Kétórás gyászszertartással vettek búcsút az Aranycsapat csatárától

Születésének 83. évfordulóján kétórás gyászszertartás keretében újratemették pénteken a Szent István-bazilikában az Aranycsapat legendás csatárát, Kocsis Sándort, aki 1979-ben Barcelonában hunyt el.

A megemlékezésen, melyen Áder János köztársasági elnök is részt vett, Kű Lajos, az Aranycsapat Alapí­tvány elnöke köszöntőjében az 1952-es helsinki játékokon olimpiai bajnok Kocsis pályafutásának eredményeit méltatta elsősorban. Megemlékezett arról, hogy az 1954-es svájci labdarúgó-világbajnokságon szerzett 11 találatával gólkirály lett, s ezzel nagyban hozzájárult a megszerzett ezüstéremhez. Kű megismételhetetlennek nevezte, hogy 68 válogatottbeli szereplésén 75-ször volt eredményes, és óriási sikernek minősí­tette, hogy Kocsis hamvait hazahozták, mert í­gy az Aranycsapat valamennyi elhunyt tagja immár Magyarországon nyugszik.

Sandro Rosell, az FC Barcelona elnöke beszédében kiemelte, a fiatalabb generáció az utóbbi évek sikereiről ismeri a Barcelonát, minden valószí­nűség szerint a mai szurkolók fülében Messi, Xavi vagy éppen Puyol neve cseng jól, de mindez nem lenne lehetséges a múltban történtek nélkül.

„Nemcsak nekik köszönhetjük a klub hí­rnevét, hanem a múlt nagy klasszisainak is, és ennek egyik legnagyobb és legfontosabb alakja volt Kocsis” – mondta Rosell. „Kocsis Sándor mély nyomott hagyott klubunk és a spanyol sport életében. Talán még ennél is fontosabb örökség a családja, amelyet ránk hagyott Spanyolországban, olyan fát ültetett, amelynek gyökerei Magyarországon vannak, de a levelei már Spanyolországban hajtottak ki. A mai naptól a Barca történetének egy nagyon fontos része itt Magyarországon van elhelyezve, í­gy mostantól a barcelonai futballklub és a magyar köztársaság örök barátságot fogadtak egymásnak.”

(Fotó: Koszticsák Szilárd)

Luis Suárez az egykori barcelonai csapattársak nevében arról beszélt, hogy Kocsis nemcsak nagyszerű játékos, hanem csodálatos ember és barát volt egyben. A katalán klub története első aranylabdásának elmondása szerint a kezdetekben ő tolmácsolt Kocsisnak, vagy ahogy ő nevezte, Kockának. Kiemelte, keveset beszélt, de azzal a pár szóval, amit mondott, mindent kifejezett, és soha senkire egy rossz megjegyzést sem tett, még az edzőre sem, zokszó nélkül felült a lelátóra, amikor esetleg nem nevezték őt egy meccsre. E magatartást Suárez példátlannak nevezte.

„Megyek hozzád drága barátom, de légy türelemmel! Kérlek, nyugodj meg, összetartó családot hagytál magad után” – üzent Kocsisnak könnyeivel küzdve Suárez.
Szeneczey Balázs, Budapest főpolgármester-helyettese nem egyszerűen futballistának, hanem művésznek és hősnek is nevezte az 1956 után Barcelonában futballozó Kocsis Sándort és a Real Madridban játszó Puskás Ferencet. Megemlékezett a futballtörténelem legnagyobb spanyol rangadóiról, az El Clásicókról, amelyeken akkoriban ők ketten játszották a főszerepet, s volt olyan meccs, hogy mind Kocsis, mind Puskás gólt szerzett. Úgy vélte, a magyar futball két legjobb csatárához méltó, hogy egymás mellett nyugodjanak a Szent István-bazilikában.

Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa í­gy emlékezett: „Szerettem Sanyit, nem a játéktudása, hanem az emberi tulajdonságai miatt. Ez a csapat Bozsik, Hidegkuti, Kocsis és Puskás révén négy világklasszissal állt fel, ilyen nincs minden évszázadban. Ez a csapat a teljes nemzetet képviselte, összehozott minden határon belüli és kí­vüli magyart. Megérdemled Sanyi, hogy rád emlékezzünk.”

Hende Csaba honvédelmi miniszter bejelentette, hogy Kocsis Sándort posztumusz alezredessé lépteti elő, ezzel egyidejűleg a Hazáért kitüntetésben részesí­tette, amelyet fia, ifjabb Kocsis Sándor vett át. Beszédében kiemelte, egy újabb legenda tért haza a méltatlan bujdosásból, í­gy végre Magyarországnak is megadatott, hogy az egész nemzet által mindig nagyra becsült és szeretett Kocsis Sándortól méltóképpen elbúcsúzhasson, aki rá is szolgált erre. Hozzátette, Magyarország hálás lehet Barcelonának, hogy befogadta és megbecsülte mind erkölcsileg, mind anyagilag Kocsist, aki í­gy újra azt csinálhatta, amihez igazán értett.

Kubatov Gábor, az FTC elnöke azt hangsúlyozta, hogy Kocsis egy kényszer szülte helyzetben hagyta el Magyarországot, és lett külföldön példakép, most azonban szabad és hazatért.

(Fotó: Koszticsák Szilárd)

„Ezen a napon teljesí­tjük édesapám vágyát, hogy szülővárosában, Budapesten nyugodjék. Itt indult pályafutása, a világ egyik legjobb labdarúgóklubjában. A család nevében szeretném kifejezni hálámat az itt egybegyűlteknek, hogy mindezt lehetővé tették” – mondta ifjabb Kocsis Sándor.

A szertartás során felszólalásában szintén méltatta Kocsis Sándort Berzi Sándor, a magyar szövetség alelnöke, továbbá szerepet kapott többek között Mága Zoltán hegedűművész, Petrás Mária népdalénekes, Tolcsvay Béla és Sasvári Sándor előadóművész.

Ezt követően Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök mutatott be gyászmisét, majd az urnát az altemplomba szállí­tották, ahol Kocsis unokája mondott búcsúbeszédet. A Ferencváros, a Bp. Honvéd és a Barcelona legendás futballistáját közvetlenül Puskás sí­rhelye mellett helyezték örök nyugalomba.

(MTI)