1989.VI.14. MNK Döntő, Bp. Honvéd – Ferencváros 1-0

Dupláztak a kispestiek: bajnoki arany után MNK-siker

Albert: a kupagyőzelem mindig nagy dicsőség

A ferencvárosiak, a szerdai mérkőzés kezdési idejéhez igazodva kedd este 7 órára hirdettek edzést az Üllői úton. A gyakorlás előtt a csapat szakosztály-igazgatója, az egykori aranylabdás Albert Flórián nyilatkozott az MTI munkatársának.

– Az a tény, hogy már mindenképpen részesei lehetünk a következő idény európai kupaküzdelmeinek, nem befolyásolja a játékosok küzdőszellemét – mondta Albert Flórián. – Az MNK-döntőben pályára lépni mindig nagy dolog volt, akkor is, amikor még aktiv játékosként vehettem részt a fináléban.

A Ferencváros az idén nyujtotta az utóbbi évek legjobb teljesitményét. Teljesitették a tervet?
– Nagyon örültünk a bajnoki ezüstéremnek, s elszántan készülünk arra, hogy szerdán a mi játékosaink emelhessék a magasba a győztesnek járó serleget. Ugy érzem, ők ezt ugyanolyan megtiszteltetésnek éreznék, mint a sok sikert elért elődök.

Both: nem adjuk ki a lehetőséget a kezünkből

Both József, a Bp. Honvéd vezetőedzője mindössze fél éve látja el tisztét Kispesten. Eleinte – a bundaügy és a szövetségi  kapitányváltás közepette – nem sok jóval kecsegtették a szakembert, aki aztán alaposan rácáfolt a kétkedőkre.

– A bajnoki cim ellenére nagyon komolyan vesszük a kupát, mivel ennyivel tartozunk a magyar futballnak és saját magunknak egyaránt – jelentette ki Both. – Hatalmas küzdelmet folytatunk a sportág életben tartásáért idehaza, s ez a holnapi találkozó is része lehet ennek a harcnak.

Az MNK-döntőjében a bajnokság első két helyezettje találkozik. Véletlennek tartja ezt?
– Ez valóban a sors játéka. Az lenne az igazi, ha ez alkalomból telt ház fogadná a döntő résztvevőit a Népstadionban.

Hogyan itéli meg az esélyeket?
– A közönség nagy része kétségkivül a ferencvárosiakat fogja buzditani. Ezt a lélektani előnyt a nagyobb egyéni tudással  igyekszünk ellensulyozni. Szeretném mindehhez hozzátenni, hogy legutóbb, amikor 2:1-re legyőztük a zöld-fehéreket, sokat birált szurkolótáboruk sportszerüen viselte a vereséget. Ugy érzem, a két egyesület között is jók a kapcsolatok, ennek ellenére a duplázás  lehetőségével élni akarunk.

*

Bp. Honvéd – Ferencváros 1:0 (0:0)
Népstadion, 20 000 néző, v: Győri

Bp. Honvéd: Disztl P. – Sallai S., Disztl L., Csuhay, Cseh – Szijjártó, Sikesdi, Csehi – Fodor, Kovács (Pisont 46.), Gregor

Ferencváros: Józsa – Simon, Pintér, Limperger, Keller – Bánki (Fonnyadt 74.), Páling, Topor – Fischer, Dzurják, Dukon (Wukovics 74.)

Gól: Fodor (62.)
Sárga lap: Cseh (58.) illetve Simon (24.)
Jók: Fodor, Szijjártó, Disztl P. illetve Páling

Ünnepre készült a Népstadion mintegy 20 ezres közönsége az MNK 49. döntője alkalmából. A szurkolók jó küzdelmet vártak a bajnokság első két helyezettjétől, a Bp. Honvéd és a Ferencváros csapataitól, reményeikben azonban csak a második félidőben nem csalatkoztak.

Győri játékvezető kezdést jelző sipszava után mindkét együttes óvatosan kezdett. A ferencvárosiak valamivel kezdeményezőbbek voltak, de támadásaikat körülményesen szövögették. Az első emlitésre méltó helyzet mégis az ő kapujuknál volt, amikor Kovács mintegy 18 m-ről leadott, lapos lövését Józsa bravurral tolta szögletre. A kispestiek gyors huzásokkal próbálták zavarba hozni a labdát többet birtokló zöld-fehéreket. Ebben a játékrészben sokáig semmi emlitésre méltó esemény nem történt, Dukon 25 m-es szabadrugását lehet üde szinfoltnak tekinteni a 34. percben. Kevéssel a lefujás előtt Bánki beadása Dzurják elé került, lövését azonban Disztl P. megfogta.

Fordulás után nagyot változott a játék képe. A Ferencváros nagy iramban kezdett, s előbb Keller, majd Fischer révén akár a vezetést is megszerezhette volna. A másik oldalon a szünetben csereként beállt Pisont Fodor beadását kapásból szépen lőtte kapura, Józsa minden tudására szükség volt, hogy háritson. Aztán a 62. percben a Bp. Honvéd megszerezte az egyetlen találatot. Ehhez elsősorban Pintér hatalmas hibájára volt szükség, a középhátvéd ugyanis kapujától 20 m-re elveszitette a labdát, s Fodor a bal alsó sarokba bombázott (1:0). Nem sokkal később Fischer fejjel csusztatott  kapura, a labda épphogy elment Dzurják lába előtt. A zöld-fehérek mindent elkövettek az egyenlitésért, s erre több lehetőségük volt. A 73. percben Dzurják már csak Disztl kapussal állt szemben, azonban gyatrán guritotta el mellette a labdát, igy a Bp. Honvéd hálóőre háritott. Három perccel később valóságos tüzijáték volt a kispestiek kapuja előtt, ujra Disztl P. volt a főszereplő, hatalmas bravurral mentett. Tiz perccel a lefujás előtt már szinte mindenki gólt kiáltott, amikor Limperger fejesét tette ártalmatlanná a szakállas  kapus. A találkozó utolsó jelentős eseménye Fodor kapufája volt, nem sokkal a lefujás előtt.

Miután Győri játékvezető véget vetett a 49. MNK-döntőnek, sajnálatos módon tumultuózus jelenetek zajlottak a pályán. Mindkét csapat szurkolói megszállták a zöld gyepet, a rendfenntartók kutyák segitségével távolitották el a fiatalok egy részét a stadionból.

A Ferencváros és a Bp. Honvéd találkozója csak a második félidőben hozta meg a várt éles küzdelmet, ekkor a zöld-fehérek jobbak voltak ellenfelüknél, de Pintér hibáját csatáraik nem tudták jóvá tenni. A kispestiek tehát a bajnoki cim mellé a kupát is elnyerték.

Miután Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke átadta a serleget a  kispesti labdarugóknak, diadalittasan tértek az öltözőbe.

Both József, a Bp. Honvéd vezetőedzője az MTI munkatársának kérdésére a következőket nyilatkozta csapata teljesitményéről:

– Megmondom őszintén, erre a sikerre nem számitottam, amikor átvettem a piros-fehérek irányitását a bajnokság közepén. Ugy érzem, felelősséggel tartozom a magyar labdarugásért, s remélem, hozzájárultunk a sokat birált hazai futball felemelkedéséhez. Sok gonddal kellett megküzdenünk ebben az évben, s ez rengeteg energiát emésztett fel. Külön egyetlen játékosomat sem emelem ki, ez a győzelem az egész csapat diadala.

Rákosi Gyula: – Nagyon csalódott vagyok, hogy nem tudtunk élni a kupa elnyerésével. Húsz percet játszottunk úgy, hogy lelkes, nagyszerű közönségünk is meg lehetett velünk elégedve. Még ezzel a 20 perces nagy hajrával is nyerhettünk volna – de rendkí­vül balszerencsések voltunk – Fortuna a kupát a Honvédnak adta át…