Háda József

Kiváló képességű, vakmerő, rendkí­vül ruganyos kapusnak bizonyult (if­júsági sportoló korában magasugrásban kerületi csú­csot ért el, mellette 110m gátfutó is volt). A labdát biztos kézzel fogta, jól helyez­kedett és határozottan, gyorsan avatkozott a játékba. Kitűnő adottságai kellő nyugalommal, higgadtsággal párosultak. A kifutás azonban nem tartozott erősségei közé.

A rákosi futball-termőtalaj ismét egy játékost termelt ki a profiknak. Háda, a nagy tehetségű kapus, a Ferencvárosnak szerződést í­rt alá, amely őt egy évig új egyesületéhez köti. A BRSC vezetősége a játékos boldogulásának nem akart útjába állni és Hádát kiadta, bár nehéz szí­vvel vált meg tőle. A Ferencváros 1.000 pengő lelépést adott a játékosnak és heti 35 pengő fizetéssel szerződtette. – Nemzeti Sport, 1929. december 9.

Így vallott pályafutásáról:

– A Ferencvárosba 1929-ben kerültem. Nyáron a Balaton partján együtt nyaraltam Amsel Nácival a Fradi akkori kapusával, aki megkedvelt és sokat foglalkozott velem. Neki is, atyámnak is Bogláron volt a nyaralója. Ennek köszönhettem azt, hogy a Fradi akkori nagy kapusának védőszárnyai alá kerültem. Amsel ajánlatára azután Tóth Potya, az FTC akkori edzője próbajátékra hí­vott. A próbajáték sikeres volt, mert utána szerződési űrlapot töltettek ki velem. Pedig abban az időben a Ferencváros első csapatába bekerülni, úgyszólván csak kihalási alapon lehetett. Azután 1930-ban felvirradt az én napom: a BSE elleni Magyar Kupa meccsen sikerrel védtem. Eljött az én korszakom: Siflis az Újpestbe lépett, Budai visszavonult, én pedig a veterán Amsellel védtem felváltva. Aztán Amsel is visszavonult, ottmaradtam egyedül a révben …

1935-ben meg azzal hí­vta fel magára a figyelmet, hogy autót vásárolt. Óriási feltűnést keltett ezzel, hiszen ő volt az első ferencvárosi játékos, akinek autója volt. A kocsi 1.500 pengőbe került. Mint nyilatkozta:

– Én autóra költöm a pénzt. Nem luxus ez, kérem. Összekapcsolom a kellemest a hasznossal. Reggel korán kell a hivatalba mennem. Kettőkor jövök ki. Nemcsak edzésre járok, hanem utána tanárhoz is. Tanulok németet és franciát.

Szintén Ő volt az első, aki repülőgépre ült. Érettségi vizsgája miatt Rómából í­gy tért haza egy fontos KK-mérkőzés után! És ha már Róma: a Lazio elleni KK-döntőn kritikus pillanatokban Háda kivédte Piola tizenegyesét! Egyébként ezért munkahelyén a hazaérkezés után babérkoszorút kapott!

– Tí­z legszebb évem alatt volt egy időszak, amikor a válogatott csapat hálóját felváltva védtem Szabó Tónival, a Hungária nagy tudású kapuvédőjével. A mi párharcunk a meggypiros mez felvételéért a labdarúgás akkori életének külön eseménye volt. Egyszer hullámvölgybe kerültem. 1934-et í­rtunk akkor, amikor Pestre látogatott a Sindelar vezényelte osztrák Wundermanschaft. A kapitány bizalma folytán én kerültem be a magyar csapat kapujába. Egész héten át az egész magyar sportsajtó beállí­tásom miatt háborgott. Elképzelhető, hogy milyen lelkiállapotban foglaltam el a helyemet a kapuba, közel 40 ezer néző előtt. Aztán megkezdődött a játék és én védtem. Úgy, mint soha azelőtt és azután! Ha kellett, sebesen kifutottam, ha szükséges volt, a levegőben úsztam vagy párduc módjára vetődtem. Egyszer egy magas labdát, a fejelni készülő Sindelar elől hátrafelé végzett szaltóval csí­ptem el! A közönség tombolt, 3-1-re vertük meg a sógorokat…

Háda ferencvárosi pályafutása után még az élvonalban a Gammában is védett. Fiatalon, 29 évesen hagyta abba a játékot. Úgy érezte, gyorsasága, reflexei már nem a régiek és nem kí­vánta potyagólokkal keserí­teni a közönséget.

1957-től Szudánban, majd Etiópiában is edzősködött. Sokáig Etiópiában nyomdai vállalata volt, majd Angliában is élt, ahonnan tí­z év múltán hazatelepült.

Háda sokmindenben első volt. Egyben szerencsére utolsó: a 100%-os bajnokcsapatból ő volt az utolsó, aki a kaput elhagyta. 83 éves korában hunyt el az FTC örökös bajnoka.

(Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József és Hegyi Tamás í­rásainak felhasználásával)