Feljegyzések a fotelból – Ötös alá
Egyszer volt, hol nem volt és talán igaz sem volt, amikor kedvenc osztályfőnököm, Bege tanár úr kihívott felelni történelemórán. Mivel a római birodalom volt a téma, mely a mai napig az egyik kedvenc időszakom, biztos voltam a csillagos ötös osztályzatban. Gond nélkül elő is adtam a mondókámat, Bege tanár úr szinte rám sem nézett, csak mikor a végén egy kissé teátrális mozdulattal jeleztem neki, hogy végeztem és örömittasan vártam a dicséretet. Az öreg felnézett a szemüvege mögül és lazán intett a kezével. Mehet a helyére fiam, ez egy ötös alá. Már a reklamálás állapotát kezdtem felvenni, amikor még a naplót lapozva hozzátette: tanuld meg fiam, nem elég tudni a leckét, de ha nem küzdesz meg érte és nem látom rajtad, hogy mindent megteszel azért, hogy elérd a célodat, akkor abból soha nem lesz csillagos ötös. Akkor nem nagyon értettem és talán még méltatlannak is éreztem a tanár úr megjegyzését, de ma már tudom, csak küzdve lehet elérni a célokat. Amikor ma este a bíró hármat sípolt és befejezettnek nyilvánította a Kaposvár elleni meccsünket, a megkönnyebbülés után az első gondolatom Bege tanár úr intelme volt. Talán túl sokat nem is kell magyaráznom, hogy miért is jutottak eszembe a tanár úr közel 40 évvel ezelőtti mondatai.
A személyes emlékek helyett példálózhattam volna a régmúlt Ferencvárosával is, hiszen anno a dicsőséges hatvanas években nem nagyon fordulhatott elő egy ilyen győzelem a tök utolsó csapat ellen. Akkoriban gólarányt javítottak, szórakoztatták a szurkolókat és még véletlenül sem fordulhatott elő, hogy hazai pályán egy félidőn át bekkeljenek egy olyan csapat ellen, aki 25 forduló után még 25 %-s teljesítményt sem tudott elérni. Velünk ez ma megtörtént, ezért a három ponton kívül másnak nem nagyon örülhetünk. Ha egyáltalán örülni lehet egy ilyen három pontnak.
Most persze lehetne mondani, hogy a múlt héten a Honvéd ellen is ez volt, sőt a Puskás ellen is. A különbség talán annyi, hogy a Honvéd ellen egy jó játékkal nyertünk úgy, hogy már az első félidőben eldöntöttük a három pont sorsát. Ezt ma is lehetett volna teljesíteni, hiszen az első 20 perc után simán vezethettünk volna 3-4 góllal és akkor minden bizonnyal gálaelőadás a vége, de a helyzetek kimaradtak. Talán hiányzott a kellő összpontosítás, amire rátett egy lapáttal a felázott talaj is, de ettől függetlenül, ezen a szinten illik belőni az ordító helyzeteket. Mert ez egyszer visszafog ütni és ha most ránézünk a tabellára akkor láthatjuk, hogy a hátralévő fordulókban már nem nagyon szabad hibázni, ha valóra akarjuk váltani az álmainkat.
A végső cél meg a dobogó, melyre rajtunk kívül a Videoton, a Diósgyőr és a Haladás is pályázik. Ráadásul az utóbbi kettővel még ki-ki meccseket is játszunk. De ne szaladjunk annyira előre, nézzünk egy kicsit mélyebbre. Az összeállítás nem okozott túl nagy traumát, bár reménykedtem abban, hogy hazai környezetben, az utolsó helyezett csapat ellen mégis csak középcsatárral fogunk felállni. Busaival az ékben hadrend múlt héten a Honvéd ellen bevált, és a gyors gólja után már én sem kételkedtem a döntés helyességében, főleg úgy, hogy utána még olyan helyzeteink voltak, melyeket illett volna értékesíteni (ezt már írtam egyszer, de talán nem árt ismételni). Az első félidő is már elég lassan csordogált, csak akkor kellett felkapni a fejünket, ha Leonardonak sikerült kiugratni középen az éppen arra sétálgató játékosunkat. Egyszer (vagy talán kétszer) Busai, Gyömbér, majd Somalia rontott, plusz a változatosság kedvéért Leo is elhagyta a labdát amikor már csak a kapussal állt szemben.
A második félidőről már a Honvéd ellen is nehéz volt értelmes dolgokat leírnom, de amit a ma esti meccsen produkáltunk, az bizony elég gyengécskére sikeredett. Talán a fáradtság, talán az eredmény megtartása, talán… talán… jó lenne értelmes magyarázatot találni, de sajnos nem tudok. Kihúztuk, kibekkeltük úgy, ahogy a Honvéd ellen tettük. Túl sok izgalomra azért ma sem volt szükség, hiszen talán egy nagy helyzete volt a vendégeknek.
Mégis van hiányérzetem. A kérdés persze az, hogy vajon az ötödik három pont megszerzése után lehet-e hiányérzete a szurkolónak? Vajon az 5 mérkőzésen szerzett 10 gól és az 1 (azaz egy) kapott gól után csóválhatjuk a fejünket? Vajon a szép játék vagy az eredményesség számít? Akaratlanul jutottak eszembe a heti BL meccsek. A Chelsea úgy szerzett egy pontot, hogy a kapuson kívül más mezőnyjátékosuk nem nagyon ért a labdába. A Real úgy verte meg a Bayernt, hogy talán háromszor lépte át a saját térfelét. Persze jó lenne szép játékkal eredményesnek lenni. Ahogy régen, Sárosiék vagy Albert Flóriék idejében. De úgy érzem, a foci végérvényesen megváltozott.
Ami engem nem nagyon boldogít, bár ha ránézek a tabellára, az arcomra mégis csak mosoly húzódik.
Ezért ha osztályoznom kéne a mai napot, ötös alát adnék a csapatnak. Az ötödik győzelmünket szereztük zsinórban, a leckét végül is hiba nélkül mondtuk fel, küzdöttünk ahogy kell, csak épp az hiányzott, amiért a szurkoló kimegy és amiért „véresre” tapsolja a tenyerét: a könnyedség és a játék.
11 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Ötös alá bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
A szívem szakad meg, de le kell hogy írjam, ez a Fradi még nem érett meg a nemzetközi megmérettetésre! Mert jó , jó a zsínorban öt győzelem és jó ha felérünk a dobogóra, hisz ez a cél, de nagyon félek attól , hogy nemzetközi szinten kevésnek bizonyul csapatunk és égünk mint tavaly nyáron a többiek.
És vajon meddig tart a győzelmi széria ?, mert ha az megszakad egyszer a következő 4 fordulóban az végzetes lenne a dobogó szempontjából részünkre!
9 meccs zsinorban győzelemmel? Volt már ilyen a Fradi történelemben?
Sokszor. A csúcs Blum Zoltáné: 32-szer nyert zsinórban. Az utóbbi 25 évben Nyílnak is van egy 14-es sorozata ’92-ből. Míg az utolsó nagyobb széria Varga Zoli edzősége alatt volt, 8-szor nyertünk zsinórban.
A nemzetközi focira egyik magyar csapat sem érett meg … 🙁
U.i.:
Az alapos munkí hoz hozzí fûzném: A védelem most valahogy szilrdabb.
Kérdésem az lenne: Hol fog Doll mester folytatni a csapat toví bbfejlesztését ?
A középpí lyí n ? A tí madí sban.
Szerintem nem ví rhatò mind a kettô. Vagy a középpí lyí t, vagy a tí madí st fogja elôtérben helyezni.
Valószínűleg mindenhol. 🙂
Van még mit tenni, hiszen balhátvédünk hosszú távra nincs. Jovanovicsot nagyon kedvelem, de ő mégsem igazi hátvéd.
A fő kérdés főleg az, hogy vajon nyáron milyen játékosmozgás várható.
Szia Lalolib,
Diebusz leszerzôdtetése mí r Doll kezedeményezése, vagy még Monizé.
Mi van Tòth Bencével ? Tudsz valamit ròla ?
Egy jò szakember mint Dollnak vannak sají t elképzelései. De fôleg ki is tudja vitelezni ôket. Ahogyan összesedte eddig a Fradi védelmét egy elég rövid idô alatt, az reményeket kelt bennem. A védelembôl felépülô jí téknak megvannak a sají t szépségei, habí r a türelelmetlen Leonardo- és Somalií ra van bìzva a csapat motorja.
Nagyon sok különféle jí tékos képezi a jelenlegi tarka-barka Fradijí t.
Erdekes dolog lesz majd megfigyelni, hogyan tud Doll mester fegyelmet a gí rdí ba belevinni.
Szerintem is a fiatal jí tékosok többet kellene, hogy jí tszanak. De talí n, minnél nehezebben jut egy fiatal jí tékos az edzônek az elismeréséhez és ezùtt megbìzí sí hoz is, anní l inkí bb fogja vagy megemberelni magí t, vagy egy mí s pí lyí t ví lasztani.
Lalolib taní ra pedig mérsékelten osztotta a cukorkí kat, amit – ùgy lí tom — Doll mester is ìgy csiní l.
A tarka-barkasí ghoz hozzí tartozik a kiszí mìthatatlansí g. A Fradiní l jelenleg nem lehet tudni, hogy hogy fog jí tszani.
A Hamleti kérdés — ha ví lasztani muszí j, és ezt muszí jni kell — akkor a szép és az eredményes jték közt fog eldôlni.
Sajní lom, ha a szép jték az eredményes jí ték í ldozata lenne.
A középpí lyí t jelenleg a Fradi í t pròbí lja hidalni. Hosszù passzok – Leonardo ugratí sok. Ez mí r elég eredményesnek bizonyult eddig.
Vajon Doll mester megelégszik ezzel ? En cí folní m. Vagyis csak idô kérdése, mikor fog ví ltoztatni Doll.
A megbìzhatòsí g és türelem orszí gí ban azonban nincsennek ugrí sok. Doll mesternél csakis lassù és alapozott munkí ra lehet szí mìtani.
Nem ez volt valahogy mindig a Fradi mí rkí ja is eddig ?
Ebből még bármi kisülhet. Jöhet végre egy nagy különbségű győzelem, de egy sima vereség is! Mert hiába az összeszedettebb védelem, góllövőnk továbbra sincs. A játékunk esetleges, ha Leonak megy ad egy-két gólpasszt, ha nem akkor baj van. Leo egy külön fejezet: Ha helyzetbe kerül nem koncentrál, piruettezik és hibázik. A többiek pedig csak véletlenül rúgnak gólt. Böde formán kívül van, Soma gólzsákja elapadt, Jenner formája ingadozó. Az új igazolások közül csak (Fra)Dibusz Dénes kap állandó szerepet(zömében jól véd!), míg Laczkó és Ugrai kispadozik.. Ezzel a garnitúrával iszonyat bravúr lenne megelőzni a Vidi, Hali, DVTK triót. A jövőre nézve -akár nemzetközi kupa, akár nem – mindenképpen erősíteni kell! Futács, Kalmár, a kis Bogesz, vagy Kink leigazolását szorgalmaznám. Holmant és Pétert pedig többet kellene játszatni, Böde Danit pedig visszavont középcsatárként a helyén kezelni! Én így látom, lehet, hogy nincs igazam. Doll már kialakított egy idehaza működő játékot, de ez még nem az igazi. A céljainkhoz több kell és a futball pedig -ha változott is az eredménycentrikusság és a fizikai többletteher miatt – elsősorban a szórakoztató ipar része, ezért nem ártana némi látvány is ennek a remek szurkolótábornak, nem csak birkózás! Én rühellem, amikor azt kiabáljuk, hogy „Harcoljatok!” Legszívesebben azt üvölteném ilyenkor, hogy „Inkább focizzatok, játsszatok!” Mert minket a gólok, a szép cselek, a FUTBALL érdekelne! Ez a FERENCVÁROS! Bocs a hosszú szövegért! Hajrá Fradi!
Ezt a teljesítményt gyorsan felejtsük el és örüljünk a három pontnak. Szerencsére Doll is úgy látja, hogy ez a hozzáállás elfogadhatatlan.
Hajrá Fradi!
Nem a megszokott módon kezdeném a hozzászólásomat!!!
Persze,mivel fotelszurkoló vagyok már több,mint 10 éve-mind munka mind a csapat és a vezetőség felé irányuló kiábrándultság végett-,nem lehet egy szavam sem,mert így kísérem figyelemmel a Csapatot,de hogy milyen balf…ok közvetítenek/hetnek sportot manapság…A m1 egy kész röhej ,ha sportról van szó-bár számomra más téren is-,de a sport 1. ill.2 is vicc.Akik számomra érnek valamit,az pl.Knézy,Hajdú B.,Fülöp László,Faragó Richárd -persze a két legutóbbi ennél a csatornánál dolgozik,de van már min 10-25 szakmai múltjuk. stb. Szerencsére Ők élvezetes műsort adnak és nem más tollával ékeskedő kommentátorok.
Tegnap kicsit megkésve kezdtem a meccset nézni otthon!!!,de mint mindig levettem a hangot,-sajnos nem léggé,-mert ettől a tetűtől „kinyílt a bicska” a zsebemben.Folyamatosan mondta a fals és hülye info-kat és poénkodni próbált,ahelyett,hogy végezte volna a dolgát.
De ,amikor a közönség elkezdte a meccs vége felé is!!! éltetni Drága Simit és ez -nem is írom direkt,hogy Ő-,hogy nem rég volt a születési évfordulója és még hogy Ő jó ismerőse volt,akkor szakadt el nálam a cérna.Kisfiammal voltam egyedül otthon- és az itthoni időszak minden percét Vele akarom tölteni,-volt a szerencséje ennek a majomnak,mert különben kocsiba ültem volna és biztos jól pofán b…tam volna a sok baromság miatt.Tudom ,hogy az erőszak nem megoldás,de ez az ember,mint sok mai kamu magyar sportriporter a szakma szégyene.
ÉS emellett ott van még ezen a csatornán az alkesz casino függő fociszakértő,aki mindenkit lehúz,de Ő tudja a frankót, a hétvégi esti foci show 2 csinibabája,akik még súgó és egyéb berendezések nélkül is képtelenek normálisan beszélni, interjút készíteni,de a tippmix azért ment az egyiknek.. és még sorolhatnám.Szóval nagyon megviselt az eset.
Elnézést kérek mindenkitől,hogy ennyire kifakadtam.Tudom sokkal jobb lenne a meccseket élőben nézni és hátha az új stadion vonzereje, meg ha lesz egy jó csapatunk igazi fradi szintű játékosokból, „visszahoz” a pályára.Látom az alagút végén a fényt,mert a az előbb említett területen csak a nagy sötétség van.
Ui.:
1 félidőre már jók vagyunk,remélem a második hely vagy valami óriási szerencse folytán a bajnoki cím meglesz!!!
Hajrá Fradi!!!
A játék és a győzelem ugyanazon a meccsen a nagyok kiváltsága lett. Vagy talán mindig is az volt… Thomas Doll képes rá, hogy bajnokcsapatot csináljon a Fradiból jövőre.
Nemrég volt olyan időszak, amikor szépen játszottunk (????) és simán kikaptunk. Most úgy látszik nemegyszer pocsékul játszunk – de győzünk. Ilyen ötös sorozatot utoljára Garami Józseffel produkáltunk.
Őszintén szólva én jobban örülök az ilyen eseményeknek, mint a fordítottjának. Jó, jó, persze hogy láttam én sziporkázó játékkal gólzáporos győzelmeket, de ahhoz még idő kell. De ehhez előbb a csapatnak igazán és véglegesen csapattá kell válnia.
A „diókrém” keverése még messze nem fejeződött be, de időnként látszik, hogy mi lesz belóle.