Ertékes cikket közöl, melyben bebizonyul, hogy a Fradi és közönsége jòban, mint rosszban hûek maradtak sají t maguknak.
A cikk 1946-ban ìròdott. Idézek belôle a politikai veszélyeket illetôen: Azonban nem voltak a Rí kosi-korban bizonyos „í tkeresztelések“ ?
„– és vallom meg ma is, hogy a Ferencví ros elvesztése pòtahatatlan
hagyna nemcsak a magyar labdarùgí sban, de az egész magyar sportban. A zöld-fehör klubot ma mí r politikai sìkon nem fenyegeti veszély (! ?) De kétségtelen hí trí nya az hogy tí rsadalmi egyesület, hogy nincs meg az üzemi „hinterlandja“ (hí tsòorszí g) s hogy egész anyagi léte nagyszí mù és hûséges közönségére épül.“
Barcs Sí ndor, a cikk ìròja, szépen megfogalmazta a demokrí cia és a kereszténység lényegét: Mindenki mindenkié felelôs és ezért fel van ruhí zva – a közkincs érdekében – azzal a joggal, hogy lelkiismeretessen hozzí jí rjuljon a közös dolgok intézéséhez.
„Erre elsôsorban a föld-fehér (sic !) közönségnek kell megadnia a ví laszt.
Mert ennek a régi, so fényes fegyvertényt végigtapsolò és végigélvezô publikumnak a kezében van most a Ferencví ros sorsa. En azt hiszem, hogy…“
Barcs Sí ndor szépen megìrja a Ferencví ros középfedezet irí nyìtott tí madòjí tékí t, amely – ha jòl tudom, a 20-as évek végén alakult ki Bukovi Mí rton í ltal.
„élesszem a rendszervita mí r alig pislí kolò parazsí t, de nem tartom helyesnek, ha a Ferencví ros eppen most kisérletezik és éppen most pròbí lja visszaí llìtani az ortodox, ùgynevezett „tí madò“-középfedezet rendszerét. Ví rjí k meg azt az idôt, amikor a Ferencví ros mí r kilí balt a ví lsí gbòl,
S ahhoz, hogy ez bekövetkezzék a közönség segìtségére van szüksége.“
Egy mondatban le van ìrva a Fradi-közönségnek demokratikus credo-ja.
„A közönség tudja, hogy mivel tartozik.“
Ha a csapat is tudja mivel tartozik a közönségnek, akkor…
Nem tudom kimásolni, de el kell olvasni MINDEN FRADISTÁNAK, amit Barcs Sándor 1946-ban leírt: ” a Fradi sorsa a közönség kezében van!!!” – úgy látszik, ez már 60-70 éve is téma volt, hogy nincs igazi tulajdonos, csak a közönség, a NÉP! Mindenki, aki egyszer is felveszi ezt a zöld-fehér mezt, ennek megfelelően játsszon!
Egy saját emlék 1975-ből: 1 nyáron át gályáztam egy gyárban diákmunkásként, kerestem 1600 Ft-ot (a felnőtt segédmunkások 1700-1800-at), 250-ért vettem (szereztem) egy zöld-fehér csíkos mezt, édesanyám megvarrta a Fradi-zászlót kettévágott lepedőből (zöld ruhafestéket én vettem), Fradi-sálat kötött anyám barátnője és irány a 75-76-os szezon!!! 12 meccsen voltam jelen, a legtöbbért 350 km-t utaztam oda-vissza (minden szombat tanítási nap volt, időnként az 5. órát ellógtam – kitűnő tanulóként tele volt az ellenőrzőm intőkkel-)… a rendőrök néha megrugdostak, néha csak megvertek, vagy „chemotox-szal lefújtak a Fradi-zászló miatt… lehet, hogy megint „ellenzékbe” kellene vonulnunk? A ’70-es években nagyobb „párt” voltunk, mint az MSZMP…
Tisztelt lacimadí r
Ertékes cikket közöl, melyben bebizonyul, hogy a Fradi és közönsége jòban, mint rosszban hûek maradtak sají t maguknak.
A cikk 1946-ban ìròdott. Idézek belôle a politikai veszélyeket illetôen: Azonban nem voltak a Rí kosi-korban bizonyos „í tkeresztelések“ ?
„– és vallom meg ma is, hogy a Ferencví ros elvesztése pòtahatatlan
hagyna nemcsak a magyar labdarùgí sban, de az egész magyar sportban. A zöld-fehör klubot ma mí r politikai sìkon nem fenyegeti veszély (! ?) De kétségtelen hí trí nya az hogy tí rsadalmi egyesület, hogy nincs meg az üzemi „hinterlandja“ (hí tsòorszí g) s hogy egész anyagi léte nagyszí mù és hûséges közönségére épül.“
Barcs Sí ndor, a cikk ìròja, szépen megfogalmazta a demokrí cia és a kereszténység lényegét: Mindenki mindenkié felelôs és ezért fel van ruhí zva – a közkincs érdekében – azzal a joggal, hogy lelkiismeretessen hozzí jí rjuljon a közös dolgok intézéséhez.
„Erre elsôsorban a föld-fehér (sic !) közönségnek kell megadnia a ví laszt.
Mert ennek a régi, so fényes fegyvertényt végigtapsolò és végigélvezô publikumnak a kezében van most a Ferencví ros sorsa. En azt hiszem, hogy…“
Barcs Sí ndor szépen megìrja a Ferencví ros középfedezet irí nyìtott tí madòjí tékí t, amely – ha jòl tudom, a 20-as évek végén alakult ki Bukovi Mí rton í ltal.
„élesszem a rendszervita mí r alig pislí kolò parazsí t, de nem tartom helyesnek, ha a Ferencví ros eppen most kisérletezik és éppen most pròbí lja visszaí llìtani az ortodox, ùgynevezett „tí madò“-középfedezet rendszerét. Ví rjí k meg azt az idôt, amikor a Ferencví ros mí r kilí balt a ví lsí gbòl,
S ahhoz, hogy ez bekövetkezzék a közönség segìtségére van szüksége.“
Egy mondatban le van ìrva a Fradi-közönségnek demokratikus credo-ja.
„A közönség tudja, hogy mivel tartozik.“
Ha a csapat is tudja mivel tartozik a közönségnek, akkor…
Nem tudom kimásolni, de el kell olvasni MINDEN FRADISTÁNAK, amit Barcs Sándor 1946-ban leírt: ” a Fradi sorsa a közönség kezében van!!!” – úgy látszik, ez már 60-70 éve is téma volt, hogy nincs igazi tulajdonos, csak a közönség, a NÉP! Mindenki, aki egyszer is felveszi ezt a zöld-fehér mezt, ennek megfelelően játsszon!
Egy saját emlék 1975-ből: 1 nyáron át gályáztam egy gyárban diákmunkásként, kerestem 1600 Ft-ot (a felnőtt segédmunkások 1700-1800-at), 250-ért vettem (szereztem) egy zöld-fehér csíkos mezt, édesanyám megvarrta a Fradi-zászlót kettévágott lepedőből (zöld ruhafestéket én vettem), Fradi-sálat kötött anyám barátnője és irány a 75-76-os szezon!!! 12 meccsen voltam jelen, a legtöbbért 350 km-t utaztam oda-vissza (minden szombat tanítási nap volt, időnként az 5. órát ellógtam – kitűnő tanulóként tele volt az ellenőrzőm intőkkel-)… a rendőrök néha megrugdostak, néha csak megvertek, vagy „chemotox-szal lefújtak a Fradi-zászló miatt… lehet, hogy megint „ellenzékbe” kellene vonulnunk? A ’70-es években nagyobb „párt” voltunk, mint az MSZMP…