Feljegyzések a fotelból – Vízválasztó
A Honvéd elleni rangadó (már csak a múltja miatt is becézhetjük így) előtt, egy nagyszerű és főleg a múlt ismeretében örömteli Vasas-verés után biztos voltam benne, hogy ez a 90 perc sok mindenről fog dönteni. Elsőre talán túl drámainak hangzik, hiszen még az első etap sem ment le a bajnokságban, de délelőtt ránézve a tabellára, ahol a Videoton 7 pont előnnyel kacsintott az őt követőkre, mi meg a középmezőnyben próbáltunk szégyenünkben elbújni a világ elől, biztos voltam benne, olyan vízválasztó lesz az esti mérkőzés, mint amely évmilliók alatt kialakuló Kordillerák, mely kialakította a mai Amerikai kontinenst. A tabellán elfoglalt helyünkön túl arra is választ vártunk, hogy vajon a Vasas elleni K.O. tényleg csak a kiállítás kontójára írható, vagy a friss igazolásokkal ténylegesen elindul valami csapatépítés címén. Erre Thomas Doll még rá is tett egy lapáttal, hiszen Spirovski és Paintsil mellé Blazicot is a kezdőbe jelölte, no meg Lovrét, aki hosszú „vajúdás” után talán rátalált a számára kijelölt posztra. Mindezek fényében az összeállítást látva egyből fejtetőre állt a régi mondás, miszerint a győztes csapaton ne változtass, hiszen a kezdő 5 helyen változott meg. Persze ez sem fedi a teljes igazságot, hiszen a „jogtalan kizárásunk egyik okozója” ellen a második félidőben már hasonló felállásban álltunk másodszor is talpra. Ez is adott egy jókora löketet az önbizalmamnak, ráadásul jelenleg ennél jobb összeállítást én sem tudtam volna kivitelezni (nem mintha értenék hozzá) – kivéve persze a centert, az nálam örökkön örökké Böde Dani, de mivel jelenleg ő sincs csúcsformában és a Vasas ellen Priskin gólt lőtt, így egy kicsinyke fejcsóválás közepette vettem tudomásul a 300. bajnokijára készülő Dani szerepét.
Arra is kíváncsi voltam (talán még a lelkiismeretemet is furdalta), hogy vajon a fiatal ghánai játékosunk első színre lépésekor tapasztalt lendület és „jókedv” vajon csak kamaszos hév volt-e, esetleg az újdonság varázsa, vagy a gyorsaság mellett tényleg mocorog valami „más” is Joseph lábaiban. Nem véletlenül tettem idézőjelbe a jókedv jelzőt, hiszen ez nem éppen általános a fociban, pedig nála épp ezt éreztem az első meccsen: a magával hozott felszabadultságot, a görcs nélküli játékot, az arcán a mosolyt. Ritka az ilyen és talán túl is értékelem – tartottam is ettől a meccs kezdetén. Az meg éppen nem az kíváncsiságomat, hanem az aggodalmamat erősítette, hogy vajon Lanzafame melyik arcát húzza elő az „arcnélküli emberek templomából” (Game of Thrones): a labdabűvölőt, a gólpasszokat adót, vagy az olaszos hisztizőt? Reményeim az utolsóra vágytak, azzal az utóirattal, hogy közben Pedroso megeszi őt reggelire.
A reggeli persze elmaradt (nekem könnyebb dolgom volt, a kávém mellé egy zsömle is járt), Lanzafame sem bűvölte a labdát, gólpasszt sem adott, bár lőtt egy gólt büntetőből, de szabadrúgásból nem talált be, lőtt egy valag szögletet – és kb. ennyi. No meg a mérkőzés többi részében Pedroso és Spirovski levette a pályáról, ezzel ki is húztuk a Honvéd méregfogát. Úgy is indult a mérkőzés, hogy tutira megyünk, megpróbáljuk Danisan nem elbaltázni (maradjunk ennél a jelzőnél) az elejét és mire a Honvéd játékosok „kipacsizták” magukat a szurkolóikkal (tudják: Csak a Kispest!), már vezettünk is. És milyen góllal! Ahogy az a nagykönyvben, az edzők enciklopédiában meg vagyon írva: labdát szerzünk, Paintsil megindul, vele tart Lovre is, passz ki balra, aki egy gyors hinta-palinta (Latifu még mindig kóvályog), jobbal kanyarítás a túloldalra, mert ott biztosan jönni fog az „ügyeletes” gólvágó. És jött! Megelőzte a kővé dermedő Bobált, és ahogy azt kell, csüddel olyan gólt varrt be Gróf szemei közé, hogy a gyöngyhajú kapus már fogalmazta is a nemesi címéről való lemondó nyilatkozatot.
A gól meg is fogta a hazaiakat, jó 10 percig továbbra is azt történt a pályán amit mi akartunk, aztán ahogy teltek a percek, úgy aludtunk (kényelmeskedtünk?) bele a meccsbe. Visszaálltunk, kontrákkal próbálkoztunk, melyekben volt is erő…meg nem is. Ahogy a Honvéd támadásaiban, melyek kimerültek a szabadrúgásokban és szögletekben. Ezek persze mindig magukba hordozzák a veszélyt, de valahogy tegnap este nem éreztem azt, hogy ha mi nem akarjuk, akkor a Honvéd önszántából is tud gólt lőni. Sajnos, mi becsületes haderőként, akartuk a további küzdelmet, és mivel az ellenfél képtelen volt gólt találni, lovagiasan segítettünk nekik. Először Otigba próbálta kihagyhatatlan helyzetté formálni egy veszélytelen beadást (középre fejelte ki a labdát – belső védőként!!!!), de ott még Gorriarán lába és a kapufa közbeszólt, majd jött Botka és úgy gondolta, ha már annyira szidják itt „picipesten” akkor ad nekik egy ajándékcsomagot, mely Nagy Gergő lábán landolt. A büntető jogosságán még akkor sem férhet kétség, ha Botka már akkor rúgott bele volt társába, amikor a labda már Dibusz kezében pihent.
Ezzel kezdhettünk mindent előröl, annak a tudatában, hogy a szünetben biztosan lesz csere és jönni fog Böde Dani (külön gratula a 300. bajnoki meccsért – melyből 156 a miénk), bár arra nem számítottam, hogy jól játszó Lovrét kapja le Doll. Ezért egy kis méreg is fortyogott bennem, de túl sokáig nem volt időm németül tanulni, mert úgy kezdtük a második félidőt, ahogy „réges rég egy messzi messzi galaxisban„. Lovre híján, Pedroso hagyta magára Lanzafamét (aki persze nem is ment utána – fusson más), remekül elfutott a baloldalon, és ahogy „megtanulta” Lovrétől, fel sem nézve, tökéletes ívben középre ívelte a labdát. Varga Roli még az asztalnál ült, talán az utolsó kanál húslevest szürcsölgette, amikor jött a távirat, miszerint Pedroso lábáról elindult a labda. És ha jön, akkor biza el is kell indulni, nem lekésve a járatot. Azzal meg nem kell foglalkozni, hogy Bobál barátunk már úton van, mert ha Varga Roli begyújtja a rakétát, akkor mire Bobál megközelítené a labdát, az már a gyöngyhajú hálójában landol. Varázslatos gól volt, ahogy Roland előtűnt a „semmiből” és ahogy jobb külsővel a hálóba pofozta a labdát – az népiesen szólva, tényleg több mint egy spájznyi befőtt.
A gyors gól padlóra is küldte a Honvédot, egyedül továbbra is Lanzafame próbálta meg a lehetetlent, de a Fradi-védők szorításában, jobban hasonlított egy lekváros palacsintához, mint gólveszélyes csatárhoz. Ennek örömére a még mindig kábult Latifu könyökölte le Paintsilt (ezért már láttunk pirosat is), aki fiatalos hévvel állt bosszút: a változatosság kedvéért most Botka ment el a jobboldalon, tanulva Lovre és Pedroso tökéletes beadásából, ő is hasonlóra törekedett – sikerrel. Varga helyett most Paintsil gyújtotta be a rakétát és olyan gyorsan termett a Honvéd kapuja előtt, mintha azt a készülőbe lévő egyik villám hátán tette volna meg.
A harmadik után meg is jött a vihar, a „Csak a Kispest!” részleg reménykedett is gyors lezárásban (ahogy mi a Vidi ellen), de csak eső jött, de az csőstül zúdult a pályára, mely Botkát zavarta meg legjobban, mert elkövetve szokásos, teljesen fölösleges szabálytalankodását, mehetett meleg vízzel zuhanyozni. Egy részből igaza volt, a kinti eső sokkal hűvösebb lehetett, de könyörgöm, minek ilyen butaságokat elkövetni, veszélybe sodorni egy jól alakuló mérkőzést? Még 20 perc hátra volt! Doll gyorsan cserélt is, a végig jól játszó (néha azért nem találta a helyét a pályán) Paintsil helyett jött Leo, erősítve az addig is jól záró védelmünket.
Talán emiatt, vagy az eső okán, vagy a jól működő védelmünk volt az oka, vagy a Honvéd játékosok beletörődése miatt, de a hazaiak valójában semmit nem tudtak összehozni előnyben. Jöttek, mentek, ácsorogtak, reklamáltak, kínlódtak. Ennyi és nem több. A vége meg sima győzelem, főleg a második félidőnek köszönhetően. Jól működött a csapat, hátul még érezhető egy kis zavartság, de ahhoz, hogy ismerjék egymás minden rezdülését, bizony több meccs kell, de ha összeáll ez a védelem, az tényleg lehet egy Kordillerák, egy vízválasztó mely után még harcban is lehetünk azért a bizonyos 30. címért. Amit sokak szerint csak a Videoton „adhat” oda, melynek első lépését tegnap meg is tették, simán kikaptak attól a Vasastól, akinek mi egy ötöst rúgtunk. Igaz, emberelőnyben, de ha most egy kicsinyke kis fellengzős hangnemben megjegyezzük, hogy a bajnok Honvéd 20 perc alatt egyetlen helyzetecskét sem tudott összehozni előnyben, akkor lehetőleg ne is értékeljük le a Vasas elleni ötöst!
A Honvéd ellen nem volt öt gól, de a csapat ötöst érdemel. Ennél jobb zárszó talán nem kell mára.
…és majdnem lemaradt: Varga Roli a király! (mosoly szmájli)
21 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Vízválasztó bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Egy mérés nem mérés (Vasas); két mérés fél mérés (Honvéd); három mérés (Diósgyőr) – no azzal már lehet majd kezdeni valamit. A jelek egyelőre biztatóak. Öt mérés (Balmaz, Puskás) még többet mondhat majd.
Fejben nagyon rendben volt a csapat! A legnagyobb veszély ránk nézve, ha most elbízzzák magukat. Nando különösen; szívósan küzdött, próbált végig szerelni, zavarni. Ha ilyen jó marad a szélsőjáték, előbb-utóbb a centerek is eredményesek lesznek.
HAJRÁ FRADI!
Megérte ronggyá ázni! Erről jut eszembe : nem is olyan régen az NB II-ben a Budaörsnek idegenben kellet otthon játszania, mert nem volt elegendő fedett lelátó. Kispesten miért áztathatja Esőisten a vendégeket? A pályát körülvevő infrastruktúráról és a „büfé” színvonaláról nem is beszélve! XXI. századi Hemingway-birodalom. A meccsről mindent elmondtak – írtak előttem, bár a 11-est könnyű síppal fújták be, és Lanzafame könyöklése is „rózsaszínű” volt. Csak így tovább – remélem szombaton hasonlóan örömködhetünk! CSAK A ZÖLDEK ! HAJRÁ FRADI!
Hihetetlen milyen érdekes a foci: a Vidi ellen Lazovicnak is pirosat kellett volna adni amikor lerúgta Dibuszt, de valószínűleg nem osztott-szorzott volna az eredményen olyan gyengék voltunk. Most Lanzafamenek járt volna a piros jogosan, de nem osztott-szorzott volna, mert 10-en is úgy játszottunk mintha 11-en lettünk volna.
Most sikerült csak megnéznem az összefoglalót és hát… Le vagyok nyűgözve, na. Valahányszor bajnokságot nyer a Fradi, mindig kell hogy legyen egy hős, legyen az Albert, Nyilasi, vagy Böde – idén úgy látszik, Roli veszi hátára a csapatot. Mert hát most elkezdtem hinni abban, hogy ismét van esélyünk annak a fránya 30.-nak a megszerzésére, ha így összeállunk, akkor simán (na jó, ez túlzás) tudjuk verni még kétszer a Vidit.
Ami engem, a megrögzött Böde-rajongót kicsit zavar: hogyan viseli Dani a másodhegedűs szerepét?
Szerintem nehezen, de Dani van olyan „vagány”, hogy ha eddig mindig kispadra ültette a nyakára hozott támadókat, így most is megteszi. Az azonban látszik, hogy Priskin több esélyt kap, mint az eddigiek. Ami engem zavar: Dani az elmúlt 5 évünk legeredményesebb játékosa, minden évben ő lőtte a legtöbb gólt, talán megérdemelne 4-5 meccset egymás után, csere nélkül.
Persze egy kicsivel tőle is több kéne, mert mintha újra lenne rajta néhány kiló plusz.
Igazad van. Nem ártana, ha egy csatár (Dani) néha góllal vétetni magát észre. Akkor könnyebben kiszoríthatja azt a csatártársát, aki nem szerez gólt. Bár én is jobban bírom őt,mint Priskint.
Lalolib, én is köszönöm a kitűnő beszámolót. A meccset a 7. perctől láttam csak, mert az unokákat indítottam útra… De nem baj, mire felértem a tv-hez, már 1:0 volt ide! Izgalmas, küzdelmes mérkőzés volt. Örültem a három pontnak, a Kispest legyőzésének. De! A Vasas elleni győzelem után azt írtam, várjunk még az ujjongással, a Kispest elleni szereplést várjuk meg. A győzelem megvan, de – szerintem – ujjongani még most sem szabad. Van sok jó játékosunk, de a csapat még nem állt össze. Kevés tudatosan felépített támadást láttam, a védelemben is akadtak hibák, s továbbra is hiányzik egy kreatív irányító középpályás, aki fazont adjon a csapatnak. Izgatottan várom a Diósgyőr elleni meccset. Remélem, a két győzelem nem kényelmesíti el a fiúkat. Hajrá Fradi!
HELYRE ÁLLT A VILÁG RENDJE !
Úgy láttam, hogy a pohár inkább „félig tele van” mintsem „félig üres”.
Egyébként a Pedroso-Szpirevszki (vagy Szpirovszki?) kettős vacsorára fogyasztotta el a derék(?) olaszt. Hogy Eppelről ne is beszéljünk…
Egyébkén úgy hallom, hogy Mardel kutya mintha hangosabban érdeklődik a plecsniről.
Előbb kijavítom a nyelvhelyességi hibámat.
Egyébkén úgy hallom, hogy Mardel kutya mintha hangosabban érdeklődne a plecsniről.
*
Ami a Honvédot illeti, szerintem Rossi mester nem véletlenül vagy kalandvágyból váltott csapatot. Világosan látta, hogy ebből a társaságból nem lehet már többet kihozni, hanyatlani fog. így dicsősége tetőpontján távozott. És „utánam az özönvíz” (ami tegnap le is szakadt Kispesten a valóságban is). Emlékszem bő hatvan év távlatából, hogy voltam kint ilyen zuhés meccsen, akkor is simán győztünk.
Az írás jobb mint amit a Nemzeti Sport-ban lehet olvasni. A szerzőnek gratulálok. Örülök neki, hogy ha a védelem összehoz egy gólt , akkor a csatársor hárommal válaszol rá. ( lásd: Aranycsapat )
Színházlátogatás okán kimaradtam a szép győzelemből, de azért – amennyire lehetett – a nagyfiam közvetített. Este még megnéztem az összefoglalót, és most nagyon örülök, főleg annak, hogy az utóhangok alapján most sem egy kicsúszott, véletlen rangadósiker volt ez. Ráadásul az eredmények is nagyon jól alakultak. Ilyenkor kezd előtérbe kerülni az óvatos optimista. Jaj, csak óvatosan. És igen: Roli frenetikus!
Ez rendben volt.
Szivacski után Bobál is megmutatta, hogy milyen erős az utánpótlás.
Amikor lalolib írásait olvasom olyan érzés fog el, mint amikor Márait, Wass Albertet olvasok. Csodálatos!
Lehet a csapat is az lesz- az úton elindultunk – vére!
Köszönöm Laci, de a hasonlítás egy kicsit (nagyon) túlzás. Mellesleg ha tudnád mennyit szenvedek akkor amikor rosszul megy a csapatnak? 🙂 Persze egy győztes, egy ilyen győztes meccs után azért sokkal könnyebb.
Valóban a szokásos, jól összerakott, remek beszámoló Lalolib tollából! Nagyon hasonlóan látjuk a meccseket Laci, köszönjük! Már nem is tűnik olyan homályosnak és távolinak az a 30-as szám! 🙂
Lalolib! Megint nagyon jól összefoglaltad. A csapat kezd „éretten” focizni. Amikor kellett gyorsítottak, amikor kellett lassítottak. Volt egy nagyon örömteli dolog a tegnapi meccsben:amikor Böde bejött, nem kellett mérgelődnöm hogy miért Lovrét hozza le, mert igaz szerintem nagyon jól játszott,de senki sem volt aki kirívóan lefelé kilógott volna a csapatból. Ez egy egységes Fradi volt. Örülök hogy nem szálltunk el a Vasas elleni sikertől. Kifejezetten tetszett Blazic játéka. Ha így folytatja, akkor találtunk egy sallangmentesen játszó megbízható belső védőt. Véleményem szerint ha Otigba lesérül, akkor egy ilyen rutinos belső védővel akár játszhatnánk 3 védővel is ( azért a Honvéd gólja előtti szerencsétlenkedés nem megengedhető egy olyan védőnél mint Otigba). Tetszett a folyamatos kommunikálás egymással amit már a Vasas ellen is megfigyeltem. Most kell ütni a vasat, menni előre. Biztos hogy lesz gyengébb meccsünk megint, csak ne legyen belőle tendencia. Dollnak üzenem: ha ilyen meccseink lesznek, mint az elmúlt kettő, akkor kell a fiatalokat beépíteni az utolsó 20 percben és nem a Vidi ellen játszatni őket.
Ja és még valami: győzött a női kézi, a férfi kézicsapat ,győzött a Fradi focicsapata, kikapott a Vidi és az Újpest. Soha rosszabb napot nekünk.
Ez a meccs a szinészkedős picipestiek(Lanzafame, Nagy G.) elleni felesleges és buta faultok kivételével rendben volt. Az előre játékban Varga Roli ihletett formája és Paintsil dinamizmusa hozza a korábban nem megszokott szebbnél szebb találatokat, lassan Priskin és Böde is belejön(gondolom..) és Nando, Pedroso, Lovre futballja is tetszik. Otigba tűnik úgy, hogy kissé visszaesett, de Blazic és Szpiro stabilitása remélhetőleg Őt is visszazökkenti. Dibusz egyre jobban véd, középen is stabilnak tűnünk. Ez a játék már helyenként tetszett, de a kérdés az, nyomába eredünk-e a Videotonnak és marad-e ez a felívelő forma és az eredményesség? Ez dönti el majd, miért fogunk idén szurkolni. Hajrá Fradi!!
Tegnap tényleg csapatként dolgoztak a fiúk, mégis ki kell emelni Roli mellett Nando, Spirovski és Pedroso játékát. Paintsil egy kincs, de nagyon kell vigyázni rá. És persze nem szabad elszállni. Örüljünk néhány napig, majd keményen készülni kell a DVTK-ra, mely győzni jön…
Bizony,bizony. Óvatos duhajként örüljünk! Majd ha a Brióst meg a Lápföldi Makikat is vertük, akkor mondhatjuk majd ki, hogy üldözőbe vettük a bajnoki címet 🙂
Igen, most is kell hozzászolni, véleményt nyilvánítani, ha jól játszik a csapat és gratulálni kell a küzdeni tudásért, a csapatmunkáért és a jó egyéni teljesítményekÄ—rt! Jövő hÄ—ten is ilyen hozzáállást és eredményt várunk a diósok ellen! CSAK A GYŐZELEM!