Csapatunk ma este utazik el a ciprusi edzőtáborba, Ayia Napa városába, ahol két hét alatt 4 vagy 5 felkészülési mérkőzésen lép pályára.
A csapat névsora:
Kapusok: Szűcs Lajos, Udvarácz Milán
Mezőnyjátékosok: **Balog Zoltán, Dragan Vukmir, Takács Ákos, Sorin Botis, Gyepes Gábor, Szkukalek Igor, Leandro de Almeida, Bognár Zsolt, Rósa Dénes, **Adem Kapic, Lipcsei Péter, Marek Penksa, Tőzsér Dániel, *Laczkó Zsolt, Csepregi Richárd, Béres János, Huszti Szabolcs, Marius Sasu, Bartha László, Robert Vágner, Sowunmi Thomas, Aleksandar Bajevski és Tarcsa Bence.
* A február 15-i edzésen szárkapocscsonttörést szenvedett, majd hazautazott.
** Sérülés miatt február 20-án hazautaztak.
Laczkó Zsolt: – Próbálok pozitívan gondolkozni. Tegnap nagyon magam alatt voltam, sajnos ilyen sérülés bármikor, bárkivel előfordulhat. Álmomban nem hittem volna, hogy ennyi embert megrendít a sérülésem. Ezúton is szeretném megköszönni szurkolóinknak a rengeteg e-mailt, amit részemre elküldtek. Folyamatosan kapom a biztató sms-eket, sőt több szurkoló a kórházban is meglátogatott. Még korábbi játékostársaim közül – akik jelenleg máshol játszanak – is többen kerestek és ez elmondhatatlanul sokat jelent. Ha minden jól alakul, akkor már pénteken elhagyhatom a kórházat és hazautazom Szegedre a szüleimhez.
Adem Kapic: – Külföldön megtanultam, hogy csak akkor tudok a mérkőzéseken 100 százalékos teljesítményt nyújtani, ha az edzéseken 120 százalékot hozok ki magamból. Ezért soha nem fogom vissza magam, a legegyszerűbb feladatot is igyekszem olyan odafigyeléssel és intenzitással végrehajtani, mintha életem legfontosabb meccsén szerepelnék éppen. Amikor a baleset történt, három a három elleni játék zajlott a pályán és én becsúszva akartam szerelni Zsoltot. Sajnos rossz ütemben értem oda és teljes testsúlyommal ráestem csapattársam lábára. Először nem is gondoltuk, hogy nagy baj történt, hiszen máskor is előfordul, hogy egy-egy ütközés után valaki lent marad a földön. Csak amikor odamentünk Zsolthoz, akkor láttuk, hogy nagy gond van. Borzasztóan sajnálom a történteket, annyira megrázott ez az eset, hogy utána több tréninget is kihagytam, képtelen voltam a munkára koncentrálni. Amíg a többiek edzettek, én egyedül sétáltam a tengerparton, próbáltam feldolgozni a történteket, de képtelen vagyok elfelejteni Zsolt fájdalmas arckifejezését. Ha tehetném, meg nem történtté tennék mindent. A csapattársak vigasztaltak, László Csaba is sokat beszélgetett velem, mondta, hogy nem hibáztat a történtekért, egy teljesen átlagos párharcot vívtunk a labdáért, ami sajnos nem úgy végződött, mint a párharcok többsége. Nagyon sajnálom Zsoltot, hiszen egy fiatal, tehetséges játékosról van szó. Természetesen mindenben igyekszem segíteni, hogy minél hamarabb meggyógyuljon és újra köztünk legyen. Az orvosok szerint teljesen fel fog épülni, de amíg nem látom mezben kifutni a pályára, addig nem fog megnyugodni a lelkiismeretem.
(A Ferencváros hivatalos honlapja alapján, 2005.02.11. – 2005.02.24.)
Vélemény, hozzászólás?