Fradi „Petőfi” asztaltársaság

A Fradi „Petőfi asztaltársaság 1948 tavaszán alakult. A játékosok a hétfői és pénteki fürdőt követően a Gellértből az onnan mindössze egy utcácskával távolabb lévő Petőfi kisvendéglőbe jártak. Nagyon jó volt a koszt és kellemes családias hangulat jellemezte a kis pince vendéglőt. Mészáros József a csapat kiválósága elmondta, hogy Lakat Károly indí­tványozta az asztaltársaság létrehozását, mégpedig a szabadságharc centenáriuma idején. A törzshelyen sok kedves órát töltöttek, annál is inkább, hiszen a tulajdonos nagy Fradi szurkoló volt és mindig mindenből a legjobbat adta a kedvenceknek. A Fradi futballmúzeumban, a Dr. Lakat Károly teremben egy érdekes tabló emlékeztet az egykori asztaltársaságra. Mészáros József elelevení­tette, a tabló történetét, és a rajzos múltról ezeket mondta:

– Lakat Karcsi 1948 Karácsonyán azt javasolta, hogy örökí­tsük meg az utókornak a mi Petőfi asztaltársaságunkat egy szép szí­nes tablóval is. Lakat elvállalta, hogy mindenki fényképe mellé rajzol, pingál valami érdekeset, jellemzőt. A tabló elkészült és a vendéglő bezárásáig — az államosí­tásig – ott dí­szelgett a Fradi szurkolók nagy örömére. A tablón a nemzeti szí­nű kokárdában Petőfi a főalak, aki természetesen – bordalaihoz és helyhez hí­ven – poharat tart a kezében és ki mással koccint, mint Deák Ferivel, a csapat gólgyárosával, az 1948-49-es idény magyar gólkirályával. Deák fotója egy táncos mulató rajzával van kombinálva, ami persze nem véletlen. A „Papagáj volt a törzshelye, annál is inkább, mivel a mulató primadonnájához, Tihanyi Magdához nagy szerelem fűzte.

A következő képen Csanádi Árpi még aránylag dús hajjal látható, igaz akkor még csak 24 éves volt. A rajzos jelenet a derűs mexikói túrára utal, ahol Árpi az egyik szálloda tulajdonosának a lányával, Carmennel igencsak megértették egymást, erős vonzalom szövődött közöttük.

Kispéter Miska sztorija egy hajdani tizenegyesre emlékeztet. Még szolnoki játékos volt, amikor a pesti mérkőzésen a bí­ró 11-est í­télt az ő megmozdulása miatt. A kétségbeesett Kispéter letérdelt a bí­ró előtt és könyörgött az í­télet visszavonásáért, esküdözött, hogy nem ért kézzel a labdához. Lakat „vidéki szerelésben ábrázolta a népszerű Misát, no és persze a bí­ró is megrajzolásra került.

A Henni Gézánál penicilines injekció látható – ő ugyanis egy kicsi hipochondernek számí­tott. Állandóan úgy nyitott be az öltözőbe, hogy „Nagybátyáim, felszökött a lázam, beteg leszek!”. Ezt mi megszoktuk, meg sem mértük a lázát, hiszen a tagadhatatlan lámpalázon kí­vül úgy sem volt semmi baja. „Nagybátyáim (ez volt a szavajárása) — nyitott ablaknál nem merek aludni – ezt is mondogatta- , mert egy kicsit holdkóros vagyok és félek, hogy kilépek az ablakon…”

Ami Lakat Karcsit illeti, önmagát is szépen kifigurázta, hiszen a vitriolos, maró humor erős oldala volt. Az „ágyjelenet” arra utal, hogy 1947-ben egynapos házasként utazott a mexikói túrára. És bizony, ha hazagondolt sokszor emelkedett a takaró…

A tabló középpontjában Lázár Gyulát, a régi kiváló játékost, a Tanár urat láthatjuk. Ő ekkor már, a csapat „osztályfőnökének” számí­tott mai szóval élve technikai vezető volt. Nagyon szerettük, hiszen mindenben játékospárti volt, ügyes-bajos dolgainkat barátilag intézte. Még az asztaltársaság borszámláit is ő nyújtotta be humoros kommentárokkal Nádas Adolfnak, szakosztályunk elnökének. A kép melletti rajzon látható amint a „kis nebulóknak” Budainak, Kocsisnak, Czibornak – a csapat újoncainak magyaráz. Ők mivel nem voltak rendszeres vendégei a „Petőfinek” , a rajz szerint oktatáson tanulják a módit, mármint azt, hogy ne a málnát, hanem a fele bor-fele szóda fröccsöt tartsák szem előtt, úgy mint a táblára í­rt elődök tették. Mert ez a Fradiban í­gy szokás, hiszen a gyakori győzelmek után jogos a pohár emelés…

Rudas Feri fotója mellé azért í­rtuk, hogy Sárosi Béla utódja, mert a Fradi vendéglőt eredetileg, Bélának í­gérték, de valahogy mégis Rudas kapta meg. Ettől az időtől kezdve ő lett az „Okos Feri”. Nagy forgalma volt az üzletnek, ráadásul akkor még a pályán, tehát a lelátókon is mintegy 40-50 ember mérte poharazva a bort. Ezért került a tablóra a piros bor jelölés, na és egy kis csipkelődésként a bor vizezés… Budapest egyik legnépszerűbb ruhaszalonja a Máté-szalon volt. A csapatból is sokan jártak oda ruhát csináltatni – elsősorban Rudas. Feri szeretett választékosan öltözködni és Lakat egy kis felirattal ezt megörökí­tette.

Hernádi Palinak is mexikói szí­vügyei voltak, dehát erről nem szeretett beszélni és mondta is nekünk, hogy ez az „amiről nem beszélünk…”

Arról viszont beszélhettünk és büszkén, hogy ezidőtájt vett egy családiházat, amit mi azért neveztünk el „kutyaháznak”, mert Hernádi erzsébeti házvásárlásakor megemlí­tette: azért vásárolt Pesterzsébeten házát, mert ott még — mivel Pestkörnyéke
volt – szabad volt kutyát és sertést tartani.

Akinek a fotóját nem tettük a tablóra, az Szabó Feri volt. Csak egy „humoros gyászjelentés” örökí­tette meg bajnokcsapatunk hátvédjét. Hogy miért? Mert nem tudott résztvenni ezeken az asztaltársasági összejöveteleken. Ugyanis ifjú, és kardos felesége nem nézte jó szemmel a koccintgatásainkat. Percre lebontva tudta, hogy hány perc az edzés, a fürdő és az út meddig tart hazáig?! Ha nem ért időben haza sok „háziáldás” szállt a fejére. Pedig ő is szerette a fröccsöt…

Kéri Karcsi beceneve Birka volt, ez a tablón is kifejezésre jutott. Pakson egyébként egyszer egy szurkolótól kecskét is vásárolt – a képen erre is történik utalás – de türelmével is rászolgált a becenevére. A rúzsfoltos ruhadarabok is sokat sejtetőek… Nekünk mindig azt mondta, hogy a villamoson véletlenül, a nagy tolongásban „pirosodott” be…

Ami a Körösi Pistát illeti egy rendkí­vül szolgálatkész segí­tőnk volt – mindent elintézett, szinte nélkülözhetetlen volt a csapat mellett. Igaz bele is szólt mindenbe, azért cukkoltuk, azzal, hogy még elnök is lehet belőle… Kérinek volt a legjobb barátja, tehát nem véletlenül vannak a tablón egymás mellett.

Saját személyemről: mint ahogy a csapat többi tagja, én is odafigyeltem a divatos öltözködésre, talán egy kicsit az átlagosnál jobban is törődtem a külsőmmel.

Kiszúrták ezt a többiek és sokszor bosszantottak azzal, hogy a zsebembe vörös bort öntöttek, vagy a pincérrel megbeszélték, hogy éppen az én új ruhámat öntse le „véletlenül” egy kis levessel… Azért vagyok zuhany alatt, tehát tisztálkodás közben a képen. Az is látható, hogy zöld a nadrágom — ezt még a mexikói úton vettem, hiszen már akkor elhatároztam, hogy Kispestről egy év elteltével már nem csak kölcsönjátékosként szerepelek a Fradiban. A virággal Karcsi azt érzékeltette, hogy valamennyi játékostársam feleségének, a menyasszonyoknak névnapi csokrokat nyújtottam át.

A tablót Mindszenti Pali fotója a humoros, rajzos témája zárja. Második kapusként került hozzánk. Amikor hazament egy-egy fröccsözésből, odahaza kedvenc fotelében még a feleségével is koccintgattak – jó háziborral. Megértő párt alkottak, pedig Pali még a prémiumot sem mindig vitte teljes egészében a házi kasszába. Mert, hogy énekelhessük „Szeressük egymást gyerekek” ahhoz azért egy-két pohár bor is elkelt. Ezt a bajnokcsapatot ugyanis, nemcsak a tudás, a Fradi szí­v, hanem a fröccsös vidámság is összetartotta… Ezt úgy érzem ez az érdekes tabló is érzékeltette.

(Nagy Béla, Fradi Műsorlap, 1989. június)