Feljegyzések a fotelból – Úgy alakult…
A vasárnapi záró forduló előtt már csak egy kérdés foglalkoztatta a Fradi szerelmeseit. Vajon a szerdai Magyar Kupa döntőbe jutás után, amit Doll mester finoman fogalmazva sem nevezett elfogadható teljesítménynek, vajon milyen arcát mutatja majd a csapat? Ráadásul a hétvégi fordulók olyan eredményeket hoztak melyekre a magyar média úgy csapott le, mint a Fradisták az új Sasra. “Ha a Fradi nem nyer Pécsett, akkor a Videoton már bajnok” – kevés olyan online felület volt mely kihagyta ezt a bulvárhírt, mert ugye a Fradi nevével mindent el lehet adni. Arról már kevés helyen emlékeztek meg, hogy a mai napon lettünk 116 évesek, igaz, az “csak” történelem, és az “csak” a magyarságunk része. Ennél fontosabb volt a Videoton edzőjének egy kissé pökhendi nyilatkozata, miszerint “mindenki ott nézi a Fradi-meccset, ahol akarja”. Kiragadott mondat volt a főcím és értem én, hogy a Videoton már bajnoknak tekinthető (csak halkan jegyzem meg, nekik ez lesz a második, nekünk meg 28 van!), és valószínűleg a szívük szakad meg, hogy nem tudnak hazai pályán ünnepelni. A sorsolás “szeszélyének” következtében legközelebb csak az utolsó előtti fordulóban játszanak otthon, így ha megismétlődött volna az a csúfság, mely 1992. szeptember 12-én az Üllői úton – amikor is a Pécs szakította meg a 22 mérkőzéses győzelmi sorozatunkat -, akkor a Videoton játékosai Carrillo szavaival élve, “aztán ha úgy alakul és lesz rá igény, összejöhetünk valahol.”
Azt nem tudom, hogy a mérkőzés végén összejöttek-e, de valójában nem is érdekel. A közönyömhöz azért hozzátartozik, hogy az egész éves teljesítményük alapján a Videoton megérdemelte a bajnoki címet. Ez a megállapítás meg egyenlő azzal, hogy nem tudtuk folytatni a győzelmi sorozatunkat Pécsett. Most egy újabb igazság jön, miszerint nem is érdemeltük meg a három pontot. Bár az első félidő végén Böde szabályos gólt szerzett, mellyel fordíthattunk volna, de a bírók új lesszabályt kitalálva az egyvonalat lesnek minősítették.
Pedig elég simának indult a mérkőzés. Úgy kezdtünk, ahogy múlthéten abbahagytuk. A korai Böde gól után – amit a bíró sárgával jutalmazott, így jár az ifjú apuka aki túlzott gólörömmel ünnepli gyermeke születését – , idézve Nyilasi Tibit, a csapat egy kissé belealudt a mérkőzésbe. Talán törvényszerű is volt, még akkor is, ha egy profi csapatnak soha nem szabadna elringatnia önmagát. Nem akarok kibúvókat keresni, de biztos voltam benne, hogy lesz olyan mérkőzés tavasszal, amikor túlzottan elhisszük, hogy kevés olyan csapat van jelenleg az NB I-ben, akit ne tudnánk könnyedén legyőzni.
Bevallom, a vezető gólunk után én is így voltam vele. Az első kijózanító pofon elég hamar érkezett. Szatmári egyenlítő gólját nevezhetjük malacnak, de az igazság az, hogy túlságosan is egyedül hagytuk. A vezető pécsi gól már más történet, hiszen ott először is labdát vesztettünk a középpályán (ami eddig nem nagyon volt szokás), majd Szatmári 20 méteres lövésére Dibusz egy kissé hamarabb “dőlt el”, mely így előtte megpattanva vágódott a jobb alsó sarokba. Ezeket eddig Dénes játszi könnyedséggel hárította, ma nem sikerült, úgy látszik az álom őt is kerülgette. A hazaiak nem örülhettek sokáig, Varga Roland akasztásáért megítélt büntetőt Mateos magabiztosan értékesítette. Majd jött Böde szabályosnak hitt gólja, amit ha tévesen nem lengetnek be, talán minden másképp alakul.
A második félidőben tehettünk volna arról, hogy ne kelljen Dani meg nem adott gólján siránkozni, de a csapat képtelen volt felébredni, nem tudott úgy felpörögni, hogy megszerezzük a győzelmet. A Pécs teljesen visszaállt, felügyelni tudtuk a második félidőt, de igazi gólhelyzetet már nem sikerült kialakítani. Legalább örömet szereztünk a pécsieknek és a fehérváriaknak, akik most valahol biztosan összejönnek (Carrillo) és ünnepelnek egy picit. A média is örülni fog, “a Fradi kikaparta a bajnoki címet a Videotonnak” cím fogja uralni a következő napokat. A magyar foci cirkuszi show-ja (Harmadik félidő) a nagy örömre rátett egy lapáttal, azzal a nehéz kérdéssel szembesítette a magyar közvéleményt, hogy vajon a Videoton hányadik bajnoki címét szerezte (1, 2, vagy talán 3?).
Egy aprócska öröm azért nekünk is maradt, 15-ről 16-ra jutottunk és mivel a vetélytársak is botlottak, így valójában nem történt tragédia. Jobb lett volna győzni, jobb lett volna győzelemmel köszönteni a 116 éves Ferencvárost.
És jó lett volna győzelemmel búcsúzni egy örök Fradistától, aki a héten költözött az égi csillagok közé, és akinek a szíve közel 80 évig dobogott a Ferencvárosé. “A múlt Tiéd, a holnap másoké lett, s egy nagy mérkőzés, csöndben véget ér.”
10 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Úgy alakult… bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Nem méltó e bejegyzés elejének a savanyú a szőlő-típusú, sértődős hangütése. Volt egy rosszabb meccsünk, van egy tavaszra összeállt, az őszi nehezen épülgetést feledtetve menetelő, igencsak jó csapatunk, meg van egy elejétől végéig kiemelkedően és egyenletesen szereplő Videoton, amelyik teljesen joggal lett bajnok, hát gratuláljunk hozzá sportszerűen, és azon legyünk, hogy jövőre elvegyük mindezt tőlük, idén pedig mindezeknek ágyazzunk meg ellenük a kupadöntőben és az utolsó fordulóban, a miheztartás végett, ugyancsak a sport szellemében. Hajrá, Fradi!
Kedves L.I., alias kispufi, szerintem lalolib cikkének eleje is rendben van, én nem olvastam ki a sorokból a sértődős hangütést. “Az egész éves teljesítményük alapján a Videoton megérdemelte a bajnoki címet” – ez is olvasható. Hogy mennyire érdemli meg a Vidi a bajnoki címet, az a soron következő két Fradi-Vidi meccsen tisztábban lesz majd látható, jól oda kellene nekik pörkölni! Tény, hogy ősszel beragadt a Fradi kézifékje, meg a magasabb oktánszámú üzemanyag is télen érkezett meg. (Ha jól elbánnánk a Vidivel, akkor is persze gratulálhatunk majd, de ebben az esetben jogosan lesz állítható, hogy a Fradi őszi szereplése volt a Vidi bajnokságának egyik fő oka.)
…
Hajrá Fradi!
Üdv,
Természetesen tiszteletben tartom a véleményedet. Azt utólag sem tagadom, hogy egy kicsit savanyú volt a szőlő, de sértődésről azért nincs szó. Az lenne a furcsa, ha nem vennénk egy kis keserűséggel tudomásul, hogy nem a Fradi nyeri a bajnokságot.
Ami engem nagyon zavar (talán egyre jobban) az a fajta média – nem csak a sport területén – mely manapság körbevesz minket…de ezt inkább nem is részletezem.
Az is tény, hogy mikor olvastam a Vidi edzőjének igenis flegmára sikerült nyilatkozatát egy kissé elöntött a pír. A mester ráadásul másnap rá is tett egy lapáttal, amikor a bajnokságot ünneplő “tömeg” (kb. kétezren voltak) előtt a szurkolóikat az ország legjobbjának minősítette. Brrrrrr……..
Talán meg kéne mutatni néhány videót Carrillonak, hogy az ország legjobb szurkolótábora hogyan szokta ünnepelni a bajnoki címeket.
Bízom benne, hogy a magyar kupadöntő után meg fogja látni. 🙂
Ha Debrecenben nem nyert volna a Vidi, vagy pláne a Debrecen behúzza a meccset, szerintem ez a pécsi vasárnap este másként végződik. (A Debrecennek 2 góllal kellett volna vezetnie az első félidőben a Vidi ellen…) Szerepe van a lélektani körülményeknek, igenis megcsillant volna az esély, hogy lefaragunk 3 pontot a hátrányból, ha a Vidi kikapott volna szombaton. De hát nem így történt…
Most fontos, hogy Doll mester a következő bajnoki meccsekre kellően és pozitívan motiválja a csapatot! Hogy ez hogyan fog sikerülni, pont a DVSC ellen vasárnap délután ki fog derülni. A hírek szerint Hajnal Tamás visszatér majd. Szerintem a csapat eredményes játékában nagy szerepe van a Gera-Hajnal-Szomália háromszögnek, és ezzel együtt a két szélen a jó formát mutató Varga és Ramirez párosnak. Az őszi formához képest pont ebben az öt játékosban látom a jelentős előrelépést (minden meccsen kinn voltam eddig, bár nem vagyok bérletes.)
Még egy motiváció! Most itt a lehetőség, hogy kétszer is megleckéztessük a Videotont. Akkor a három E-ből az elsőt felhasználva elmondhatnánk, a bajnokság erkölcsi győztese a Fradi!
Kedves PhantomXR, amit az “erkölcsi gyôztesrôl” ìrsz nagyon megfelel a Ferencví ros legtöbb csapatainak.
Nem tudom, hogy lí ttad-e a Rapid-Salzburg összecsapí st. A Rapid 0:3-al sají t nézôi elôtt hí trí nyban került az “osztrí k Vidi”-vel szemben. De végül visszajött és 3:3 lett az eredmény.
A Salzburg — ùgy mint a Videoton — egy mí r jò pí r éve felépìtett sikerüzem (pénzelik, stb.). Nem akarok kitérni itt a Vidire…
A Ferencví rosnak — minden esetre meg kell mutatnia, hogy a pénz nem minden a sikerhez. Egy futbalistí kat gyí rtò üzem még nem a hí rom E-betû. Persze nem akarok rosszat ìrni a Videotonròl. Jò csapat. Megérdemelte a bajnoksí g megnyerését. Csak nem azért í ll, amiért a Videoton í ll. Ezért a Videoton nem tehet. A Ferencví ros meg ennek köszönheti, hogy megérte a 116-ik évét.
Javìtí s: …amiért a Fradi í ll.
Igen!
Szívem szerint is teljesen egyetértek!
HAJRÁ FRADI!!
Teljes szívemből egyetértek, én is így gondolom!
Hajrá Fradi!!
Egy álommal lettem/lettünk szegényebbek.
Persze amekkora előnyt kiépített a vidi,csoda lett volna elveszteni a bajnokságot,ráadásul nem valami szép őszt produkált a gárda.De remélem a magyar és a ligakupát MINDENKÉPPEN BÁRMILYEN ESZKÖZZEL,DE REMÉLEM SZÉP JÁTÉKKAL megnyerjük és az utolsó fordulóban pedig adunk a vidinek!!!
játékoskívánságaimat majd a bajnokság végén írom le.
Hajrá Fradi
Egy örök Fradista sohasem egy mérkőzéstől az akinek született, aki Fradistának született az mosollyal a lelkében távozik, és hálát ad mindazoknak, akik Fradizmusukkal az Ő majd kilenc évtizedes életét bearanyozták. Csak köszönet és őszinte tisztelet az ilyen ÉDESAPÁKNAK, akik szüleiktől kapták a zöld-fehér vért és adták tovább gyermekeiknek, ezért is hisszük oly sokan, hogy a FRADI örök.