Feljegyzések a fotelból – Nehézkes győzelem
Gyorsan elröppent a két hónap. Főleg úgy, hogy az előző bajnokságot gyorsan el is akartuk felejteni. Bár voltak kedvező jelek, remek mérkőzések, de a végső célunkat nem értük el. Persze ennek utólag belegondolva volt előnye is, hiszen kimaradtunk abból a szégyenletes nemzetközi szereplésből, amit a magyar csapatok produkáltak. Ráadásul ha a Fradi esik ki az első körben, minden bizonnyal sokkal nagyobb felzúdulást okozott volna a médiában, mint a jelenlegi “topcsapatok” siralmas szereplése. Ennek ellenére mégis vártuk a bajnoki rajtot, pedig tudjuk, hogy egyre távolabb kerültünk Európától, de ahogy Pelikán mondta: “kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.” Sőt, a miénk nem is sárga, hanem zöld-fehér és számunkra soha nem volt savanyú. Azt persze a 2013/14-s bajnoki nyitány első mérkőzése előtt még nem tudtuk, hogy mennyire lesz édes és zamatos, de úgy vagyunk vele, mint egy gondos gazda: megteremtettük a lehetőségét adnak, hogy jó termés legyen. Vártunk is rá sokat, néha talán türelmetlenek voltunk, de mindig hittük azt, hogy a Ferencváros örök és a 10 éves “pauza” után talán eljött a mi időnk.
Amikor néhány nappal ezelőtt megírtam a “rajtra készen” jegyzetemet, már akkor bele akartam írni egy gondolatot, de mivel túl “fellengzősnek” és talán félreérthetőnek hangzott volna (akkor még hátravoltak az EL visszavágók és volt esély arra, hogy 1-2 csapatunk továbbjut), inkább nem álltam vele elő. De most a teljes bukás után már nem kell finomkodni: a magyar labdarúgás jelenlegi helyzetében a felemelkedésnek egyetlen záloga a Ferencváros jó szereplése a 2013/14-s bajnoki évben. Mert ha mi is elbukunk, ha nem tudjuk valóra váltani a céljainkat, ha idő előtt elszállnak az esélyeink, teljesen ki fog ürülni a magyar labdarúgás körüli tér. Jelenleg szinte csak a Fradi tudja lázba hozni a szurkolókat, csak a Fradira telnek meg a lelátók és csak a Fradi szóra kattintanak az “egerek”. És ha tőlünk is elfogynak a szurkolók, ha már a Fradira sem lesznek kíváncsiak, az tényleg a teljes véget fogja jelenteni.
Erre persze még gondolni sem szabad, ezért is van olyan nagy súlya Ricardo Moniz felkészülést értékelő mondatának: “Remekül sikerült a felkészülés, összeállt a játékunk, maradéktalanul elégedett vagyok a csapattal, bizakodva várhatjuk a Pécs ellen a bajnoki nyitányt.”
Szombat reggel azzal a tudattal pattantam ki az ágyból (jó-jó, ez egy kicsit túlzás), hogy bár nyugodtan telt el a két hónap, mégis hiányzott a kezdődő gyomorgörcs, az egész napos felkészülés a mérkőzésre, mely túl az ötvenen még mindig olyan kellemes bizsergéssel tud eldönteni, mely nélkül talán nem is érdemes imádni ezt a gyönyörű sportágat. Persze ehhez az érzéshez szervesen hozzátartozik a győzelem semmivel sem pótolható öröme.
Ami 2013. július 27-én este, a 2013/14-s bajnoki szezon első mérkőzésén, a Pécs ellen ha nehezen is, de összejött. Tudjuk, hogy minden kezdet nehéz, de ennél valamivel könnyedebb játékot és biztosabb győzelmet vártam. Még akkor is, ha tudom, ellenünk mindenki az élete meccsét játssza. Azt meg tényleg csak a jövő dönti el, hogy a Pécs a többi bajnokin is tudni fogja ezt a határozott és szervezett játékot, mert ha igen, akkor biztosan egy jó középcsapattá fog összeállni.
Ami minket illet, a győzelmem túl olyan sok örömünk nem volt ebben a szezonkezdésben. Akadozott a játék és minden olyan hiba és hiányosság kiütközött, mellyel már tavasszal is küzdöttünk. Hátul továbbra is teljes a bizonytalanság, egyedül Besic szerelései voltak üdítőek, de az kezd egy kicsit bosszantóvá válni, hogy ha ellenfél szabadrúgást vagy szögletet végez el, akkor imára kell kulcsolni a kezünket. Nincs fejelni tudó játékosunk, még szerencse, hogy a Pécs a kínálkozó lehetőségeit elpuskázta. Pedig volt belőle néhány!
Azt is gondnak látom, hogy középen a Józsi-Cukic páros továbbra sem hatékony labdaszerzésben. A Pécs szakmai vezetése ezt jól vette észre, hiszen öt középpályással állt fel, így szinte állandó létszámfölényben voltak középen. Nálunk meg nem volt olyan játékos aki egy gyors előretöréssel, egy-két csellel megtudta volna bontani a hazaiak középső alakzatát. Elől meg egyenlőre a Böde-Tuijp kettős nem érzi annyira egymást, hogy állandó veszélyt tudjon jelenteni. Voltak biztató kísérletek, az első gólunk is egy Böde-Tuijp összjáték után esett, de Böde még nem szokta meg annyira az új szerepkört, hogy azt a játékát tudja hozni, amit az elmúlt idényben megszoktuk tőle.
A hiányosságok mellett azért voltak biztató jelek is. A töretlen küzdőszellem, Jenner és Somalia remek játéka, Tuijp és Valpoort góllal való bemutatkozása.
Ezek fényében minek köszönhető a győzelmünk?
A szakírók valószínűleg azt fogják majd mondani, hogy a Fradi felőrölte az ellenfelét. Majd hozzáteszik, hogy talán túl szigorú volt Szatmári második sárga lapja, mely végül is eldöntötte a mérkőzést. Azt valószínűleg nem fogják megemlíteni, hogy az első félidőben Somalia buktatásáért büntetőt kellett volna kapnunk, és ha azt befújja a bíró, biztos vagyok benne, hogy sima győzelmet aratunk a Mecsekalján.
Ennek hiányában egy kicsit “nyögvenyelős”, egy kicsit nehézkes, egy kicsit izzadságszagú lett a győzelem, de az örök igazság szerint, minden kezdet nehéz. Az persze tény, hogy a következő hetek fogják igazán eldönteni, hogy a jelen Ferencvárosa tényleg a bajnoki címért fog-e küzdeni. Videoton-Győr-MTK-Debrecen: kemény négyes jön. Jó lenne még egy középső védő, jó lenne ha Leonardo is minél hamarabb a pályára léphetne és nagyon jó lenne, ha összeállna a védelmünk.
Mert anélkül nehéz lesz.
De most még örüljünk a megszerzett három pontnak, a sikeres kezdésnek. Még akkor is, ha ez most elég nehezen született meg.
De megszületett.
13 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Nehézkes győzelem bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Lőrincz Antal is Pécsről indult, sőt ott is fejezte be a pályafutását. Varga Zoli csapatában játszott néhány meccset és tényleg fejelt egy győztes gólt volt csapata ellen.
Igazad van, fradi 40, elírtam. Pedig az adattáramban helyesen van.
Úgy tudom Lőrincz Emil nem volt a játékosunk az Lőrincz Antal volt.
Uraim ! ne legyenek igazságtalanok,arra nem gondolnak,hogy ilyen rekkenő hőségben nagyon nehéz játszani,pláne mikor tétről van szó.Az idegenből elhozott 1 pontnak is örülni kellene,de ők 3-mat szereztek.
Sok újat nem tudok hozzátenni az előttem Hozzászólokhoz!
Eléggé nyögvenyelős játék, sok pontatlanság,de a lényeg,hogy egy góllal többet rúgtunk,mint az ellenfél.A játék biztos lesz jobb és gördülékenyebb, nincs is ezzel probléma.Igen,ami mindenképpen már most “kijött” a csapat játékán,hogy hátul és a középpályán vannak a nagy gondok…Bíztam benne,hogy Kurucz kezd majd,mert Jova még mindig nem mozdul ki agresszívan a beívelt labdáknál ,szabadrúgásoknál ill. szögleteknél és a védelelm is asszisztál,Besic meg nem tud ott lenni mindenhol.A középpálya számomra egy rejtély,mint ahogy az is ,hogy miért Józsi a csapatkapitány.Somália és Tuijp és “persze” Valpoort játéka volt említésre méltó.A “régi”csatárainktól eltérően Ők megcsinálták azt ,amit kell. Ha van egy helyzet, azt be is rúgják.Szóval elől szerintem most nem kell aggódni és ahogy írtam az elején is, a lényeg,hogy minden mérkőzésen rúgjunk 1 góllal többet ,mint az ellenfél és akkor minden “rendben” lesz.
Folyt . köv. a Videoton(számomra a kis újpest) ellen.
Hajrá Fradi!!!!
Én 120 km lakom Pesttől, és nekem is van bérletem. Már több éve. 🙂
Úgy gondolom, ha a csapat folyamatosan jól fog teljesíteni, akkor a nézőszám is emelkedni fog. Már tavaly is messze a miénk volt a legtöbb, és nem csak Pesten, de vidéken is. A Fradira még mindig mindenki kíváncsi. Ezért is írtam, hogy az egész magyar focinak az lenne a “legtöbb pénz”, ha a Fradi jól szerepelne.
Pinyő bármennyire is meg van sértődve (edzői nyilatkozata a DVTK ellen meccs után), a magyar kupacsapatok kiesése gyalázatos volt. Eltelt néhány nap és már úgy gondolja, hogy nem történt semmi különleges és kéretik nem csesztetni a kiesőket.
Ezért vagyunk Európa “ülepe” alatt.
Szatmárit már az első félidőben ki kellett volna állítani, miként a 16-oson belül a kiugró Somáliát fellökő Uzamát is, de még 11-est sem kapott a Fradi. Ennyit az FTC “hátszeléről”. A Ferencváros már 1 éve középpályások nélkül játszik (Józsi és Csukics nem megoldás). Nem biztos, hogy a védelmünk gyenge. A napokban ismételte az egyik sport TV a Pécs elleni decemberi összecsapást, amelyet 0:2-ről nyert meg 3:2-re a Fradi. Akkor még a támadóink is visszazártak, most elől pihegtek. Rengeteg volt a pontatlan átadás, nincs lapos passzos öszjáték, kényszerítőzés (csak ívelgetés), és nem segítik egymást a játékosok (távol álltak egyástól), mindez felhozta a szerény képességű pécsi csapatot. Külön megemlíteném azt a magyar focira jelemző jelenetet, amikor a fiatal pécsi játékos elveszítette a labdát, majd sérülést színlelve a földön maradt, hogy megállítsa a Fradi kontrát, aztán még a pécsiek méltatlankodtak, mert az FTC végigvezette az akciót. Nálam ez is sárga lap lett volna a Pécsnek (az illetőnek pedig már a második sárga, azaz piros).
A vidéki csapatoknak pedig üzenem, hogy nevetséges ezer jegyet adni a Fradinak, aztán félházzal lejátszani a mérkőzést.
Melleseg a legagobb vidéki csapat a Ferencváros, mivel rengeteg fővárosi születésű család költözött vidékre az elmúlt 25 évben (jómagam 50 km-re), ami szintén oka a nézőszám csökkenésének, és a fotelszurkolók számában történt emelkedésnek. Nekem van bérletem.
Pécsre menni sohasem volt leányálom, odahaza mindig harapott.
Most nem játszottunk jól – de győztünk. Lőrincz Emil jól megszervezte a csapatát, bár igazán nem éreztem átütőnek a támadásaikat. A mi csapatunk pedig még messze nincs készen. Össze kell szokniuk, nomeg nem ártana még egy-két ember hátra. De igyekeztek a fiúk, és végül csak kicsikarták a győzelmet. Kevesebb helyzetünk volt, de kettőt kihasználtunk.
Ami a kiállítást illeti. szerintem a sporiban is benne volt valahol, és így akarta kompenzálni.
Igazatok van abban is, hogy az újaknak meg kell szokniuk: mindenki a Fradi ellen akar bizonyítani.
És közben eszembe jutott egy pikáns eset: 1997. májusában éppen Lőrincz Emil góljával vertük 2:1-re a Pécset…
lalolib, ebben is igazad van, de ehhez is hozzászoktunk 114 év alatt, nem? 12-14 ember ellen küzdeni, + a mindenkori pártvezetés, vagy ha az nem, az MLSZ vagy JB ellen… ismét mondom, nem voltunk jók, de nekünk nem is júliusban kell jónak lennünk… győztünk, ez a fontos! 1 rangadó lement a 30-ból!!! De! Egy Fradi-játékosnak erre kell készülni, hogy NEKI MINDEN MECCS rangadó (és persze, aki a Fradi ellen játszik, annak is!)
Szerkesztőtársam szokta mondani, a Fradi szezononként 30 rangadót játszik. Plusz hozzáteszi még, hogy ez a régen is így volt. Nem újdonság, csak a mostani játékosaink még nem tanulták meg. Bár annyi azért változott tavalyhoz képest, hogy most be tudtuk húzni a mérkőzést.
Más: Zombori “szakértő” úr nagyon megfedte a bírót a kiállítást miatt, de elfelejtette hozzátenni, hogy Szatmárit már az első félidőben ki kellett volna állítani + nem adta meg Somalia büntetőjét.
Nem csak a pályán kell megküzdeni az ellenfelekkel, de máshol is.
Elnézést a helyesírási hibákért, lassú a gép…
Balinqu, ellenünk, mióta a világ világ, mindenki dupla erővel küzd. A pécs nem jobb, nem rosszabb, mint tavaly, csak a FRADI volt az ellenfél, nem a Pápa, Majd nézd meg, hogy ellenük (vagy Mezőkövesd ellen) hogy fognak hajtani…
Nem gondoltam volna,hogy ilyen nehéz lesz! Jobbat vártam én is, de most azért örülök a három pontnak. Minden kezdet nehéz, ez igaz, de ennyire?
Miért nem tudtunk igazolni egy középső védőt? Anélkül tényleg nehéz lesz dobogóra kerülni. Nekem csalódás volt Hidvégi játéka és gólja ellenére Tuijp sem mutatott túl sokat. A Pécs tényleg jól focizott, de csak úgy ahogy hagytuk őket szabadon játszani.
Biztos vagyok benne, hogy lesz ez még jobb is. Egyből jövőhéten a Videoton ellen.
Hajrá Fradi!