Kürschner Izidor

Kürschner (Szűcs) Izidor (1885. március 23., ? – 1941. december 8., Rio de Janeiro), az MTK fedezete (1904-13: 106 bajnoki /3 gól, két bajnok- és egy kupagyőztes csapat tagja), 1907-ben és 1911-ben 5 mérkőzésen szerepelt a nemzeti tizenegyben.

Az osztrák származású „Dóri” Budapesten rövid idő alatt igen jó magyar labdarúgó lett. Egyszerű eszközökkel, de ötletesen és roppant hasznosan játszott. Nagyszerűen helyezkedett és fejelt. Fáradhatatlanul harcolt, pedig nem tartozott az erős fizikumú sportemberek közé. Emiatt rúgásai nem voltak elég erőteljesek. Az első világháború előtt külföldre távozott.

*

Az MTK egykori remek közép- és balfedezete (Szűcs Izidor néven is játszott, 1907-11 között 5-szörös válogatott, 1904-ben és 1908-ban bajnokcsapat tagja, 1910-ben MK-győztes) három országban (Svájc, Németország, Brazí­lia) is dolgozott edzőként. Svájcban együttvéve több mint másfél évtizedet töltött, legtündöklőbb sikereit a Grasshoppers mestereként érte el. Nem kis részt tulajdoní­tanak neki a svájci futball akkori felvirágoztatásában (1924: olimpiai ezüstérem, a negyvenes keretet leszűkí­tő négytagú bizottságnak tagja is volt), a Szöcskékkel klubszinten három bajnoki cí­met és három kupagyőzelmet is elért.

Jelentős szerepet játszott az Austria Wien megmentésében is. 1931-ben, mikor a patinás együttes csaknem csődbe jutott, egy bécsi magyar emigráns, Becske Frigyes az akkor is a GC-t edző Kürschnerhez fordult, aki kiváló kapcsolatokat ápolt klubja elnökével, a dúsgazdag Escher gyárossal. A svájci pénzember a magyar edző javaslatára hatalmas összegű, kamatmentes kölcsönt adott a lila-fehér klubnak, amely í­gy megmenekült a feloszlatástól. (Két évre rá, 1933-ban már KK-t nyert az Austria, és gyorsan visszafizette a kölcsönt Eschernek.)

Kürschner edzői pályája – s egyben élete – utolsó négy esztendejét Brazí­liában töltötte, ahol a Flamengo, majd a Botafogo mestere volt, s egyben szövetségi edzőként is tevékenykedett. Pénze nagy része a háború kitörésekor az Egyesült Államokban „ragadt”, s elúszott. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy szí­ve nem bí­rta a nagy megpróbáltatásokat és 1941 decemberében szinte a pályán érte a halál.

Munkásságával olyan nagy hatást gyakorolt a dél-amerikaiakra, hogy halála után szobrot állí­tottak neki! Mi több, mikor a rióiak csaknem másfél évtizeddel később Budapesten jártak és szenzációs játékkal 5:0-ra lelépték a Kinizsi-Dózsa vegyes csapatot, a mérkőzés után Flávio Costa (1950-ben a brazilok számára gyászos emlékű vb-ezüstérem idején a szövetségi kapitány!) ezt mondta: „Tudásunk javát egykori mesterünknek, az önök Kürschner Dórijának köszönhetjük.”

(Az összeállí­tás Dénes Tamás – Peterdi Pál – Rochy Zoltán – Selmeci József: Kalandozó magyar labdarúgók c. könyve valamint Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak továbbá az MTK kiadványainak felhasználásával készült)