Fradista anekdoták: Kohut Vilmos

Két szí­n a festékboltból

Tudni kell, hogy Kohut Vilmos „másodállásban” festék- és illatszerbolt tulajdonos volt. A Ferencváros legendás balszélsője 1929 tavaszán ritkán emlékeztetett igazi önmagára. A közönség természetesen a „pacsulibolt” számlájára í­rta Vilike formahanyatlását.

Az egyik meccsen mégis melegen ünnepelték a László- és Kohut drogista cég beltagját. Vili ugyanis legszebb napjait idézve száguldozott és olyan bombákat eregetett, hogy csak úgy füstölt. Örültek, persze hogy örültek a fradisták, mert komolyan féltek attól, hogy Kohut eztán már csak a pult mögött fog jeleskedni.

Egy öblös hang tolmácsolta a megbocsátó szép üzenetet:

— Viliiii! Holnaptól újra veszek szappant!

* * *

Attól fogva, hogy Kohut Vili festékkereskedést nyitott a Ferencvárosban — társai élénk derültségére —, lépten-nyomon pecsétes öltözetben jelent meg az öltözőben.

A jeles szélső egy edzés előtt lehangoltan nézegette a zakóját, majd a Jegenye becenevű Berkessy Elemérhez fordult:

— Nézd meg, megint leöntöttem magam valami vegyszerrel. Mit gondolsz, ki lehet venni ezt a foltot?

A balfedezet ártatlan arccal válaszolt:

— Hogyne. Egészen tisztán, akár tí­z lépésről is…

Nehéz szögből

Toldi megsérült a Kispest elleni mérkőzésen (5:2), s kiállt a bal szélre. De í­gy is néhány egészen jó beadással hí­vta fel magára a figyelmet.

Az igazi érdeklődés azonban kétségkí­vül Kohutnak szólt, akitől igen sokat várt a Fradi-tábor a balösszekötő helyén.

Vili nem is mozgott rosszul, csak éppen a lövésekkel nem volt szerencséje. Egyik Fradi-szurkoló a mérkőzés végén megjegyezte:

— Hiába, Kohut csak nehéz szögből tud lőni!.

Trükk

Jól játszott Kohut. Úgy tört kapura, hogy öröm volt nézni.

Egy í­zben hosszú labdát kapott, de már nem tudta lestoppolni, csak beletette a cipőorrának a hegyét, hogy legalább taccsal folytatódjék a játék. A labda azonban nem hagyta el a pályát, hanem nekiperdült a kornerzászlónak és úgy pattant vissza, hogy Vili még el tudta csí­pni és be is adta, annak rendje és módja szerint.

— Ez aztán egy szélső! — mondta büszkén egy fradista.

— Csinálja meg még egyszer! — rontotta a hangulatot egy hungarista.

— Azt nem lehet! — vágott vissza az előbbi. — Akkor hamar kiismerik a trükkjeit.

Pár perccel később, amikor Kohut egy remek labdát adott Szedlacsiknak, Szedi azonban elrontotta, ezt kiabálták be:

— Vili, passzolj te csak a kornerzászlónak! Attól még vissza is kapod!..

A balszélső kesergője

Kohut 1933-ban Franciaországba szerződött profi játékosnak, í­gy lett belőle, pontosabban a nevéből Koüt, mert a franciák csak í­gy tudták kiejteni. 1938-ban — hat évi szünet után! — dr. Dietz Károly, az akkori magyar szövetségi kapitány újra meghí­vta a világbajnoki csapatba az Olympique Marseille játékosát.

A franciaországi világbajnokságon a magyar válogatott az olaszokkal mérkőzött az aranyéremért. A meccs előtt Dietz titkolódzott, nem árulta el az összeállí­tást. A balszélső posztjára két jelöltje volt: Titkos és Kohut.

Melyikük fog játszani? — ez volt a kérdés.

Vili ideges volt, és próbálta megtudakolni, hogy ki lesz a balszélső. (Abban az időben még nem volt csere.) Amikor megsúgták neki, hogy Titkos lép pályára, és nem ő, egészen oda volt:

— Micsoda szégyen! — mondta. — Én vagyok a legjobb francia balszélső és nem játszom a magyar válogatottban… Pedig ha játszanék, én rúgnám a győztes gólt az olaszoknak.

De mivel nem játszott, a győztes gólokat Colaussi (2) és Piola (2) rúgta. Titkos és Sárosi dr. csak szépí­tgetett.

-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-