Feljegyzések a fotelból – Szuper, hú, de szuper!
Teleregényeket lehetne írni a szurkolók lélektanáról. Akár a Szomszédok, de még a Szabó család is csak jelenthetne, apáról unokára szállna az a megfoghatatlan és megfejthetetlen lélek, mely bennünk él. Menny és pokol lakozik bennünk, olyanok vagyunk mint André a materialista orvos, aki meghal a háborúban, saját elméjének börtönébe kerül, és a bűn, a kín, a gyötrelem, a bánat, a szomorúság, bűntudat, fájdalma égetik a lelkét… Kétségbeesik, reménytelenül küzd egy másik létben. Ebben a szörnyű világban marad mindaddig, amíg rá nem ébred, önmagának kell ezeket a súlyos rabláncokat felégetni, elszakítania. Egy hete a Haladás elleni vereség után mi is keservesen küzdöttünk lelkünk békéjével. Napokon át azt hittük, itt a világ vége, nincs tovább, mindenkinek mennie kell akik ránk hozták azt a gyötrelmet. Emlékeztek? Gyenge, hú, de gyenge – én sem kíméltem a csapatot, ezzel saját lelkemet is bebörtönöztem. Nem kerestem a kiutat, nem kerestem mentséget – szurkolóként nem is tehettem mást. Mert ilyenek vagyunk, mert ilyennek neveltek apáink és ilyennek nevelt a zöld-fehér színek szerelme. Ahogy Villon írta, „ha közeledben vagyok megőrülök, de ha nem vagy a közelemben, attól őrülök meg.” Ezért sem érdekelt szombat délután már az elmúlt napok önsanyargatása, nem érdekelt a zimankó, a ránk váró hideg (nagyon is közeleg a tél) és az a tudat sem tántorított el attól, hogy Laudetur barátommal beüljünk az autóba és elinduljuk a Szentély felé, hogy jelen helyzetünkben talán a Videoton esélyesebbnek látszott. Nem csak mi éreztük ezt, rajtunk kívül közel 10 ezren dacoltak minden ránk szakadt reménytelenséggel, mert mi igenis „Andrék” vagyunk, akik ha kell saját hitükkel is megküzdenek, de ha ott kell lenni, ha segíteni kell a csapatot, akkor még a szibériai zimankó sem tántorít el minket.
A zimankó is csak addig ölelte körbe az arénát, amíg Iványi sípjelére elkezdődött az „őrület”. A Fradi és Vidi úgy esett egymásnak, mint ahogy a germánok tették a rómaiak ellen. Még talán két perc sem telt el, amikor Fiola belépője után Paintsil és Spirovski is fájdalmasan kapott a lábához, miközben a játék ment tovább, mintha nem történt volna semmi. Pedig történt és ha Fiola előre tudja, hogy a belépője után milyen 43 perc fog következni a számára, minden bizonnyal Fehérváron marad, bezárja maga mögött az ajtót, bebújik az ágyikóba és még az orrát is a dunyha alá dugja. Mert ettől a pillanattól kezdve Fiola „közellenséggé” vált, minden labdaérintését, megmozdulását fütty és egyéb babazsúrhoz nem éppen illő jelzők hada követte. Nem tudta elviselni. A 10. perc környékén már vöröslött a feje, majd egy dühös pillanatában a szorgos labdaszedőktől kapott „dupla” labda egyikét nemes egyszerűséggel a közönség felé rúgta. El is szabadult a pokol, kapott hideget-meleget, nem is bírta idegekkel, volt amikor Juhász próbálta vigasztalni (nehogy Lipcse Betta megtudja), volt amikor az öt méterre levő társa helyett a partjelzőnek passzolta a labdát. A kegyelemdöfés, a Brutusi szívbe markolás a a 44. percben következett be, mely Fiolának a teljes véget, nekünk a mennybe menetelt jelentette.
Szabadot ível a Videoton a kapunk elé – szokásukhoz híven céltalanul és pontatlanul – amit Lovrencsics egy erős fejessel, igazi grundos lendülettel kifejel, Gorriarán felnéz, érzik, látja az elé hulló labdát, egy tökéletes mozdulattal úgy veszi át, hogy közben már lép is kettőt (nézzetek meg többször – érdemes!), Nego üldözőbe veszi, de tegnap este az apró „urut” nem lehetett utolérni, felnéz, a baloldalon látja az iramodó Pantsilt, és ha ő elindul, akkor a labdának is indulnia kell. Menetrendszerűen, mint a bécsi gyors (ha még van olyan). Jön is a labda, már Paintsil lábán táncol, mellette Fiola küzd a levegőért, megpróbálja szemmel követni a labdát és azt a két lábat, mely néhány másodperc alatt olyan ringlispílbe fogja ültetni, hogy attól még a londoni óriáskerék is elszégyellné magát. Csel balra, majd jobbra, majd ismét balra, Fiola már a földön keresi önmagát, Juhász Roland is szalad (vagy csak tipeg) a táncoló lábak felé, de mire odaér, onnan a labda már elindult a bal sarok felé, simogatóan, lágyan, még el sem ér a hálóig, de a lelátó népe már egymás nyakába táncol, oly boldogan és örömittasan, ahogy a labda simogatta a hálót. Közben Fiola levegőért kapkod, nézi az eredményjelzőt, melyen már a Fradi „oldalán” egy kettes villog, közben szuggerálja az órát, legyen már vége a szenvedésnek, mehessek már az öltözőbe, ott megpihentek, felhívhatom az ország összes dili-dokiját, mert amit ma itt velem műveltek a pályán és a lelátón, azt bizony jó ésszel nehéz lehet a továbbiakban elviselni…
Ne siessünk ennyire előre, felejtsük is el Fiolát, hiszen olyan parádés első 45 percet láttunk, melyre régen vártunk és melyben szívünk legmélyén még reménykedtünk, hogy igenis, képes erre a csapat. És ha már a jegyzet elején a szurkolók lélektanáról fecsegtem, no meg a menny és a pokol isteni közjátékáról, a szakmai stábról sem szabad megfeledkezni. Egy hete a játékosokhoz hasonlóan kaptak mindent, csak jó szót nem, ezért is kell kiemelni, hogy tegnap este olyan taktikát dolgoztak ki, mellyel nem csak minket, szurkolókat leptek meg, de valószínűleg a Videoton szakmai stábját is. Azt tudtuk, hogy a kis Lovre lesz a center és ha Pedroso nem tudja vállalni a játékot, akkor Leo fogja helyettesíteni, de arra én legalábbis nem számítottam, hogy a balhátvéd szerepét Botka fogja betölteni, a „nagy” Lovre lesz a jobbbekk, és Leo középre került Spirovski és Gorriarán közé, harmadik szűrőnek. Ezzel teret engedve a társaknak, akik éltek is vele, hol az egyik, hol a másik csatlakozott a támadásokhoz, miközben középen továbbra is megvoltunk, gátolva a kontrát és biztonságot adva a védekezésnek és több szabadságot adva Paintsilnek.
Az első gólunk is egy ilyen „variáció” következménye lett, egy remek baloldali támadás után (már megint Fiola – bocsika), Botka beadását egy vendég védő kifejelte oda, ahová egy védő soha nem fejelhet ki labdát (ezt nálunk Otigba már megtanulta), Spirovski meg 17-ről, egyből a jobb kapufa tövébe zúdította, a labda még arra is figyelt, nehogy elakadjon egy védő lábánál, mint az előző félórában többször is tette. A gól érett, a gólt megérdemeltük, mert addig is jobban játszottunk. Szervezettebbek, okosabbak és egy fokkal higgadtabbak voltunk, mint a fejben totál csődöt mondó vendégek. Az „isteni” Lazovic, akit már annyiszor emeltek az NB I trónjára, hogy azt még a Hét Királyság is irigykedve figyelte, azon kívül, hogy újra és újra magára rántotta a hiszti-királynő jelmezét (volt mikor a legendás „cápa-támadást” is megpróbálta újraírni), csak szenvedett a védőink szorításában, Scepovic meg azon kívül, hogy majdnem sikerült kiállíttatni magát Varga buktatásáért, csak lézengett a pályán. Pátkai hozta a szokásos, majd én mindenkit elsöprök az útból stílusát, Géresire csak akkor lettünk figyelmesek, mikor lecserélték a második félidőben.
Nagyon simának tűnt az első félidő egy olyan 45 perc után, amit végig mi uraltunk, de egy pillanatra sem lankadhatott a figyelem, mert cápa ide vagy oda, azért Lazovic ér annyit, hogy az első adandó alkalmat ki tudja használni. Ez be is következett a második félidő 74. percében, amikor már egy kicsit aggódva figyeltük az óra cammogó baktatását. Nem mintha annyira veszélybe lettünk volna, de a kisördög soha nem alszik és bár a második félidőben a Videoton góljáig is voltak lehetőségeink, kezünkben is tartottuk az irányítást, de minden edző „rémálma” a 2-0, mert ha az ellenfél talál egy gólt, még minden megtörténhet. Találtak is egyet, a Dibusz-Otigba-Blazic hármas egyetlen apró helyezkedési hibáját kihasználva szépítettek a vendégek. Meg is jött a vendégtábor hangja, mely a kezdeti görögtüzek után (remélem most is vastagon fog majd a toll), elég csendben szemlélte csapata szenvedését. De csak egy pillanatig uralták az arénát, majd jött 8 ezer „mérges” torok és újra szárnyakat adott a csapatnak.
Fejes fejetlenül adott haza, Paintsil rárobbant mint egy tűzgolyó, más talán csak gondolkodott volna az induláson, de Joe lába már a labdáért „ácsingózott”, de Kovácsik is tudta, hogy a „kicsivel” nem lehet tréfálni, remek ütembe lépett ki, egy hajszállal hamarabb is érte el, de róla pont Moutari elé pattant, aki gondolkodás és állogatás nélkül egyből lágyan alálöbbölve a labdáért kapaszkodót kapus fölött és a hálóba ívelte a pöttyöst…mely után végleg elszabadult a pokol. Örömkönnyek fagytak az arcokra, megdermedt kezek ütődtek egymásnak és forralták fel a levegőt.
A Gyenge, hú, de a gyenge után jött a Szuper, hú, de szuper. Mert más címet nem adhattam, szinte kötelezőnek éreztem a párhuzamot, ezzel is felvállalva a szurkolót, aki nem mérlegel, aki nem beszél mellé, aki bírál ha kell, de a mennybe is tud repülni 90 perc alatt, ha ebben a csapat és a mutatott játék is partner. És tegnap az volt. Egyetlen lyukas pontunk sem volt, mindenki harcosan, keményen és nagyszerűen focizott. Mégis egy kicsit igazságtalannak kell lennem, mert amit Paintsil, Spirovski és Gorriarán meccselt, az nálam egy nagybetűs 10/10! Nem is ecsetelem tovább, nehogy „megsértődjenek” a többiek, mert a dicséret mindenkinek kijár!
És ezt igenis nagyon jó érzés volt leírni, még ha találnánk is apró hibákat, de most ne törődjünk velünk, örüljünk a tegnapi diadalnak, annak, hogy továbbra is ott vagyunk az élen. Csak vigyázzuk jól ezt a játékot, nehogy az év utolsó meccse ne kerüljön a Mikulás tarisznyájába, mert bár soha nem fogjuk feledni a Videoton kiütését, de akkor a szurkolói teleregény folytatódni fog. A Szomszédok maradjanak csak Gazdagréten, itt, nálunk az Üllői út 129. szám alatt és egy másik történetnek kell folytatódnia.
Nem vagyok babonás, de egy hete megfogadtam, hogy egy bizonyos számot jövő májusig nem fogok kiejteni a számom. Még egy ilyen nagyszerű este után sem.
31 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Szuper, hú, de szuper! bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
A gyógyszertárban ugyan nem, de állítólag dílereknél kapható egy újabb szédületet okozó speed: Ha kíváncsi vagy rá, kérj tőlük egy fiolányi Paintsil-t;)
😉 😉 😉
Remek szójáték. Hallottam már 77 éves koromig jópárat, de ez a legjobbak között van. Remélem megmarad – meg tud maradni – a humorod júniusra is…
>Közhírré tétetik< (mint boldogult gyerekkoromban a kisbíró dobolta a falvakban) hogy "Páncél Józsika" gólja már Afrikában is téma.
Kedves lalolib.
Egy ìrí sodban megemlìtetted az érem mí sik oldalí t, utalví n az ò-Ròmaiak példabeszédes mondí jukra.
A Vidi-elleni Fradi most az érdem mí sik oldalí t is bemutatta.
Kí prí zatos forrò hangulatù meccs Volt.
Doll mester kiszí mìthatatlan. Ez a gyôzelem ròla is szòl.
De a csapatròl is.
Nem illô firtatni, hogy kié itt az érdem ! Csak egy Fradi van !
A csapattagok mindegyike szeretetreméltò egyéniség. Egyszer megy a jí ték egyszer meg nem.
De az érdemnek mindig két oldala van.
Ha az egyiket elfogadjuk, akkor a mí sikat is kell. Valòjí ban egy az érdem, ha két arca is van. Egy a Fradi, ha több tagjai is vannak.
Lalolib : 5*** Két friss, egymásnak kissé ellentmondó hír : 1./ A Vidi csapatbusz sofőrje arra panaszkodott, hogy hazafelé nagyon zavarta a vezetésben, hogy hátulról folyamatosan hallott egy kétségbeesett hangot : „Itt a labda…hol a labda…itt a labda…hol a labda” 2./ A Szt. László Kórház Trópusi Betegségek Osztálya azonosított egy – a tengeribetegséghez hasonló – szédüléssel és forgolódással járó kórt, amit „Groupama Szindrómának” nevezett el, a kórokozóját is megnevezte : „Páncél (Paintsil) Vírus”….
Nálam Te nyerted a nap kommentje díjat 😆
Támogatom. 🙂
„amit Paintsil, Spirovski és Gorriarán meccselt, az nálam egy nagybetűs 10/10! ”
Szó szerint ez járt a fejemben, nagyon jó, hogy végre újra együtt dobban a szív!
Ez az!
Amikor késő este Iványi mester lefújta a mérkőzést, és én az immár hosszabb ideje szükséges „inzulin-szertartást” végeztem, azon csodálkoztam – hogy valójában nem is csodálkozom. Mert 1954 decembere óta átéltem már számos meglepő összeomlást, de számos váratlannak tűnő feltámadást is. Mert a Fradira mindig is jellemző volt az ilyen váratlan hullámvasutazás (kivéve egy-egy nagyon kiváló edzőt nagyon kiváló kerettel). A magam részéről ilyenben bizakodtam, ám hogy ennyire jók lesznek, arra nem gondoltam. De az első negyedóra után rájöttem, hogy debizony igen.
Végig lehetne menni az egész csapaton egyenként dicsérve őket. Ám én csak kettőt emelek ki. Az egyik Lovrencsics „Balázska”, aki hősiesen és kiválóan bírta a gyűrődést, és csak azután cserélték le, amikor Juhász Rolika nemes egyszerűséggel kupán vágta. Amit senki illetékes nem vett észre, csak Hajdu B. a kommentátor-állásban. Nem csodálnám, ha meggyökeresedne ezen a poszton.
A másik Leó középpályás játéka. Csapatkapitányhoz illő módon volt ura a helyzetnek, és nagyvonalúan semlegesítette „Mrs. Főhiszti” Lazovics állítólagos csodacsatárt. Igaza volt Dollnak, valóban „nem egy Messi”… Egyébként idén ősszel már nálunk is felmerült – azt hiszem, Karcsi írta le először – hogy ki kéne próbálni Leót a középpályán.
Szóval jelenlegi szurkolói hangulatunk Ferenc Józsefet idézve „minden nagyon szép, minden nagyon jó…”; ám Mardel mestert – aki múlt szombaton szégyenében visszabújt a mintegy négy évtizeddel ezelőtti Tv-néző emlékeim közé, most újra előjött, és megint arról érdeklődött, hogy lesz-e plecsni, visszaküldtem a helyére azzal, hogy erről majd jövő tavasz végén beszélünk.
Amúgy remélem lesz, nem is akármilyen.
Ha nincs az a fránya Lazovic gól, akkor most mi állnánk a tabella élén? Kár érte!
Kedves Lalolib!
Én is azon gondolkodtam tegnap este hazafelé jövet, hogy vajon milyen címet is adsz most. Én a ” A kétarcú csapat” címmel illettem volna, de ez nagyon frappáns a részedről. Bár az is gaz, hogy a hú de gyenge után a gödör alján voltunk, a hú de szuper után pedig megint az egekben leszünk, ahonnan nagyot lehet esni. Szóval tényleg szuper volt . Baromi hideg, még ugrálva is. Gondolkodtam is, hogy 2 éve dec 12-én hidegben kaptunk ki otthon az UTE-tól, tavaly megint hidegben a svédek verték meg a nemzetit, reméltem ebben a hidegben nem folytatódik a sorozat. Őszinte leszek: nagyon tetszett a taktika, pedig sokat kritizáltam Dollt. Lovrencsics Balázs sokkal jobb volt mint Priskin, és valljuk be őszintén a sokat cammogó Daninál is. A középpálya cikázott, mintha egy NB3-as csapat ellen mentek volna. Sok volt a szabálytalanság, még több a színészkedés mindkét oldalon. Azt is el kell ismerni, Solymosinál vagy Kassainál -2 emberrel fejeztük volna be a félidőt. Iványi zseniálisan fújt. Fiola tényleg elveszítette a fonalat, rajta nyertük meg a meccset. Páncéljózsi gólja „alberti” időket idézett. A 2- félidő elejét szokás szerint átaludtuk, érezni lehetett hogy jön a Vidi. Nagyon jól jött a 3. gól. Egy barátom szerint -aki nem jött el a hideg miatt- sima 0-3 lesz a vége. Jóleső érzés volt megírni neki: az ősz meccsén a legjobbat láttuk.
És ilyenkor jut eszembe, amit korábban írtam: nem a játékosok a hibásak azért hogy állandóan morgunk. Bennük ilyen potenciál van, ha az edző kihozza belőlük, erre is képesek. Ilyen játékkal felvennénk a versenyt az EL-ben is. Amit az előző fordulókban láttunk, az láttuk hogy még a Hali ellen sem volt elég. A végletek csapata vagyunk. Ha tudnánk a tegnap látott formát, és AKARÁST legalább 80-90 %-ban megvalósítani minden meccsen, akkor nem itt tartanánk.
Jó lenne karácsonyozni az élen, bár a vége még fontosabb. Hajrá Fradi!
Korrekt bíráskodás esetében Fiola, Nego, Scepovic, Juhász és Botka lett volna kiállítva – szerintem. Perzse, az említett feketerigóknál, kellő rosszindulattal minden megtörténhetett volna
Nagyjából igazad van. Iványi bíráskodása azért volt kiemelkedő, mert semleges maradt, de nem fújta szét a meccset. Igazi harc volt 2 aranyra hajtó csapat között. Több ilyen kellene és nem itt tartana a magyar foci. Egy ilyen parázs hangulatú meccs teljesen normális a spanyol. német, angol bajnokságban, még sincs a fél csapat kiállítva. Intelligens , korrekt bíró tudja kezelni a helyzetet. Iványi méltánytalanul nincs megbecsülve. Viszont nekünk a meccsel és a játékkal kell foglalkozni és hála Istennek ez szombat este működött.
Szép születésnapot ünnepelhetett a 117 éves FTC labdarúgás! Megérte fagyoskodni! Szép győzelem volt!
Ami érthetetlen, hogyan lehet egy hét alatt ennyit javulni játékban, lelkesedésben? A szombathelyi lélektelen játék miatt nagyon féltem ettől a meccstől, szerencsére a csapat a másik arcát mutatta. Mindenki hajtott, és szerintem Paintsil, Gorriarán és Szpirovszki tegnap nagyot játszott.
Hajrá Fradi!
Végre! Szép születésnapi ajándékot szereztek a fiúk! Minden volt, amit az elmúlt hetekben hiányoltunk: szív, taktika, alázat. És ez mindig eredményre vezet! HAJRÁ FRADI! (Le ne konyuljunk a Vasas ellen!)
Ez szép volt. Talán mindig hasonló akarással kellene küzdeni és nem lenne probléma….
Drága Barátom, nagyon jó Téged olvasni. Csodálatos és teljesen megérdemelt győzelem volt a tegnapi. Lassan ki is józanodom…
„Tündéri” voltál tegnap. Ha emlékszel, még este 11 óra körül is felhívtál minket. Úton voltunk hazafelé, de jó volt hallgatni…és főleg együtt átélni a tegnap estét! 🙂
Nem kérdéses, hogy melyik EGYESÜLET a mérvadó Magyarországon. A férfi futballisták tegnapi fényes győzelme (Gorriaran és Paintsil teljesítménye már nemzetközileg is mérhető) mellett néhány egyéb eredmény az utóbbi napokból:
1. 12 és 13 éves gyerekeink egyaránt 6:1-re lépték le az Újpestet
2. Női focistáink a szeptemberi 11:3 és a november 12-i 10:0 után szerdán 16:1-re verték a lilákat.
3. Férfi tornászcsapatunk tartalékosan is BAJNOK !
4. Jégkorongozóink MINDEN várakozást felülmúlva szerepelnek. 25 bajnoki címükkel egyébként is abszolút csúcstartók !
Ez ilyesmit olimpiai és vb aranyérmekben is mérik…
Ne feledkezzünk el női kézilabda csapatunkról sem, amely az elmúlt években magasan klubunk legsikeresebb szakosztálya!
Ez összetett kérdés. Az tény hogy a legnagyobb hazai sportegyesület közé tartozunk, csapatsportágakban pedig legelöl.
A focira fókuszálva, azért ekkora lehetőséggel és beömlő TAO pénzzekkel és némi hozzáértéssel jóval többet is ki lehetne hozni… 🙄
Igen, a nemzetközi kupaszereplésünk évek óta vállalhatatlan. A Zeljeznicar és a Partizani elleni kiesésünket a mai napig nem tudom megemészteni… A Partizani elleni búcsú után el kellett volna köszönni Dolltól.
Olvadoztam a tegnapi meccstől és a mai írástól. Az írásban újra éltem a mennybe menetelt. Ami tegnap ott megvalósult, jól mutatta, hogy csak csapatjátékkal lehet nyerni! Egy közös fejjel és csak ez tudja megtámogatni!elővarázsolni azokat a képességeket, amely Vargában, Paintsilben lapulnak. Nem hiányoztak, akik nem voltak a pályán, pedig nagyon szeretek párat közülük. Lazovics mint “hiszti királynő” ( na ezen megszakadtam) igazi Blaha Lujza képességekkel bír, akit Leó finoman helyre is tett a ki tudja hanyadik alakítása után: Állj már fel! Érdemes lenne feltenni a hálóra azt a jelenetet, ami már Riedly Scott egyik jelenetében is elmenne. Úgy fetrengett a “fájdalomtól” mint akit három alien próbál éppen szétmarcangolni. Hiába tömjénezi az NBI őt, ez a fajta stílus le is nullázza munkásságát. A tegnapi meccs megmutatta, hogy a Videoton egója magasabb és az ezzel sugárzott erőtér képes félelmet kelteni, de akiknek nincs félteni valója, vagy akinek nagyon is van mint a Vác illetve mi, le tudja győzni ezt a pökhendi, túlértékelt Góliátot. Mindörökké FTC. Még egyszer köszönet ezért az írásért. Azért Laudeturnak nagy a kiváltsága. :))))
Ahogy vesszük…mivel ő vezeti az autót, így jó időben még sört sem ihat. 🙂
Sziasztok!
A meccs első 10 percében úgy éreztem,hogy talán a középpályánk sokat tapogat.Aztán rájöttem,hogy tényleg tapogat,kitapogatta az ellenfelet!Olyan komoly felderítő munka folyt a pályán, némi bokazenével.És ekkor elindult valami! Csoda! Széleken bontottunk védelmet,aztán Spirovski átlövéstalálata megadta az alaphangot. Éppen befért!Harcosan,keményem mentek a srácok TOVÁBB! Páncél Józsi ringispilépítő képességét Fiola csodálta közelről, aztán a sima kis löbbölésével komoly kis dugót jegyzett találatai közé!A második etapban kicsit lanyhult az iramunk,igaz ezt a tempót 90 percig fenntartani nem lehetett. Dibusz a frászt hozta rám a komoly lepkecsapkodásával,meg az ellenfelet is sikerült neki a csapatunk nyakára hozni!De a vége az rendben volt.Pánczél Józsi lecsapott egy kóbor hazaadásra amit csak Kova tudott megpiszkálni az utolsó pillanatban, de jött Mountari és szépen beemelte a labdát a kapuba! Szóval,remek munka volt Fiúk!Aztán már csak annyi maradt meg bennem :-Indul a busz!Szóval a fehérvári járatot korán indították a szurkolóink, de akkor már minden TV-s tudta,itt már vége a műsornak!
Doll mester azért tegnap is ránk hozta a frászt: Amikor az 50. perc táján kezdtünk beszorulni, majd a 65.-től újra, és látszott, hogy Leo és Nando a fülén veszi már a levegőt, a Vidi meg átrohant a középpályánkon, minden fórumon zúgott a „mikor cserélsz már?” szöveg. Haverom egyenesen annyit mondott, figyeld meg, 2-1-nél fog cserélni! Ezt azért máskor jó volna kihagyni….
Az előzöekhez még annyit, hogy az európai nagycsapatok is szenvednek a bunkerfoci ellen-megállapítás csak részben igaz. Mert általában a Barca, a Real, a Bayern vagy a Juve, a Man.City, a Chelsea ellen is beállnak, de előbb utóbb kitömik a legtöbb ellenfelet! És hiába replikázik valaki azzal, hogy euró-milliókkal könnyű, mert ott „bunkeresék” is klasszisokkal védekeznek és kontráznak, nem úgy mint idehaza. Azaz a párhuzam itt is valós, még ha a lépték, meg a színvonal más is, a profizmus és a hajtás itt sem tilos!
becefix!
Maradjunk a realitás talaján.A fent említett elit kitömi az ellenfeleit? Igaz ,lehet.Nekünk van egy Fradink, egy magyar Fradink.Nekünk ő az elit.Szeretjük ha jó,szeretjük ha rossz.EZ LEGALÁBB A MIÉNK!
Kedves Lalolib! Ahogy tegnap megkönnyeztem Pánczél Józsi gólját, úgy ma a Te remek jegyzeted volt az örömkönnyek oka. Köszönöm. Olyan ez az írás, mint a csapat tegnapi játéka és a címe: „Szuper”
Én is meg kell tegyem a gesztust, mert károgó-pesszimista voltam(vagy inkább realista, a mutatott játék fényében?) Szóval köszönet a CSAPATNAK és Dolléknak a tegnap esti produkcióért!
Kiemelhetném -ahogy Lalolib is_ Páncél Józsi oktatófilmbe illő ( egy fiolányi csípős:) ) csodagólját, Szpiró bombáját, Amadou kapásból emelt találatát, Gorriarán tanári játékát, Lovre (akitől külön elnézést a darabos jelzőért!) okos, higgadt és alázatos centerjátékát, aki nem őrlődött bent végig centerben, hanem kijött a középpályára, vagy a szélre , utat nyitni Rolinak és Jóskának(gratulálok!)De mondhatnék bárkit, pl. Leo Tanár Urat, aki Nandoval úgy osztogatott, hogy a fénykorában látott Gera Zoli is csettinthetett, Gergő zakatolt, mint a gyorsvonat, a védelem -egy kivétellel – jól zárt(bár a beívelések még mindig hideglelést okoznak nekem-szóval, ez egy komoly fieszta volt a rivális ellen!
Némi ünneprontásként jegyezném meg, hogy EZ A JÁTÉKUNK, AKARATUNK, HOZZÁÁLLÁSUNK kellene legyen az ALAP a Ferencváros számára! Tudom, nem mindenki játszik ilyen nyíltan ellenünk, azt is, hogy nem lehet mindig ilyen harmónia a játékunkban, de a HOZZÁÁLLÁS-t nem véletlen emeltem ki! Az FTC történelme ERRŐL szólt mindmáig! Ezt kell megértetni a külföldiekkel, hogy zöld-fehérben így kell minden meccsbe beleállni! És akkor ritkulnak az unalmasan kibrusztolt 1-0-ák, a bukások, a füttyszó és sűrűsödik a taps és az ünnep! Hogy mást, ne mondjak…de a számot én sem írom le! Hajrá FRADI!!!
igen. reméljük a következő meccsen nem tér vissza a megszokott „unalmasabb” játék..