FRADINKA VI.

Történetünk kezdete (mely elsőre talán mesének mondható, de számos shakespeare-i drámai és ví­gjátékai fordulatot is tartalmaz) 2005. őszére tehető, amikor első alkalommal í­rták ki a pályázatot az Üllői út 129. szám alatti terület vagyonkezelési jogára. Bár már akkor is elég zavarosak voltak a Fradi körüli viszonyok, de arra senki sem számí­tott, hogy néhány hónap múlva nem a pályázat eredménytelensége sokkolja majd a zöld-fehér szí­nek szerelmeseit, hanem egy jogtalan MLSZ döntés, mely a másodosztályba száműzte a Ferencvárost.

Mialatt a csapat képtelen volt átugrani az elsőre könnyűnek tűnő NB II-s akadályt, a háttérben beindult a „stadion-saga”, mely fordulataival simán lepipálta John Galsworthy Forsyte családjának birtoklási szenvedélyének történetét. Néha volt olyan érzésünk, hogy a regény és a stadion körüli hercehurca összefonódik, a Ferencváros akkori vezetői is a Forsyte család leszármazottai, akik az örökölt múltat képtelenek gyarapí­tani és üzemeltetni, de azt a látszatot keltik, hogy ők foggal-körömmel harcolnak azért, hogy az ősök által felépí­tett Ferencváros ne vesszen el örökre a feledés homályába.

Az új pályázatok úgy hullottak ránk, mint az átkosban az ötéves tervek, melyek csak arra voltak jók, hogy álomba ringassanak. 2008 tavaszán hittük először, hogy fel tudunk ébredni és tényleg olyan változások fognak történni, melyek hosszú évekre meghatározzák a Ferencvárosi labdarúgás jövőjét. Jött Kevin McCabe, aki „zsákba” hozta a milliárdokat, a jövő í­géretét, új stadiont, BL szereplést – amit el is hittünk, mert végre akartunk valamiben hinni. Ne feledjétek, a 2007/08-s szezon, az egyik legrosszabb (helyesebben legpocsékabb) időszaka volt labdarúgásunk történetének.

Az angolok könnyű álmot í­gértek – helyette megkaptuk III. Richárd vészjósló „országomat egy lóért” kiáltását. 2011 decemberében az állam visszavásárolta a jogokat, majd átadta a klub működését az FTC Labdarúgó Zrt.-nek.

Dluhopolszky László grafikája az „angolosan távozó” Kevin McCabe graffiti üzenetét ábrázolja, benne a teljes csalódottság és reménytelenség érzésével. A történet jóra fordulása innentől már ismerős, 2015 őszétől már az új Groupama Arénában, rendezett anyagi körülmények között készülünk a 29. bajnoki cí­münk ünneplésére.

A kí­nos és méltatlan múltra a „stadion történet” mellett már csak Dluho grafikája emlékeztet.