Kotász Antal
(Fotó: dr. Kotász Mária archívumából)
Kotász (Gottlieb) Antal (1929. szeptember 1., Vasvár – 2003. július 5., Visegrád) a Kőbányai TK (- 1947), a Vasas (1947-48: 45 bajnoki / 1 gól), a Szegedi Honvéd (1948-50: 45 bajnoki / 8 gól), a Sztálinvárosi Vasmű Építők (1950-54 (Ő volt az első dunaújvárosi válogatott labdarúgó)), majd a Bp. Honvéd (1955-63: 179 bajnoki / 7 gól, egy bajnokcsapat tagja) balfedezete. 1954 és 1961 között 37 találkozón kapott helyet a válogatott csapatban. Tagja volt az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
A technikailag és taktikailag kitűnően képzett, gyors és sokoldalú játékos a legjobb tizenegyben balhátvédként is jól megállta a helyét. Klubcsapatában néhányszor csatárt is játszott. Pompásan szerelt, ügyesen cselezett és pontosan, ésszerűen adogatott. Bár bebizonyította, hogy fegyelmezett, hasznos csapatjátékra is képes, gyakran vállalkozott könnyelmű megoldásokra.
A Fradiban 1956 júniusában az RC Lens ellen szerepelt a Bp. Honvéd kölcsönjátékosaként Cziborral együtt.
A vendégjátékosok „nagyszerűen illeszkedtek a szokatlan környezetbe és nagy részük volt a pompás győzelemben”. A franciákat 7:1-re győzték le Oroszék.
(Antal Zoltán és Hoffer József írásainak valamint a www.kotasza.eu.pn és a Ki kicsoda a magyar sportéletben? továbbá Vasas, a Szeged és a Dunaújváros kiadványainak felhasználásával)
4 hozzászólás a(z) Kotász Antal bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Kotász „Öcsi” származása okán is tele volt erdélyi játékossággal,egy trükkös cselért,váratlan húzásért a lelki üdvét is odaadta.Megtehette,hisz robbanékony és technikás volt.A „Gottlieb” becenév legendás alkudozó egyénisége kapcsán ragadhatott rá.Túrákon az egész csapatnak ő vásárolt – sokszor tizedáron.Nagylelkű,gáláns barátja volt mindenkinek.Isten áldja emlékét.
http://futballtortenet.blog.hu/2018/04/02/a_kemenyfeju_kobanyai_kotasz_a_zseni_balfedezet
Állítólag ragyogó futballista volt, de rettenetesen könnyelmű, igaz ez? Más: azt hiszem, világszerte bármely klub példát vehetne krónikásainktól, hogy mindenkiről megemlékeznek, aki akár csak egy percet is játszott a Fradiban, bármely klub igazolt játékosa is volt. Az, hogy a kölcsönjátékosokat is számon tartjuk, azt hiszem, példátlanul emelkedett sportemberi gesztus.
De jó, hogy pont itt és így jött szembe ez a kommentár: ez az a Lacimadár, akire célozgatunk és akit hiányolunk azon az ominózus másik fórumon – és ez az a szellemiség, amiről beszélünk e honlap kapcsán.