Gellei Imre: 68
A balszélsőként játszó Gellei a másodosztályig jutott játékos pályafutása során. 1977-től kezdett edzősködni Keszthelyen, a csapatot az NB II-be juttatta fel.
Élvonalbeli pályafutását Zalaegerszegen kezdte, 1983-tól három szezonon át irányította a kék-fehéreket. Pályafutásának további fontosabb állomásai (196-87: Rába ETO, 1988-90: Siófok, 1991-92: Vasas, 1992-94: MTK, 1995-99: Vasas, 2001-03: szövetségi kapitány, 2003-05: ZTE, 2005: Nea Salamancia (Ciprus) 2005-07: Ferencváros, 2007-10: Paks).
535 élvonalbeli találkozón ült a kispadon, huszonháromszor irányította a nemzeti válogatottat. Az EB és VB selejtezőkön két-két győzelem illetve döntetlen mellett, hatszor szenvedett vereséget a magyar csapat. Legnagyobb edzői sikerét a Vasassal érte el, bronzéremig vezette az angyalföldieket az 1997/98-as szezonban. Legnagyobb kudarca az MTK-hoz kapcsolódik: 22 forduló után adta át a kispadot a kieső helyen álló kék-fehéreknél az 1993/94-es szezonban (a bajnoki évad végén kiesett az MTK).
A Ferencvároshoz 2005 őszén került László Csaba helyére.
– Egy pillanatig sem gondolkoztam az ajánlaton, hiszen több játékossal is dolgoztam már korábban a válogatottnál. Minél több mérkőzést szeretnénk megnyerni és az elsődleges célom, hogy a közönség ismét egy olyan Ferencvárost köszönthessen, amelyet minden ellenfél tisztel.
A REAC-tól hazai pályán elszenvedett kétgólos vereség után a 12. helyen álló csapat a szezon végén rosszabb gólaránya miatt a 6. helyen zárt Gellei vezetésével.
Érkezésével Keller, Borbély és Udvarácz távozott szakmai okok miatt a csapattól. Aztán a pénztelenség miatt Szűcs Lajos, Takács Ákos, Botis, Rósa, Tőzsér, Bognár, Bajevski és Leandro is eligazolt.
A „Rend, törvényesség, fegyelem” jegyében a következő szezont a másodosztályban kellett kezdenie a Ferencvárosnak. A szezon eleje sima visszajutást ígért, majd akadtak gyengébb eredmények is, ennek ellenére két pont előnnyel fordult Gellei csapata a másodosztály Keleti csoportjában. A hazai pályán elszenvedett KTE vereség után állt fel a kispadról a 21. fordulóban. A csapat jobb gólarányának köszönhetően állt a bajnoki tabella élén távozásakor. Utódja Zoran Kuntic lett, a feljutás nem sikerült.
Negyedik sor: Nagy S., Tímár, Dragóner, Kemenes, Komora, Szabó K., Brettschneider, Bognár, Balog Z. Harmadik sor: Bartha, Csurka, Ferencz, Nagy J., Fitos, Medgyesi, Csepregi, Zsivóczky. Második sor: dr. Gyarmati Jenő orvos, Eisemann László gyúró, dr. Schiszler Gábor orvos, Simon Balla István erőnléti edző, Gellei Imre vezetőedző, Tepszics Ignác cégvezető, ifj. Albert Flórián edző, Józsa Miklós kapusedző, Czakó Péter szertáros, Haaz Ferenc technikai vezető, Lipcsei Gábor gyúró. Első sor: Szalai, Laczkó, Horváth D., Lipcsei, Tököli, Lazic, Deme, Jovánczai
Isten éltessen sokáig Gellei Imre!
Csak csatlakozni tudok kispufi írásához!
Szóról szóra egyetértek vele, ugyanez a véleményem a személyével kapcsolatban!!!!
Nekem emlékezetes marad, hogy azokban a gusztustalanul aljas és máig is feldolgozhatatlan időkben mennyire ki tudott állni a játékosai és a szurkolók mellett és előtt, hajlíthatatlanul, egyenes derékkal és gerinccel. Kötődés nélkül jött hozzánk, de úgy távozott, hogy mindig fradistaként emlékezhessünk rá. Mint ahogy az egyetlen NB II-es veresége után is milyen becsületes – sőt, túlzottan becsületes – lépés volt lemondása: amit viszont elfogadni egetverő butaság volt… Meggyőződésem, hogy vele még akkor is visszajutottunk egyből (akkor legalább miénk az erkölcsi siker, még ha az arra illetékesek így is, úgy is kiirtottak egy mítoszt, remélem, jutnak még olyan helyzetbe, hogy egyszer el kelljen számolniuk az addigra talán kifejlődő lelkiismeretükkel), Zorán viszont már képtelen volt kezelni azt a mentális helyzetet, ahová jutott a klub és a játékosok többsége 2007 tavaszára. Róla ezért mindig csak a legnagyobb tisztelettel tudok és fogok is mindig beszélni; azt sem feledve, hogy az elmúlt két és fél évtized talán legszimpatikusabb válogatottját az ő kapitánysága alatt láttuk, még ha az utolsó küszöbben ők is elhasaltak.
Summa summárum: Isten éltesse még sokáig Gellei Imrét!