Feljegyzések a fotelból – Több mint mócsing
Amióta Szivics mester egy kissé fellengzősen kijelentette, hogy imádja legyőzni a Fradit, azóta „ferde” szemmel nézek rá. A Münchausen bárót is leköröző nyilatkozatairól híres tréner a héten még rá is tett egy lapáttal, hiszen olyan önfényező reklámba fogott, hogy azt bizony bármelyik celeb megirigyelhette volna. Kijelentette, hogy a taktika csúcspontja volt a „B” csapatával felálló Debrecen kiverése a Magyar Kupából és ideje lenne a szakmának hajbókolni előtte, valamint a két döntő olyan fizikai megterhelést jelentett a játékosai számára, hogy most bizony a Fradi ellen rotálnia kell a csapatát. Ezt persze egy pillanatig sem hittem el, hiszen akinek a Fradi legyőzése élete értelmét adja, az biztos nem fogja kihagyni azt a lehetőséget, hogy az ellenfél három állandó tagja hiányzik eltiltások miatt. Ez persze nem illik bele a mester összeesküvés-elméletébe, de ez őt igazán soha nem zavarta. Ígérem most már többet nem hozom elő Szivics mestert, de nehezen tudom megállni, annyira ingerel minden mondata. De most inkább a Fradiról és az előzményekről. Mivel egy pillanatig sem hittem abban, hogy a DVTK mezőgazdasági földtevékenységet fog folytatni, valamint ismertem a vendégek megtermett játékosait, Mateos és Pavlovic eltiltása miatt egy kicsit aggódtam, vajon a hiányzó belső tengelyt kikkel fogja pótolni Doll mester. Besic helye vitathatatlan volt, de arra csak tippelni tudtam, hogy kit fog mellé rendelni. A meccs előtt Besic-Gyömbér, vagy Besic-Busai kettőst vártam, erre jött a Besic-Cukic párosítás, mely elsőre meglepett, de végül is remek húzásnak bizonyult.
És ha már az előbb egy kicsivel többet foglalkoztam Sziviccsel, itt az ideje a Fradi mesteréről is szót ejteni. Természetesen másként. A 6 zsinórgyőzelem is elismerésre méltó produkció volt, melyre ismerve a Videoton ellenfelét, ha versenybe akarunk lenni a dobogóért, akkor be kell gyűjtenie a hetediket is. Sikerült. Egy okos, megfontolt, remekül kivitelezett taktikával, a feladatokat maximálisan végrehajtó játékosokkal és egy picinyke szerencsével, de hát erre egy remek edzőnek is szüksége van.
Hangulat a stadionban igazi fociünneppé varázsolta a 86. Ferencváros-Diósgyőr bajnoki mérkőzést. Végre nem csak a zöld-fehér szektorok teltek meg, hanem a vendégeké is, akik mindent meg is tettek azért, hogy remek hangulatú szombat délutánt szerezzenek maguknak. Egészen a 83. percig. Akkor jött Böde Dani, a Fradi tábor felrobbant, a vendégszektor meg mély hallgatásba borult. Az utolsó 7-8 perc meg maga volt a tökéletes boldogság. Mindenki egymást ölelgette, miközben félszemmel a pályát kémleltük, nehogy a vendégek találjanak egy kósza gólt és ezzel elrontsák a Fradi ünnepet. Mert hozzátartozik az igazsághoz, hogy a játékukban annak ellenére benne volt a gólt, hogy a mérkőzés java részében nálunk volt a labda és mi irányítottuk a játékot.
A DVTK eleve sündisznóállásra rendelkezett be, de azt el kell ismerni, hogy ezt kulturáltan és jól szervezve tette. Nem voltak alattomos szabálytalanságok, nem voltak fölösleges hisztik és az időt sem húzták mindenáron. Ezért meg tényleg dicséret jár a vendégeknek. Ettől lett a tavaszi szezon legjobb meccse és ezért is olyan értékes a 2:1-s győzelem. Volt iram, voltak jó akciók, voltak helyzetek és volt három gól. Ebből természetesen nekünk kettő áll közelebb a szívünkhöz és mindkettőt olyan játékos szerezte, akik meg is érdemelték. Bönig a maga 35 évével még mindig hibátlanul meg tudja oldani a feladatát és nem csak hátul, de képes arra is, hogy odaérjen az ellenfél kapujához. Szombat délután még gólt is szerzett, mely több mint hab a tortán, gratula érte! Azt hetek óta tudjuk, hogy Böde gödörben van, de tudtuk azt, hogy Dani nem fogja olcsón adni a bőrét. Hajtott, küzdött, helyzetbe is került, majd a 83. percben felrobbantotta a stadiont. Kell ennél több egy csatárnak?
Ami a DVTK gólját illeti, azt simán elkerülhető lett volna. Egyrészt ha Kassai nem sípol fölöslegesen és nem ítél szabadrúgást, másrészt ha a szembejövő labdára Dibusz egyszerűen kilép és lehúzza a levegőből. De csak elindult, majd visszatáncolt. Pedig tudnia kellett, hogy ezen a meccsen nem a Meteos-Pavlovic kettős tornyosul előtte, akik minden gond nélkül lefejelték volna a diósgyőri csatárt. Természetesen egy győztes meccs után nem akarom ostorozni a kapusunkat, de ezen kívül volt még 1-2 hajmeresztő kifutása, melyekből könnyen gólt kaphattunk volna.
De nem kaptunk és itt jön a képbe a szerencse faktor, mely mindig a jó oldalára áll. Muszáj volt neki, hiszen a szerencse sem gondolhatta komolyan, hogy ezt a mérkőzést nem a Fradi nyeri meg. Megérdemeltük, mert egy góllal jobbak voltunk. Még ha ezt Szivics nem is fogadja el. Na tessék, csak megszegtem a fogadalmam, de mivel az előbb néztem meg a mérkőzés után tett nyilatkozatát, muszáj újra megemlítenem szokásos okfejtését. Most egy büntetőt kért számon, múlt héten egy szerinte szabályos góltól fosztották meg a csapatát, melyről ugye utólag kiderült, hogy mégis csak szabálytalanság előzte meg. Itt meg a visszajátszásnál az derült ki, hogy nem történt olyan szabálytalanság, melyért büntetőt kellett volna ítélni… bár várjuk meg a vasárnap esti show-műsort és benne Puhl Sanyit. Ő már Jenner arconvágására és Jovanovics combon rúgására is azt mondta, hogy ennyi még belefér a játék hevébe.
Tudják mit, mondjon bármit Szivics meg Puhl, a három pont a Ferencvárosé lett ezen a varázslatos szombat délutánon! Ezzel meglett a hetedik zsinórban és már csak egy győztes meccs kell ahhoz, hogy Doll utolérje Varga Zolti győzelmi sorozatát 1996-ból. Vagy túl is szárnyalja ha a hátralévő két meccset is meg tudjuk nyerni. Melyre igenis van reális esély és ezt nagyon jó leírni. Doll megtanította a csapatot nyerni, minket szurkolókat meg újra nagyot álmodni.
Hogy mit keres a címben a mócsing? Ennek természetesen több értelme is van. Szerkesztőtársam (éljenek a negyvenesek!) előzeteséből tudjuk, hogy a Puskás Stadionban a szombati mérkőzésig 12 alkalommal találkoztunk a Diósgyőrrel. A mérleg 11:1, mely pingpong nyelven közte mócsingot jelent. Melyre most rátettünk még egy lapáttal, így már 12:1 az arány, mely ugye már több mint mócsing. De természetesen nem csak ezt jelenti…. de mivel van még hátra két bajnoki, ezért nem akarok előre inni a medve bőrére. Pedig már rotyog az üstben a finom Fradi-pörkölt.
Mócsing nélkül.
17 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Több mint mócsing bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Én nem bánkódnék, ha nem lenne meg az EL indulás, mert
– a fél csapat szerződése lejár
– július 3-án, a szezon befejezése után 32 nappal már játszani kell
– az új igazolások -remélhetőleg erősítések- valamikor az átigazolási határidő lejárta előtt fognak beesni.
MOST csapatot kellene építeni a következő bajnokságra és a következő nemzetközi kupaszezonra. Aztán jövőre bajnokcsapatként meg lehet célozni az Európa Liga csoportkörét.
ri a középeuròpai í llamoknak a közelmùlt problémí it az mindig bí r valamilyen segìtségpaknit tudna a harmadik földtí j részére kiosztani, de ez nem segìtené a Fradi-n, hogy tudomí sí ra hozzí k folyton, hogy nem tud még az Euròpa élvonalí hoz csatlakozni (Ezt mí r mag jòl tudja).
Az élet folytonos ùjrakezdés.
Az öröm és a lelkesedés nem részegség, hanem jòzon részegség. A „jòzon“-ban pedig az is még belefér, hogy haszní ljuk is az eszünket.
Nem csak az a szép, amit szeretnénk, hanem az is, amit sají t erônkbôl el tudunk érni.
Akí rmilyen szép is a mùlt dicsôségeken elgondolkozni, de Sí rosiék és Alberték is a sají t fejükkel gondolkoztak, a sají t idejükben tették azt ami kellett, a sají t céljaikat tûzték ki maguk elé és vitelezték ki (ùgy ahogyan tudtí k) és a sají t hibí ikbòl tanultak. Ehhez egy bizonyos alí zatossí g nélkülezhetetlen.
Ne gondolkozzunk sem a Barca, sem a Rapid fejével, hanem a sají ténkal. Ôk is ezt teszik.
Mí r amikor a Barceloní t szerettnék meghìvni egyes szurkolòtí rsak az ùj stadion beavatí sí ra, akkor elkezdtem gondolkozni, hogy mire jò kikapni 8:0-í ra egy stadionavatí skor (Vagy „megbeszélni“ egy döntetlent, de erre a Barca bizonyí ra nem ví lalkozna) ?
Talí n hasonlò dolog az elhamarkodott nemzetközi szereplés is.
A mùltidôk dicsôsége nem szabad, hogy a fejünkbe szí lljon. Akkoriban sem adtí k ingyen ezt a dicsôséget, hanem kemény, kitartò és szìvòs munkí ért. Ezért, kedves szurkolòtí rsak, hìvjuk meg a Rapid-ot és ne a Barceloní t. Akkor legalí bb egy szép meccset és egy Fradi gyôzelmet fogunk lí tni.
Az ùj edzôben nagyon sok jò szí ndék, de – ami fontosabb – sok szaktudí s és tapasztalat van.
Ami pedig még egy nagy plusz és nagyon is jò a Fradinak az az, hogy Doll mester ismeri a vasfüggöny melletti kelet (vagyis közép-)-Euròpai sorsközöséget, hiszen maga is, mint keletnémet í llampolgí r, tagja volt a paradicsomnak.
Akí rmilyen jò is egy külföldi edzô, ha nem ismeri a középeuròpai í llamoknak a közelmùlt problémí it az mindig bí r valamilyen segìtségpaknit tudna a harmadik földtí j részére kiosztani, de ez nem segìtené a Fradi-n, hogy tudomí sí ra hozzí k folyton, hogy nem tud még az Euròpa élvonalí hoz csatlakozni (Ezt mí r mag jòl tudja).
Az élet folytonos ùjrakezdés.
Az öröm és a lelkesedés nem részegség, hanem jòzon részegség. A „jòzon“-ban pedig az is még belefér, hogy haszní ljuk is az eszünket.
Nem csak az a szép, amit szeretnénk, hanem az is, amit sají t erônkbôl el tudunk érni.
Akí rmilyen szép is a mùlt dicsôségeken elgondolkozni, de Sí rosiék és Alberték is a sají t fejükkel gondolkoztak, a sají t idejükben tették azt ami kellett, a sají t céljaikat tûzték ki maguk elé és vitelezték ki (ùgy ahogyan tudtí k) és a sají t hibí ikbòl tanultak. Ehhez egy bizonyos alí zatossí g nélkülezhetetlen.
Ne gondolkozzunk sem a Barca, sem a Rapid fejével, hanem a sají ténkal. Ôk is ezt teszik.
Kedves druszám, nem vagyok benne biztos, hogy egy Rapid elleni meccs olyan tuti lenne… a „sógorokról” meg csak annyit, hogy ha jól emlékszem, a Szentély utolsó meccsére is őket hívtuk, de „nem értek rá”… így jött a Kolozsvári Vasutas… persze, szép lenne, Közép-Kelet-Európa két legnagyobb zöld-fehér klubja, mindkettő 115 éves az idén… de valami tiszteletet ők is adjanak… ha csak mi erőltetjük a „bruderschaft”-ot, annak nincs sok értelme…
Kedves druszáim! 🙂
Bár egyre közelebb kerülünk a III. Szentély avatásához, még nem alakult ki bennem, hogy vajon kit is kéne meghívnunk. Nekem nagyon tetszett a debreceni avató, nem volt híres ellenfél, „csak” egy örömteli dzsemboli. Jó lehetett felhőtlenül örülni, énekelni, érezni egymás közelségét. Gondoljatok csak bele, meghívjuk a Real-t, eljön kb. a B csapat és gurít egy hatost. Vajon nem lesz egy kicsit savanyú a szőlő? Ne a Realnak vagy a Barcának örüljünk, hanem annak, hogy 40 év után újra van egy csodás stadionunk.
Lehetne egy jó kis koncert, játszhatnának egy félidőt az élő legendák, egy félidőt a legfiatalabb korosztály, fel lehetne idézni a Fradi dicsőséges múltját, el lehet „játszani” a pályán 115 évet, képletesen felvonultatva azokat, akik halhatatlanná tették a Ferencvárost.
Ennek én sokkal jobban örülnék, mint bármelyik híres európai csapatnak. Mert a stadionavatónak rólunk, a Fradiról kéne szólnia!
Kedves druszí im 😀
Ne mondja azt senki, hogy kevés Lacik vannak Magyarorszí gon.
Hí rman vagyunk és bí r nem tudom, de még egy Laci szokott ìrni.
De nem ez a fontos: Mind a két Lí szlònak szeretnék ví laszolni, hiszen sokban egyet értek velük (persze nem csak velük…):
Lacimadí r: Igen, a Rapid nem igen udvarias visszautasìtí sí t én Sem vettem be könnyen. Azonban, ha most is visszautasìtanak, akkor gorombasí gnak minôsìteném (a sògorok sají t maguk is), plí ne, ha nem az osztrí k bajnoksí g közepette tesszük.
Lalolib: Igen, a Programm bizonyí ra szép lenne, melyet javasolsz. Ismétlem: Mi jò abban, ha egy Barcí tòl vagy Reí ltòl megalí zò gyufakihùzí s lenne a stadionavatí snak a vége ? A legendí k szivesen ví lalkozní nak és nagy megtiszteltetés lenne szí mukra. A fiataloknak meg életreszòlò emlék.
Jövőre bajnokcsapatként megcélozni a BL csoportkörét… ugye erre gondoltál, kedves Karcsi? Egy Viktoria Plzen – amiről 5-10 éve még Csehországban sem tudták, hogy eszik-e vagy isszák-, mivel különb egy FERENCVÁROSNÁL??? Reálisan nézve, hosszú távon minden 2. évben ott kell ennünk a BL-csoportkörben… mint egy Spartanak, egy Dinamo Kijevnek, egy Szatyor Donyecknek -bocsánat!-, egy Steauanak… egy FERENCVÁROSTÓL ez a minimum!!! Ha a „merjünk minél kisebbek lenni” kategóriából kinézünk… évtizedeken át a világ 10 legnagyobb csapata között volt a miénk… ez nyilván utópia, de ahova egy Olympiakosz vagy egy Fener, Galata el tud jutni, egy FERENCVÁROSNAK alapból OTT a helye… egyébként csak 2-3 év kellene a BL-csoportkörben, utána már a magyar ezüstérmes is indulhatna…és a csoportkörből 1 lépés a nyolcaddöntő… MERJÜNK NAGYOT ÁLMODNI!!! Mert anélkül egy kalap xart sem ér a sport…
Kedves Lacimadár!
Történelmi eredmények alapján nem látom értelmét azt firtatni, hogy a BL-ben a helyünk. Az általad felsorolt országok csapatai és az NB I között, akkora a különbség, hogy nálunk egy másik sportágat űznek. Egy magyar csapatnak az EL utolsó (ha a tavalyi eredményeket nézzük már az előselejtező is) selejtező köre is nagy falat, nemhogy a BL, persze szerencsével be lehet jutni, de én az építésre próbáltam a hangsúlyt helyezni és nem egy pillanatnyi bronzéremre. És akkor még az általad említett ukrán, török, görög klubok gazdasági hátteréről, versenyrendszeréről egy szót sem ejtettünk vagy pl. a román bajnok fix BL helyéről.
A „merjünk minél kisebbek lenni” ill. „merjünk nagyot álmodni” pont az, amiről már Hugo Meisl is beszélt a magyarokkal kapcsolatban. Ez az, ami nem visz sehova…
Igen, igazad van… bánja kánya, ha nem jön össze a nk. indulás, akkor Doll mester rakjon össze egy olyan csapatot, amelyikkel jövőre MINIMUM az EL-csoportkör megcélozható… de akkor rakjon össze! 1975-KEK-döntő… utána 20 évig semmi… 1995-BL-csoport… azóta 19 év semmi… ha már histórikus” web-lapon járunk, én nemcsak a nagy eredményeket hiányolom, hanem a saját balfékségünk miatt elmaradt nagy MECCSEKET is… ha 77-ben kiverünk egy bolgár falusi csirkenevelő csapatot (Marek bolgárul = csirke), akkor a Bayern jött volna a Szentélybe… ha ’78-ban 0-1 Magdeburgban és 2-1 itthon -Szokolai teljesen szabályos gólját még 0-1-nél nem adta meg a … sporttárs…ha továbbjutunk -minden esély és lehetőség meg volt rá, akár a Barcelonával mérkőzhetett volna az a Fradi a KEK-döntőben… ha 79-ben egy nyomorult Lok.Szófia nem ver ki minket… életem első külföldi Fradi-meccse… ha 81-ben nem szórakozzuk el a Banik ellen 3-0-ról… a 4 közé juthattunk volna és vagy a Bayern, vagy az Aston Villa… ha 82-ben -egy Bilbao kiverése után!- nem szerencsétlenkedjük el egy akkoriban nagyon gyengécske Zürich ellen, jött volna a Benfica… na, igazán ezeket sajnálom… évről-évre azért gályáztam pályaudvarokon, gyárakban -egyetem mellett -, hogy ilyen meccsekre eljuthassak… azután nem jöttek az „ilyen meccsek”…
” … a lényeg,hogy még versenyben vagyunk a 3. helyért és remélem nem kormányzati nyomásra döntik el,hogy kié legyen az a hely,mert akkor nem MI leszünk ott.”
Miért kell ilyen hülyeséget leírni.
Az MTK-t kellett volna legyőzni, és akkor nem kellene politizálni, meg egyébként sem. Itt legalább is nem.
Igen, vagy itthon a Loki – ETO – Vidi ellen megszerezhető 9 pontból nem kettőt kellett volna összegyűjtögetni… Mezőkövesddel nem X-elni, Halitól, Pécstől itthon nem zakózni, egy Felcsút TSZ SK-tól nem égni… elqrtuk ezt a bajnokságot, nem kicsit, nagyon… ha viszont nem lesz EL, akkor Dollnak KÖTELESSÉGE lesz nyáron egy olyan csapatot összerakni (ideje lesz rá), amelyik a BL-ben lesz -legalább- csoportkörös!!!
Elnézést ,de nem tartom hülyeségnek,amit írtam.És miért pont az MTK-t???Még sajnos-rengeteg-meccs volt,ahol nem kellett volna pontot pontokat elhullajtani.Fradi ha behúzza mindkét meccsét remélhetőleg,akkor a vidi-nek sincs más esélye, max. a tippmix ill. egy két kedves szó…máshonnan De nem gondoltam,hogy ez ennyire szíven érint.
Nem állt szándékomban senkit sem megbántani.
A meccset megint kénytelen voltam munka közben követni,de ennek már hagyománya van…
ha jól visszaemlékszem ilyenkor mindig nyertünk ,szóval félve fogok a hétvégén a szabadnapomon tv elé ülni…De vissza a szombati naphoz.
amit láttam ,hogy hajtottak a srácok és igazán nem is akarok kritikus hangot megütni,mert nem követtem minden percét az eseményeknek.
a lényeg,hogy még versenyben vagyunk a 3. helyért és remélem nem kormányzati nyomásra döntik el,hogy kié legyen az a hely,mert akkor nem MI leszünk ott.
ha Dibusznak voltak is rosszabb pillanatai a meccs alatt,hát nem lett belőle baj,mert Jován sajnos egy bajnoki cím is elment.Pont ez!!!
a lényeg ,hogy a 2 hátralevő meccset nyerjük meg,hogy legalább mindent megtettünk a dobogóért!
HAJRÁ FRADI
Szerintem is az idény legjobb meccse volt… elment volna egy light-osabb Bundesliga mérkőzésnek… ne bántsuk egyébként a Vasgyárt, utánunk évtizedek óta nekik van a legjobb szurkolótáboruk, olyanok, mint mi, csak avasi kiadásban… Szurkolok nekik a kupadöntőben, ha már a Loki ki akart ejteni bennünket az Európa Ligából… verjék csak lilára a lilákat! Kedves lalolib, hidd el, hogy Sivic mesternek az is hatalmas örömöt fog okozni!!! Sivicet én csípem egyébként, bátor, látványos futballt próbál játszatni minden csapatával… Vajdaságiként pedig gyerekkora óta tudja, hogy Magyarországon két frenetikus boldogság létezik: 1/ ha győz a Fradi, 2/, ha valaki legyőzi a Fradit…
Egyébként a Loki-ÚTE is pazar hangulatú meccs volt szerintem, nem a magas színvonal miatt, de ennyit jelent a körítés!!! 1974 óta alig épült valamire való stadion az országban… szombat este láthattuk, hogy miből maradtunk ki…. a debreceni meccs miliője, légköre simán elment volna egy Mainz -Augsburg avagy egy Freiburg – Bréma meccsnek… hát, úgy készüljünk az új Szentélybe! Ott minden meccs – remélem!- olyan hangulatú lesz, mint a szombati Fradi- és Loki-meccs… látható, hogy egy ilyen pazar stadion, a telt ház meg tudja sokszorozni a játékosok erejét!
Megint a türelem gyôzelmének nevezném el ezt az FTC-DVTK-meccset.
Az utolsò pillanatig nem adtí k el döntetlennek a fiùk a mérkôzést.
Ami azonban most feltûnt nekem az az, hogy a jí ték a DVTK térfelén jí tszòdott le nagyon nagy részben. Ezùtt a sikert kikényszerìtette a csapat, még meg ùgy, hogy az ellenfél elôtt addig kereste a rést és lyukat, mìg kihoztí k a DVTK-t végleg az egyensùlyí bòl és berùgta Böde azt a gòlt, amire „szí z kisleí ny“ ví rt. (Nem csak ôk).
A Moniz korszak „baboní sabbnak“ tûnik most szí momra viszatekintésben. Doll mester a Fradit megint azok a tények felé fordìtotta és irí nyìtotta, melyeket meg tudunk ví ltoztatni, és nem csak csupí n azokan az í ldozatai vagyunk. Mí s szavakal : a siker koví csai lehetünk és nem csak a szerencse hozza meg azt, hogy nem kapunk ki.
Ehhez a „baboní zasok“-hoz a médií k is hozzí jí rultak. Olyan kifejezésekkel, mint „í tok“-, „í toksorozatok“ s balszerencse“éltek a nem messzire visszanyùlò mùltidôkben. Most a „sikersorozatok“, a „zsinòrban megnyert“ meccseknek a csapatí nak nevezik az FTC-t. (vajon meddig ? Mikor kerülnek szurkolòi ùjbòl a tûzvonalba ?). A médií k mindig tùl baboní sak és fukarak ahhoz, hogy a sikereket ne csak a szerencsének, hanem a kezdeményezéseknek és erôfeszìtéseknek is tulajdonìtaní k.
Sajní lom Holman tí vozí sí t. Hìresztelések vagy igaz ? Lehet, hogy a Debrecen csapata (mint mí r elôrelí thatòlag ùjbòl a bajnok) tùl nagy csí bìtí snak fog bizonyulni a fiatal jtékos szí mí ra. Ez a jí tékos sok ùj szìneket hozott bele a Fradi jí tékí ba. Ezt meg ùgy tette meg, hogy a hí ttérben, szinte észrevétlenül tette meg sokí ig. Eleinte Jennerel mostaní ban pedig Jovanovical értette meg magí t jòl. Ha megmaradna Holman a Fradinak, akkor a Holman-Jovanovic, illetve az Ugrai-Busai oldal harapòfogòként félelmetes elôkészitési munkí t tudna elvégezni annak a kivitelezô és befejezô csatí rnak a gòlszerzésénak az érdekében, aki sajnos még nincs. A kapufí jí ért meg megérdemelten kiérdemelte az edzô elismerését és tapsí t.
Ugrai nagyon tetszett az ùj oldalí n.
A Fradi közönsége beí llìtotta magí t erre a „türelem“-(ideg-)jí tékra. Szûntelen bìztatí sai szinte a mérkôzés utolsò percegig tartanak. Az ellenfél megôrjìtése ìgy csak idô kérdése. ítvették volna a szurkolòk a csapat (az edzô) taktikí jt ? Az oroszlí nbarlangra meg minden vendégcsapat kész lehet. Az ùj stadion meg meg fogja tenni a magí ét.
A kitartí s nem csak a védelemre vonatkozik, hanem a tí madí sra is. Doll mester taktijí n lí tszòlag a minnél kevesebb gòlkapí s és a megbìzhatò gòlszerzés irí nyí ban halad.
Ami most a Vidi-vel valò pí rharcban is megmutatkozik az az, hogy mindig az lép elôbbre (az azonos pontszí m esetében), akinek jobb a gòlarí nya. Vagyis kevés bekapott és sok lòtt gôlok.
Ez azonban nem „az ùriemberek sportja“. (Lí sd a Lakat cikket), ahol az ellenfélnek (legalí bb 1941-ig) is megadtí k a lehetôséget, hogy tí madjon. (és nyerjen is).
Ezzel a kényszerből felforgatott csapattal bravúr a Vasgyár elleni 2-1. Külön öröm és gratuláció a két gólszerzőnek, a csupa szív (és a gólvonalunkon is nagyot mentő!) Bönignek és Bödinhonak is, aki bebizonyította, hogy tud Ő még meccset eldöntő, fontos gólt lőni! Ez az, Dani!!
Bár nem ez a posztja, de óriási küzdő a „madocsai Messi”!
Kiemelném még a védelmen kívül Ugrai Rolit is,aki végre úgy húzta meg a cseleket lendületből, ahogy korábban azt a Haliban is tette! Erre az Ugraira szükség van, csakúgy, mint Diallora, aki remek megmozdulásokkal tartotta sakkban a DVTK hátsó alakzatát.
Az idény legnehezebb meccse jön most, de már Mateossal és Jennerrrel – sajnos Pavlovic nélkül. Hajrá Fradi!
Nem akarok okoskodni, de négy állandó kezdő hiányzott: Pavlovics, Mateos, Somalia és Jenner. Féltem a meccstől, elsősorban az alacsony növésű védelem miatt. A fiúk ezúttal úgy küzdöttek, ahogy az elvárható volt. Kiemelem Gyömbér és Bönig teljesítményét. Gratulálok Csukicsnak, hogy a második percben kapott sárga lappal végig tudta játszani a meccset. Nem értem, hogy sokan milyen elmaradt 11-esről beszélnek? Arról bezzeg nem esik szó, hogy Kádárt három sárga lappal le kellett volna zavarni a pályáról…
Hajrá Fradi!