elvesztettük volna. Régen volt, hogy ilyen a sok kívánnivalót hagyó játék ellenére mégis sikerült…
Végülis: csak így tovább.
Ez tetszett! Főleg a győzelem, amit teljesen megérdemeltünk mert végig uraltuk a meccset és akár 10:2-re nyerhettünk volna. Ami nagyon hiányzik az a szélsőjáték. Sem Peric, sem Aborah nem szélső. Somalia az, de ő meg hátul játszik.
Kedden nagyon nehéz lesz,de csak a győzelem számít! Szép volt fiúk!
És gratulálok az ifjú párnak. 🙂
Drága Barátom!
Már a meccs előtt megmondtam, hogy rugunk egy négyest. Nem értem, hogy akkor mit kell állandóan telefonálgatni, hívogatni, amikor éppen tapsikolunk és együtt ünneplünk a fiúkkal 😉